Yoongi elkezdte az előkészületeket, Namjoon pedig a terv másik felét boncolgatta. Egyetlen akadály keresztezte az utamat, az pedig Jimin volt. Képtelen vagyok elmondani neki, hogy mit tervezek vele tenni. 

-Nagyon gondterhelt vagy. -Lépett mellém Namjoon. 

-Az nem kifejezés. Fogalmam sincs hogyan adagoljam be Jiminnek a dolgokat. -Sóhajtottam fel. 

-Elmondhatom neki én is. -Vont vállat, mire heves fejrázásba kezdtem. 

-Kell lennie annyi vérnek a pucámban, hogy elmondjam neki én. -Mondtam eltökéltem, mire elmosolyodott. 

-Ez az a Jungkook akit ismerek. 

Már csak tizenhárom nap van a buliig. Magamban folyamatosan számoltam az órákat, a perceket, a másodperceket, a rám nehezedő teher miatt. Borzasztóan féltem a következményektől, és Jimin válaszától. Ha elutasítja, a bulinak annyi, és jövőmnek is. Rengeteget gondolkodtam azon, hogyan tudnám elkerülni a bulit. Ha nem védem meg Jimint, a jövő megváltozik. Ha átugrom a napot, akkor is megváltozik, és senki sem tudja milyen formában, hiszen a jövő csak betömi valami elképzelhetetlen cselekménnyel azt az időt, amiben egy űr tátong. Ezért nekem kell végrehajtanom. 

-Szia anya hogy vagy? -Léptem be a házba, majd Trinhez léptem. -Beszélhetnénk egy kicsit? 

-Persze. -Húzott egy mosolyt az arcára, felkelt a kanapéról, majd a szobámig követett. -Mond csak, mit szeretnél? 

-A segítségedet kérném. 

Másnap reggel, már hajnalban pislogtam, az izgatottság miatt. Már csak tizenkét nap. És ma mondom el Jiminnek a tervemet. Gyorsan kimentem arcot mosni, felöltöztem, majd indultam is, ki az új motoromhoz, amit Trin vett nekem, amiért a régi tönkrement, a Hoseok incidens miatt. Sietve mentem Jiminék házához, ugyanis ma suli helyett a tervel kell foglalkoznom, ezért mindent hamar szeretnék megtenni, hogy arra fordíthassam majd a legtöbb időt. Amikor oda értem, leültem a lépcsőre, majd írtam Jiminnek egy üzenetet, hogy itt vagyok. Pár perc múlva már nyílt is az ajtó, és egy pizsamás Jimin fogadott, ami mosolyt csalt az arcomra. 

-Jimin, beszélnem kell veled. Úgyhogy kérlek, jól figyelj most rám. 

Dühtől forró tekintettel rúgtam bele a porba, majd szitkozódva siettem Yoongiék felé. 

-Ahogy nézem, nem ment jól a beszélgetés Jiminnel. -Nézett rám aggódva Namjoon. 

-De, jól ment. 

-Akkor? mi a baj? -Fogott a vállamra, hogy bekísérhessen a "Tervet szövő bunkerba" ahol mindig tervezünk, ami Yoongiék kertjében található, faház. Leültem a szokásos helyemre, majd sóhajtva néztem a két srácra. 

-Az, hogy amikor elmondtam neki az estét, újra az érzelmek jöttek szóba. És újra ugyan azt hajtotta. "Én Hoseokot szeretem, sajnálom" ne sajnálkozz, szeress engem basszus! nem értem...Nem értem miért is akarom őt megmenteni, amikor Jimin ilyen...Ilyen...Ilyen izé! annyira gyűlölöm Hoseokot, mivel jobb mint én?

-Ne bukj ki kérlek. -Nézett rám aggódva Yoongi. 

-De hát mit tegyek?! 

-Elintézed Hoseok fejét a bulin, és többet nem lesz rá gondod. -Mosolygott rám biztatóan Namjoon. 

-Hú...-Sóhajtottam. -Oké...Yoongi, megvan a kábítószer igaz? 

-Ne aggódj, megszeretem.