Egészen hazáig meg sem álltam, majd mint általában, idegesen rontottam be a házba. Anya az ajtónyitódásra elő jött, majd karba tett kezekkel konstrolálta, hogy megint ilyen állapotba jöttem haza.

-Már megint mi a baj? -Nézett rám aggódva.

-Kell egy motor, egy acélbetétes bakancs, és egy bőrkabát. -Néztem rá, mire összeráncolta a szemöldökét.

-Mégis mióta foglalkoztatnak az ilyen dolgok? -Tette karba kissé csalódva a kezét.

-Amióta menőnek kell lennem a suliba. Kérlek anya, szerezd meg nekem ezeket, különben szomorú leszek. Tizennégy éves vagyok, szükségem van ilyenekre. -Belül nevettem, kívül pedig adtam a szomorú fiút. Imádom napok óta a korommal zsarolni, hiszen így mindent meg ad.

-Meglátom. -Vont vállat, majd bevonul a szobájába.

Én is így tettem, csalódottan léptem be a szobába, majd egy nagyot rúgtam az ágyam sarkába. Jimin, és Hoseok járt a fejemben. Miért foglalkozik Jimin ezek után is Hoseokkal? miért? amikor én mindent megadok neki. Nem bántom, eszem ágában sincs fájdalmat okozni neki. Ezért el kell veszítenie engem egy kis időre, hogy megtudja milyen nélkülem, az egyetlen barátja nélkül. Viszont még meg kell tudnom valamit. Befeküdtem az ágyba, majd sóhajtottam egyet.

-Macska...-Szólítottam a fekete jószágot, de nem bukkant elő. -Ilyenkor bezzeg nem jössz elő, te dög!

-Rob vagyok. -Ült le az ágyamra a macska, majd horkantott egyet. -Dög?!

-Vigyél engem a jövőbe! -Ültem fel, majd a szemibe néztem.

-Erre van lehetőséged, de nem garantálhatom, hogy a jövő olyan lesz, mint amilyennek elképzeled. A jövő azt tükrözi vissza, amit nem oldottál meg. Így is megszeretnéd nézni mi fog történni? -Nézett rám, mire bólintottam egyet. -Hová szeretnél menni?

-Szeretnék a gimibe menni. Oda, amikor megbetegedtem.

-Csukd be a szemedet! -Utasított, mire tettem amit kért. Egy kisebb fuvallat kapott bele a hajamba, az ágy pedig kicsúszott a testem alól, és egy kemény helyre estem. Friss levegő vett körül, tudtam hogy már nem vagyok a szobában. A távolban megszólalt a csengő, én pedig lassan kinyitottam a pilláimat.

A suli hátsó udvarán ültem, Namjoonal és Yoongival. De Hoseokot sehol sem láttam. Yoongi, mint akkoriban általában, baseball-ozott, Namjoon pedig rajzolgatott. Én pedig a padon ülve néztem őket. A diákok özönlöttek kifelé a suliból, mindenki más merre vette az irányt. Valaki üldögélt, valaki focizni kezdett. A tömegben, megpillantottam Jimint, és Hoseok, ahogy felénk tartanak.

-Na ki van itt? -Tárta szét a karját Hoseok, de mielőtt megölelhetett volna, mellkasánál fogva ellöktem magamtól. -Mi bajod?

-Hé, nem érhetsz így hozzá, lazulj már Jungkook! -Rántott vállat Jimin, majd barátjához bújt.

-Mi a fene folyik itt? Jimin, te hogy a csudába nézel ki?! -Néztem rá nagy szemekkel. A ruha ami rajta volt, mindent kiadott, amit el kéne rejtenie egy fiúnak. A bőrnadrág személetlenül adta ki az alakját, az inge mellkasáig volt kigombolva, a haja szőkére volt festve. Egyáltalán nem így ismerem. Úgy nézett ki, mint valami bájgúnár. 

-Jungkook, mi a baj? -Állt fel Namjoon, majd mellém állt. -Miért vagy kiakadva?

-Nézz már rá Jiminre, hogy lehet így suliba jönni? -Néztem hitetlenkedve a fiúra. -Nem így ismertelek.

-Te már rég nem ismersz! -Tette idegesen karba a kezét. -Emlékezz vissza arra, amikor menőt játszottál általánosba, és hanyagoltál engem. Te voltál az egyetlen barátom, azt hitted, hogyha nem foglalkozol velem, hiányolni foglak. Tévedtél, mert itt volt nekem ő. -Köpte rám a szavakat, majd átkarolta Hoseokot.

-Mi történt a buliban? -Néztem körbe, hátha valaki normális választ ad.

-Milyen buliról beszélsz? -Nézett rám Namjoon. -Az öt évvel ezelőttiről?

-Pontosan!

-Az már lejárt lemez, haver. -Csóválta a fejét Yoongi. -Mégis...Elég komoly dolgot követtél el.

-Miért? mégis mit tettem? -Néztem Yoongira, aki letette a kezéből az ütőt, majd elém lépett.

-Meg akartad fektetni Jimint, mert nem foglalkozott veled többet. Egy ilyen bosszú túlzás! megérdemelted hogy Hoseok jól helyben hagyott, és többé nem foglalkozott veled senki sem a suliban.

Minden fordítva történt...A jövő egyáltalán nem biztos a dolgában, ha nem teszem helyre a dolgokat még a múltban.

-Vissza akarok menni! -Kiáltottam fel, mire a körülöttem állók felnevettek.

-Mi van veled?! -Nevetett fel Namjoon.

-Vissza akarok menni! Rob, vigyél vissza. -A macska odasétált a lábamhoz, majd felnézett rám.

-Légy biztos magadban, a jövő nem fogja megmondani neked, mit kell tenned. Csak magadban, és a döntéseidben bízhatsz. Most pedig visszaviszlek, arra a napra, ahonnan kiszakítottalak. Csukd be a szemed. -Becsuktam a pilláimat, majd ugyan azt éreztem, amit elsőnek. Megéreztem a puha ágyamat, és a szobám illatát, és anya hangját, ahogy nekem szól.

-Suli, kelj fel. -Szólt, mire kétszeresére nőttek a szemeim. -Siess!

-Nem, nem, nem! nem mehetek vissza az első napra! -Keltem ki az ágyból, majd idegesen túrtam a hajamba.