Mérgesen figyeltem, ahogy Jiminről lekerül az első ruhadarab ennyi ember szeme előtt. De nem tehettem semmit. Még nem. Namjoon sietősen távozott az épületből, de tudtam hogy sok időbe fog telni mire visszaér, ezért nagyon kellett figyelnem, nehogy túllépjek az időn, és akkor érjen vissza, amikor már késő lesz. Ezért tettre készen kell lennem. Jimin megpillantott engem a körülöttük lévő tömegben, majd megrázta a fejét. Ez azt jelentette, hogy semmi gond, és bírja még. De Hoseok egy pillanat nyugtot sem hagyott neki, és erőszakosan cibálta a ruháját, és próbálta megcsókolni minden áron. És ez borzasztóan dühített, majd szétrobbantam a dühtől, hogy nem verhetem péppé ezt az alakot. Végül sikerült Hoseoknak lekapni róla a felsőjét, de mivel Jimin tovább küzdött az ellen hogy a közelébe férkőzhessen, Hoseok a torkára fogott. A fiú kétségbe esetten nézett rám, nekem pedig itt volt elegem. Sóhajtva pillantottam a bejárat felé, de Namjoon még sehol sem volt. Yoongira néztem, akin ugyan azt a félelmet láttam, amit én érzek. Tehát neki sincs arról fogalma, hogy mit tegyünk. Várjak, és hagyjam hogy bántsák a szemem láttára Jimint, vagy lépjek közbe, ezzel tönkretéve mindent. Nem tudom. Lesütöttem a tekintetem, majd nyeltem egyet. Ökölbe szorítottam a kezemet, majd elindultam feléjük. Nem érdekel a jövőm...

-Állj! Jungkook. -Szorította meg valaki a vállamat, és visszahúzott a tömegbe. Namjoon mosolyogva nézett rám, miközben Trin, a mostohaapám és a rendőrtársai a földre teperték Hoseokot, majd erőszakosan vonszolták kifelé, miközben a "beépített" embereim alkoholos üvegekkel dobálták, és mocskos szavakkal illették őt. A suli fele az én oldalamra állt, és belevontam őket a tervbe. 

Tehát...Hogyha értelmesen akarom elmagyarázni a tervemet, az úgy kezdődik, hogy Yoongi azt hazudta Hoseoknak hogy maga Yoonginak adtam át a szerepet arra, hogy Jiminnel töltsön egy éjszakát, és ahogy gondoltam, bepöccent Hoseok, hogy ő maga végezhesse el ezt a feladatot, nem a volt legjobb barátja. De eközben Yoongi kábítószert kevert a piájába, hogy amikor Trin a mostohaapám elkapja Hoseokot majd beviszik őt, nem csak alkoholt, hanem drogot is találnak a szervezetében, ami még inkább gyanússá teszi őt. A srácok a suliból arra kellettek, hogy majd szemtanúként valljanak Hoseok ellen. Ennyi volt az egész. És úgy tűnik, hogy...Sikerrel jártam! 

-Jimin...-Siettem oda hozzá, majd lekaptam magamról a kabátot, és rá terítettem. -Jól vagy? 

-Semmi bajom. -Rázta meg a fejét, majd elmosolyodott. -Sikerült...

-Sikerült! -Bólintottam. -Gyere, menjünk ki. 

Magamhoz szorítva siettem ki vele az épületből, majd odaléptem Trinhez, aki mikor észrevett engem, csak hitetlenkedve rázott fejet. 

-Bevallom, amikor behívtál engem a minap a szobádba, és azt mondta nekem hogy tudomásod van egy elkövetkezendő bűncselekményről, egy szavadat sem hittem. De egy jó mostohaapához illően, muszáj voltam veled jönni. Erre tessék. Mit ne mondjak, ha ezt megtudja anyukád, nagyon büszke lesz rád. -Mosolyodott el, majd belekócolt a hajamba. 

-Ne! csak anyának ne! elég gondja van velem így is. 

Hoseokra kaptam a tekintetem, akit éppen a kocsiba tuszkoltak be, majd mikor beült, észre vett engem. Magamhoz szorítottam Jimint, majd egy gúnyos mosolyt eresztettem felé. Kétszeresére nőttek a szemei, majd hirtelen nevetni kezdett. 

-Tudhattam volna...Hogy ez mind a te műved. 

-Ne aggódj...-Szólalt fel Jimin. -Még találkozunk. A tárgyalásodon. 

-Pf. -Fordította el a tekintetét, majd a kocsi elindult. 

-Alig hiszem el. -Csillant fel Namjoon szeme, majd egy széles vigyor jelent meg az arcán, ami igazából nem vall rá. Általában csak mosolyog, vagy felkuncog valamin. De ez, ez boldoggá tesz engem. Nem vagyok egyedül, és osztozhatok az örömön velük. Yoongi kissé komoran nézett a kocsi után, majd lehajtott fejjel ballagott oda hozzánk. 

-Egy szemétláda. De én valahogy sajnálom őt, ne haragudjatok. 

-Hét te. -Hallottam meg egy hangot mellőlem, mire Robot pillantottam meg a lábamnál. -Hihetetlen hogy sikerül, igaz? ügyes vagy. De van egy rossz hírem. Emlékszel amikor segítettem neked egyszer? hogy elnyerd Jimin bizalmát? akkor engem kidobtak. Mert megtudták hogy mit tettem. Én, a halál szóvivő, nem segíthettem volna. Ezért száműzni akarnak engem ebből a világból. Ezért választás elé állítottak. El kell téged vinnem, ahogy ez meg van írva. Vagy visszaviszlek a világodba, de senki, és semmi sem fog emlékezni arra, hogy te mentetted meg Jimin. Egyszerűen egy lyuk fog tátongani az emberek lelkében ebből az időből, hiszen ennek így kell lennie. De ha az utolsót teszem meg, azzal a pokolra küldenek engem. De hiába vagyok állat, érző lény vagyok, és félek ettől. Ezért bocsáss meg az önzőségemért. De meg foglak ölni. Adok neked húsz percet hogy elbúcsúzz azoktól, akiket szeretsz. 

Szótlanul álltam, és emésztettem azt, amit ez a macska mondott nekem. Ennyi harc, ennyi vereség, ennyi kudarc, azért hogy utána meghaljak? akkor vehetem úgy, hogy a semmiért csináltam mindent? összeszorítottam a fogaimat, hogy ne most gyengüljek el, nem sírhatok, ha ennyi mindenen mentem keresztül. 

-Namjoon, Yoongi, köszönöm hogy itt voltatok nekem. Annyira hálás vagyok hogy segítettetek. Egyáltalán nem vagyok jó búcsúzkodásban, ezért sajnos csak ennyit tudok mondani. -Álltam eléjük, mire Yoongi értetlenül pislogott rám. 

-Mi? mire fel ez? -Kérdezte, de Namjoon félbe szakította. 

-Én azt hiszem értem. -Bólintott. -Én sem vagyok jó benne. Ezért csak annyit tudok mondani, hogy szívesen tettem, mert a barátom vagy. -Hálásan elmosolyodtam, majd Jiminhez fordultam. 

-Gyere velem! -Fogtam meg a karját, majd húzni kezdtem magam után. Sietnem kell. Alig maradt időm, és sok mindent kell neki elmondanom. Túl sok mindent, hogy beleteljen ennyi időbe. Pihegve álltam meg, majd eresztettem el Jimin kezét. 

-Hova hoztál? és miért? 

-Látod ezt a helyet? ez itt a palacsintázó. Az a hely, ahol elsőnek találkoztunk. Nekem mindennél fontosabb volt az a nap. A szívembe zártam, és nem felejtem el. -Mosolyodtam el halványan. 

-Nekem is emlékezetes nap az. De most mégis miért mondasz ilyeneket? olyan mintha búcsúzkodnál. -Nézett rám értetlenül, mire az arcára simítottam. 

-Mert azt teszem. Figyelj Jimin. Butaságnak fog hangzani...Sőt, ha valaki ezt mondaná nekem, amit én fogok neked, az arcába nevetnék. De higgy nekem. Én...A jövőből jöttem, azért hogy rendbe tegyem a múltat. 

-Állj. -Vágott a szavamba, majd közelebb lépett hozzám, és megfogta a kezemet. -Örülök hogy végre el akartad mondani nekem. 

-Tessék?

-Namjoon már rég elmondta nekem, azért hogy segítsen neked ezzel. Azért nem bíztam benned, mert te titkolóztál előttem, és ezt én sem szeretem. 

-Oh...Így már értem, miért volt olyan könnyű rávennem téged mindenre. -Mosolyodtam el, de az hamar lehűlt az arcomról, amikor megpillantottam Robot. 

-Itt az idő. -Mondta. 

-Várj egy percet. -Kértem, mire bólintott egy aprót. 

-Kihez beszélsz? -Kérdezte Jimin. 

-Mennem kell. Itt már elvégeztem a dolgomat. De semmi baj, hiszen ez a világ csak egy hamis tükör más. Lehet hogyha elmegyek, ez a világ meg is semmisül. De emlékezz arra Jimin, hogy akármilyen világban is leszel, én megtalállak téged, még ha te nem is emlékszel majd rám...De te újra, azonnal megbabonázol majd. -Mosolyodtam el, majd lehámoztam magamról a kezét, majd Robra néztem. -Mehetünk. 

-Ne haragudj az önzőségemért. -Ismételte meg megint a macska, majd hirtelen korom sötét lett körülöttem. Még hallottam a távolban ahogy Jimin a nevemet kiáltja, de az hamar eltompult. Ez az elköszönés nem volt elég nekem. Hiszen normálisan, el sem köszöntem tőle. De mindegy, hiszen megfogok halni. De ha valahogy mégis túlélem, abba a világba amibe kerülnék, senki sem emlékezne a történtekre. Ahogy Jimin sem. 

˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙

Friss levegőt éreztem magam körül. Halk óraketyegést hallottam a távolban, majd amikor elhalkult, lassan kinyitottam a szememet. A gimi hátsó udvarán ültem, Namjoon, és Yoongi társaságában. De Hoseokot sehol sem láttam. Ahogy általában, Namjoon rajzolt, Yoongi pedig gyakorolt. 

-Srácok...-Szólaltam fel halkan, mikor észhez tértem, és realizáltam, hogy hol is vagyok, és élek. 

-Hm? -Fordultak felém, mire lehullt egy könnycsepp az arcomról. -Mi a baj? -Kérdezte Namjoon aggódva, mire fejet ráztam. A távolban meghallottam a csengő hangját, mire özönlöttek kifelé a diákok, a tömegben, megpillantottam Jimint, ahogy felénk közeledik. Felálltam a padról, majd mikor odaért hozzám, szorosan magához ölelt. Én is úgy szorítottam, ahogy csak bírtam. Nem messze tőlünk, megpillantottam a fekete macskát a fűben heverészni, majd rám emelte sárga íriszét, és kacsintott egyet. Ekkor már tudtam hogy miben settenkedik. Jimin közelebb hajolt hozzám, majd a fülembe súgta. 

-Én emlékszem mindenre! 

Ez volt az én történetem. A fiatal tizenkilenc éves tudatlan, fafejű, bunkó Jeon Jungkook egy ismeretlen világba került, ahol az élet embert faragott belőle, és mindent helyre hozott az életében. A saját világomba Hoseok még mindig a dutyiban ült, és még ott is marad pár évig. Viszont öt évvel ezelőtt, felelőtlen voltam, és a drog amit Hoseok italába kevertünk, a zacskó amiben benne volt, a földön hevert a szórakozóhelyen, ezért másnap a helyszínelésen megtalálták rajta Yoongi ujjlenyomatát, ezért előzetesbe vitték, ahol egy cellába került ideiglenesen Hoseokkal. Yoongi szerelmet vallott a srácnak, így derült ki, hogy ő ízig vérig a fiúkat kedveli, ezért csacsog annyit. Ezért gondoltuk biztos "jó" éjszakája lehetett Hoseoknak, aki ki nem állhatja igazából az olyan alakokat mint Yoongi. De Yoongi már a harmadik nap szabadult is, hiszen nem volt köze az ügyhöz. Namjoon amikor kijárta a sulit, híres festő lett, Yoongi letett a baseballról, és stylist lett. Én is megtaláltam az álmomat. Hobbiból kosarazom, és nyitottam egy motorüzletet. Jimin nénikéje végre levágta a haját, és úgy néz ki mint egy ember, ezért talált magának a férfit, így letett a piáról. Jimin és én azt hiszem boldogok vagyunk, ennél több nem is kell. Viszont van egy apró gond. A fekete macska Rob, amikor meg kellett volna ölnie, önkényesen azt választotta, hogy visszahoz engem az életbe. Ezért kitagadták őt a világából, és pokol helyett az emberi világba száműzték őt. Mivel hálásnak kell neki lennem, be kellett fogadnom őt magamhoz, és ami azt illeti van egy beszélő, okoskodó, makacs fekete macskám, aki mindenbe beleszól, rengeteget eszik, és annál többet csacsog. 

Vége

Sziasztok! köszönöm szépen azoknak akik olvasták, öröm volt nektek írni, és köszönöm a sok bátorítást. Remélem hogy tetszett, és nem untátok. Ahogy azt is, hogy még találkozunk egy másik könyvben. Addig is PÁPÁ, és vigyázzatok magatokra! ^^