Kis hajó indult meg az Elom-ról. Az Ellenállás egyetlen hajója mely véletlen került ide, de most legalább esélyt adhatott a falusiaknak. Automata volt, nem volt rajta élet. A segélykérő adás, melyet tartalmazott pedig életmentően fontos volt. Mindenki tudta hogy ki kell juttatni. Ez volt az egyetlen egy esélyük.  Az Első rend  hajója a hatalmas nagy Finalizer egyhelyben állt. Nem számítottak hajókra, sőt, valószínűleg semmilyen támadásra sem. Kis bolygó,  elhagyatott bánya telepek és egy falu! Ugyan már... Az Ellenállás már hosszú-hosszú hónapok óta nem is mutatkozott az legutóbbi alkalom óta. Aztán csend. A csend egyszerű visszhangja dobogott a hídon, a hangárba, mindenhol. Nyomasztóvá vált, fárasztó, egyhangú csend. A vihar előtti csend. Ahogyan a leszálló egységek megindultak felverték eme visszhang lágy szövetét, s csak akkor, akkor dördültek meg az ágyúk. A leszálló egységek ablaktalan tégelyében pedig Kai összerezzent. Mi történik odakinn? 

________________________________________________________________________________ 

Minden remegni kezdett. Larrieth a fogolyra nézett, s nem értette hirtelen hogy mégis hogyan remeghet egy egész romboló. Olykor gyerekes gondolataiban a rombolók még mindig "elsüllyeszthetetlenek" voltak. Ekkor nyílt az ajtó és a legnagyobb meglepetésére a tábornok lépett be. Arca most sápadtabb volt mint amilyen egy húsz perccel ezelőtt volt, viszont szemei dühösen a lányra fokuszálltak. Habár nem Larrieth-re volt dühös, mégis az egész arca most ezt sugallta. Mereven megállt ott, s habár a fogolyra nem nézett rá, mégis a szeme sarkából látta hogy az azonnal összerezzent, és megfeszítette az izmait. 

" Uram.... mi történt?" - Hadarta el Larrieth aggodalmas hanggal. 

" Egy hajó bukkant elő a semmiből, és ránklőtt, de az elhárító ágyúk azonnal leszedték. Porszem volt csak hozzánk képes. Gyenge próbálkozás. Én is csak most tudtam meg, két szint közt a liftben. Ez volt az első és utolsó hajójuk. Szerintem azt is csak véletlen szedték össze. Megtudott valamit?"- A katona kinyitotta a száját, majd be is csukta. Nem akarta közbeszólni míg végig nem mondja a férfi a mondatokat. Majd hátrafűzte a kezeit és közelebb lépett egy fél lépéssel hogy ne kelljen hangosabban beszélnie.. Addigra már a remegés is leállt, sőt meg is szűnt. Valószínűleg a támadó hajóból odakinn csak por és hamu maradt.

" Hajlandó információkat közölni,és elmondani az egészet. "- Súgta oda, majd megengedett magának egy halovány diadalittas mosolyt.- " Jaina Selem-nek hívják. " 

" Remek. " - Viszonyozta a mosolyt Hux s pillantásuk akaratlanul is találkozott.- " Szép munka. Tudtam hogy te nem fogsz csalódást okozni." - Megsimogatta a lány arcát,majd a fogolyra pillantott. Larrieth megdermedt, s egy pillanatra lehunyta a szemeit, majd utána pillantott. A tábornok arrébb lépett, s végigmérte a foglyot. - " Kíváncsi lennék a meséjére..."- Tette hozzá halkabban. - " De sajnos. Nincs időm végighallgatni a meséjét. Hosszú lenne. És az idő, pénz.  Magunkkal visszük. Út közben is tudjuk hallgatni. " - Larrieth pislogott. Elég régóta tudta hogy egy foglyot haditérre vinni nem lenne szabad. 

"Uram..." - Kezdett volna bele, leengedve a kezét ami eddig a saját arcán volt. 

" Tudom, tudom." - Intette le őt szinte azonnal a férfi, s közelebb lépett hozzá. Félrebiccenetett fejjel nézett a lányra, a szemeibe nézve. De már nem volt dühös, sőt inkább nyugodt volt. Hangja ugyanolyan nyugodtságot csalt a lány arcára is.- " Azt hiszi hogy hiba lenne.   Mert egész életében ezt tanulta. Félt engem, ami hízelgő, de felesleges. De nem, nem hiba magunkkal vinni. Úgy is holtan akarom.  Sőt, még jó is hogy velünk jön, és köszönöm. Eleget tudott meg róla. Tudja hogy ki ez a nő? Akit most kihallgatott? Jaina Selem."- Súgta, jól kihangsúlyozva a nevet. - " Nekem csak a neve kellett ahhoz hogy ezt be tudjam bizonyítani, hogy valójában ki ez. Nem elég hogy merénylő.... de négy rendszerbe körözik, többször is megkárosította a hajóinkat és önkéntes igazságosztónak hiszi magát. Jól nézze meg magának ezt, Larrieth. Ilyen egy igazi söpredék. Egy igazi áruló, aki régen még katonának hívta magát az Első rend kötelékében és nézd mivé vált! Söpredék lett belőle.... de odalenn, a bolygón tudod mégiscsak a hasznunkra válhat, mert remek kódtörő hírében van. Meg akart engem ölni, nyilvánvaló hogy megunta a rendet, most káoszt akar. Megőrült szegény, élő bizonyítéka annak hogy nem mindenki megy át a katonai kiképzés rostáján. Ez szomorú. De így legalább megfizethet mindenért amit tett... most indulunk. Hozd utánam. Bilincsben. A hangárban várlak. " - Larrieth mereven biccentett. Tehát katona volt. Jaina Selem ugyan olyan katona volt egykoron mint ő, s mégis elárulta az Első rendet. De miért? Okkal tette? S ha igen ugyan milyen okkal? - Gondolta magában. Megannyi kérdése volt, s szeretett volna mindre választ kapni a lehető legrövidebb időn belül. Amint pillantása elvált a tábornoktól s a férfi kiment, ő visszavette a sisakot, és előszedte a bilincseket. Feltétel nélkül bízott Hux-ban mert ösztönösen kötődött hozzá, ugyanakkor viszont sejtette hogy a történet nem lehet teljes. Egy katona sem árulná el csalúgy a Rendet. Vagy igen? ... Nem tudta volna ezt elképzelni. De nem is akarta. Egy volt a parancs, s egy a végrehajtás. És a parancsok mindig helyesek voltak.