-Miért vagy itt? 

-Anyukád értesített engem, ezért egyből ide jöttem. Na meg, tartozom egy bocsánatkéréssel, a múltkori miatt. Többet nem titkolózom előtted, mert tudom hogy ez neked fontos. Szóval kérlek, nem hagyj többet egyedül, ne haragudj rám. 

-Megfontolom...-Húztam fel az orrom, mire Jimin csalódottan hajtotta le a fejét. Felnevettem, majd a kezecskéjéért nyúltam. -Dehogy haragszom. Ne hidd hogy ilyen könnyen megharagszom rád. 

Délután meglátogattak Yoongiék, de hamar haza kellett menniük, ugyanis holnap iskola van. Ezért Jimin is elbúcsúzott tőlem, csak anya maradt bent, de ő a szobán kívül ténfergett, hogy pihenhessek. Épp csukódtak volna lefelé a szemeim, mikor meghallottam Rob hangját. 

-Biztos kellemetlen lehet. -Ült fel az ágyra. -Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, elnyerted Jimin bizalmát? 

-Kinevetnélek, mert az nem fog megtörténni. -Hajtottam le a fejemet. Nem vagyok neki olyan fontos, hogy bízzon bennem. 

-Márpedig valamilyen úton módon, sikerült. -Nézett rám sejtelmesen, egy mosolyt csalva az arcomra. 

-Te segítettél igaz?

-Ki tudja. -Kacsintott rám. -Jungkook, választhatsz. Eltöltöd kínlódva ezen a helyen azt  a négy napot amit Jimin bizalmába férkőzésével kéne töltened, vagy elviszlek életed hibája előtti időbe. 

Gondolkodóba estem. Jimin bizalma megvan. Yoongi és Namjoon a barátaim lettek, és anyával is rendeztem a dolgokat. A suliban is mindenki mellettem állt, tehát így talán sikerülhet. 

-Döntöttem, vigyél el. 

-Ahogy akarod. -Bólintott, majd magába kerített az az érzés, ami ezelőtt is. De most csak pár másodpercig tartott, ugyanis csak öt hónapot repültünk. 

A suliban ültem Yoongival és Namjoonal, és pár másik sráccal, mire Rob ugrott fel az asztalra, majd felszólalt. 

-Most be kell avatnom téged, hogy mi történt veled az ugrásod alatt. A múltadat rendbe hoztad, ezért a jövő gubanc nélküli képet vetít eléd. Hoseoknak új barátnője van, ezért nem foglalkozik Jiminnel, a buli estéjéig. Jimin nénikéje kevesebbet iszik, mert boldog hogy barátokra tett szert a fiú. Anyukád talált maga mellé egy férfit, Trinnek hívják, és rendőr, akivel jól megértitek egymást, és van közös témátok, ezért nem kell aggódnod. Légy ügyes és megfontolt, nem hamarkodj el semmit, mert a jövődbe kerülhet. 

-Értem...Ügyes leszek! -Mosolyodtam el, Rob pedig eltűnt. Yoongi és Namjoont, pedig észrevettek engem. 

-Jungkook, Jungkook! jó hogy itt vagy, a skacokkal már a bulit tervezgettük, vannak ötleteid ezt illetően? -Nézett rám Yoongi, mire bólintottam egyet. Egy egész terv sorozata van a fejemben. 

-Lehetne hogy ezt inkább hat szem között beszéljük meg? -Néztem rájuk, mire a többi három srác, megingatta nemlegesen a fejét. 

-Mi is tudunk róla. -Állt fel a székből az egyik srác, aki ha jól emlékszem egy évvel alattam jár. -Mi is segítünk, úgyhogy vázold a tervet! 

Délután Jimint elvittem sétálni, hogy beszélhessek vele egy két dologról. Lementünk a sulijától nem mesze lévő kilátóba, ahol most csak mi ketten voltunk. Ezért nem kellett feszengenem. Nagyot sóhajtottam, majd belekezdtem a mondandómba. 

-Jimin bízol bennem igaz? 

-Miért kérdezel ilyeneket?

-Mert olyat fogok tenni, amit lehet nem bocsájtasz majd meg. -Hajtottam le a fejem, miközben közelebb léptem hozzá, hogy vállánál fogva kicsit magamhoz ölelhessem. 

-Ne aggódj Jungkook. Tudod hogy mindig megbocsájtok. -Mosolyodott el halványan. 

-Szívesen elmesélném neked mi folyik körülötted, és hogy miért vagyok itt. -Simítottam az arcára, de elkapta a tekintetét. -De akkor azt hinnéd, az érzéseim nem valódiak...Mert én...-Fogtam meg újra az arcát, de nem nézett a szemeimbe. -Nézz már rám kérlek! -Lassan megtette amit kértem, de amikor megláttam a gyönyörű barna szempárját, a torkomban akadt a szó. De ki kell mondanom. -Mert szeretlek. -Jimin a vállamra hajtotta a fejét, majd megtörte a kínzó csendet, ami belül mardosott. 

-Beléd kellett volna szeretnem, és nem abba a fiúba, aki bánt engem. De én...Minden hibájával őt szeretem. 

Lenyeltem a torkomban keletkezett gombócot, majd a sötét tincsivel kezdtem játszadozni, hogy elvonjam a figyelmemet a szavairól. Azokról a szavakról, amik azt bizonyítják, hogy olyas valakiért harcolok, aki nem szeret viszont, pedig a jövőm, és az életem múlik rajta. És ez betegesen megrémített.