Sürget az idő, mert lassan két óra és én még sehol sem vagyok.

A hajam sincs kész, a ruhám sincs kiválasztva.

Egyszóval még semmi se.

A nagy sürgölődés közben a telefonomat is leejtem, majd bosszankodva lehajolok érte és megtakarítom a képernyőjét, hogy megnézzem nem e lett valami maradandó károsodás rajta.

Fél kettő.

Már a cipőm húzom a lábamra, ez után pedig egy tavaszi dzsekit kapok magamra és telefonommal meg a kulcsaimmal a kezemben rohanok a megbeszélt helyre, ami nincs is olyan közel.

Szóval nem rohanni fogok, hanem egy taxit fogni és avval érkezni — remélhetőleg időben.

Kiszálltam a sárga taxiból és már a park előtt várt rám Yoongi.

Fekete farmert visel, hozzá egy kék alapú pulcsit, amin különböző geometriai minták vannak sárgával rajzolva.

Ezen a pulcsin egy szintén fekete dzsekit visel, ami kissé szakadt stílusban van megtervezve.

Fején sötétkék sapkát visel, míg cipőnek egy egyszerű feketét választott.

Az én viseletem kissé harsányabb, színesebb, mint az övé.

Vérpiros pulcsim, sötétzöld farmerem pont jó kontrasztot ad a sima farmerdzsekimmel és a fekete cipőmmel.

Rám mosolyogva integet és kedvesen köszönt.

— Csak hogy megérkeztél, azt hittem el sem jössz. — mondta még mindig mosolyogva én pedig éppen csak oda értem elé.

— Akadt némi gondom az ébredéssel reggel, — kínosan felnevettem — aztán pedig jött az, hogy kiderült ez a park nincs is olyan közel, mint ahogyan én azt elsőre gondoltam.

— Tudom. Nem véletlen, hogy ilyen messze van. — egy pajzán mosollyal ajándékozott meg, majd alkaromat megfogta és beljebb húzott a parkba.

Valóban elhagyatott egy park ez, azonban ahova vezetett az egy mesés hely volt.

Virágok mindenhol, fák, bokrok, színes növények sokasága és egy pokróc a földön, ami tele van kajával és egy takaró hever rajta.

Oh.

— Nagyon szép hely. — bámészkodtam még mindig, és leültem a pokrócra.

Egy kérdés fogalmazódott meg bennem, amióta ide jöttem és nem tudtam, hogy megkérdezzem e vagy sem, de végül összeraktam magamban a kérdést és készültem feltenni, amikor Yoongi minden előjel nélkül lesmárolt.

Kis időn belül már lehunyt szemhéjjakkal csókoltam vissza, és kezdte levenni rólam a pulcsit.

— Várj Yoongi, — szakítottam meg a csókot, aggódva rám nézett és várta, hogy folytassam — Mi, most itt fogjuk... csinálni?

— Igen. — adta az egyenes választ, és újra ajkaimra hajolt.

Nem sokat teketóriázott és már szinte ruha se volt rajtunk, amikor a táskából kivett egy üveg mézet és kacéran bámult.

— Hm?

— Volna egy fura kérésem. — lehajtotta a fejét és az üveg mézet szorongatta a kezében.

— Halljam.

— Kenj be mézzel és nyalogasd le rólam. — ledöbbentett a kijelentése és először fel sem fogtam.

— Mi a- — szakította félbe a káromkodásomat.

— Tudom, hogy mondtad, hogy semmi durvát és furcsát nem szeretnél, nagyon szépen kérlek. — nézett rám édesen és, ha nagyon akartam se tudtam volna nemet mondani neki.

Bólintottam, majd átnyújtotta az édes nedűt tartalmazó üveget, én pedig kinyitottam.

Vállát megfogtam és lassan döntöttem őt a hátára.

Póló nélküli felső teste csak miattam volt fedetlen.

Csípőjére ültem rá, így volt hozzáférésem az egész felső testéhez.

A kinyitott üvegbe bele nyomtam a mutató és a középső ujjamat és így vittem fel az édességet a hasára, mellkasára, oldalára, "V" vonalára és körülbelül mindenhova.

Mikor már az egész felső teste csillogott a méztől, a kis üveget magam mellé helyeztem és mélyen a szemébe néztem, majd ráhajoltam mellkasára a számmal és elkezdtem róla lenyalogatni az édes, ragacsos édesítőszert.

Yoongi érzéki sóhajokat hallatott, amitől valamiért én is beindultam.

Mikor végre lenyaltam róla minden mézet, erőszakosan hajamba markolt és most ő döntött engem a hátamra.

A nadrágot, mint rólam, mint magáról gyorsan leszerelte és ott feküdtem alatta anya szült meztelenül, egy kibaszott parkban.

Még mindig a méztől kicsit ragadó teste az enyémnek feszül, miközben óvatosan hatol belém hátulról, míg én négykézláb a földön várom a megváltást.

Lassan belém csusszant, én pedig hátravetett fejjel jeleztem neki, hogy igenis élvezem, azt, ahogyan ki-be járkál bennem.

Yoongi hajamba markolva folytassa azt, amit előbb elkezdett és meglepően jól bírja.

Tőlem ez elvárható, hisz a torna miatt jó a kondim, de ezek szerint ő is rendelkezik jó kondival, csak ki tudja, hogy mivel fejlesztette ki ilyen jóra.

Azonban tovább nem volt időm ezen gondolkozni, mert egyre inkább azt a pontot találta el, ami a gyönyörért felelős, és mivel észrevette, hogy ezek után a lökések után hangoskodom, így tenyerét számra tapasztotta, hogy tompítsa a hangokat.

— Halkabban. — súgta a fülembe, majd megharapta a fülcimpámat.

Gyorsabbra vette a tempót, míg végül a pokrócra élveztem és ott lihegtem, mint egy 5 km-es táv lefutása után, míg ő lazán elment, belém.

Még most sem hiszem el, hogy hol csináltam mindezt, ráadásul egy fiúval.

Mindenesetre az aktus után felöltöztünk, összerakodtunk és elindultunk.

— Élvezted? Nem fájt? — kulcsolta össze ujjainkat, és aggodalmasan pislogott rám, majd feltette még számtalanszor ugyanezeket a kérdéseket.

— Igen, élveztem, nagyon is, köszönöm ezt a csodás napot. — mosolyodtam el, majd a kezemet fogó kezét megszorítottam megerősítésként, amire kaptam tőle viszont egy mosolyt. — És nem, nem fájt. — tettem még hozzá, majd amikor kiértünk a parkból a főút felé lépkedtünk és leintett egy taxit.

Kinyitotta nekem az ajtót, amit illedelmesen megköszöntem és utánam ő is beült.

— Nem hagyhattam, hogy fájó seggel olyan sokat sétálj. — kuncogott és combomra helyezte meglepően – eddig fel sem tűnt – nagy kezét.

— Csendesebben, te bolond. — csaptam rá kezére, majd rá néztem.

Mosolygott, de olyan ragyogóan, hogy szinte áradt belőle a jókedv.

Fel sem tűnt, hogy bámuljuk egymást egészen addig, amíg a taxis már dühös hangon nem kérdezte, hogy hova lesz a fuvar.

Előre hajoltam és megmondtam neki, hogy hova.

— Az baj, hogy én élveztem? — kérdezte egy kis csend után Yoongi, de abszolút nem kínos csend után.

— Az sosem baj, ha a szexet élvezed. — válaszoltam könnyedén.

— De mi bandatagok vagyunk. — mondta Yoongi és furcsán viselkedett.

— Megbántad? — kérdeztem most már én is kellemetlenül, odébb csusszanva Yoongi-tól.

Ráemeltem eddig az ölembe bámuló tekintetemet és minden, amit láttam az a megbánás jelei voltak. — Értem. — az út további részében nem szóltunk egymáshoz.

Megérkezett a taxi, síri csend vett minket körül, míg beértünk a házba és ott is csak Jin várt minket, nagy mosollyal az arcán.

Ránéztem, megráztam a fejem és még annyit láttam, hogy a mosoly lassacskán tűnik el az arcáról, én pedig szintén búskomoran a szobámba bandukoltam, ahol kulcsra zártam azt és az ágyamba kuporodva szenderültem álomba.

Kopogásra ébredek fel és még fél álomban megnézem, hogy hány óra.

3:30.

— Ki a franc ez? — bosszankodom hangosan, közben kikeltem az ágyból, és az ajtóhoz megyek, hogy kinyithassam annak, aki ilyen türelmetlen a hajnali órákban.

Mikor végre kinyitottam az ajtót, egy szál nadrágban álldogáló – álló farokkal – előttem előre-hátulra dülöngélő Taehyung-ot pillantok meg.

Elkerekednek szemeim, majd egy nagyot nyelek.

— Szia, m-mi az? — akad el a hangom a mondandóm közepén, ami szerencsére nem olyan feltűnő.

— Már szerda van. Ma én vagyok a soros. — ereszt el egy fogsoros mosolyt, és beengedi magát a szobámba.

Megrökönyödve állok még mindig ott az ajtókilincset markolva és nem akarok hinni se a fülemnek, se a szememnek.

Az ajtón beszűrődő fény, ami a folyosóról jön be, tökéletesen megvilágítja Taehyung testét, arcát, mozdulatait, és nem tudok elvonatkoztatni attól a ténytől sem, hogy az én farkam is kezd keménnyé merevedni.