Remegő lábakkal siettem ki a szobából, ahol megpillantottam anyát, ahogy a bejárati ajtóban állt, karba tett kezekkel. 

-Remélem hamar leteszel az ilyen dolgokról. -Húzta el a száját, nekem pedig egy hatalmas kő esett le a szívemről. Nem mentem vissza az első napra, anya csupán a szokásos szövegével keltett fel. -És csak tolva mehetsz vele suliba, mert nincs jogsid. 

-Micsoda? anya...Te vettél egy motort? -Csillantak fel a szemeim, miközben kisiettem a házból, hogy szemügyre vehessem a motort. 

-A bőrkabáttal, és a csizmával együtt. -Mondta unottan, majd mellém sétált, és egy puszit nyomott a hajamba. 

-Had menjek vele! -Néztem rá kérlelően, mire fejet csóvált. -Kérlek! nem fogok lebukni, a suliba vezető úton, sosincs rendőr! 

-Nem, Jungkook! még bajod eshet! -Nézett rám szigorúan, mire összeszűkítettem a szememet. Rendben anya, akkor taktikát váltok.

-Anya, olyan gyönyörű vagy ma. És ez a köntös is annyira jól áll, örülök hogy annak idején megvetted. És ez a haj...Csodás. -Húztam magamra egy mosolyt, mire kitört belőle a nevetés. 

-Ne játszd meg magad, akkor sem mehetsz vele. Csak a suliig. -Bólintott, én pedig egyből a nyakába ugrottam. 

-Köszönöm! -Pusziltam arcon, majd besiettem a házba, összepakoltam, elvittem a reggelimet, magamra húztam az új bőrkabátot, a bakancsot, sisak a fejre, elköszöntem anyától, és már indítottam is a motort. Anya mindig jól választ nekem. Ez jelenti azt, hogy mindig odafigyel rám, ami számomra nagyon sokat jelent. 

A feketén csillogó ezüstös motor, csak úgy dorombolt a kihalt utcán, ahol csak a diákok rengetege nézett utánam csillogó szemekkel. A diákok többsége között, ott sétált Jimin, a háta mögött nem messze pedig Yura, aki tegnap megbombázott engem a szerelmes levelivel, ugyanis Yoongi mindenkinek elhíresztelte hogy én vertem meg Hoseokot, ezért minden lány mellém pártolt.  Gondoltam egyet, és szép lassan lefordultam a járdához, ahol leállítottam a motort, majd Jiminre néztem. 

-Pattanj fel. -Mondtam, mire a fiú nagy szemekkel nézett rám, majd épp szólásra nyitotta volna a száját, amikor megragadtam Yura karját, aki épp mellettünk haladt volna el. -Te!

-Én? -Nézett rám meglepetten. -Elolvastad a leveleimet? 

-El persze, és nagyon tetszettek. -Kacsintottam rá, majd nehézkesen mosolyogva felült mögém. Jimin értetlenül, és csalódva nézett utánunk, amit én megmosolyogva vettem tudomásul, hogy bizony meglepődött, és csalódott. -Majd talán felhívlak Jimin! -Kiáltottam oda, majd elfordítottam a tekintetemet, de még meghallottam ahogy választ ad. 

-Pompás! 

-Na és mond, tényleg te ütötted meg Hoseokot? -Kérdezte Yura, mire horkantottam egyet. Bezzeg most már érdeklem a lányokat...

-Naná! -Vontam vállat, majd perceken belül meg is érkeztünk a sulihoz, ahol minden tekintet ránk szegeződött. -Menj, majd megyek utánad. 

-Rendben! -Mosolyodott el, majd odasietett a barátnőihez, akikkel sugdolózni kezdett. 

-Micsoda járgány! -Sietett oda hozzám Yoongi, Namjoonal az oldalán. -Amikor azt mondtam hogy te lehetsz majd a suli menője, nem épp erre gondoltam, de így pillanatok alatt azzá válhatsz! 

-Bánom is én hogy az vagyok-e vagy sem. -Vontam vállat, majd Jimin csalódott arca jutott az eszembe. Nekem csak terveim vannak, amiket véghez akarok hajtani. Érdekel is engem a hírnév...

Újra beléptem a kosaras klubba, ami még inkább lökött egyet a hírnév útjára, legalábbis a lányok körében biztosan. Öt évvel ezelőtt rengeteget gyakoroltam, ezért elég jó vagyok ebben a sportban, ami meg is hozta a gyümölcsét. Az edző már az első nap beválogatott engem a tehetségem miatt egy jobb csapatba. Azt hiszem tényleg minden jól halad, eddig minden nagyon szuper. Az események pörögnek körülöttem, és a kedvem is lassacskán visszatér hozzám. 

Mosolyogva léptem ki tornateremből, odakint már szürkület honolt, ugyanis az edzéssel elrepült az idő. Átöltöztem, majd felvettem a kabátomat, a táskámat, és indultam is kifelé, hogy végre hazamehessek. Kiléptem az épületből, majd odaléptem a motorhoz, mikor egy karcolást véltem felfedezni rajta. 

"Hazug"

Ez volt belevésve az oldalába. Morogva dobtam a táskámat a földre, majd körbenéztem az udvaron, hátha itt van még az, aki ezt tette. De egy árva lélek sem járt errefelé. Fújtatva ültem fel a motorra, majd beindítottam, és elindultam vele. Se baj, holnap majd lelakkoztatom, és olyan lesz mint volt. Csendesen szeltem az utat hazafelé, mikor egy kocsi dudált a hátam mögött. A visszapillantóból láttam, hogy egy fekete Mercedes halad mögöttem. Gyorsítani kezdtem, ha netán az a problémája, hogy lassan megyek. De tovább dudált. Megelégeltem, ezért félre álltam, és leállítottam a motort. A kocsi megállt mellettem majd lehúzta az alak a sötétített ablakot, majd megpillantottam benne Hoseokot. 

-Rohadt hazug...-Sziszegte, miközben rám dobta a cigi csikket, amit a kezében tartott. Felhúzott szemöldökkel meredtem rá. -Mindenkinek elferdítetted a sztorit, olyanokat híreszteltél, ami meg sem történt! 

-Ez nem igaz, Hoseok! -Csóváltam a fejemet. -Én senkinek egy szót sem szóltam. 

-Nem?! -Kiáltott fel. -Akkor miért hallom vissza azt, hogy én a volt barátommal, Yoongival keféltem ha?!

-Mi az istenről beszélsz?! miért is mondanék én ilyet? 

-Figyelj Jungkook...Ezeket még vissza fogod kapni tőlem, de nagyon durván, amit nem fogsz nekem megköszönni. Addig is...Bújj el szépen, és húzd meg magad, mert lehet ez az utolsó estét, te hazug állat! -Azzal elhajtott előlem, és ott maradtam az ezernyi gondolataimmal. Akinek félnie kel, az te vagy Hoseok...Nem fogom csak úgy megbocsájtani azt, amit a múltban tettél Jiminnel.