Megannyi katona várakozott a hangárban. Egymás mellett álltak, és a leszállóegységek konzer-szerű bejáratainál beszélgettek. Kai határozottan félt. Larrieth-et nem látta, és azt se tudta hogy hol lehet a lány ennyi ideig. Már eltűnt vagy egy órája, magára hagyva őt ami nem volt jellemző rá. Órák óta csak várakozott a hangárba s hamarosan indultak. A férfi nekidőlt a leszálló falának és megpróbálta másra terelni a figyelmét. Végülis Larrieth nem csinált semmit, és csak nem minősítik le azért mert öt percet késtek reggel. Vagy mégis? Ezt nem tudhatta. Már nem voltak gyerekek hogy csak egy kis megdorgálás után tovább gyakorlatozzanak. Most már felnőttek, és éppen e miatt nagyobb is volt a nyomás a vállukon. De Larrieth... ő különleges volt. Kai ezt tudta, és épp ezért fűzte most minden gondolata feléje. Törődött vele, érdekelte mi lesz a sorsa és a legjobban csak azt szerette volna hogy Larrieth észre vette volna őt. De a lány makacsul ragaszkodott olyan személyekhez akik észre sem vették őt. És ezt bosszantotta a férfit. Letisztította a fegyverét, a hátán lévő tokba tette, majd beállt a sorba és várt. Egy tiszt jelent meg, majd gyors parancsba kiadta hogy indulhatnak. Kai mesterlövész volt. A specializációja során számtalan olyan gyakorlatot végzett ami ehhez vezette őt. A vérében volt. Biccentett a parancs hallatán, csakúgy mint a többi katona, majd velük együtt egyszerre fordult meg. Ekkor már rajta volt a sisak, és tudta hogy Larrieth ezúttal olyan dologba keveredhetett ami komolyabb ügy lehetett az egyszerű késésnél. Még megfordult, hátha látja őt, de a megannyi sisakos-páncélos alak közt egyet sem látott aki akár még kicsit hasonlított volna rá. Nem volt mit tenni. Visszafordult menetirányba, majd megállt a leszállóegység terében.    

================================================================================

Már épp kezdte megszokni a csendet  maga körül. Felüdítő volt ahogyan megint felfedezte hogy vannak érzelmei. Nah nem azok a felszínes, üres, parancsok amiket belevert az apja kiskorától fogva.  Nem. Az igazi érzelmek, az érzelem hogy az a lány érdekes számára. Hogy felkeltette az érdeklődését. Amikor legutoljára ilyet érzett, az nagyon régen volt. Még tizenévesen...Egy beszivárgó küldetésen...talán....de minden rosszra fordult. Az emlékképek mint rossz visszhangok a múltból úgy törtek elő belőle. Az eltemetett emlékek sokasága.... Szinte látta maga előtt ahogyan lángol a hajó, ahogyan lelepleződnek...Homlokráncolva gondolt vissza minderre, de a régmúlt eseményei mintha nem akarták volna hogy elő kerüljenek.  Elmosódtak, s olyan elérhetetlenül réginek tűntek hirtelen mintha ezer éve történtek volna. A konzekvenciát azonban örökre megtanulta,s ez megmaradt a fejébe: ne engedj magadhoz közel soha senkit.Mert a rang a legfontosabb. Az a legfontosabb! Ekkor azonban nyitódott az ajtó s a hang mely egy alig hallható fémes suttogás volt, visszahozta a figyelmét a hídra, és a rideg valóságba. Nem nézett hátra, nem is moccant, de a vörös hajú férfi már annyiszor hallotta ezeket a lépteket a háta mögött amikor hirtelen kirángatták a jelenbe, hogy tudta hogy ki érkezett fel a hídra. Álmából is tudta volna. És nagyon nem volt hozzá hangulata. Aztán egyszercsak megpillantotta Kylo ren visszatükröződését az ablakon. 

" Áh, végre maga is előkerült. "- Fordult meg a tábornok, olyan arccal mintha szellemeket látott volna, s kihijján neki ütközött Kylo Rennek.  A két férfi ugyan olyan magas volt, de a sötét ruhás Erőhasználó arcát maszk takarta. 

" Készen vannak a csapatok?"- recsegte a maszk alatt.

" Mi ez a nagy izgalom Ren? "- Csendült cinikusan Hux hangja. - " Csak nem aggódik valamiért? Örüljön neki hogy az ellenállás vagy ne adja az ég, még a Köztársaság nem került elő. Akkor aztán igazán izgulhatna de most... "

"Ne feledje hogy nem becsülhetjük őket le, tábornok. Nagy hiba lenne. Ha mégis előjönnek véletlenül, és mi felkészületlenek leszünk még meg is semmisíthetnek minket. De  az ön érdekében...csakis az ön érdekében, remélem, tábornok ilyesmire nem kerül majd sor. " 

" Hát persze hogy reméli. Köszönöm hogy ilyen figyelmes. "- Pillantott el undorodva Ren ábrázatától. Sejtette hogy hazudik neki. Hogy nagyon nem érdekelheti, mi áll az ő érdekében. Túl régóta versengtek már. Mindig különböztek az érdekeik, de hol jobban, hol kevésbé. Jelen esetben azonban Hux túl sok mindent nem értett meg, és egyre nehezebben tűrte hogy Kylo Ren úgy kezeli őt mint ha rangban jóval alatta lenne.- " De mégis mi értelme folyamatosan aggódni azt árulja el nekem."- Forgatta meg a szemeit Hux. - " A bolygó lakosai átlagos falusiak. Még bolygó elhárító fegyverzetük sincsen, és ha lenne, a hajónk semmivé tenné őket egy másodperc alatt." 

" Van különbség a jól felkészültség, és az aggodalom között,tábornok. "- Válaszolta Ren rezzenéstelenül. Nem moccant egyetlen lépést sem. Szobor szerűen megállt a tábornok előtt, sziklaszilárdan, mintha nem is érző, emberi lényt rejtett volna a fekete fém szerkezet.

" Jól van."- Sóhajtotta a másik férfi válaszul, mert már unta Ren jelenlétét, és érezte hogy nem sokáig lesz képes fenntartani a nyugodtság álcáját.- " Mivel a Legfőbb vezér is magának adott megint igazat... ezért egyet kell értenem önnel.  Kénytelen vagyok...Aggódjunk tehát közösen halálra magunkat. " - Inkább visszafordult az ablak felé. Nem kedvelte Rent. Gyűlölte hogy nem látja hogy ki van a maszk alatt, és azt is hogy mindig mindenben neki kellett igazat adnia. És ez a gyűlölet keveredett a félelemmel benne.  Hátra fűzte a kezeit, s tovább kémlelte az Elomot, mintha valami érdekeset látott volna odakinn.- " Egyébként mi is a teve ezzel a kis bolygóval?"- Kérdezte halkabban. 

" Lemegyünk és megkeressük a térképet."  - A tábornok itt egy pillanatra becsukta a szemeit. Már megint....- Gondolta magában. Nem értette hogy miért lehet ennyire fontos egy idős Jedi. Ami azt illeti hallott legendákat a Jedikről, nem is egyet,és nem is olyan rég. De még sose látott egyet sem életben. És mivel ő abban hitt amit látott ezért nem nagyon hitt a Jedikben. Gyerekmesének hitte őket, olyan dolognak amiről a kisgyerekeknek beszélnek álmukban. És mivel ő jóformán még semmit nem tudott Ren előéletéről így végképp nem értette a fontosságát a térkép elveszett darabjának. 

" Az utolsó Jedi után kutakodik? Még mindig. " - Mondta ki undorodva a szavakat. Szinte érezte közben Ren rideg tekintetét a hátán, s ettől kirázta a hideg.  

" Igen. A térkép hiányzó darabja, Skywalker-hez juttat minket. Érzem hogy közel vagyunk. Minden elérhető katonát készítsen fel. Az összeset! Azonnal le kell mennünk oda. Ha ott van a térkép,nekünk azonnal ...."- Kezdett volna bele, de a másik férfi szinte azonnal belé fojtotta a szót.

" Már elnézést....De minek megyünk le oda minden katonával?! Ez őrültség! " - Tört elő egy dühkitörés Hux-ból. - " A Legfőbb vezér azt mondta hogy kutassuk át a falut! Ehhez nem kell kétszáz katona, elég csak ötven is! Nem gondolja hogy ez egy kicsit pazar...."- Elhalkult. Nem kapott levegőt... mintha egy láthatatlan kéz szorította volna a torkát. Hirtelen nekidőlt a hideg falnak, kapkodni kezdte a lélegzetét, úgy mintha a víz alatt lenne, és elfogyott volna minden oxigén.  

" ... rendben..f-fel....felkészülünk.. Az összessel! Minddel!  " - Megcsuklott a hangja, szinte már esdeklően nézett a maszkos alakra ahogyan térdre esett a tehetetlenség érzésétől. Kylo még egy darabig nézte őt, majd elengedte. Ahogy koppant a földön a térde, a lovag megfordult és elvonult.

" Akkor siessen."- Tette még hozzá. - " Tudni akarom mi van azon a bolygón." - Meg se várta a választ, csak eltűnt a lift sötét kapszulájában.  A tisztek ledermedve figyelték ahogyan fekete sziluettje elhagyja a hidat, a tábornok pedig feltápászkodik. 

" Ne bámuljanak!" - Förmedt rájuk Hux pár perccel később, miután már meg tudott szólalni. - " Szóljanak mindenkinek hogy induljanak el!" - Intett az egyik operációs tisztnek, majd lassabb léptekkel, de a lifthez közeledett. - " Én is lemegyek. White százados magáé a parancsnokság, ideiglenesen. " - A liftajtó becsukódott. Még kapkodta a lélegzetet, de nem a levegő hiánya miatt hanem a pánik miatt. A félelem miatt amit Kylo Ren okozott s akkor ott elhatározta hogy ha teheti majd egyszer megpróbálja megölni őt. Persze, féreg módjára kell majd csinálnia ezt tudta, hátból vagy lesből kell támadnia, mint ahogyan azt már számtalan esetben tette... Mert Kylo Rent ő biztosan nem tudta volna megölni szemtől szemben. A Ren lovag egyetlen suhintással megölte volna még mielőtt bármi történt volna.... Ezt nagyon is jól, hiszen úgy félt tőle mint a parázstól, csak képes volt ezt a cinikus megjegyzéseivel egy ideig elhessegetni.... Nekidőlt a falnak, s a szintek közti vöröses világítás ahogyan haladt lefele vele a lift megvilágította a fekete kabátján az Első rend jelét. Az első gyakorlatára gondolt amit a kiképzése alatt csinált. Egy beszivárgó küldetésre aztán gondolatát elterelte valami más... Larrieth-re gondolt és a fogolyra. Mostanára már biztos volt benne hogy a lány megtudott valamit. Gyorsan átváltotta az irányt így a börtön blokk felé. Ösztönösen bízott Larrieth, tudta hogy a lány képes rá hogy megtudjon információkat. És számára szükséges volt az információ. Ami azt illeti valahogy jobban érdekelte a merénylő mint az utolsó Jedi. Vajon mit tudhatott meg? ..- Gondolta magában. Egyre kíváncsibb volt ahogyan a lift lefele haladt.