Újra az iskolában ültem, és hallgattam a tanártól azt az anyagot, amit már kisujjamból rázok ki. Közben Namjoont néztem, aki mit sem sejtve semmiből nyugodtan ült a padjában. Lehajtottam a fejem, és hiába agyaltam, semmi ötlet nem jutott az eszembe, hogy mit tehetnék. Ezért kitoltam magam alól a széket, és felkapva a táskámat az ajtó felé indultam. A tanár felhúzott szemöldökkel méregetett, így gondoltam adnom kéne neki egy magyarázatot a távozásomra. 

-Odakint felejtettem valamit. -Mondtam, majd kinyitottam az ajtót. 

-Siess, vissza. -Majd tovább hadarta a szövegét, amit a többiek alig győztek leírni a füzetükbe. 

Mit tehetnék? mivel tudnám úgy helyre hozni a dolgokat, hogy nem kezdődik minden elölről? Talán naplót kéne vezetnem, és mindent leírni, amire eddig rájöttem, vagy tudtam haladni. De abban már biztos vagyok, hogy akárhányszor kezdem újra, március nyolcadikán kelek fel. Sóhajtozva, és lógó orral battyogtam hazafelé, mikor egy ismerős alakot láttam meg kilépni egy üzletből. A szívem hevesen kezdett dobogni, ahogy megpillantottam a fiatal Park Jimint. Sietve távozott az épületből, így véletlen elejtette a pénztárcáját, és erről mit sem tudva haladt tovább. Én pedig gyorsan felszedtem a kis tárgyat, majd remegő hangon szólítottam meg. 

-E-ezt elhagytad. -Nyújtottam felé, mire sóhajtva vette el a kezemből, majd mélyen meghajolt előttem. 

-Nagyon köszönöm. Úgy tűnik léteznek még kedves emberek. -Mosolygott, nekem pedig eszembe jutott egy emlék. Így találkoztam vele legelsőnek. Meghívtam palacsintázni, majd a nap végén ő maga kérte el a telefonszámomat. Másnap az iskolám előtt várt, és együtt lógtuk el a napot, és ide-oda császkáltunk. A vele töltött napok, majdnem olyan szépek voltak, akár valami szappanopera. Ez esetben Jimin tényleg olyan volt mint egy szappan, hiszen akárhogy próbáltam őt magamhoz szorítani, annál inkább csúszott ki a markaim közül. Végül is, el hiszem hogy gyűlölt engem. Hiszen a szakításunk előtt szörnyű dolgot tettem vele. Nemhiába került engem a gimiben, és veretett össze akkoriban az új pasijával. De arra a szörnyű dologra alig ha emlékszem már, hiszen nem velem történt. 

-Ugyan, máskor figyelj jobban az értékeidre. -Viszonoztam a mosolyát. -Tudod, a közelben van egy palacsintázó, és nagyon jó a felhozatal. -Újabb kedves mosoly jelent meg az arcán, de mielőtt válaszolhatott volna, valaki hátulról a nyakába ugrott. 

-Mi az bébi? ellógjuk az óráinkat? -A hangja ismerős volt, majd mikor megpillantottam az arcát, teljesen lebénultam. Hoseok ölelte szorosan magához Jimint, majd nyomott egy csókot a szájára. Ezt nem hiszem el...Öt évvel ezelőtt Hoseok a hátam mögött kavart Jiminnel? Az én jövőbeli legjobb barátom? 

Semmi szó nélkül fordítottam hátat, majd dühtől forró tekintettel siettem hazafelé, nehogy valami meggondolatlant tegyek, és kezdődjön elölről a nap. 

Amikor hazaértem, hangosan csaptam ki az ajtót, így a zajra anyám kisietett a konyhából, hogy megkérdezze jól vagyok-e. Válasz nélkül rohantam a szobámba, és elővettem egy füzetet, amibe jegyzetelni tudok. Erősen törtem a fejemet, hogy hogyan tudnék Namjoonal úgy beszélni, hogy ne ejtsek ki szavakat, és ne áruljak el túl sokat. És hogy hogyan tudnám megelőzni azt, hogy Jimin összejöjjön a legjobb barátommal. Hirtelen egy ötlet jutott eszembe, majd elmosolyodtam. Biztos voltam benne, hogy ez beválik. 

Másnap reggel, már úgy keltem fel, hogy nem igazán tudtam hogy mi fog történni. Még anyám sem kelt fel, de én már öltözködtem, és indultam az iskolába az izgatottságtól. Út közben beugortam a suli melletti boltba venni magamnak reggelit, mikor megpillantottam a sorok között Namjoont. 

-Nincs még korán? -Kérdezte, mikor észrevett engem. 

-Túl izgatott voltam, így nem tudtam aludni. Mivel pont veled szerettem volna beszélni. -Léptem oda hozzá, mire meglepetten húzta fel a szemöldökét. 

-Velem? mégis miről? nem ismerjük egymást, csak osztálytársak vagyunk. -Nézett rám bután, mire elővettem a táskámból egy tollat és egy füzetet, és írni kezdtem. Leírtam benne mindent, ami történt, és az is hogy ismerem őt. Miután elolvasta a sorokat, meglepetten nézett rám, pont úgy mint a múltkor. Tehát újra bízik bennem. Már csak a hatást vártam, hogy mi lesz. Hogy újra kezdődik-e a nap, vagy kijátszottam azt a nyamvadt macskát. 

-Ez...-Vakarta meg zavartan a tarkóját. -Nahát...Jól összezavartál. Mit akarsz most akkor kezdeni? 

-Újra kezdeni a napot, mert látom hogy ez beválik. Mert még meg kell akadályoznom valamit. Aztán újra megkereslek, és elmagyarázok mindent. -Mosolyodtam el, majd kisétáltam az üzletből, és hazafelé vettem az irányt, hogy mindent kitálaljak anyámnak, hogy aztán újra felkelhessek, és megakadályozzam Jimin, és Hoseok találkozását aznap délután. 

Sziasztok! remélem tetszett, és nem okoztam csalódást. A következőben találkozunk, PÁPÁ! :3