NAGYON FONTOS! OLVASSÁTOK EL, AMIT LENTRE ÍRTAM, KÉRLEK!!!!

Azt a rohadt, ez mégis mi a franc volt?! Hogy képzeli, hogy nem mondom ezt el senkinek? Banyek, ha valóban gondolatolvasó, akkor már most halott vagyok...

A tanárom az igazgatóhoz küldött, de kétlem, hogy szegény férfi vágyna egy kisírt szemű, idegösszeomlás szélén álló, kétségbeesett lányra. Bár mégis kénytelen leszek fölmenni a dirihez, mert ezek után nincs szükségem több problémára.
Belenéztem a tükörbe, és boldogan konstatáltam, hogy pontosan ugyanolyan szarul nézek ki, mint ahogy általában szoktam... Ha most nem leszek innen páros lábbal kirúgva, akkor rosszullétre hivatkozva hazamegyek. Az mindig beválik, ha hasfájást hazudok, hiszen lány vagyok, el is hiszik. Hehe.
Morbid gondolataimat a csengő nyekergő hangja szakította félbe. Hogy miért nem tudják azt a szart megjavítani... Olyan a hangja, mint egy epebajos kisgyerek visítása álmában.
Szóval kicsöngettek... Várjunk, mi?!
Villámgyorsasággal kezdtem az igazgatói iroda felé rohanni, remélve, hogy nem találkozok össze Mr. Seggfej tanárúrral, aki nagy valószínűséggel érdeklődne az igazgatói kiruccanásomról. 
Tétovázva bekopogtattam az iroda ajtaján, és pár másodpercen belül egy szemüveges, barna, kontyos hajú, fiatal nő nyitott ajtót. Tipikus titkárnő...
-Miben segíthetek? -érdeklődött, ám mikor jobban végigmért, elfintorodott. -Bár szerintem inkább az orvosiba kéne menned...
-Köszönöm a bókot -motyogtam megvető hangon, gúnyosan. -Mr. Seg... Izé... Mr. Cooper felküldött, mert... Szóval... Azt hiszem azért, mert szemtelen voltam -rántottam meg végül unottan a vállam, minden mindegy alapon.
-Ó, értem -vigyorgott. Most mi baja van?
Elfordultam egy másodpercre, mert láttam, hogy Sam, az a baromi jóképű Sam, közeledik felém, őt pedig szorosan Alex követte. Vagyis nyilván a dirihez jöttek ők is, tekintve, hogy mindkettőjük arca olyan szinten el volt deformálódva, hogy alig lehetett rájuk ismerni. Mire visszafordultam az ajtóhoz, azzal a céllal, hogy végre bemenjek, a titkárnő konkrétan bevágta előttem. Hééé!
Idegesen fújtam egyet, és leültem a szemben lévő székek egyikére. Biztosan épp nem ér rá az igazgató...
Időközben a két fiú megérkezett, és szinte tapintani lehetett köztük a pattanásig feszült hangulatot. Aha, tuti megint valami csajon vesztek össze. Sam, valamint Alex jó barátok, plusz egyben az iskola menői, és persze brutál helyesek.
-Nocsak, mit keres itt egy szürke kisegér? -szólalt meg hirtelen Sam gúnyosan, aki valahogy előttem termedt.
Basszus, csak ne legyen gondolatolvasó, könyörgöm! Elég volt a hülye paranormális dolgokból...
-Nem tartozik rád -hajtottam le a fejem ellentmondóan.
-Pedig igazán elmondhatnád! -kacagott, miközben leguggolva elém, maga felé fordította a fejemet. Dőlt belőle az alkohol szaga... Francba!
-Szállj le rólam! -szakadtam ki szorításából, és dühösen felpattantam a székről.
-Ugyan, cica... -közeledett felém, annyira, hogy végül a falhoz nyomott. Alig pár centi választotta el arcát az én arcomtól, én pedig kétségbeesetten próbáltam szabadulni előle, lehetőleg minél gyorsabban. -Gondolj csak bele, milyen jól elszórakozhatnánk... -duruzsolta, miközben keze egyre lejjebb vándorolt vállamról.
-Kérlek, Sam, eressz már el! -préseltem ki fogaim közül ezt az egy mondatot.
Ekkor valaki hirtelen lerántotta rólam Sam-et, és a földre taszítva ütlegelni kezdte. Alex!
-Hányszor megmondtam... -morogta két ütés között Alex. -Hogy ne basztasd állandóan az összes csajt, ha nem akarják! Nem elég, hogy tiszta piás vagy ma, rámtámadsz, és most egy ártatlan lányt is piszkálsz. Mi a franc bajod van, haver?! -szállt le róla, arrébb taszítva a fiút.
-Hé, mi folyik itt? -jött ki az igazgató kiáltozva.
Biztosan hallotta az itteni dulakodást, így meg tudta szakítani azt az irtó fontos dolgát végre valahára... Dühösen mért végig hármunkat, és a tekintete csodálkozva megakadt rajtam.
-Ti hárman! -mutatott ránk, majd a perpillanat életmentő irodájára. -Befelé! Azonnal!
A diri odament Sam-hez, fölnyalábolta, és odabent lerakta egy székre, mire mi is fejünket leszegve követtük őket. Remegve ültem le Sam mellé, és Alex pedig nem a barátja oldalára ült, hanem érdekes módon mellettem foglalt helyet. 
Hát ez szuper... Belekeveredtem valami idióta verekedés közepébe, és most itt ülök az iskola két rosszfiúja mellett az igazgatónál. Egy balhéból kettő balhé egyetlen nap alatt. Bravó, Hannah. Bravó...

///Kicsit elvesztettem az olvasóimat, ahogy látom :/

Szóval a következő részt akkor fogom hozni, ha meglesz ezen a részen a 25 megtekintés, és 8 vote.

Nem tudom, hova tűntetek. De ha rossz, vagy unalmas a sztori, könyörgöm mondjátok, mert másképp nem fogok tudni változtatni, csak értetlenül állok a dolgok előtt, hogy elvesztettem egy csomó eddig érdeklődő embert. Ne féljetek jelezni, ha nem tetszik, mert a negatív, építő jellegű kritikát is szívesen fogadom, bár nagyon pozitívat sem kapok, ami azt illeti :D

Azért várok néha olyan sokat a részekkel, mert várok, hogy legyen az előző részen minimum 20 megtekintés :/  Tudom, elég szánalmasan hangzik, de nem vagyok valami túl jó író, és nincs olyan nagyon ragaszkodó többezer olvasóm sem, szóval annyinak is örülök, ami a kezdeteknél volt...

De ha tetszik, akkor kérlek írjátok meg kommentben, hogy tudjam, nincs veszve a nem létező írói tehetségem :D

Köszönöm, hogy vagytok❤❤❤///

2019. május 7.