— Héj, srácok! Támadt egy remek ötletem. — húztam ki magam és megkaptam a szobában levők figyelmét.

— Mégis mi? — unottan kérdezte Namjoon hyung, majd mindenki más is furán méregetett.

— Heten vagyunk. A héten hét nap van. De mivel az unaloműzés végett csak 6 ember vehet benne részt szereplőként, így a vasárnap egy pihenő nap lesz. — osztottam meg velük elég silány és ködös ötletemet, majd csak a reakciójukat figyeltem.

— Mit jelentsen ez? — Yoongi kicsit mérges szemmel nézett, majd ahogyan végig vezettem a tekintetem a többieken, mindenkitől rosszalló pillantásokat kaptam.

— Ez a tervem.

— Pontosan mi? Mert konkrétan nem mondtad ki. — adta hozzá Namjoon.

— Jaj, tényleg. Bocsi. — nevettem el magam, majd felálltam a kanapéról és a csapat elé álltam az összeszedett gondolataimmal.
— Mindennap valaki lefekszik Jungkookal. — határozottan csengett hangom, és egy tányér csörömpölésére kaptam el a fejem a többiekről.

Basszus.

Jungkook állt ott megrökönyödve és nagyon bosszúsan.

— Mi ez? Taehyung? Mi? Ez? — bosszankodva elkezdte felszedni az eltört tányér darabokat és a frissen kipattogtatott kukoricát.

— Egy fajtája az unaloműzésnek. — rámosolyogtam, de nem hatotta meg.

— Én volnék az unaloműző dolog? — mérhetetlen undor tükröződött vissza a hangjából és megvetett.

— Nem érted. — próbáltam menteni a menthetőt.

— Pontosan értem. — felállt és elviharzott.

Elrontottam valamit?

A többiek tátott szájjal nézték ezt a drámát és legelőször Jimin szólalt meg.

— Én benne vagyok. Amennyiben ti is. — nézett körül a társaságon, de mindenki bizonytalan volt, de ezer százalék, hogy tetszik nekik az ötlet.

— Egyébként közted és Jungkook között nincs valami? — tette fel a hétpecsétes titkos kérdést Jin.

— Nincs, miért kérdezed?

— Nem úgy néztek ki. — köszörülte meg a torkát Yoongi.

— Hanem? — lettem kíváncsi és hangom is egy oktávval magasabban csengett.

— Sülve-főve együtt vagytok. Együtt alszotok. Ölelgetitek egymást és még sorolhatnám. — mondta Yoongi, és amint ezt más szájából hallottam valóban elgondolkoztam rajta.

Volt idő, amikor tetszett nekem, és én is neki, de a nagyfőnök nem engedte, hogy bárhol mutatkozzunk, még a bandatagok előtt sem így két hetes kapcsolat lett belőle, amit mára már elfelejtettem és nem jelent semmit.

Valóban a mai napig megmaradt pár szokásos cselekedtünk, de semmi több egy szoros barátságnál.

— Ugyan. Csak barátok vagyunk, — legyintettem le — de benne vagytok?

— Elég fura barátok. — szólalt meg Hoseok, a maga bölcs mondatával.

— Jól van. Ez van. Hagyjuk. Inkább válaszoljatok. — rámutattam mutatóujjammal Yoongira. — Benne vagy? — bólintott.

— Benne vagy? — Jimin nagy mosollyal az arcán bólogatott.

— Benne vagy? — kicsit elhúzott szájjal, de egy igent suttogott Hoseok is.

— Benne vagy? — Namjoon egy bizonytalan igennel válaszolt, de válaszolt.

— Na, és te benne vagy, hyung? — néztem rá az aggódó arcú Jinre, de bűn éhes létére egy hatalmas igennel felelt.

— Én pedig egyértelműen benne vagyok. Elosztjuk most, hogy ki mikor legyen? — tettem fel a legfontosabb kérdést.

— Szerintem először puhítsd meg Jungkookot, és csak akkor tervezz ennyire előre, ha már ő is beleegyezett. — okoskodott Jin, de rájöttem, hogy nagyon is igaza van.

Felálltam, bocsánatot kértem tőlük, majd a lépcső felé vettem az irányt.

Felcammogtam rajta és egyenesen Jungkook szobája felé sétáltam.

Bekopogtam, azonban nem jött válasz.

Megismételtem az előbbi cselekedetsorozatot, de másodjára se adott választ.

Megelégeltem és benyitottam a szobába.

Üres!

Hol lehet?

— Jungkook? Jungkook? — kiabáltam a nevét, majd beugrott valami.

Szobám ajtaja felé fordultam, ami pontosan Jungkook szobájával van szemben.

Bekopogtam.

Hallottam valami nyöszörgést, de rendes választ itt sem kaptam.

Benyitottam, végtére is az én szobám.

Háttal feküdt nekem és telefonján babrált valamit.

— Hát te? — sétáltam az ágyamhoz és leültem rá, kezemet pedig derekára csúsztattam.

— Hagyjál.

— Haragszol? — puhatolóztam.

— Nagyon! — egy hatalmasat sóhajtott. — Milyen dolog ez már? Nem szégyelled magad? — felült és szemkontaktust kezdeményeztem.

— Jó buli lesz! — váltam talán túl izgatottá, amit Jungkook csak szemforgatással ajándékozott meg.

— Már hogy lenne az? Nem te leszel megdöngetve. — ejtette le vállait és könnyes szemeit rám emelte.

— Ennyire nem akarod? — esett meg rajta a szívem és kezeim közé fogtam az arcát, majd kényszerítettem, hogy a szemembe kelljen néznie.

— Nem is az. — nyögte ki.

— Hanem? — kérdezősködtem tovább.

— Semmi. — mondta végül, majd letörölte a könnyeit.

— Na, nehogy már! Elkezdted, befejezed. — förmedtem rá.

— Jó! — mondta erélyesen. — Egy feltétellel megyek csak bele. — felcsillantak a szemeim.

— Mi lenne az? — olyan vigyor terült el az arcomon, amit valószínűleg még Madagaszkáron is láttak.

— Ha mindenki normális körülmények között teszi. — felvontam a szemöldököm.

— Mi? — kérdeztem rá. — Várj, te az óta se feküdtél le senkivel?

— Dehogynem! — horkant fel — Csak nem akarom, hogy durvák legyetek velem.

— Lefeküdtél valakivel? — ámultam el, és mintha valami fura érzésem lenne.

Ki merte megrontani őt?

— Le. Nem gondoltad, hogy majd örökké szűz leszek. — hahotázott, evvel engem nagyon kényelmetlen helyzetbe hozva.

— Nem. — rövidre zártam és áttértem a lényegre.

— Ki kellene sorsolni, hogy melyik nap, kivel leszel.

— Jó. — felállt és kisétált a szobából. — Nem jössz? — kiabált a folyosóról.

Felpattantam és utána rohantam.

Ő már a kanapén ült és mindenki őt nézte.

— Ő is benne van. — aközben mondtam, hogy oda sétáltam és néhányukon egy apró mosolyt fedeztem fel.

— Kő, papír, olló? — ajánlotta fel Yoongi.

Mindenki bólintott és mi hatan elkezdtük.

Hétfő, Jimin.
Kedd, Yoongi.
Szerda, Taehyung.
Csütörtök, Jin.
Péntek, Namjoon.
Szombat, Hoseok.
Vasárnap, szünet.

Élvezetes egy szünet lesz, az biztos.

Már várom, hogy mi sül ki ebből.