Este 11 volt New Yorkban. Sokak aludtak ilyenkor, sokan munkába indultak. És ott van Bob Peterson, aki egy elhagyatott raktárépületben volt egy fémből készült székhez kötözve, alig világító lámpa fényénél. Csupán pár másodperce kelt fel, és fogalma sem volt róla hogy került ide.

Tőle pár méterre pedig egy furcsa alak álldogált az árnyékban. Bob nem sokat látott belőle, csupán egy kék zubbonyt és egy kék kalap karimáját bírta rendesen kivenni. Az alak kezében egy okostelefont tartott a kezében, látszólag épp olvasott valamit.

Mikor meghallotta hogy Bob a kötelet rángatja felnézett a telefonról és megszólalt:

-Örülök hogy végre felébredt, Mr. Peterson. Tudja, reméltem hogy még 6 óra előtt eszméletéhez tér, ugyanis van pár kérdés amire szeretném ha választ adna.

Peterson próbálta kivenni a férfi arcát vagy bármilyen fontosabb azonosító jegyet, de nem sikerült.

-Ki... maga? - kérdezte elernyedt hangon.

-Nagyon jó kérdés. De előtte tisztázzuk hogy pontosan maga kicsoda. - majd újra a telefonjához nyúlt, és olvasni kezdett belőle - Bob Peterson, született 1978. július 19-én New York-ban. Apja Richard Peterson építész, anyja Julia Carlson recepciós. A Richmond Légtechnikai Vállalatnál dolgozik és fő feladata légkondicionálók tervezése. Egy átlagos ember számára nincs ebben semmi különös...de én átlátok a maga ócska kis maszkján.

-A...mimen? - kérdezte zavarodottan Bob.

-Jól hallotta. Valójában nem ez a maga igazi feladata. Valójában a szerkezeteket úgy tervezi hogy figyelni tudja az egész lakást, és így bármikor ki tudják rabolni. És tervezett még egy üres rekeszt, ahová agymanipuláló gázt akarnak rejteni, ezzel átverve több ezer embert.

Ekkor Bob elég halkan de kinevette az árnyékban rejtőzködőt. - Miket beszél? Én csak egy egyszerű tervező vagyok. Maga hibbant. Egy üldözési mániás barom.

-Nem vagyok üldözési mániás, csak jó megfigyelő és elővigyázatos. De ha mindenképpen diagnosztizálni akar maradjon inkább a paranoiásnál.

-Akkor is egy hibbant. -majd hátrahúzta a fejét, és teljes erejéből az alak felé köpött, pont a cipője orrára.

A rejtélyes fickó ekkor ingerültebb hangnemre váltott:

-Na jó, betelt a pohár. Nincs sok időm, 20 perc múlva 6, és asztalfoglalásom van egy puccos étteremben. És ha nem érek oda időben akkor Helena elevenen megnyúz. Szóval ha nem hajlandó beszélni önként.. akkor drasztikusabb módszerhez folyamodok. - és ezzel előlépett az árnyékból megmutatva magát ezzel Bobnak, aki ijedten próbált hátrálni.

A férfi arca sima volt. Túlzottan sima. Látszott egy kis kidudorodás, ahol az orrnak kéne lennie, de ezen kívül semmi.

A fickónak nem volt arca.

-Mi...a franc...maga? -kérdezte Bob, miközben ijedtében kezdte gyorsabban venni a levegőt. A fickó közvetlen elé állt és Bob arcához hajolt.

-A Kérdés vagyok. És szeretném öntől megkapni a Választ. Bármilyen módszerrel. - egy hirtelen lendülettel lehúzza a férfi nadrágját, majd zsebéből egy harapófogót vesz elő, amit a férfi nemiszerve felé tartott. - Ha nem akarja hogy diótörőset játszak akkor árulja el, ki bízta meg ezzel a feladattal. Feltörtem a gépét és láttam a levelezést, de sajnos a másik elég ügyes ahhoz, hogy ne tudjam lenyomozni. Szóval hallgatom.

Bob egy rövid ideig hallgatott, majd mikor a Kérdés az eszköztráhelyezte a szervre, és elkezdte picit szorítani kibökte a neve. - Martinet. Simon Martinez.

-Na ugye, nem is volt olyan nehéz. - mondta megnyugodott hanggal Kérdés, majd elvette a szerszámot a nemiszervtől, és visszarakta a helyére. Helyette pedig egy megtöltött fecskendőtt vett elő a belső zsebéből. - Köszönöm az együttműködést. - mondta az utplsó mondatnak, majd a fecskendőt Bob nagyába szúrta, és tartalmát belenyomta a férfibe. Az altató pár másodperc múlva hatott, és Bob Peterson újra ájultan terült el.

Bob egy motelszobában ébredt fel az ágyban. A kezeire nézett, de azok most már nem voltak odaszíjazva.

Nem tudta hogy került ide és melyik motel ez. Csak azt tudta hogy ki hozta ide.

A Kérdés.

Eközben a Kérdés levette magáról maszkját, ezzel újra láthatóvá vált arca, mely átlagos volt mint bármely emberé. A maszkot egy dobozba tette, a dobozt a zsebébe, majd sietett hogy időben odaérjen a randira.