-Hannah Anderson! -ült le velem szemben a sheriff az ijesztően szürke, kihallgató szobában, ahova időközben hurcoltak. -Kérlek mesélj el mindent részletesen. Az igazságot -tette keresztbe a karjait szigorúan.      
Kezeim hátul a székhez láncolva nyugodtak, körülöttünk pisztolyos rendőrök álltak, várva, hogy esetleg rátámadjak a sheriff-re, ők pedig lőhessenek. 
-Ha elmondom az igazat, akkor az itt jelenlévő összes ember meghal -mondtam ki ridegen.
Craig sheriff ránézett a mellette álló rendőrre, és mindketten értetlenül tekintettek rám.
-Kifejtenéd, hogy ez mit jelent? -kérdezett ismét a sheriff.
-Persze, de mint mondtam, akkor önök meg fognak halni... -néztem végig rajtuk unottan. Kezd elegem lenni ebből a szarakodásból.
-Fenyegetőzöl?! -csattant fel Craig.
-Ééén sosem -vigyorogtam pszihopata módon, mire a mögöttem álló férfi a halántékomhoz szegezte a fegyvert.
Ha már gyilkosnak hisznek, akkor viselkedjünk gyilkos módjára...
-Azt hiszik, ha engem megölnek, akkor vége lesz? -nevettem hitetlenül. -De rajta, öljenek csak meg, elvégre csupán egy szerencsétlen lány vagyok, akit a kibaszott Gyilkos üldöz, és egy olyan lány vagyok, akire rá lett fogva egy gyilkosság. Csak tudják, amíg itt velem foglalkoznak, egy ártatlan emberrel, addig a valódi Gyilkos talán most is az utcákat járja, hogy újabb áldozatokat leljen -keltem ki magamból. -Nekem már mindegy, úgyis halálra vagyok ítélve! Hiába lőnek le engem, attól még ugyanúgy ki fog halni ez a nyomvadt város, mert az idióta rendőrök semmit nem tesznek!
-Elég legyen! -kiáltott fel a sheriff. -Most vagy elkezdesz érthetően, nyugodtan, és tisztán beszélni, vagy lezárom a nyomozást, és téged életfogytiglani börtönre ítél a bíróság!
-Az igazat akarja? -vontam fel a szemöldökömet.
-A teljes igazságot -nézett fürkészően a szemembe.
-Hát legyen. Előre is sajnálom, hogy kinyirattam magukat -kacagtam. -Szóval van ez a bizonyos Gyilkos, de nem lényeg. Néhány hete elvitte a barátomat, és azóta üldöz minket. Tudják, természetfeletti megrendezett gyilkosságok, véres üzenetek a falakon, hirtelen halálok, és a többi. Nos, mivel belekeveredtünk, így folyton zaklat minket, és ugyebár van az az aranyos szabálya, hogy ha bárkinek szólunk, akkor meghal valaki. A lényeg, hogy volt egy furcsa álmom, de fogalmam sincs, valójában álmodtam-e, vagy sem. Ezután bejött a főorvos a szobába, megnézte a kezem, amolyan robotmozgással, kezembe adott egy kést, majd leszedte a takarást a kameráról. Aztán visszajött, mintha mi sem történt volna, és belesétált a késbe, majd az ablakhoz ment, és konkrétan kiugrott... Hiába próbáltam megmenteni, semmit sem tehettem. Hiszik, vagy sem, de akaratomon kívül öltem meg, és baromira sajnálom, főleg, hogy a Gyilkos tehet az egészről -magyaráztam hevesen.
A rendőrök megszólalni sem tudtak a döbbenettől. Végül kis idő elteltével a sheriff szólt hozzám.
-Ugye tudod, hogy ez egy kicsit sem hihető?
-Mi van?! Dehát ez az igazság, ezt kérte, nem?! -kiabáltam.
-Nézd, meg tudjuk mutatni neked is a kamerán rögzített jelenetet, mert időközben elhozták a felvételt. Ha az bizonyít bármit abból, amit állítottál, akkor felmentelek a vád alól, viszont ha nem látszik semmi különös, akkor nagy valószínűséggel mész az elmegyógyintézetbe.    
-Elmegyógyintézet? Ez most komoly? -álltam fel nehezen, mire visszanyomott a mögöttem lévő fegyveres csávó.
A sheriff idehozott egy laptopot, felém fordította, és elindította a szóban forgó videófelvételt. Először én látszottam, ahogyan alszok, majd hirtelen szakadozott egyet a kép, és már kezemben a késsel ültem az ágyon, miközben az orvos felém sétált, akit pár pillanaton belül leszúrtam. Igen. Totálisan hihető, hogy szándékosan állítottam bele a kést, mert a kamera számomra csöppet sem kedvező helyzetben állt. Ezután már csak az látszott, ahogyan próbálom visszahúzni az ablakból a főorvost, ám a videón úgy tűnik, mintha én akarnám kilökni, végül pedig a kétségbeesett fejem, ahogyan a kamerát akartam leszerelni...
-Ki gondolta volna, hogy a kamerát is megbabrálta... -dörmögtem szarkazmussal magam elé nézve, ahogy véget ért a felvétel.
-Kicsoda? Kiről beszélsz állandóan? -nézett a szemembe a sheriff ismét.
-Nézze, ezt nem tudom kimagyarázni -mutattam a laptopra. -Nem így történt, hiába látszik ez. Valójában megrendezett volt az egész, de úgysem fognak hinni nekem. Mint már említettem, a Gyilkos áll az egész mögött.
A sheriff bólintott, majd egyszerűen kisétált a szobából, vele együtt a többi ember.
Egyedül maradtam. Nyomasztó gondolataim hidegzuhanyként hullottak nyakamba, elfeledtetve velem a boldogságot. Boldogság? Nyugalom? Mi az nekem... Soha többé nem fogom érezni. Macska-egér játékot űzünk egy olyan macskával, aki eleve előnnyel indul. Mégis hogyan győzhetnénk mi, kis egerek, ha eleve meg van írva, hogy a macska nyer?!
-Hannah Anderson? -lépett be egy férfi. Nevem hallatán bólintottam, így folytatta. -Nos, kérem, jöjjön velem. Be kell fáradnunk az elmegyógyintézetbe...
Bumm... Ennyi volt. Végem van.

///VÁÁÁÁÁ!!!! Gyerekek megvan az  1,04 K olvasottság😍😍😍😍
Nagyon nagyon szépen köszönöm, minden egyes vote, és komment láttán majd' kiugrok a bőrömből😍❤ Imádlak titeket❤❤❤

U.i. : Csak szerintem kár, hogy nem csináltak még Momo-ból filmet?😂😂

Tudom tudom lejárt lemez, de annyira jól néz ki, és olyan jó klisés film jöhetne ki belőle hogy bepisiltek az izgalomtól.

(Jelentkezni nálam lehet, ha kedved támadt forgatni egy jó kis Momo-s horrorfilmet😂)

(De ha már a filmforgatás nem jön létre, akkor írok egy fanfictiont erről a szépségkirálynőről🤔😂)