-Ugye tudod, hogy mindennek ára van? -Meresztette rám a macska a szemeit, mikor reggel felébredtem, egy újra pörgés miatt. -Már csak két lehetőséged van. Többet nem mehetsz vissza, csak négy lehetőséged volt. Ha az összeset elhasználod, többet nem ébredsz fel. Ez alkalommal légy ügyes. 

Kettő? a kettő nagyon kevés, aligha tudom így helyre hozni a dolgokat. Ha elbukom, többé nem ébredek fel? teljesen megrémültem a szavai hallatán, így összeszorított szemekkel kapkodtam a levegő után. Ezt a félelmet, senki más nem érezheti át, amit most én érzek. 

-Suli, kelj fel. -Hallottam meg anyám hangját immár harmadjára, és sikerült kicsit összeszednem magamat. -Siess! 

Tudtam, hogyha gyorsan megyek el itthonról, akkor még elkaphatom Namjoont a boltba, onnan pedig együtt mehetünk az iskolába, ötleteket gyártva ezt illetően. Így gyorsan a hátamra kaptam a táskámat, és mielőtt kiléptem volna az ajtón, vissza néztem anyára. 

-Sajnálom anya, ma nem kell reggeli, inkább veszek magamnak. Nyugodtan feküdj vissza, még korán van. -Mosolyodtam el halványan, mire egy meglepődött nővel találtam szembe magamat. -És...Jól áll, amikor kócosan kötöd fel a hajadat. -Azzal kiléptem az ajtón, de azelőtt még találkozott a tekintetem anya boldog mosolyával. 

Eddig mindig kegyetlen voltam vele...A barátok, a suli, és Jimin mindig fontosabb volt nála, és csak a sértegetésére futotta tőlem. A szívem mélyén tudtam hogy rosszul esik neki, de a büszkeségem nem engedte ki a szép szavakat a számon anya felé. És most ezen is változtatni akarok. Hiszen mégis csak ő adott nekem életet, és adott tetőt a fejem felé, és lát el minden este kész, és finom vacsorával. Néha természetesen összekapunk, de ez a legkevesebb, hiszen sosem bántott még. Ő is ember, vannak rossz napjai, hiszen egyedül kell nevelnie engem. Ugyanis apám régen elhagyott bennünket, mert anyám egyszer félrelépett. Én megértettem őt, ugyanis apa mellett nem találta a boldogságát. Ahogyan ő sem szerette anyámat, hálás vagyok a sornak, hogy elment. Mert csak belülről marcangolta azt a nőt, aki miatt napvilágot láthatok. 

Sietve fordultam be a sarkon, majd beléptem a boltba. Megpillantottam Namjoont ugyan ott állni, mint a múltkor. Odaléptem hozzá, mire rám emelte a tekintetét. Én pedig átnyújtottam neki a füzetet, amibe leírtam minden eseményt. 

-Ez...-Vakarta meg zavartan a tarkóját. -Hű...Egészen megleptél engem. És mit akarsz, mit tegyünk? 

Majdnem ugyan azt mondta mint a múltkor, de ezúttal hamarabb megértette a dolgot, és magát is belevonta a dologba. Talán azzal megváltoztattam egy kicsit a jövőt, hogy kedves voltam anyával. 

-Szeretném, ha mellettem állnál, mint egyik legjobb barátom. -Mosolyodtam el, mire vállamra tette a kezeit. 

-Csak mond mit tegyek. 

°°Sleeping last°°

Namjoon abban segített, hogy a tanárnak beadott egy mesét, hogy miért lógtam el a következő öt órát. Mivel ezelőtt négy órát lógtam el, most ötöt fogok, hogy amikor meglátom Jimint, utána eredjek a boltba. 

Így  most itt állok az épület mellett, és forgatom a fejemet, hátha meglátom valahol a fiút, akivel a jövőmet akarom élni. Unalmamban már fel alá járkálgattam, mikor megpillantottam a fiút közeledni pár méterre tőlem, így beslisszoltam előtte a boltba. 

-Heló, ha választottál, szólj csak. -Állt a pult mögött egy mosolygós hölgy, mire bólintottam, majd körbevezettem a tekintetemet a választékon. Egy horkantás hagyta el a számat, mikor megpillantottam, hogy itt palacsintákat árulnak. Tehát ezért nézett rám bután Jimin, amikor el akartam hívni palacsintázni. Öt évvel ezután, ez a bolt a sarokra költözik, viszont arra nem emlékeztem hogy itt volt. Időközben Jimin is belépett az üzlet helyiségbe, majd nézelődni kezdett. 

-Egy epres csoki önteteset kérnék! -Mondtuk teljesen egyszerre Jiminnel, mire egymásra néztünk, majd elkuncogtam magam. 

-Máris. 

Jimin hamarabb megkapta mint én, így helyet foglalt egy számára szimpatikus helyen, majd mikor engem is kiszolgáltak, remegő lábakkal álltam meg a fiú asztala mellett a tálcával a kezemben. 

-Szabad a hely? -Kérdeztem félénken, talpig pirulva, mire teli szájjal bólintott egyet. -Köszi. 

Leültem, majd az arcát kezdtem tanulmányozni. Hihetetlen mennyit változik az ember öt év eltelte alatt, hiszen most csak egy ártatlan fiú ül előttem édességet majszolva, gyermekded tekintettel. El sem hiszem, hogy képes voltam megtenni vele azt a dolgot, ami azóta nyomja a lelkemet. Azt a bizonyos fogadást...Amire már csak szürkén emlékszem. 

-Khm...-Köszörültem meg a torkom, hogy magamra vonjam a figyelmét. -Honnan vagy ilyen ismerős? -Kérdeztem a szokásos szöveggel, amivel be lehet indítani a beszélgetést. 

-Az volnék? -Mosolyodott el. -Az Ozumi általános iskolába járom, ami a város szélén áll. Talán te is oda jársz? 

-Nem, én itt a sarkon lévőbe, a  Shogakkou iskolába járok. Lehet, hogy már itt találkoztunk. Ugyanis imádom a palacsintát. 

-Tényleg? nekem is a kedvencem. -Mosolyodott el. -És a pasimnak is. 

Lehervadt a számról a mosoly, és lehajtottam a fejemet. Próbáltam palástolni a zavartságomat, de hamar észrevette hogy valami nincs rendben velem. 

-Talán valami rosszat mondtam? -Nézett rám bizonytalanul. -Tudod, mindenki meglepődik, hogy a saját nememhez vonzódom, de én nem tehetek róla. 

-Ugyan. -Ráztam meg a fejem. -Ezzel az égvilágon semmi probléma. Velem is ez a helyzet, ezért lepődtem meg. 

-Nahát, nem néztem volna ki belőled! -Lepődött meg, majd hevesen megrázta a fejét, és védekezően felemelte a kezét. -Azaz, nem úgy értem...Csak hogy tudod, elég jól nézel ki, és biztosan buknak rád a lányok. 

-Hm, köszi a bókot. -Mosolyodtam el. -Ez rád is igaz. 

Kipirult arccal hajtotta le a fejét, majd elmotyogott az orra alatt egy "köszönöm" szót, és tovább evett csendesen. 

-Hogy hívják a barátodat? -Újra zavartan tekintett rám, majd fontolgatva ugyan, de elmondta a sráca nevét. 

-Jung Hoseok. -Nyögte ki, engem pedig elkapott a düh. Az ereimben ezerszer gyorsabban keringett a vér, szinte úgy éreztem menten elájulok. 

-Megkérdezhetem hogyan jöttetek össze? csak mert nagyon szerencsés fickó lehet, hogy ilyen barátja lehet. 

-Egyszerűen csak felkeresett engem, és azt állította hogy ismer engem valahonnan, az egyik buliból. Azt nem mondta hogy honnan, de nekem megtetszett a személyisége, így összejöttem vele. Ugyan már...Aki szerencsés, az én vagyok. Egy olyan fajta emberrel mint én, senki sem kezd. Kész csőd vagyok...-Sóhajtott, majd szorongatni kezdte a kezében lévő villát, én pedig amikor ezt megláttam, megfogtam a kezét. Rám kapta a tettem miatt hatalmas barna szemeit. 

-Ne mondj ilyeneket...Hiszen tökéletes vagy. -Mondtam gyengéden, és úgy éreztem összeszorul a szívem. Hiszen és ismerem őt, és tudom hogy ebben a korszakában nagyon depressziós volt, mert megtudta milyen nemhez vonzódik, és emellett még rátett egy lapáttal az apja halála is. És még mindemellett voltak apróbb dolgok, amik összegyűlve piciny kis lelkében, elefántot szültek. 

A szája megremegett, és és könny gyűlt a szemébe. Összehúzta a szemöldökét, hogy kiadhassa a bántatát, és sírni készüljön, de én próbáltam menteni a menthetőt. 

-Ne sírj. -Mosolyodtam el, még jobban megszorítottam a kezét. -Ne sírj egy idegen előtt. -Amikor ezt kimondtam, belül már zokogtam, és ellepte a testemet a bánat. Nem akarok idegen lenni számára. Az a Jeon Jungkook akarok lenni számára, aki mellett elaludt  tévé nézés közben összebújva, akit ezerszer csókolt meg, akivel elvesztette a szüzességét, és az akivel annyi emléke volt, hogy amikor szakítottunk az én bűnöm miatt, bele tudtunk fulladni az milliárd képkockába. A forró éjszakába elnyúló heves csókcsaták, az a rengeteg kimondott szó, ami hirtelen tova szállt, és elporladt. 

-Igazad van. -Törölte le a könnycseppjét. -Add meg a számodat! -Nézett rám lelkesen, mire azonnal bólintottam és már diktáltam is. 

Aznap elkerültettem a találkozást Hoseokkal, és hazakísérhettem őt. Annyira, de annyira fájt újra látnom ahogy végig szenvedi egyedül ezt az időszakát. Ugyanis biztos vagyok benne, hogy Hoseok nem az a típus aki jó a hallgatóságáról. Ő szeret másokat lelki szemetesként használni. 

Kívülről mosolyogva integettem a házba befelé igyekező Jiminnek, de belül mindenem fájt a bánattól. Fogalmam sem volt, hogy így meg fog viselni az ha újra beszélhetek vele. De most, megígértem magamnak, hogy nem fogok hibát elkövetni, és mindent rendbe hozok. Nem fogom hagyni hogy Jimin széthulljon, amiatt a bizonyos vétkem miatt, még jobban. 

Sziasztok, remélem tetszett a rész, és nem okoztam csalódást. Ez egész hosszúra sikeredett. Nos, a következőben találkozunk, PÁPÁ! :3