Kisorsoltuk, hogy ki, mikor lesz, és ez után úgy ültünk és beszélgettünk, mintha ez olyan normális és mindennapos dolog lenne.

Fecsegtünk az időjárásról, a sok munkanapról és, hogy mégis, miképpen fogjuk ezt megoldani.

Jungkook nekik is kijelentette, hogy durva aktust nem vállal, amit mindenki elfogadott és tiszteletben tartott.

Balomon Jin ült, jobbomon pedig Hoseok foglalt helyet.

Jungkook az egy személyes fotelben volt édesen összekuporodva, és így bámulta a tévékészüléket.

— Jin, beszélhetnénk? — súgtam hyungom fülébe, hogy csak ő hallja.

— Persze. — adta a választ, szinte azonnal. — Gondolom, nem itt. — súgta ő is vissza. Félszegen bólintottam. — Srácok, Taehyung jön segíteni nekem pár dobozt elrakni, majd jövünk. — hazudta és már ki is takarta magát.

Megigazította a nadrágját, a pulcsiját, majd a lépcsők felé igyekezett. — Gyere már, a dobozok nem rakják el magukat. — viccelődött és gyorsan utána mentem.

Egészen a szobájáig sétáltunk, és illedelmesen kinyitotta nekem, majd beengedett rajta.

— Foglalj helyet. — mondta, én pedig gyerekiesen rávetettem magam az ágyra. — Milyen nagy és puha ágy. — jegyeztem meg, amire Jin csak elnevette magát.

— Miről szerettél volna beszélgetni? — kérdezte meg az idejöttünk okát.

Hirtelen elszállt minden bátorságom és nem voltam biztos abban, hogy ezt meg akarom vele osztani, de muszáj lesz.

Könnyíteni kell a kicsi szívemen és Jin-hez mindig jöhettem, lehetett szó bármiről.

Pontosan ezért kérdezte meg a mai nap is, hogy nincs-e valami köztem és Jungkook között.

Túlságosan jól ismer, annak ellenére, hogy most tényleg nincs köztünk semmi.

— Tudtad, hogy Jungkook már nem szűz? — leptem meg gyors kérdésemmel, ami nem kissé volt sokkoló neki, bár nagy meglepettséget nem váltott ki belőle.

— Tudtam. Én vagyok a banda anyukája, mindenki velem oszt meg mindent. — halványan rám mosolygott, de én nem tudtam visszamosolyogni rá.

— Miért nem mondta el nekem? Hisz legjobb barátok vagyunk. — letörtem, mint a bili füle és Jin mellém ült az ágyra, majd fejemet ölébe hajtottam és így társalogtunk tovább.

Hajamat simogatta kezeivel, közben mesélt.

— Nem akart megbántani.

— Mivel? — vágtam szavába.

— Ha azt akarod, hogy elmondjam, akkor hadd, hogy elmondjam. — bocsánatot kértem és vártam, hogy folytassa. — Miután szétmentetek, ő kissé összezuhant, amit avval próbált csillapítani, hogy randiról járt randira. Lányokkal, fiúkkal egyaránt. — láthatta rajtam, hogy kissé most én is magamba zuhantam, ugyanis elsápadtam és azt se tudtam, hogy álmodom vagy ez a valóság.

— Kookie, ilyen volt miután szakítottunk? Ácsi! Honnan tudod, hogy mi egyáltalán jártunk? — érdeklődtem meg a legnyilvánvalóbbat.

— Mint már említettem, én mindenről tudok, ami itt zajlik. — simított végig orcámon és barátságosan eleresztett egy halvány mosolyt. — Még érdekel valami?

— Kivel feküdt le? — ültem fel és mélyen a szemébe néztem.

— Azt már tőle kell megkérdezned, így is túl sokat mondtam. — szorosan megölelt.

— Fiú vagy lány volt? Csak ezt mondd el, kérlek. — nem voltam biztos benne, hogy tudni akarom, de minden porcikám a válaszért epedezett.

— Tényleg akarod tudni? — aggódó tekintettel bámult rám, és kicsit elbizonytalanodtam.

Aprót biccentettem a fejemmel, majd mondta, hogy „Hát jó" és folytatta. — Lány. — megrendült a kitalált ötletem biztossága. — Egy lánnyal? Miért? — ott ültem majdnem megsemmisülten és Jin csak törődően átölelt.

Majd ajtónyitódás zavart meg minket és egy igazán furcsán méregető Jungkook pislogott ránk.

— Jó doboz rakosgatás, mondhatom. — szólt fennhangon és gőgösen.

— Igazából csak tanácsokat adtam neki egy fiúhoz, de nem akarta, hogy mindenki hallja. — segített ki Jin, akire, mint mondtam mindig számíthatok.

— Egy fiúhoz? — emelkedett meg hangja és azt a szokásos mozdulatot csinálta a nyelvével.

— Igen, — mondta Jin — és mégis kitől kérdezné még, ha nem tőlem?

— Mondjuk a legjobb barátjától. — még mindig az ajtókeretnek támaszkodva kémlelt befelé.

Felé fordultam e mondata után.

— És te elmondtad a legjobb barátodnak, hogy már nem bővíted a szüzek körét? Mert én úgy emlékszem, hogy nem. — válaszoltam ugyanolyan arrogáns módon, mint ahogyan ő tette az imént.

— Az teljesen más. — gesztikulált kezeivel és belépett a szobába.

— Miben lenne más? Ne kertelj! Ugyanaz a kibaszott gond vagy épp titok. — már én is állva szólaltam vissza neki.

— Én azt hiszem, hogy itt hagylak titeket. Beszéljétek ezt meg. — búvott ki Jin a konfliktusból.

— Jin! Ne! — még ezt is egyszerre kiabáltuk.

Nem hiszem el.

Mi ez a hirtelen szinkron, és feszültség köztünk?

Jin elhagyta a szobát és bezárta.

Bezárta!

Kulcsra zárta a kis hamis.

Baszki.

Fontolóra vettem, hogy mi volna, ha kiugranék az ablakon, de rájöttem cseppet sem tenne jót, ha háromemeletnyit zuhannék.

Így elvetettem az ötletet és elhatároztam, hogy megbirkózom a helyzettel és rendbe hozom, bármi is romlott el.

— Szuper. — mondtam és egy világfájdalmasat sóhajtottam.

— Te beszélsz? Nekem kell elviselnem téged. — ült le az ágy sarkára.

— Úgy beszélsz, mintha te olyan kurva könnyű eset lennél. Inkább készülj fel a holnapra. Holnap már hétfő. Tedd el magad aludni. — szóltam oda neki a szoba másik végéből.

— Hát nincs is annyi probléma velem, mint veled. — köpte oda a szavakat, majd valami megtört. — Sajnálom.

— Hm? — össze voltam zavarodva.

Előbb még egy nagy vita közepében voltunk most meg bocsánatot kér.

— Nem akartam veled így viselkedni. Csak holnap már hétfő és kezdődik a kis játékunk. — dőlt rá az ágyra háttal és kezeit mellkasán pihentette.

— Félsz? — feküdtem mellé.

— Nagyon. — felelte és oldalára fordult, így tettem én is.

— Mitől? — jobb kezemet arcára vezettem és ott hagytam.

Az a sima bőr.

Amit anno annyit csókolgattam vagy a szobámban, vagy az ő szobájában, esetleg zuhanyzás közben.

Hoppá.

Túlságosan elkalandoztak a gondolataim.

— Hogy a végén megszokom, és nem fogok tudni leállni vele. — vallotta be a félelmét.

— Legrosszabb esetben elmész kurvának. Tested, arcod van hozzá. Tapasztalatod is, mint lányok, mint fiúk terén. Nem lenne gond. — befejeztem beteges mondandóm, amire Jungkook felkapta a vizet.

— Akkora barom vagy! Elmondom itt neked őszintén, hogy mitől tartok erre te elvicceled? Baszd meg! — felült, de én elkaptam és olyan szorosan öleltem, hogy mozdulni se bírt.

Megvártam, míg lenyugszik és a határa döntöttem úgy, hogy én felülről néztem le rá.

— Nyugi! — néztem még mindig rá — Gyere, feküdj mellém, mint a régi szép időkben. Majd játszom a hajaddal és a füleddel, te pedig nyugodtan ráfeküdhetsz a mellkasomra és elalhatsz rajta hallgatva a szívverésem. — csillogó szemekkel meredt és azonnal rám vetette magát.

A hátamra dőltem ő pedig rám.

Egy pillanatig éreztem azt a szikrás működik a kémia dolgot, de nem kísértettem az ördögöt, így gyorsan elfeküdtem úgy, hogy ezt ne érezzem.

Kookie a mellkasomra borult és így szenderült álomba.

Bármennyire próbáltam nem őt nézni, valahogy nem ment.

Hibátlan arcvonásaira tévedt a tekintetem, majd fedetlen nyakára, később szájára, ami még így álmában is tökéletesen csillogott.

Ajakbalzsamot használ vagy mindig ilyen volt neki?

Pár percig még filozofáltam a megfogalmazódott kérdésen, de végül úgy döntöttem jobban teszem, ha én is alszom a holnapi nap előtt.