Mindannyian kétségbeesetten néztünk a barátunkat elrabló metró után.
-A BÜDÖS ROHADT ÉLETBE!!! ROHADT ÉLETBEEE!!! -ütötte térdreborulva a földet Liam.
-Istenem... Eltűnt... Elvitte... -motyogta Avery teljesen megsemmisülve.
-Ez lehetetlen... Hol az a kicseszett metró? -indultam le a peronhoz, ám ahogy oldalra néztem, egyszerűen elsírtam magam.
A síneknek vége szakadt, képtelenség, hogy itt valaha metró járt volna. A maradék kettő legjobb barátom odasétált hozzám, és az ámulattól üvöltözni kezdtek magukkal, majd egymással, meg a metróval, amit soha többé nem fogunk látni...
-Ezt hiába mondanánk el a rendőrségnek. Senki nem fog hinni nekünk, itt fal van, fizikai képtelenség, hogy itt bármi elment volna. Buliból jöttünk, azt fogják mondani, hogy csak képzelődtünk a piától, basszus, ezt egyszerűen képtelen vagyok elhinni! -sírt Avery.
-Szellem-metró... Mostmár értelmet nyert a dolog. Egyszerűen átment a falon, vagy mit tudom én... -suttogtam halkan pityeregve.
-És most mi lesz? -dörzsölgette a szemét Liam. -Nem szólunk senkinek semmit?! Hagyjuk, hogy a legjobb barátunkat egy idióta Gyilkos szellem-metró elrabolja?! Egyáltalán hova a retekbe ment ez a metró?
-Basszus, Liam, senki sem tudja! -kezdtem hisztérikusan rázogatni.
-Meg fog halni -rebegte Avery, miközben egész testében remegett.
-Nem... NEM! Az én haveromat nem fogja elrabolni! Nem!!! -ugrott volna le Liam a sínekre, azzal a céllal, hogy ő is átmegy a falon, akárcsak a jármű, de szerencsére még épp időben megállítottam.
-Eszednél vagy?! Nem akarunk téged is elveszíteni! Azonnal tűnjünk el innen, szóljunk Jacob szüleinek, és járjunk utána a dolgoknak... Nem hagyjuk ennyiben! -jelentettem ki hősiesen.
Mindketten szomorúan, és rettegve rábólintottak az ötletemre. Kimentünk volna az ajtón, ám az hirtelen hatalmas erővel becsukódott, mire mindhárman sikítva ugrottunk hátra. Amit után láttunk, attól viszont egyszerűen leesett az állunk...
-Avery Smith, Liam Walker, Hannah Anderson! TI KÖVETKEZTEK... -olvasta le remegve az ajtón lévő vérrel írt feliratot Liam. Ez eddig határozottan nem volt ott!
Egymásra néztünk, majd odarohantunk ahhoz a rohadt ajtóhoz, és ütni kezdtük, ahogyan csak tudtuk. Amilyen egyszerűnek tűnt, annyira nehezen adta meg magát végül.
-Ez nem vicces... KI SZÓRAKOZIK?! -ordított föl Liam, amikor kiértünk a koromsötétbe.
-Ki nem szarja le, takarodjuk már innen el!!! -húzott minket Avery, mire futásnak eredtünk, meg sem álltunk Jacob házáig.
-Jól van, gyorsan rakjunk ki innen minden piás embert, aztán hívjuk a szüleit Jacobnak, és... -értem be a házba, de ott egy árva lelket sem találtam, csak a szétdobált papírtányérokat, poharakat, a kiömlött italokat, viszont az előszoba falán ez állt vérrel: ,, :) Úgysem menekülhettek! Gy. "
-Ilyen nincs... -temettem kezemet az arcomba.
-HOL VAN A BARÁTOM TE GYÖKÉR??? MUTASD MAGAD!!! -üvöltött torkaszakadtából Liam a levegőbe.
El akartam indulni a konyhába egy rongyért, ám egy újabb üzenet várt egy másik falon: ,,Ha felfedném magam, úgy nem lenne ilyen izgi, nem igaz?! ;) "
-Ezt hogy... Hogy csinálja?! Nincs is itt senki!!! Válaszol a kérdéseinkre... Fölírja egy falra, úgy, hogy nincsen itt senki, ez egyszerűen fizikai képtelenség!!! -zokogtam.
-Szerintem ideje lenne hazamenni... Otthon biztonságban leszünk! -simította meg a vállam Avery, de éreztem, hogy egész testében remeg.
-Hol vannak a vendégek? -semmisültem meg teljesen. -HOVA LETTEK???
-Nem válhatunk szét. Mindenhol ott van ez a dög, hiába nem látjuk... Együtt kell maradnunk! -állapította meg idegesen Liam.
-És a szüleink? Te jó ég, mi van a szüleinkkel? Mi van, ha őket is bántja? -hasított belém a felismerés.
Én a stresszhelyzetet nem tudom kezelni, leblokkolok, éppen ezért gyűlölöm a horrorfilmeket is, képtelen vagyok végignézni sírás nélkül...
-Oké, talán tényleg haza kéne mennünk. Mondjunk el nekik mindent, biztosan meg fognak érteni minket -bólogatott Liam könnyes szemmel.
Ezzel mind egyetértettünk, így felszerelkeztünk zseblámpákkal, és mivel megtaláltuk Jacob kocsikulcsát, beültünk az autójába, azzal hajtottunk. Senki nem járt már ilyenkor, hajnali háromnegyed egykor az utcán, főleg, hogy az egész város ismeri ezt a Gyilkosos sztorit. Sajnos mostmár mi is...