Mikor felkeltem még egy darabig lustálkodtam az ágyban és végül úgy döntöttem, hogy lemegyek a konyhába valamit reggelizni.

Felvettem egy szürke szabadidő nadrágot és hozzá egy egyszerű fehér pólót, majd a fekete pamut zoknimat a lábamra és már nyúltam is a kilincsért, azonban amikor kinyitottam az ajtót, ott kuporodott előtte Taehyung békésen szunyókálva.

Átléptem az alvó fiút, azonban nem volt szívem úgy ott hagyni őt, így leguggoltam mellé és megsimítottam a felkarját.

Nem reagált rá.

— Taehyung, kelj fel. — búgó hangon súgtam fülébe a mondatot, amire aprót rándult összekuporodott teste.

Többszöri szólítás után sem ébredt fel, és azért mégsem hagyhatom őt itt, úgyhogy felkaptam az alvó fiút mennyasszony stílusban és bevittem a szobámba, ahol az ágyamra fektettem, és betakartam a testét a takarómmal, majd elhagytam a szobát és becsuktam az ajtót, hogy véletlenül se ébresszük fel őt a hangoskodással.

Meglepően korán kidobott az ágy, és mindössze egyedül vagyok ébren a házban.

Reggel nyolc óra van, és nagyon csendben kell munkálkodnom, mert ha itt valakit felébresztesz, akkor aznap halott ember vagy.

Így csupán müzlit eszek és egy baszott nagy bögre kávét iszok meg, ez után pedig helyet foglalok a hatalmas kanapén és bekapcsolom a tv-t, ami valami főzőműsorra van kapcsolva, feltételezem Jin tévézett utoljára.

Aprót kuncogtam a megfigyelésemen, és közben átkapcsoltam egy filmre.

Mozgolódásra lettem figyelmes, és pont az az ember kelt fel, akivel állítólagosan rosszban vagyok.

Édesen, szemet dörzsölgetve sétált egyenesen felém, és kezét nyakamra csúsztatta, majd egy reggeli puszit nyomott az arcomra és folytatta az útját a konyhába.

— Te alva jársz? — érdeklődtem meg, mivel nem tudtam hova tenni ezt a furcsa reggeli köszöntőt.

— Nem. — kávét öntött a bögréjébe és cukor s tej nélkül belekortyolt.

— Akkor, mi volt ez? — tovább kérdeztem őt az előbbiekről, mert érdekelt, hogy mi lelte, és, hogy mi adott neki ennyi bátorságot hozzá.

— Egy reggeli puszi.

— Azt vágom, de miért? — fordultam felé, mert miért is ne pont mellém ült le.

— Nem szabad? — itta tovább az ízetlen kávéját, és úgy ül itt, mint aki semmi rosszat nem csinált.

— Hát, nem. Tudtommal nincs rá okod, hogy ilyet tegyél. — és most én voltam az, aki a kávéját kortyolgatta.

— Ez esetben, bocsáss meg. — ironikusnak szánta, de tele volt a hangja megbánással, és fogadni merek, hogy ebben a videó végetti bűntudat is benne volt.

— Nem. — vágtam rá gyorsan és egyszerűen — Ennyivel nem intézel el semmit.

— Mit kellene tennem, hogy megbocsáss nekem? — bögréjét a kis asztalra tette és engem bámulva várt a válaszomra.

— Azt nem tudom, de semmi olyat, ami ennyire aljas és undorító dolog.

— Tudom jól, és nagyon sajnálom, de mégis, mi lenne az, amivel ki tudnálak engesztelni? — volna pár nem publikus ötletem, de azokat most nem fedem fel, mert akkor egyből elkezdené, akár most, és azt tényleg nem bírnám ki.

— Tudod mit?

— Hm? Eszedbe jutott valami? — kis mosolyra húzta a száját és jobban oda figyelt rám, mint eddig.

— Igen. —!ott ült, és várt. — Mondd el, hogy miért csináltad, ha elmondod az igazat, az esetben beszélhetünk békülésről, de bizalomról még nem. Rendicsek?

— Sajnos az nem fog menni. — mondta ugyanazt, mint múltkor.

— Miért nem? — szomorkás hangvétellel kérdeztem meg, mert csalódnom kellett, ismét.

— Mert nem publikus, és amúgy sem fontos.

— Hogy ne lenne fontos! Baszki! Felvettél engem és Yoongi-t egy videóra! Felfogtad, hogy mit tettél? — vesztettem el a higgadt énemet és kicsit hangosabban beszéltem, mint ahogyan én azt akartam volna.

— Ki a franc érzi azt a késztetést, hogy ilyen korán ordibáljon? — sétált le a lépcsőn Namjoon bosszús tekintettel és határozott léptekkel, azonban túl nyugodt hangnemben beszélt hozzánk, ami nem kicsit hozta rám a frászt.

— Nem direkt volt, csak–

— Semmi csak! Ki van jelentve elég érthetően, hogy amíg a többiek alszanak, addig nem zörögsz, nem hangoskodsz, nem hallgatsz hangosan zenét és még sorolhatnám, de nem! Te itt ordibálsz, felkeltve azzal mindenkit. Légy már egy kicsit elnézőbb és empatikusabb, mert komolyan mondom, hogy kiteszlek a ház elé. Kellemes reggelt, Kook és Tae. Remélem, kurvára szégyellitek magatokat. — majd hátat fordított nekünk és visszasétált a szobájába.

Én is és Taehyung is csak álltunk ott, és bámultunk, mint borjú az új kapura.

— Ez félelmetes volt. — szólalt meg először Taehyung, és felém fordult. — Jungkook, kérlek, bocsáss meg.

— Nem. És most kérlek, hagyj békén. — faképnél hagytam őt és a fürdőszobába siettem, hogy minél hamarabb megszabaduljak a társaságától.

Vettem egy forró fürdőt, közben zenét hallgattam és gondolkoztam, nagyon sok mindenen.

Kopogás.

— Foglalt. — ordibáltam túl a zenét, és újra lehunytam a szemem, majd tovább élveztem, ahogyan a forró víz mindenhol érinti testemet.

— Jungkook... — amikor meghallottam a hangot, majdnem összefostam magam az ijedségtől.

— Mi a faszt csinálsz itt, Taehyung? — kaptam a mellkasomhoz, és a gyorsan verő szívemet éreztem őrült tempóban dobogni.

— Bejöttem.

— Azt látom, de mit keresel itt? Várjunk csak, mióta vagy egyáltalán bent?

— Amikor azt mondtad, hogy foglalt azonnal bejöttem és még csak észre sem vetted, mert a zene olyan hangos, hogy akár ordibálhattam volna, se veszed észre, hogy bejövök.

— De miért jöttél be?

— Mert szerettem volna veled beszélgetni.

— Én pedig nem szeretnék, inkább add oda a törölközőmet. — mondtam neki és valamiért automatikusan takartam felső testem, pedig már számtalanszor látta, mégis most úgy éreztem, hogy nem érdemli meg, hogy akár egy pillantást is vessen rá.

— Tessék. — átnyújtotta a nedvességet elszívó anyagot és tovább bámult engem.

Kérdőn ránéztem és kezemmel mutattam neki, hogy forduljon el.

Lebiggyesztette ajkait és kutyaszemivel próbált meggyőzni arról, hogy hadd nézhesse.

— Nem-nem. Fordulj csak el szépen. — hirtelen megfordult és hallottam, hogy aprókat kuncog orra alatt. — A-a. Ülj a földre. 

— De, hisz elfordultam! — mentegetőzött, de tudtam mire megy ki a játék.

— Láttam, hogy látsz a tükörben. Nem vagyok hülye. Na, kérlek szépen.

— Jó. — durcásan megfordult ismét és törökülésben leült a földre, majd gyorsan megtörölköztem és derekam köré tekertem a törölközőt.

— Felállhatsz.

— Nem szükséges, már állok. — osztotta meg velem mondandóját.

— De, hát még mindig ülsz. — furcsán néztem rá, majd amikor leesett, hogy mégis mije áll, akkor jöttem csak igazán zavarba. — Ohm, akkor... én... most azt hiszem... megyek. — elindultam az ajtóhoz, hogy kijussak ebből a szituációból, amikor elkapta az alkarom és visszarántott.

— Kérlek, maradj. — mélyen a szemembe nézve mondta ki e két szavat, amitől valamiért kissé meglágyult a szívem.

— Taehyung... — arca vészesen közel volt az enyémhez, éreztem leheletét arcomon és keze kezemet fogta.

Mellkasunk összeért, azonban ő pólóstul nyomódott hozzám.

— Jungkook!

— Haver, kész vagy már? Jönnék- Mi a fészkes fene történik itt? — nyitott be Jimin, majd megtorpant amikor meglátta a bent kialakult szituációt.

Azonnal eltávolodtam Taehyung-tól és fejemet lehajtva álltam ott tovább.

Magam sem tudom, hogy miért nem léptem meg onnan, valamiért nem ment.

— Nem kell szégyenlősködni. — törte meg a csendet Jimin — Beszállhatok én is?

— Te barom vagy. — és evvel kiviharoztam onnan, majd még a folyosóról kiabáltam nekik vissza.

— És Taehyung, utánam ne merj jönni! Hagyj ma békén.

Elidőztem a szobámban, zene szövegeket írtam, zenéket hallgattam, könyveket olvastam és természetesen edzettem is egy keveset, majd kopogásra kaptam fel a fejem a könyvből.

— Taehyung! Nem megmondtam, hogy hagyj békén?

— Hoseok vagyok.

— Oh, bocsi, gyere be nyugodtan. — vizes homlokomról csöpögött az izzadság, szaporán vettem a levegőt és ennek tetejébe póló se volt rajtam, Hoseok pedig, amint meglátott, eltátott szájjal bámult engem.

— Ö, ehm, ööö, ma v-velem, öhm, um, ja.

— Ma veled leszek, tudom. Hova megyünk? — rámosolyodtam és magamra kaptam egy pulcsit, hogy kevésbé érezze magát zavarban.

— A stúdióba. — nyögte ki két nyelés között.

— Ahol gyakorolni szoktunk? — szaladt fel szemöldököm, mert elég furcsa helyszínt választott.

— Uhum. Talán baj?

— Jaj, nem, csak nem lesz ott senki, ugye?

— Nem kellene. — immáron ragyogóan mosolygott és minden zavar eltűnt, tudván, hogy hova megyünk kicsit beijedtem, de vártam, mert izgalmasnak ígérkezik. — Egy óra múlva kész leszel?

— Sima liba. — gyors tempóra kapcsoltam és azonnal a fürdőbe rohantam, elszaladva Jin és Taehyung mellett a folyosón.

Kissé durván csuktam be az ajtót, de az lebegett a szemem előtt, hogy végre ki leszek elégítve.

— Mi a fasz? Mikre gondolok én? — ijedtem meg enyhén szólva, de folytattam a ruháktól való megszabadulásomat és már a zuhanykabinban állva mosakodtam a szappannal.

Kiszálltam a zuhanykabinból, pucéran elkezdtem megmosni a fogam és a másik kezemmel pedig a hajamat szárítottam a hajszárító segítségével.

Rekordidő alatt készültem el, és a nappaliban ültem szépen, jó kisfiú módjára, és vártam Hoseok-ra.

— Itt vagyok. — lépett elém Hoseok, és kezét nyújtotta felém, én pedig a jobb kezemet tenyerére helyeztem és így húzott fel ülő helyzetemből. — Már vár ránk az autó.

— Milyen autó? — lepett meg a furcsa ajándék, ha mondhatom annak.

— Ne ám azt hidd, hogy autót vettem neked. — szomorodtam el, mert való igaz, hogy azt hittem, hogy kapok egy autót, de ezek szerint nem.

— Oké.

— Várj, te tényleg azt hitted? — rám nézett és szerintem egyből választ is kapott a kérdésére — Bocsi. Csak hívattam egy sofőrt, mert nincs kedvem vezetni, taxival meg felesleges lenne, gyalog meg túl sok, szóval elhatároztam, hogy hívok sofőrt.

— Azt a sofőrt?

— Hm?

— Hát, aki amúgy is szokott minket fuvarozni?

— Persze.

— És mit mondtál „hitman" bang-nek?

— Hogy gyakorolni megyünk egy új táncot, és kell a hely.

— Okos, okos, mondhatom. — közben már az autóban ültünk és lassan, de biztosan a cél felé tartottunk.

A folyosók üresek voltak, a bejárati ajtó is zárva volt, de azért még mindig bennem van a félsz, hogy valaki itt van rajtunk kívül.

— De biztos nincs itt senki?

— Ha van is, akkor is, mi a baj?

— Mondjuk, ránk nyitnak, vagy nem is tudom, rájönnek, hogy nem táncot gyakorolunk?!

— Ha ránk nyitnak, akkor ingyen pornó.  Ki ne szeretné azt?

— Hülye vagy. —!mondtam nevetve és elkezdtem sétálni a gyakorlóterem felé.

— Ennyire sietsz?

— Persze, túlontúl furcsa hely ez, és valamiért lázba hoz, szóval siess. — úgy sétáltam, hogy fenekem kilengjen és a pólómtól is megszabadultam a séta közben.

Mikor beértünk a gyakorlóterembe Hoseok azonnal rám vetette magát és a földre tepert, majd ráült csípőmre és lehajolt hozzám, hogy valamit mondjon nekem.

— Meddig bírsz állva maradni? — súgta a fülembe, de mivel a lehelete érintette a bőrömet, így libabőrös lettem.

— Attól függ.

— Nem a farkad, hanem meddig bírsz a lábadon állni?

— Oh. —!világosodtam meg — Az eddigi tapasztalataim alapján nem sokáig.

— Hm, rendben.

A következő pillanatban pedig már a tükörrel szemben térdelek és látom, hogy Hoseok miként csapódik belém már sokadszorra.

Meztelen testünk csak úgy csillog az izzadságtól, míg számra egy sál van kötve, hogy ne legyek túl hangos, így nem tudom kimutatni, hogy mennyire élvezem azt, amit csinál velem.

Egyik keze a csípőmön van, míg másikkal az egyik mellbimbómat morzsolgatja, és közben hátamra van dőlve a felsőtestével és így mozog bennem nagyon aprókat, de azok annál mélyrehatóbbak.

Kis idő múlva erős kéz markolja meg a farkam és gyors tempóban verni kezdi.

Lábaim remegnek, annak ellenére, hogy térdelek és a levegőt is túl szaporán veszem.

Minden porcikámban épül fel az orgazmus és már várom, hogy robbanjon, amikor az egyikünk telefonja megcsörren, ezzel pedig a frászt hozva ránk.

Nem törődve a telefonnal, Hoseok újra gyors tempóra kapcsol, és végre mindketten elérjük a végső gyönyört.

Zihálva esek a padlóra és pihenek egy kicsit, amikor pedig kinyitom a szeme Hoseok már felöltözve ül a padlón és figyel engem.

— Most nem azért, mert még szívesen néznélek így, de mennünk kellene. Namjoon hívott, méghozzá azért, mert azt mondta, hogy valakik jönnek a stúdióba, és jobb lenne, ha befejeznénk. Előbb olvastam az üzenetben, amit küldött, mivel nem vettük fel neki a telefont. — hirtelen felkaptam a fejem és azonnal a ruháimat kapkodtam magamra, majd a pulcsimat kerestem, ami persze, mint rájöttem a folyosón van eldobva, de előtte még feltakarítottam azt, amit a szex után hagytam.

— Gyere már! — kiabáltam rá Hobi-ra és azonnal a pólómért rohantam, amit kézbe fogtam, majd magamra erőszakoltam és még pont időben, mert a folyosó végén két ember sziluettjét láttam meg.

— Baszki, ez meleg helyzet volt. — súgtam oda Hoseok-nak, aki helyeslően bólogatott.

Hitman bang és egy másik nagyember sétált felénk, mindketten mosolyogva.

— Na, milyen volt a gyakorlás? — kérdezte mit sem tudva, és alig bírtam visszafogni a nevetésem.

— Mint láthatja elég fárasztó, tisztára megizzadtunk tőle. — mondta Hobi.

— Valóban, a kemény munka kifizetődik. — paskolta meg a vállunkat, majd tovább sétált. — Majd még találkozunk, sziasztok.

— Viszlát. — mondtuk egyszerre és elindultunk hazafelé.