14. fejezet
Azt hiszem hosszú órák után tértem magamhoz. Az egész szobában korom sötét uralkodott, és sehol egy fényforrást sem lehetett látni. Hirtelen besípolt mellettem egy gép, mire visítva ugrottam föl. Rendesen felültem az ágyról, és... Francba! Ez valóban még mindig a kórház! Szemem lassan kezdte megszokni az éjjeli sötétséget, és megpillantottam a szekrényen a telefonomat. Ez mégis hogy került ide? Meg mernék rá esküdni, hogy eddig nem volt itt! Óvatosan felényúltam, ám ekkor a kezembe belenyilallt egy iszonyatos fájdalom.
-Basszus! -kiáltottam föl, amikor a sötétség ellenére is megláttam, ahogy a fásli átitatódik vörös véremmel. Szétszakadtak a varratok!
Most mégis mit csináljak?! Hogy tudnék szólni?
A másodperc törtrésze alatt hasított bele az ötlet a fejembe, mégpedig az a bizonyos nővérhívó gomb, ami elvileg minden kórházi ágy fölé be van építve. Felnéztem az említett helyre. És bingo!!! Megörültem, hogy van remény, villámgyorsan megnyomtam a gombot, majd vártam. Perceken keresztül lestem az ajtót, mikor jön be rajta bárki, de az a megmentő nagyon nem akart jönni. Semmi lámpafény, semmi mozgás. Mi a fene?! Hol vannak már?! Nem várhatok...
Várjunk csak! Ennek a vészgombnak nem kellett volna sípolnia, vagy bármilyen hangot kiadnia? Ó, hogy az a...
Nem tudtam mit csinálni, abban a pillanatban nem érdekeltek a zsinórok, amik kiálltak belőlem, egyszerűen felugrottam az ágyból, és segítségért kiáltoztam. Egyre jobban véreztem, már megint halálközeli élményben volt részem. Megpróbáltam sétálni, de mielőtt az ajtóhoz érhettem volna, összeestem. Nem adtam föl, nagynehezen kinyitottam az ajtót, és tovább kúsztam a folyosón. Valószínűleg úgy nézhettem ki, mint egy zombi, de ott a padlón éppen az életemért küzdöttem. Kúsztam tovább, közben húztam magam után a véres foltokat.
Mikor már majdnem elértem az információs pultot, összeestem, és elvesztettem az eszméletemet.
///Hát ööö ez egy ilyen mini bónusz lett vagy mifene😂 Amúgy köszönöm a kommenteket, rettentően imádlak titeket, és iszonyat jó olvasni amiket leírtok❤❤❤ Egyébként nem írtam volna tovább a sztorit, de kaptam kommenteket, és úristen jött az ihlet, és ahw, baromi jó lesz szerintem a végére, és ritkán mondok ilyet :D
Szóval maradjatok velem, köszönöm, hogy olvastok, sziasztok❤❤❤///
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top