LAT622-es.  Ez volt a neve. Ez volt a neve mióta az eszét tudta. Másképpen nem hívták. Bár volt beceneve, Larrieth-nek hívták az álmaiban. Pár barátja talán így is hívta, de a vezetőinek ő csak LAT622-es maradt. Egy sorszám a katonaságban. Egy csavar ami összetartja az oszlopokat. Egy fogaskerék a rendszerben. És Larrieth büszke volt erre. Minden nap amikor a tükörbe nézett emlékeztette magát hogy miért harcol. És emlékeztette magát hogy a századosnak és a tábornoknak igaza van, mindenben. Különösen a tábornoknak. Amikor ő beszélt, a lány előtt mintha megállt volna az idő. Megnyugtatta a céltudatosság amit a tábornok árasztott magából. Kevés ember tudta őt megnyugtatni, de talán a férfi igen. Pedig még soha nem beszélt vele személyesen. Talán csak szimplán csodálja őt a magas rangjáért... talán ilyen a szerelem? A mi? Elgondolkodott....Sohasem érzett szeretetet, vagy ragaszkodást senki iránt sem...A lány barna szemei a távolba kémleltek. Szigorú kontyba fogott haját megigazította lassú mozdulatokkal ahogyan a lift zökkent egyet. Mintha nem is lett volna ott,abban a pillanatban pár másodpercig, olyan volt mintha kétlábon járva aludt volna. Fiatal arca nyugodt volt, nem sugárzott érzelmeket, mert mélyen a gondolataiba kapaszkodott. Úgy érezte már régebb óta ismer itt pár dolgot. Régebben óta ismeri az embereket...De ezek csak múló gondolatok voltak. Tovatűntek mint az álmok... De mostanában, napról napra azonban erősödtek az érzések. A gondolat olykor elfogta őt hogy nem biztos hogy mindig ezt az életet élte. Lehet, régen más volt. És sokkal fontosabb feladatai voltak. Mikor felébredt a gondolatok halmából a lift leérkezett. Társa, Kai már réges-rég felvette a sisakját de valószínűleg értetlen arccal nézhetett a lányra akinek még mindig csak a kezében volt a sisak. T22 pedig felháborodottan csipogott egyet, jelezve hogy a két rohamosztagos nem indul semerre sem. Larrieth ránézett, majd felvette a sisakot. Tiltva volt hogy szolgálatban megfeledkezzenek a sisakról. 

" Mit gondolsz ma milyen feladatot kapunk?" - Szólalt meg először Kai de Larrieth nem válaszolt. Csak megvonta a vállát flegmán. Nem gondolt arról semmit hogy milyen feladatot fognak kapni, de ha gondolt is volna azt biztosan nem osztotta volna meg Kai-al. A férfi túl agresszív volt, és gyerekesen ragaszkodott a saját igazához. Ha ő mondott volna valamit, Kai egész biztosan másképpen gondolta volna a dolgot. És a végén úgy is ő nyert volna a szócsatában. Larrieth éppen ezért csak ránézett, majd felvette a sisakot. Az ajtó szisszenve nyitódott a hangár felé. Ahogyan a két katona kilépett, azonnal észrevették a hatalmas sereget mely felsorakozott két oldalt. A csillogó páncélok sokasága egymás mellett szembetűnő volt. Sorfalat álltak egy magas, ezüst páncélos alak és egy fekete kabátos férfi előtt. 

" Ha elkéstünk, nekünk végünk."- Suttogta  a nő sisak alatt miközben lassan elindultak társaik felé. 

" Itt van Hux és Phasma is, igen. De nem hinném hogy..."- Kezdte volna el Kai a mondatát ám abban a pillanatban Phasma éles,rideg hangja vágott közben a szavaiba.

" LaT622, KMJ878. Indokolják a késésüket. "- Megálltak. Kai szokás szerint nem mondott semmit. Csak álltak, talán mindketten olyan gondolatokkal hogy mit is találhatnának ki, abban a tudatban hogy Phasma nem fog sokáig várni. Larrieth hol a mellette állóra nézett, hol az előttük álló vezetőre aztán haptákba vágta magát és megszólalt:

" A lift lelassult asszonyom. Mi szóltunk a karbantartóknak, de mivel azon a szinten a belső kommunikáció is megőrült..." - T22 elismerően csipogott egyet Larrieth lába mellett. A fekete egység elülső érzékelője hol Phasmára hol a másik nőre irányult. A közepén lévő vörös kör most elenyészően kicsinek tűnt ahogyan a krómpáncélos alakról visszatükröződtek az erős fény sugarai az ő érzékeny vizuális egységébe. Phasma a droidra nézett, aztán vissza a lányra.

" Legközelebb legyenek felkészültebbek. Csatlakozzanak a seregbe. Fontos feladatunk lesz ma." - majd megfordult és visszament a sereg elé.

" Igenis!" - Vágták mindketten magukat haptákba, majd lassan elindultak a hangár végében álló társaik felé. A lány sóhajtott. - " Köszi. "- Mondta T22 felé nézve.

"Szívesen"- reagálta le Kai. 

"Nem neked, hanem a droidnak. " 

"Pedig egyszer engem is észrevehetnél..."- Vigyorgott a sisak alatt a férfi mint a tejbetök. A nő ezzel szemben nem reagált. Kai néha túlgondolta az egyszerű muníció felelős munka kapcsolatukat és ez roppantul idegesítette őt. Larrieth megforgatta a szemeit, majd lassan elment Hux mellett aki már várta hogy elmondhassa a rövid beszédét. Ahogyan közeledett a férfi felé azonban eszébe jutott az álma, vagyis csak egy részlet belőle... és megint azok a szokatlan érzések... Larrieth nyelt egyet, majd rá se nézve elment mellette. Tudta hogy ha ránéz vagy hozzá ér -akár csak a ruhájához- akkor leblokkol. És nem akart zavarba jönni se előtte, se Kai előtt, az összes társa előtt pedig különösképp nem. Gyorsabbra vette a lépteit, mint aki el akarna futni, ám abban a pillanatban a tábornok utána szól.

" LaT621..."

" 622, uram. " - Csönd. Hozzászólt. Megtette, és kijavította ráadásul. Megdermedt, elnézett a padló felé de legszívesebben elásta volna magát. Megállt egyhelyben, meg se fordult.

" 622. "- Visszhangozta Hux. - "Felőlem! Magával majd el akarok beszélgetni. Négyszemközt. " -Tette hozzá. Hátrafűzött kezekkel végül odalépett Larriethez, és nem messze tőle állt meg. - " Álljon vissza a helyére. "

"Igen uram!" - Úgy menekült vissza. Szíve majd kiugrott a helyéről, és érezte ha a kemény rohamosztagos páncél nem lett volna rajta ott helyben leül valahova. De most csak egy dolgot tehetett: mindenképpen vissza kellett állnia Kai mellett. Miután megtette nem is nézett a társára, csupán a parancsot figyelte, vagyis próbálta meg figyelni.  

" Miután végre sikerült megtalálniuk a helyüket. " - Húzta a száját a tábornok a látványra.- " Hagy emlékeztessem magukat hogy ez, gyakorlatilag az első hetük a Finalizer rombolón."- Hátra fűzött kezekkel állt szokás szerint, olyan egyenes testtartással hogy ennél egyenesebb már nem is lehetett volna. - " És jobb ha tudják nekem, és a Legfőbb vezérnek csak a jó katonák kellenek."- Hangsúlyozta ki. Zöldes szemei lassan végig pásztázták a katonákat.- " Bízom Phasmában. Ő azt állítja maguk egytől egyig a legjobbak. De ezzel a kis késésükkel merően elgondolkodtam hogy mennyire van e igaza... hmm..  Tudják ez is csak megerősíti a gyanúmat hogy szükségük van a gyakorlatra. Úgy látszik bizonyos dolgokat bele kell vernünk a fejükbe ha nem megy megjegyezniük. Úgyhogy... ma bevetésre mennek. Éles bevetésre. Ez lesz az igazi gyakorlat. Phasma majd mindent elmond. Néhányuknak kiemelt feladatot szánunk." - Itt Larrieth-re nézett és egy pillanatra elgondolkodott. - " Számítunk magukra.  Készüljenek. Mert félóra múlva, akár mehetünk is. Ezzel fogjuk bebiztosítani az Első rend helyét a galaxisban! Leléphetnek!  " - Azzal megfordult. Úgy tűnt vége a tanácskozásnak. A katonák csak álltak, de majdnem mindenki beszélni kezdett. Larrieth csapata mind olyan fiatalokból állt akik még soha nem voltak éles bevetésen. Hux szavai egyrészről sokkolóan, másrészről lelkesedéssel töltötték el a katonákat. Mivel Phasma nem mondott mást, csak annyit hogy készüljenek fel és utána nem sokkal később el is ment, Larrieth le merte venni a sisakját és csillogó szemekkel kémlelt az éppen eltűnő vezetőség tagok felé.

" Éles bevetés?! Az Ellenállás ellen?!" - Kai már kínjában felnevetett. - "Ugye ez csak valami furcsa vicc?! "- Sisteregte az arcát takaró maszk alatt. - "Te mit gondolsz Larrieth? " - A lány csak állt. Eszébe jutott hirtelen a csata, a lángok, a sikítás... hogy majd megmenti Őt. Hogy majd hős lesz, és hogy emlékezni fognak rá.  Kihúzta magát és hirtelen kezdett egyértelműnek tűnni előtte minden. Olyan élesen látta a dolgokat mintha már meg is történtek volna azok.  

"Azt hogy végre eljöhet az a pillanat amiről álmodtam. Ez lesz a legjobb bevetésem. " - Mosolyogva megindult a fegyvertár felé még egypár katonával. Talán mindennek végre valami értelmet talál. Az unalmas napoknak, a szörnyű álmoknak.. talán mindvégig minden ehhez a naphoz vezette őt. S tudta akárhogy alakuljon is, ő majd készen áll rá.