Csináltam egy kis montázst fentre. (telefonon amúgy szebben látszik) Eddig nem mutogattam Briant, de végre találtam egy jó megszemélyesítőt neki. Bár nem tudom, hogy hogyan nem jutott előbb eszembe Tom Hiddleston neve, annyira nyilvánvaló pedig, hogy tökéletes Brian. (kis utómunkával azért) :D

És amúgy boldog karácsonyt mindenkinek. Ma nagyon jó fej leszek, és rakok ki két részt. Pláne, hogy ezt már hétfő este megírtam de nah. Kell valami kari ajinak. :P

Holnap két Múlt Árnyéka, szombaton pedig a Class X-ből kerül ki két rész, ami az új marveles történetem. (nem olyan új, mert már október óta kint van, csak eddig hanyagoltam lol) Ha szeretitek Lokit, vagy érdekel titeket, hogy hogyan kapcsolódik Fury-hoz a mutáns társadalom, esetleg érdeklődtök a klónozás után, akkor kukkantsatok bele. Oda is szeretettel várok mindenkit. :D

Jó olvasást!

Amy szülei csak pislogtak rá értetlenül. Összenéztek, és még mielőtt az anyja bármit is mondhatott volna, Amy szinte azonnal közbevágott.

- Meg se szólaljatok. Inkább én beszélek most. Vagyis mesélek. - mondta, és érezte, hogy modortalan volt, de nem érdekelte - Találkoztam egy drága rokonnal, akiről elfelejtettetek valamiért mesélni. Elijah, a nagybátyám. Egész normális alaknak tűnik. És mesélt szép dolgokat a nagyapámról.

Amy látta, hogy az anyja elsápadt, de a lánynak ez is volt a célja. 

- Amy... - kezdte volna a nő, de a lány közbevágott.

- Nem érdekel. Fel nem tudom fogni, hogy ezen mit kellett titkolózni. - mondta dühösen a lány.

- Azt hittük, hogy dühös leszel. - mondta megszeppenve az anyja.

- Dühös?! - kérdezte már szinte hisztérikusan Amy - Nem a hülye rokonságom miatt vagyok dühös! Kit érdekel, hogy Grindelwald leszármazottja vagyok, most komolyan?! Nem osztom a véleményét, ti sem osztjátok, akkor meg hol érdekeljen? - folytatta tombolva a lány - Engem az dühít, hogy ennyi éven át titkolóztatok. Miért nem lehetett segítséget kérni? Biztos Amerikában is örömmel segített volna a MACUSA. Akkor még talán Isaac is élne!

Eddig nem merte kimondani, de igenis a szüleit hibáztatta Isaac halála miatt. Legalábbis egy részben. Nyilván nem száz százalékban, de Amy azt vallotta, hogy igenis tehettek volna ellene. Pláne így, hogy ismerte az igazságot. 

- Azt meg már meg sem említem, hogy olyan dolgok is kiderültek, mint hogy Isolt Sayre leszármazottja vagyok. De ezen mi szégyenleni való van?

- Nézd tovább a családfát. - szólalt meg apja hűvösen - Javaslom Gormlaith Gomoldot kezdésnek. Rionach nővére.

Amy felvont szemöldökkel nézett az apjára, de kinyitotta a családfát rejtő könyvet. Rábökött a nő nevére, és az oldal ismét megváltozott. Rionach mellett feltűnt még egy nő neve, Gormlaith. 

- Ha lefelé húzod a pálcádat a képen, akkor a jelenben is élő vagy a legfrissebb leszármazottakhoz ugrik. - tette hozzá az anyja. 

A lány biccentett, és pálcáját egy szelíd mozdulattal lefelé suhintotta Gormlaith képén. Az oldal teljesen megváltozott. A tetején feltűnt két név. Merope Gomold és Thomas Denem. Alattuk pedig egyetlen név díszelgett.

Tom Rowle Denem

Ismerősen csengett neki a név. Olyan volt, mintha már hallotta volna. De mégsem emlékezett határozottan rá, hogy a pontos nevet ismerte.

- Ismerős, nemde? - kérdezte ironikusan az apja - Segítek kicsit. Az az ocsmány jegy a karodon tőle származik.

Amy egy pár pillanatra elsápadt, és kitágult szemekkel bámult vissza az apjára. Majd szépen lassan elhatolt tudatáig, hogy pontosan mit is mondott a férfi. 

- Voldemort a rokonom. - jelentette ki elhalt hangon.

- Nem mellesleg Mardekár leszármazottja. - jegyezte meg halkan az apja, és belefogott a kis történetbe. 

Elmesélte, hogy mi történt Isolttal, milyen családban élt, hogyan jutott el Amerikába, és hogy hogyan és miért hozta létre az Ilvermonry-t. Mesélt a rokonságáról, az őseiről és a család eszméről, nézeteiről. Elmesélt mindenről, amit Voldemort életéről tudott, de legfőképp a családjáról.  Amy el sem tudta képzelni, hogy apja honnan tudta mindezt összeszedni, de annyira nem is érdekelte. A történet már annál inkább. De ahogy apja szépen lassan a végére ért, egyre jobban borzadt el a lány. Grindelwaldot sem viselte túl jól, de a tény, hogy Voldemort rokona volt, még ha rettentő távoli is, elborzasztotta. Két olyan emberrel volt rokonságban, akik megkeserítették az életét, és csak fájdalmat okoztak neki. 

Levágta az asztalra a könyvet és egy szó nélkül kirohant a házból. A kerítésen kívül megállt pár pillanatra, vett pár mély lélegzetet és hoppanált.

A vadkanos kapuba érkezett meg. Regulus és Brian ott várták már toporogva.

- Már azt hittük, hogy sosem jössz. Ennyi ideig tartott a fejmosás, amit anyádék kaptak? - jegyezte meg halványan mosolyogva a vöröses hajú, de amint meglátta Amy remegő kezét, gyorsan témát is váltott - Mi történt.

- Tudjátok, honnan volt olyan rohadt ismerős a Gomold név? - kérdezte - Inkább kezdem az elején. Isolt Sayre egy aranyvérű családban született. Anyja Gomold volt, aki nem értett egyet az egész aranyvérmániával. Őt is és a férjét is megölte a nővére, Gormlaith Gomold, aki őrülten hitt az egész aranyvérmániában. Ezután elkapta és hosszú ideig fogságban tartotta Isoltot, de ő megszökött, és a Mayflower-en elhagyta Angliát, hogy Amerikába mehessen. Utána alapította az Ilvermorny-t, de nem ez a lényeg.

- A Gomold ház már akkor is ősi és tiszta volt. Rengeteg leszármazottjaik voltak, köztük az utolsó, egy kis család a század eleje felé. Akkora már a Gomold ház elvesztette a vagyonát, a fennmaradt három leszármazott pedig a hosszas vérfertőzés miatt őrült és torz lett. Az apa, Rowle Gomold és fia, Morfin hittek a ház hagyományaiban, ők is bigott aranyvérmániásak voltak. De a lánygyerek, Merope nem. 

- Ő beleszeretett egy mugliba, aki a közeli falban élt. Thomas Denemnek hívták a férfit. De a férfi nem szerette viszont. Merope kitalálta, hogy varázslattal eléri, hogy belé szeressen. Megfogant egy gyerek a mesterségesen kreált szerelmükből, ami után Merope végre abbahagyta a férfi bájolását, bízva abban, hogy időközben ténylegesen belé szeretett. Ez nem jött össze neki, és a férfi lelépett, egyedül hagyva az akkor várandós Merope-ot. 

- Valamikor a Grindelwaldos háború alatt megszületett a fia, akit Tom Denemnek hívtak. Apám annyit mesélt róla, hogy Merope közvetlenül a szülés után meghalt, és egy árvaházba adta be. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy ki is ez a Tom Denem. Tippek? - vonta vel a szemöldökét a lány a hosszú monológjának a végén.

- Fogalmunk sincs. - nézett össze Reg Briannel - Tudnunk kéne?

- Ja. Mivel az ő jegye ég ott a bal alkarunkon. - közölte undorral a hangjában Amy.

Regulus és Brian, a lányhoz hasonlóan teljesen lefagyva bámultak vissza rá.

- A-a Sötét Nagyúr? Voldemort? - suttogta elhűlten Reg.

- Beszarok, milyen rokonságod van. - mondta hitetlenkedve Brian - Nem lennék a helyedben.

- Hát én sem ugrálok örömömben, elhiheted. - fújt egyet a lány - De azért a legjobban az dühít, ahogyan erre az egészre rájöttem. Ha minden el lett volna mondva már kicsi korunkban, akkor lehet, hogy nem tartanánk itt. Isaac élne, nekem meg nem kellene azon agyalnom, hogy mi a jó Merlint kezdek ezzel az egész halálfaló dologgal. Mert akkor nincs az a pénz, hogy én Nagy-Britanniába jöttem volna. Inkább az a flancos Beauxbatons. - mondta egy fintorral a lány - Bár, ha anyám korábban beavatott volna, akkor sanszosan kapunk segítséget a MACUSAtól, és egyáltalán nem kellene itt lennem, hanem járhatnék továbbra is az Ilvermorny-ba.

- De akkor nem ismernénk téged. - szólalt meg halkan Reg.

- Na igen, azért minden rosszban van valami kis jó. - mosolyodott el halványan a lány.

§

Miután felértek a klubhelyiségbe, még egy jó ideig néma csöndben ücsörögtek. Amy a zöld lángokba bámult, és azon agyalt, ami az elmúlt egy hétben történt vele. Megtudott minden igazsághoz. Tudta, hogy kik vadásznak rá, miért halt meg a bátyja, és még arra is fény derült, hogy Voldemortnak miért kellett annyira nagyon a lány. Nyilván nem azért, mert aranyvérű volt. Biztosan tudomást szerzett arról, hogy Amy és az Evergreen vérvonal is a Gomoldoktól ered. És úgy döntött, hogy akkor megszerzi magának. A lány beleborzongott a gondolatba, hogy vajon a Sötét Nagyúr miket tervezhet vele. De egyben biztos volt.

Nincs az a pénz, hogy ő Voldemortot szolgálja, még ha a hülye jegye ott is ég az alkarján. Elhatározta, hogy talál valami kiutat. Ha szükséges, még meg is próbálja ölni a Nagyurat. De ő nem fog ártatlanokat öldökölni. Inkább a halál. 

- Mihez fogsz most kezdeni? - törte meg a csendet nagyjából egy órával később Brian - Helyesbítek, mihez fogunk kezdeni?

- Nem tudom, srácok. - rázta meg a fejét a lány - fogalmam sincs.

Hehe, a következő fejezetet szerintem szeretni fogjátok. ;)