Sajnálom, hogy tegnap nem volt rész. Nagyon kimerült voltam, képtelen lettem volna összehozni egy normális fejezetet.

A vizsgák gyorsan közeledtek, ami Amy-éket is egyre jobban leterhelte, de a trió mégis úgy döntött, hogy május végén inkább lemennek Roxmortsba. Szükségük volt a kis pihenésre.

Szombat délelőtt indultak el, amikor már a nap magasan járt és a felhőtlen égboltnak köszönhetően minden apró kis fűszálat a meleg sugaraival töltött be. Amy nagy bánatára, aki fekete ruhában volt tetőtől talpig, és nagyjából az út felénél már meg akart halni.

- Mondtam én, hogy ne hosszú farmert és bakancsot vegyél harminc fokban. - jegyezte meg Brian vigyorogva, ahogy a lány szenvedését figyelte.

- Fogd be a szád Rowle. - nyögte vissza Amy.

Legközelebbi megállójuk a Három Seprű volt, ahol Amy boldogan vágódott le az egyik sötét sarokba, ahova közel s távol nem tudott a gyilkos nap behatolni.

- Ennél sötétebb lyukat nem tudtál volna keresve sem találni. - dünnyögte Regulus, miközben leült a lánnyal szembe.

Amy csak magában morgott, de nem válaszolt. Boldogan húzta magához hideg italát, és ahogy a hideg folyadék végighaladt a nyelőcsövén, érezte, hogy azonnal lehűl a teste, amiért nagyon hálás volt.

Pár perce ülhettek a Három Seprűben, mialatt Regulus és Brian valami kviddics dologról vitatkoztak, ami a lány nem igazán izgatta, amikor feltűnt neki, hogy valami nem stimmelt. Lassan körbefordította a tekintetét a kocsmán, ami a sarokból nem volt nehéz, és megakadt a szeme egy, a vele átellenes sarokban ücsörgő csuklyás férfin. Amy nem látta az arcát, de biztos volt benne, hogy figyeli.

A lány hátán végigfutott a hideg, amitől jól láthatóan meg is borzongott. Mindezt olyan feltűnően csinálta, hogy a vele szemben ülő Regulusnak is feltűnt a dolog.

- Most meg már fázol? - kérdezte vigyorogva.

- Velem szemben az átellenes sarokban ücsörög egy csuklyás alak, aki engem figyel. - dünnyögte halkan a lány, kevésbé artikulálva, nehogy esetleg az idegen le tudja olvasni a szájáról azt, amit mond.

- Szerintem akkor lépjünk le. Menjünk valami zsúfoltabb boltba. - javasolta Brian.

- Várj, ne ilyen hirtelen. Ha feltűnt neki, hogy észrevettem, biztos rájön, hogy miatta lépünk le. Rendeljünk még egy kört, majd utána. - tanácsolta a lány.

- Oké, akkor hozok még egyet ugyanazokból. - állt fel Brian és indult el a pult felé.

- Gyanítom, a levél miatt vagy ilyen óvatos. - hajolt közelebb Reg.

- Persze. Valaki leírta, hogy vadásznak rám. - mondta Amy - Azért ez nem vicc.

- Persze persze. Értem. És azért ez is elég fura. Ilyen fazonok nem szoktak a Három Seprűbe jönni. Sokkal inkább mennek a Szárnyas Vadkanba. - magyarázta Reg.

- Szárnyas Vadkan? - kérdezte felvont szemöldökkel Amy - Az meg mi?

- Egy kocsma itt Roxmortsban - adta meg a logikus választ a fiú - Oda járnak a sötétebb alakok. Jártunk párszor ott Briannel, ilyen fazonokat eddig csak ott láttunk.

- Hát akkor ezek után tuti nem érdeklődöm utána. - nevetett halkan a lány.

Miután Brian visszatért, a trió gyorsan megitta az újabb kört, majd át is mentek a Mézesfalásba, ami Amy egyik kedvenc boltja volt. Órákig tudott volna a különféle édességek közt válogatni, de a két mardekáros barátja nem hagyta kibontakozni.

Amy ezúttal is hosszasan nézelődött a különféle csokik, cukorpennák és egyéb nyalánkságok közt. Időközben levált a két fiútól, akik más irányba indultak, mint ő, ezért a lány egyedül ácsorgott egy kevésbé zsúfolt polcsor előtt.

A szeme sarkából látta, ahogy ugyanaz a kapucnis ember lép be a boltba, akit fél órával azelőtt a Három Seprűben is látott. Amy reménykedett benne, hogy a férfi nem veszi észre, de reménye azonnal elszállt, amikor a fekete alak megindult a lány felé.

Amy ebben a pillanatban szúrta ki Regulusékat a pénztárnál, így felkapta a kis csomagnyi csokiját és gyors léptekkel megindult a két fiú felé és beállt melléjük a sorba, amit páran hangos nemtetszéssel nyilvánítottak ki mögöttük.

- Srácok, ide is követett az a csávó. - szólalt meg halkan Amy, hangjában érezni lehetett a növekvő feszültséget és a félelmet.

- Ha itt végeztünk, menjünk fel a kastélyba? - kérdezte Reg.

- Nem, még maradhatunk. De inkább maradjunk mozgásban. - mondta fojtott hangon a lány

A szeme sarkából látta, hogy a csuklyás kilép a boltból és elindul egy sikátor felé, ahonnan jól lehetett látni a bolt bejáratát.

Még a faluban bejárták Zonkó Csodabazárját, a pennaboltot és Brian miatt még a Baglyoknál is jártak, mert valami levelet kellett feladnia. Amy mindegyik helyen látta a kapucnis fazont és a kirándulás végére rendesen félt már.

- Srácok, menjünk vissza a kastélyba, jó? - kérte Amy, amint kiléptek az épület ajtaján, tekintve, hogy azonnal kiszúrta a csuklyást az egyik bolt mellett.

- Még mindig követ? - kérdezte Brian.

Amy csak hevesen bólogatott, majd meglódult a kastély felé. A két fiú alig bírta vele tartani a tempót, annyira rohant. Amint átért a vadkanos kapun, lelassított és bevárta a mögötte méterekkel loholó két fiút.

- Azért amikor azt mondtad, hogy menjünk fel a kastélyba, nem arra gondoltam, hogy sprinteljünk vissza. - lihegte Brian, amint utolérte a lányt.

- Szerettem már volna biztonságos helyen lenni. - dünnyögte a lány és sokkal lassabb tempóban indult meg felfelé a birtokon.

§

A klubhelyiségben aztán már nyugodtan vágódott le az egyik távoli sarokba, hogy megbeszélje a két fiúval, mi tévők legyenek.

- Azért ez nem lehetett kellemes neked. - mondta Brian, amint meggyőződött arról, hogy senki nem hallhatja a beszélgetésüket.

- Nem voltam nyugodt, elhiheted. - dünnyögte halkan a lány - Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire komoly. Kezdek beparázni ettől az egésztől.

- Idén már nem megyünk le többször szerintem, de jövőre mindenképpen jobban oda kellene figyelni, ha esetleg újra kapnál levelet. - kezdte Regulus - És semmiképpen ne menj nyáron egyedül ki sehova.

- Nyugi apuci, nem megyek. - vigyorgott rá Amy a fiúra - Amúgy is szerintem meglesz az a hoppanálás vizsga, és a pályaudvarig meg nem eshet bajom.

- A szüleidnek fogsz erről szólni? - kérdezte Brian.

- Na ez egy jó kérdés. - gondolkodott el a lány - Szerintem igen. Hátha akkor már beavatnak az egész dologba és elmondják végre, mi ez az egész.

Egészen vacsoráig beszélgettek és miután visszatértek a nagyteremből, Amy azonnal felment a hálókörletébe, hogy kipihenje az aznapi napot. Másnap vagy hat beadandót kellett megírnia, így korán le akart feküdni.

Az ágyán viszont egy kis boríték feküdt, ami azért volt érdekes, mivel a szoba ablaka a tóba nézett és maximum az óriáspolip vagy pár kákalag tudott volna elúszni előtte.

Amy-t ettől elfogta a jól ismert szorongás, ahogy óvatosan felemelte a kis borítékot és kihúzta belőle a pergament, amin már az ismert, girbegurba írás fogadta.

"Legközelebb óvatosabbnak és éberebbnek kellene lenned a faluban, hiába van melletted az a két fiú. Elég sokáig tartott, amíg kiszúrtál. Szerencséd, hogy nem szándékozlak bántani, mert nem kenyerem ártatlanul gyilkolászni bárkit is. A szememben legalábbis te ártatlan vagy, akik vadásznak rád viszont bűnösnek tartanak. A közelben vannak már, ezért mondom, hogy legyél ennél is óvatosabb. De az már egy jó pont, hogy a két barátod melletted van. Ha hallgatsz rám, nyáron nem mész sehova. Még ez sem garantálja a biztonságodat, de valamicskét javít a helyzeteden. Maradj éber és vigyázz magadra."

Amy gondolkodás nélkül a levéllel a kezében lerohant a klubhelyiségbe, majd onnan fel a fiúk hálókörletébe. Berontott Regulusék szobájába, és azonnal odarohant a fekete hajú fiúhoz, aki egyedül tartózkodott a szobában, többek között póló nélkül, bár ez akkor és ott a lányt cseppet sem zavarta.

- Nem zavarlak? - nézett felvont szemöldökkel a lányra.

- Brian hol van? - kérdezte figyelmen kívül hagyva Regulus kérdését.

- A fürdőben. Miért?

Amy szó nélkül a kezébe nyomta a pergament. Reg összevont szemöldökkel olvasta a pár sort, majd visszaadta a levelet a lánynak.

- Nem tudom, hogy hihetünk-e ennek az embernek. - kezdte a fiú - Mindenesetre abban igaza van, hogy jobban figyelned kell. Szerintem szólnod kellene Dumbledore-nak vagy Lumpslucknak. Amúgy honnan van a levél?

- Az ágyamon hevert. Ez a másik, ami aggaszt. Az ablakon keresztül nem tud bagoly bejönni. Hogy jutott be akkor a levél a szobámba? - kérdezte idegesen a lány.

- Akkor mindenképpen szólj valakinek. Ha ide a levél bejutott, akkor azzal valaki másnak is be kellett jutnia. Márpedig akkor az írója tudja a klubhelyiség jelszavát és bármikor bejöhet ide.

- Szerinted a Szükség Szobája át tud alakulni hálószobává? - kérdezte egy rövidebb csönd után a lány.

- Sose próbáltam még. - vont vállat Reg - Oda akarsz felmenni?

- Igen. Elvégre maga a szoba csak annak jelenik meg, akinek szüksége van rá. Rajtunk kívül meg senki nem tudná, hogy hol vagyok. - magyarázta a lány.

- Végül is. - bólintott a fiú - Kipróbálhatjuk.

- Próbálhatjuk? - hangsúlyozta ki a többesszámot a lány.

- Nem gondolod, hogy egyedül hagyunk. - mondta nyilvánvalóan a fiú - Eredetileg én azt akartam javasolni, hogy cuccolj át ide. Összesen vagyunk négyen itt, bőven elférnél. De a Szükség Szobája talán még jobb.

- Ja, hogy minden este titeket nézegesselek, mi? - nevette el magát a lány.

- Miért, talán nem tetszik? - fonta össze karjait a fiú a mellkasán.

Amy erre jobbnak látta, ha nem válaszol. Inkább csak visszament a saját hálókörletébe és elfeküdt az ágyán. De aludni nem tudott. Túlságosan felzaklatták az aznap történtek.

Hazudott volna, ha azt mondta volna, hogy nem fél.