Köszönöm szépen a kétezer megtekintést srácok! :D

A tavasz szépen lassan beköszöntött, ahogy március áprilisba fordult. A hűvös, szeles tél tovaszállt és felváltotta a napsütéses, melegebb tavasz. Bár Amy-t az egész kicsit sem hatotta meg.

Ezer éve azon kattogott, hogy hogyan akarják beszervezni a halálfalók közé. Az is feltűnt a lánynak, hogy a Perselussal folytatott kis beszélgetés után mindegyik hetedéves mardekáros elkerülte. Azt mondjuk nem tudta, hogy miért.

Amióta tudta, hogy Regulus és Brian is benne vannak Voldemort seregében, és tudta az okát is, a kapcsolatuk sokkal szorosabb lett. Lassan ő is minden kis aprócska dolgot felfedett a két fiúnak, ahogy ők is beleavatták egy-egy dologba. 

Többek közt Brian kaotikus szerelmi életébe.

- Hát, ha rám hallgatsz, hagyod a csajt. - mondta halkan Regulus a mellette ülő fiúnak egy keddi reggelen - Nem csak az a baj, hogy griffendéles, hanem az is, hogy utálja a mardekárosokat.

- Én mondjuk már azt sem értem, hogy egyáltalán hogy fordult meg a fejedben ez az egész. - szólalt meg Amy is - Világbotrány lenne az egészből. 

- Na igen, ez a másik gondocska. Nem értem ezeket a lányokat. - dünnyögte a fiú - Bezzeg a griffendéles fiúkat nem érdekli, hogy mardekáros vagy.

- Miről beszélsz? - kérdezte értetlenül a lány.

- Még mindig tök vak vagy Amy. - ingatta a fejét Regulus.

- Nem köszönöm, a látásommal minden rendben.

A két fiú erre fapofával nézett Amy-re, aki csak kiröhögte őket. 

- Na de most komolyan miről beszéltek?

- Legutóbb például hallottam valamelyik griffendéles hatodévestől, hogy a legközelebb le akar hívni Roxmortsba. - magyarázta Regulus.

- Heh, ha csak lehívni akarna. - röhögött Brian.

Amy csak egy nagyon csúnya pillantással jutalmazta a vöröses hajú fiút, majd Regulusra fordította a tekintetét. 

- Ja, majd biztos lecseréllek titeket valami griffendélesre. - dünnyögte Amy, amire a két mardekáros fiú halványan összevigyorgott - Inkább beugrok a tóba az óriáspolip mellé.

- Szerintem még az is örülne neki. - röhögött fel még hangosabban Brian, amire Amy egy egész egykilós kenyeret dobott neki. 

§

Április elején egy Amy számára hatalmas újdonság is megjelent a kastélyban: a hoppanálás oktatása. Ugyan az nem volt ingyenes, a trió azonnal lecsapott a lehetőségre. Regulus és Brian már betöltötték a tizenhetedik életévüket, Amy meg május elején tervezte betölteni, így mindhárman elmehettek vizsgára is. 

Az első óra egy katasztrófa volt, Amy-ék annyira bénák voltak, hogy a végén szinte sírva nevettek, miközben lefelé tartottak a nagyteremből a Mardekár klubhelyisége felé.

- Srácok, én már most látom, hogy mind meg fogunk bukni. - nevetett Brian, amikor a klubhelyiségben levágódtak a fekete bőrkanapékra.

- Majd akkor megcsináljuk jövőre. - törölgette a szemét Amy - Nem is értem azokat, akiknek elsőre annyira jól ment.

- Többnyire mind hollóhátasok voltak, mit vársz tőlük. - vihogta Brian. 

Amy véletlenül elnézett a klubhelyiség bejárata felé, és meglátta a pont akkor belépő csitri társaságot. A lány már el is feledkezett a létezésükről, az utóbbi pár hónapban annyira békében élhetett és mentesen a mindenféle hülyeségeiktől, amit főként a szőkeségtől kapott. Ellenben Hornsby teljesen rászállt Regulusra. A fiú vagy hatezerszer mesélte, hogy a szöszi hányszor próbálta meg elhívni Roxmortsba, vagy éppen drasztikusabb lépéseket tenni felé. 

Amy biztosra vette, hogy a lánynak valami nagyon súlyos gondja van az agyában, legalábbis azon a helyen, ahol az agyának kellene lennie. Bár a lány lefogadta, hogy a szöszi koponyájában maximum légüres tér lehetett, más nem. 

Viszont aznap kora este a csitri megtörte azt a pár hónapos békességét, mert megpróbált egy átkot küldeni Amy-re. Szerencsére Brian pont jókor vette észre, mire készül Hornsby, így el tudta lökni Amy-t az átok elől, ami egy nagy lyukat égetett a bőrkanapé fölötti falba, pontosan oda, ahol pillanatokkal korábban még Amy feje pihent.

- Normális vagy Rowle? - kérdezte idegesen Amy, közben feltápászkodott.

- Az életedet mentettem meg, mert Hornsby már megint valami szart akart rád küldeni. - dünnyögte a fiú -Szívesen.

Amy zöld szemében azonnal a gyűlölet lángja ébredt, és ahogy Regulusra pillantott, látta, hogy ő is hasonlóan érez. Mindketten felpattantak és a lánycsapat felé indultak, nyomukban Briannel. 

- Ezt már nem úszod meg, Hornsby. - sziszegte Regulus a szőke lánynak, majd talárjából előrántotta a pálcáját.

Amy ugyanígy tett, így pár pillanattal később már két pálca szegeződött a szőkeségre, aki továbbra is csak Regulust bámulta döbbenten. 

- Nem értem, miért csinálod ezt Reg. - mondta ártatlanul a lány.

Regulus szemében még nagyobbra gyúlt a harag.

- Először is Hornsby, - nyomta meg a lány vezetéknevét - Csak ez a két ökör itt mellettem hívhat így, akik a legjobb barátaim, emellett még a bátyámnak tolerálom. Te nem vagy köztük. Másodszor, tiszta őrült vagy. 

- Én őrült? - háborodott fel a szőkeség - A melletted álló szajha az őrült.

- Akiről nem mellesleg te terjesztetted el az összes hülye pletykát, flúgos. - szólalt meg Amy mögül Brian is - Szóval igen, eléggé nem vagy komplett. 

A szőkesége erre csak hápogni tudott. Ellenben két pillanattal később Lumpi lépett be a klubhelyiségbe, Merlint tudja miért. Nem szokott csak úgy random látogatásokat tenni jókedvéből.

- Amy, Regulus, mi a szentséges Merlint csináltok ti itt? - kérdezte elképedve Lumpsluck.

- Ez egy nagyon hosszú történet. - válaszolta fáradtan Amy.

- De meg tudjuk magyarázni. - tette hozzá gyorsan Regulus - Sőt, ami azt illeti, jó is lenne uram, ha tudna arról, mik történtek az elmúlt hónapokban. - vetett egy megvető pillantást a szőkeségre.

Lumpsluck biccentett, majd intett a két hatodévesnek, hogy kövessék őt. 

§

- Ez tényleg nagyon érdekes, amiket itt Hornsby kisasszonyról meséltek. - bólogatott érdeklődve a bájitalprofesszor a saját rezidenciáján.

Amy-ék Lumpival szemben ültek az asztal mögött. Gyorsan váltottak egy sokatmondó pillantást, majd Amy szólalt meg előbb.

- Professzor, őszintén mondom, nagyon zavaró, amit csinál. - kezdte a lány - És nem csak az állandó zaklatása és beszólogatása az, ami ennyire zavar, hanem azok a pletykák, amiket terjeszt rólam teljesen alaptalanul.

- Milyen pletykák? - vonta össze egy fokkal borúsabban a szemöldökét a professzor.

- Elnézést a következő szavakért, de máshogy nem tudom elmondani. - kezdte Amy - Még valamikor asszem karácsony előtt azt terjesztette rólam, hogy mindenkivel összefekszem a kastélyban, és emiatt többen is szajhának neveztek. Pedig Regulusék tanúsíthatják, hogy szinte minden nap hajnalig a klubhelyiségben tanulunk vagy beszélgetünk. 

- Ez azért tényleg több a soknál. - bólogatott komoran a professzor - És ha jól értettem, téged is szinte már zaklatott, Regulus.

- Igen uram. - bólogatott a fiú - Az meg tényleg sok volt, amit Amy-vel csinált. Egyszer még a Cruciatust is ráküldte. Az volt a szerencse, hogy Hornsby nem képzett benne, így nem okozott semmi durvábbat. 

- A Cruciatust?! - hördült fel Lumpsluck - Ez több a soknál, beszélni fogok Dumbledore professzorral az ügyről és Hornsby megkapja a méltó büntetését. Egy mardekárostól sem fogadom el az ilyen szintű gonoszságot. - mondta ingerülten a professzor - Most menjetek vissza a klubhelyiségbe. Holnap beszélgetni fogok a kisasszonnyal az igazgató színe előtt. 

Ennek az egésznek a gyümölcse meg is lett: Hornsby egész évre büntetőmunkát kapott, így nem lett annyi szabadideje, hogy hülyeségeket gyártson Amy-ről és Regulust zaklassa. Így mindketten kicsit megkönnyebbülhettek.

Ám Amy számára jött más, ami fejfáját okozhatott neki.