- Várjunk, micsoda? - nézte a címet Kai drága. - Csak nem-
- DE, macskák lettünk. - vágtam rá jómagam.
- És ez minek kellett nekünk? Első részben. - jött egy újabb kérdés tőle.
- Nem én gondoltam így. Slo' akarta hogy macska legyen, így az lett. Mindenki. - néztem a mancsaimat.
- Aha...szóval lehet akkor elérnénk orosz fejét, ha ő is egy macska? - töprengett.

- CIAO!! - rontott be Omi is a falon keresztül. - Mennyit késtem?
- 56 szót. - közölte vele Kai.
- Oh igen, és az oroszos dumádat hallva mondanám: Az oroszlán is egy macska. - egek, Omi de okos! Bár jelenleg én írom meg a szerepét, de szerintem bárki mondaná ezt.

- De Japan még itt is távol az utcán kóborol? Mert ha igen, akkor nem lehet neko SzloPán fotó semmikép... - üllt le Kai.
- Várjatok, szerintem én lemaradtam egy részről... - fordult vissza Omi a maga után hagyott rés felé.
- Príviet legalább három órával később! - kiabált utána még.

- Nos...nem, de ugyanúgy senki közelében nem hajlandó lenni. - válaszoltam végül neki. - De mi kényszeríthetjük rá hogy Slo' mellett legyen, mivel ezek vagyunk mi! És ezzel jól ellehetünk!~
- MIT CSINÁLTOK?!?!?! - tört egy másik lyukat a falba Buborék, Kai virtuális testvére, avagy FabolousBubble.
- Mi csak macskák lettünk. - mondtam neki.
- Ja...oké... - majd távozott is.
- És most mit fogunk így csinálni? - kérdezte Kai.
- Előkészülünk pár képre, országra, shippre, és minden mi jóra. - terveltem ki a napi feladatot.
- És utána? Halálra fogom unni magam megint...
- Utána jön a neheze!
- Na és...
- Megvárjuk Omit.
- Na nemár...

- Ciao! - jött vissza úgy öt órával később Omi. Kai épp zenéket hallgatott, én meg zaklattam Wattpadon hogy írjon mán' részeket. Amúgy jó móka volt szenvedni a mancsaimmal. Igazi kihívás!
- Nem létező pulâ mea, hány óra is van? - próbáltam emlékezni a pontos időre, amikor Omi távozott legutóbb.
- Bazki, máris tizenegy múlt? - nézte Kai.
- Hát...mit is terveztetek egyébként mára? Van majdnem egy óránk rá, szóval igazából mehetünk most is! - Omi, több is lenne rá, ha te nem késnél annyit-
- Személy szerint most már hagyjuk... - pislogtam rohadt fáradtan. - De maradj itt, mert ha megint késel-

330 szó.

Fogalmam sincs mit csinálok. De tetszik ez a kis szösszenet, szóval mindenképp folytatom.

A Nyeh legyen veled!