2019, December 23...

A nap, amikor publikáltam a "Lelki Erősség" nevű könyvsorozatom első kezdő részét. Utána szinte napi szinten írtam ahhor a könyvhöz, még kevés poénra épülve egy harciasabb részre. Majd egyre inkább épült szerelmesebbre, vagy poénosabbra az egész.

Persze romantika terén nem igazán voltam szakember, csak egyszer mondta a barátnőm hogy érzett irántam, utána soha sem gondoltam komolyan rá. Szóval lassacskán elkezdtem romantikus jellegű sztorikat olvasni, mint mondjuk az "Alkonyat" képregény verziója, de főleg itt Wattpadon, mivel ez mégis csak olcsóbb.

Ekkor találkoztam igazán a Wattpad maradék 2% ostobaságával, de ez más téma. Ne térjünk ki erre.

Úgy a könyv 30-40 résznél tartott a könyv, mikor megjelent egy érdeklődő az este fürdésnél. Részenként írhatott is úgy négy-öt kommentet a részeimhez, ami nagyon lázba hozott.

Engem minden komment lázba szokott hozni, egy értesítés bármilyen kommentről az irományaimon, az adrenalinom az egekbe szökik, hogy este hamarosan mindjárt alszok egy hatalmasat.

Részben a kommentekből chatek lettek, imádtam azt a bizonyos Omi-nee felhasználót. Ő volt az első igazi rajongó-szerűségem, és sosem kaptam tőle olyan tipikus "Fojtii!!!!" kommentet, mivel tudta hogy a napokban úgyis érkezni fog a frissítés.

Lényeg a lényeg, imádtam hogy napi szinten hallok róla, és hogy ő lehetett nekem az első.
Az első rajongó-szerűség.
Milyen hatalmas érzés volt mindig a kommentjeire várva ledobni az ajtóba a nehéz hetedikes iskolai táskát, hogy utána elhelyezkedjek kényelmesen, és nevessünk együtt...

De...

#NoHomo

232 szó.

Mit gondoltok, folytassam a Komment Trió történetét?

A Nyeh legyen veled!