Mosollyal az arcomon nyitottam ki a szemem, azonban a mosoly és jókedv olyan gyorsan is tűnt el, mint ahogyan megjelent.

Jungkook-nak már hűlt helyét se láttam.

Elkeserítő volt, de kezdődik a hét, ami azt jelenti, hogy ezzel egy időben elkezdődik a kis ötletem is, amit én találtam ki.

Kíváncsian várom, hogy mit hozunk ki ebből.

Ekkor pattant ki egy kiegészítő ötletem hozzá.

Vasárnap mivel pihenő nap lesz, ezért aznap összeülünk és megbeszéljük a dolgokat.

A fő kérdés pedig az lesz, hogy kivel hol csinálta.

Kicsit túlhalad a magánszféra határán, de nekem elnézik.

Kissé bohókás vagyok ez mellett bolond is, de sebaj.

Meg fogják érteni és úgyis bele mennek.

Lecaplattam a konyhába, ahol már ment a sürgés-forgás.

Jin hyung nagy szeretettel készítette a reggelit, míg a többiek próbáltak segíteni neki, de szerintem csak hátra mozdították.

Bőven elmúlt 9 óra, így a napomat nem kellett egy erős kávéval kezdenem, hanem ihattam egy bögre kakaót, ami nagyon is jól esett.

Jimin a müzlis táljával járkált fel s alá a konyhában, addig Hoseok kenyeret tett a pirítóba, Namjoon csak ült és várta a reggelit, Yoongi még nem mozgott köreinkben, Jungkook pedig édesen megterítette az asztalt, jómagam pedig épp kakaót iszogattam a Namjoon melletti széken ülve.

Jungkook hozta a tányérokat, majd furcsán méregetett.

— Jól ülsz ott? Kényelmes? — kérdezte mézédes hangon.

— Igen, köszönöm kérdésed. — válaszoltam neki és meglepődtem, hogy ennyire érdeklődik a kényelmem felől.

— Most komolyan, nem esett le, hogy azért szóltam meg, mert esetleg segíthetnél? — felvonta egyik szemöldökét, majd lenézően rám nézett és egy világi nagyot sóhajtott.

— Óh. — világosodtam meg — Szóval, ezért. – tátottam el a számat, mint aki most értette meg Eukleidész tételét.

— Igen, ezért. Te kis értetlen. — kacagott. — Na, gyere, vonszold ide a segged és segíts. — parancsolt rám, én meg tettem, amit kért.

» Jungkook szemszöge «

Korán reggel kisurrantam, mert a tegnapi nap után a szemébe se leszek képes belenézni, nem még hogy reggel, amikor megfordulok, egy centire legyen tőlem az arca, na, azt nem bírnám ki.

Játszik itt az érzéseimmel.

Mindegy is.

Hál istennek az este folyamán Jin észbe kapott és kinyitotta az ajtót, így észrevétlenül ki tudtam szökni az eddig börtönömül szolgált szobából.

Csendben közlekedtem a lakásban nehogy felébresszek bárkit is, végtére is csak reggel 7 óra van.

Mikor leértem a nappaliba csodálkozva vettem észre, hogy már az ilyen korai órákban lesz társaságom.

— Jó reggelt, Jimin. — köszöntem rá még kissé álmos barátomra. — Hogy aludtál?

— Elég jól. És te? — sandított rám — Nem aludtál a szobádban. — mondta ki a nyilvánvalót, és a legörbített száját néztem.

— Valóban nem, de jól aludtam. — óvatosan rámosolyodtam és vártam a válaszmosolyt, amit kis időn belül meg is kaptam.

A kanapén ültünk és néztünk valami idétlen filmet, amikor combomra helyezte kezét és egész testével felém fordult.

— Ma az enyém vagy. — jelentette ki, és folytatta. — Elviszlek egy ebédre, szóval pontban délben legyél kész. Légy elegáns. — lepődötten néztem rá.

— Minek viszel ebédelni? Nem randevúra megyünk, a feladat, vagyis a játék csak dugásról szól. Nem? Vagy félreértettem valamit? — kapkodtam a fejem jobbra-balra és próbáltam visszaemlékezni Taehyung szavaira.

— Nem volt benne, de én szeretném megadni a módját. — válaszolt kérdésemre, és egy pillanatig ámulattal néztem rá.

Lenyűgözött.

— Rendben. — ajándékoztam meg egy nagyon kedves mosollyal és ezután tovább bámultuk a műsort a tévében.

Lassan szállingóztak le az emberek az emeltről és mindenki egyenesen a konyhába vette az irányt.

Mikor Jin hyung is lefáradt, abban a pillanatban kötelességemnek éreztem, hogy segítsek neki elkészíteni vagy legalábbis segíteni a reggeli teendőknél.

Odaballagtam hozzá a konyhába és megkérdeztem tőle, hogy miben segíthetek.

A reggeli kómás fejével és mély hangjával azt válaszolta, hogy most még nem kell, majd szól amint a segítségemre lesz szüksége.

Bólintottam és visszamentem a nappaliba.

Órák teltek el, és Tae még mindig nem jött le.

Eddig alszik?

Már épp azon voltam, hogy felmegyek, amikor Jin szólt, hogy most már rászorul a segítségemre.

Készségesen oda mentem és tettem, amit kért.

Mosogattam, rakodtam és legvégül meg kellett terítenem, ekkor láttam meg, hogy Taehyung lefelé tart a lépcsőn.

Nyugodtan csinált magának kakaót, majd flegmán leült Namjoon mellé és onnan nézte, hogy mindenki csinál valamit.

Megszóltam, hogy miért nem segít, de a bambája még ezt se értette.

Nevetnem kellett.

Ezt az követte, hogy végre leesett neki a célom és felkelt, majd előszeretettel rakosgatta a cuccokat ki az asztalra.

Jimin nem tudom, hogyan fog elkészülni délre az ebéddel, de mivel már csak 1 óra van hátra, feltételezem, hogy valamilyen étterembe fogunk menni.

Izgatottan várom.

Gyorsan mindenki magába dobálja az ebédig pont kitartó tartalmas reggelit és megy a dolgára.

Én történetesen a szobába igyekeztem, ugyanis volt bő fél órám elkészülni a „randevúra".

Kapkodtam, mert azt se tudtam hol áll a fejem.

Rég volt már, hogy bárki is elvitt volna valahova, így most kicsit sokként érintett és bezavart a dolog, hogy a mai nap mindenképpen szexszel fog végződni.

Végül a nagy sietségben úgy kicsíptem magam, hogy a tükörbe nézve még én se ismertem magamra.

Egy sötétlila öltöny, ehhez passzoló öltönynadrág, fehér ing, fekete nyakkendő gondosan megkötve és úgy betűrve, hogy ne lógjon ki.

Hajam megfésülve, de közben mégis olyan hatást adva, mintha kicsit keszekusza lenne.

Egy kis parfüm, némi szemceruza, éppen hogy csak kiemelje az amúgy is sötét szememet és a legvégére pedig egy-egy ezüst karika fülbevaló a fülembe.

Késznek titulálom az öltözékem és megindulok kifelé a szobámból.

Útközben egy tágra nyílt szemű Jin-el találkozom, aki szólna valamit, de végül nem teszi.

Ennyire rossz lenne?

Elenyésző mértékben, de elbizonytalanodom.

Folytatom a sétát, azonban most már lefelé a lépcsőn és Taehyung pillant meg.

Ámulattal néz rám, s nyel egy nagyot.

— Gyönyörű vagy. — böki ki, de végül megköszörüli torkát — Mármint, nem nézel ki rosszul. Átlagos. — fejezi be, és tudom, hogy az őszinte válasza a legelső volt.

Így aztán magabiztosan sétálok tovább egészen a nappaliig, ahol Jimin vár már rám.

Köhintek egy aprót, hogy magamra tereljem a figyelmét és szinte tátva marad a szája látványomra.

— Lélegzetállító vagy. — szól oda Yoongi. — Szerintem, ezért nem mondott még semmit. – nevet.

— Elragadó vagy, Jungkook. — szólal meg végül mai partnerem.

— Köszönöm. — halvány mosoly kúszik az arcomra – Te is pompásan nézel ki. – majd zavaromat elrejtem egy kuncogással.

— Mehetünk? — kérdezi meg végül, én pedig bólintok.

Hirtelen átkarolja a kezem a kezével és a kijárat felé lépdelünk.

— Hova mentek? — kíváncsiskodik Taehyung, majd pimasz vigyort fedezek fel Jimin orcáján.

— Dugni. — mondja ki kertelés nélkül és húz maga után.

Kinyitja az ajtót, kienged és jön utánam.

Elindulunk a járdán, én azonban nem lépek tovább, hanem megállok és kérdőn nézek rá.

— A garázs a másik irányban van. — mutatok az említett épületre és ránézek.

— Tudom. — gesztikulál — De gyalog fogunk oda menni, hogy mindenki lássa, nekem milyen csodás partnerem van. — elpirulok mondata után, és inkább mellé sétálok, jó szorosan hozzá, hogy véletlenül se legyen rálátása pipacspiros arcomra.

Az út nem több tizenöt percnél és egy varázslatosan szép és hatalmas étterem elé érkezünk.

Már az étterem neve eleganciát sugall, nem csak a külseje.

Claire.

Belépünk a hatalmas épületbe és elképedek.

Minden négyzetcentimétere tökéletes.

A falak elefántcsont fehér színűek, mindenféle híres festőtől lógó festmények díszítik a grandiózus méretű falakat.

A plafonból különböző méretű, formájú és színű csillárok lógnak, amik adnak ennek a helynek egy kis életet.

Amíg én az étterem elemeiben gyönyörködtem, addig Jimin elintézte a lefoglalt asztalt és édesen megkocogtatta a vállam, hogy most már mehetnénk.

Egy vörös folyosón vezet végig egy tetőtől-talpig feketében közlekedő pincér, majd az ámulat folytatódik.

Egy wenge színű ajtó elé vezet minket az ifjú és illedelmesen megköszöni, hogy az ő éttermüket választottuk, majd távozik.

Jimin úriemberként viselkedik, és mindent úgy csinál, ahogyan azt egy randin kell.

Érdeklődik a kedvem felől, hogy milyen napom volt és, hogy mit szólok ehhez az étteremhez.

Fecsegtünk már egy ideje, amikor a pincér kopogtatott az ajtón és az előételt hozta meg.

A tányéron mély narancssárga húsú sárgadinnye van, mellette pedig hajszálvékonyra szeletelt prosciutto sonka szeletek.

— Ez olyan pont előételnek megfelelő adag. — fogok meg egyet-egyet mindkettőből és összehajtva őket számhoz emelem és bekapom a kis falatot.

Fenséges az íz kombináció.

Meglepően finom, ahhoz képest, hogy magamtól sose próbáltam volna ki.

Elfogyasztunk még pár falatot, majd a pincér ismét kopogtatott, mintha tudná, hogy mikor fejezzük be és bejön.

Elviszi az előételes tányért, a borospoharunkba Chateau Margarux márkájú száraz vörösbort önt és meghajolása után távozna, előtte még azonban bejelenti, hogy rögvest hozza a levest.

Valóban nem várunk sokat és ismét kopogással jelezte, hogy itt van.

Lassan benyitott és kezében két mélytányért tart, amik alakja ovális és aranyozott a külseje.

Hol vagyok?

Lerakja elénk a levest és jó étvágyat kíván, majd ismét elhagyja a szobát.

Jimin felkel és az ajtót kulcsra zárja.

— Mit művelsz? — teszem fel a bennem frissen megfogalmazódott kérdést.

— Gondoskodom arról, hogy senki ne zavarjon meg minket. — ül vissza a székébe és ölébe egy szalvétát terít ki, majd jó étvágyat kíván.

Viszont kívánok neki én is, és koccintunk egyet a boros poharakkal.

A leves kellemesen pikáns és ízletes.

Életemben nem ettem még ilyen jó garnélarák levest.

Ez az étterem valami fantázia.

Van itt minden, amit szem, száj megkíván.

Az utolsó cseppig megeszem a levest és jól lakottan hátra dőlök.

— Ízlett? — érdeklődik Jimin.

— Fantasztikus volt. — dicsérem még mindig. — Desszert is lesz? — kíváncsian várom válaszát, mert igazából nagyon édes szájú vagyok.

— Igen. —!egy kis hatásszünet — Én leszek a desszert. — először nem tudtam mire vélni a válaszát, de amint megláttam a pimasz és kacér arckifejezéseit egyből összeállt a kép.

A külön szobás rész, a gyors kaja, az ajtó bezárása és a desszert tálalása is.

— Ízelítőt is kapok, vagy rögtön a közepébe csapunk? — veszem a lapot és félreérthetően válaszolok neki.

Kérdésem után egyből feláll a székéből és mellém sétál.

Erőteljesen megfogja a szék karfáját és maga felé fordít.

Két kezével a szék karfáján támaszkodik és így néz egyenesen a szemembe.

— Már ettől a látványtól kőkeményen áll a farkam, — gyorsan megnéztem magamnak és valóban így volt — de ezek nélkül a göncök nélkül még jobban néznél ki, amitől ha még lehet, még inkább fel fogok izgulni. — nyalta meg a száját, majd ezután az én számat is.

Éreztem, hogy kezd felforrósodni a levegő és egy időben a testem is.

Hirtelen öntött el a forróság, amikor megéreztem frissen megnyalt ajkait az enyémeken.

Érzékien kóstolgatta puha párnácskáimat, közben észrevettem, hogy az egyik keze csigalassúsággal kezdi kigombolni az öltönyöm.

Mikor befejezte az öltöny kigombolását, száját egy öblös nyögés hagyta el, majd bele ült ölembe és így folytattuk tovább a már szenvedélyes csókunkat.

Egyre inkább szaporán vettük a levegőt, amikor megunhatta a sokáig tartó csókot és felkelt az ölemből és nyakkendőmet megfogva felhúzott engem is álló pozícióba – most már nem csak a farkam állt, de én is – és erélyesen neki lökött a falnak.

Kezével végig simított arcomon, és haladt lejjebb a testemen apró, de határozott mozdulatokkal a kezével.

A mozgásban levő keze megállt a nadrágom szegélyénél és egy gyors mozdulattal kigombolta azt.

A nadrág lecsúszott rólam, közben észre se vettem, de az öltönyöm is a földön hevert és igyekezett kigombolni a fehér ingemet.

A gallér alól kiszabadította a nyakkendőt, azonban azt nem vette le rólam, csak az inget.

Ott álltam előtte letolt nadrággal egy alsóban és a nyakkendőmben.

Szégyenlőség fogott el és kezeimet testem elé tettem, hogy valamelyest takarni tudjam magam.

— Ne takard el ezt a csodás testet, kérlek. — rohadt rekedt volt a hangja, ami azt eredményezte nálam, hogy péniszem egyre jobban keményedett meg.

Elemeltem onnan a kezeimet és valósággal felmérte a testem.

Olyan pillantása volt, mint aki alig várja, hogy csináljuk már azt.

Nem titkolom, a határaimon vagyok, mivel elég régen történt bármiféle szexuális dolog velem a közelmúltban, így őszintén ki merem jelenteni, hogy rettenetesen kanos vagyok.

Lassan lehámozta magáról a ruhadarabokat és elém állt meztelenül.

Térdeire ereszkedett, majd mutatóujját alsóm szegélyébe akasztotta s simogatta ujjával az ottani bőrt.

Aprókat rezzent a testem, és végül egy gyors rántással megszabadított a zavaró tényezőtől.

Kezét lassan rátette péniszemre és mozgatni kezdte rajta a kezét.

Mondanom sem kell, hogy zajongtam cselekedetére.

Egyre ütemesebben csinálta, amikor is kezét felváltotta a szája és szabályosan a térdeim rogyadoztak a jól eső érzéstől.

Nem sokkal ezután abba maradt minden érzés és cselekedet.

Kinyitottam a szemem, majd ránéztem, és realizáltam, hogy most jön a befejezés.

Egy kék színű gumit görgetett fel a péniszére, majd amint befejezte megkért arra, hogy forduljak meg.

Megtettem.

Hátamra vezette kezét, és lenyomta, úgy, hogy szépen pucsítsak neki.

Másik kezét fenekemre vezette és egy hatalmas csapást mért rá.

A következő pillanatban meg már bennem mozgott tempósan, egyre közelebb a gyönyörű befejezéshez.

Izzadt testünk minden lökésnél érintkezett, ami még mocskosabbá tette a dugást.

Lihegtünk, nyögtünk és végül egy hatalmas morgással élveztünk el.

Megcirógatta gyengéden a hátamat és kihúzódott belőlem.

— Ez csodás volt. — osztotta meg velem a hasonló meglátását, mint amit én alkottam az aktusról.

— Egyetértek. — kezdtem felvenni a ruháimat, amikor egy nagyon ciki dolog rontott bele a látóterembe. — Jimin. Jimin! — kiabáltam.

— Mi az? — zavartság ült arcára és kereste a bajt.

— Ezt nézd! — mutattam a falra.

— Oh, ne! Basszus. Gyorsan, hozz ide szalvétát! — utasított a félmeztelen Jimin és annyi szalvétát hoztam, amennyi rendelkezésemre állt. — Hogy fog ez lejönni?

— Addig kell megpróbálni, amíg még friss! — és ezzel a lendülettel kezdtük el letörölni az előbb oda spriccelt örömnedvemet a falról.

Szerencsére a fehér falon nem annyira szembetűnő, de ha valaki jobban megfigyeli észrevehető a folt.

Végül a szobában levő lámpát a folt elé húzom, hogy mégse legyen olyan látható. — Így már jó lesz. — állapítom meg.

— Aha. — mondja Jimin és kinyitja az ajtót.

Előre enged majd követ egészen addig, amíg ki nem érünk az előtérbe.

Egyenesen a kijárat felé indul meg, majd vállánál fogva visszarántom.

— Fizetni nem kell?

— Már azelőtt kifizettem, hogy ide jöttünk volna.  — milyen előrelátó.

Majd elköszönünk, és kissé zavarban elhagyom az éttermet.

Milyen rosszak vagyunk.

A hazafelé tartó út rövid és csendes.

Egyikünk sem szólal meg.

Furcsállom is, de nem törődöm végül vele.

A bejárat előtt szólal meg.

— És innentől ismét ugyanaz van, mint, ami ezelőtt volt. — nyújtja a kezét, én pedig nem értem mit akar. — Rázz velem kezet, mint a haverok.

— Oké. — kezet rázunk és kinyitja az ajtót. Azt hinné az ember, ha egésznap olyan úriember volt most is az lesz, na meg a nagy faszt.

Ő megy be először, majdhogynem kizár a lakásából és minden szó nélkül ott hagy az előszobában.

Tágra nyílt szemeim mutatják, hogy nem értem mi folyik itt, és azonnal egy Taehyung-ba botlok, aki csak fél szemmel néz rám és semmilyen megjegyzést nem téve odébb sétál.

Mi történik itt?