Délután felé járhatott az idő.
A ....... Rendőrség (nem tudom, hogy mi legyen a neve, aki akar kitalálhat valamilyen nevet) kapuján épp most lépett be egy csapat hős és rendőr.

Közvetlenül a rendőrség mellett volt a kórház és a tűzoltóság is. Ide is folyamatosan özönlöttek be a mentők és az orvosok és vitték a sérülteket.

Szóval a rendőrség kapuján éppen akkor sétált be a hősök kis csapata.
Az emberek a nagy felfordulásban nem is nagyon vették észre őket.

Endeavor odasétált a nagy pulthoz, ahol az egyik recepciós felé fordult.
- Sürgősen beszélnem kell a főkapitánnyal! - mondta határozottan.
- Máris megkérdezem - a recepciós elkezdte a számítógép billentyűzetét nyomkodni, majd félrevonult telefonálni, hogy legalább a saját hangját hallja a hangzavarban.

Endeavor türelmetlenül várta a választ miközben hátranézett.
Akira elég esetlenül állt a hősök között, akik próbáltak nem feltűnösködni.
Páran már el is mentek, mert dolguk volt.

- A főkapitány az irodájában várja, a harmadik emeleten, a 13-as szobában - mondta a recepciós, amikor visszaért. Endeavor elküldte a megmaradt hősöket, hogy segítsenek a rendőröknek és a mentőknek, ő pedig Akirával felment a főkapitányhoz.

Bekopogtak a hatalmas, díszes ajtón.
- Szabad - mondta odabent a főkapitány egy köteg papírt nézegetve.
Bementek a tiszta, rendezett, díszes és nagy irodába, aminek a közepén ott állt a hatalmas asztal.

Mögötte egy forgószéken egy ősz hajú és szakállú, magas, tiszteletet sugárzó férfi ült.
- Á, Endeavor - mondta nyugodt és boldog hangon - De rég láttalak. Gyere ülj le! - mutatott az asztal előtt lévő kényelmes fotelekre és kanapéra miközben még mindig a lapokat olvasgattak.
- Csak egy pillanatra jöttem - szakította félbe komor hangon
- Ő itt Akira - mutatott a mellette álló, megszeppent lányra.
- Emlékszel a három ősi képességre? Az All For One, a One For All és az All For All. - a főkapitány az utolsó szóra felkapta a fejét. A papírokat lerakta egy nagy kupac tetejére és mintha gondolkozott volna valamin.
Majd hirtelen elkerekedett a szeme és hitetlenkedve nézett egyszer Endeavorra, egyszer Akirára.
- Azt akarod mondani, hogy...
- Igen. Ő az örökös.

Akira teljesen értetlen fejjel nézett a két férfire.
- Többet tudnak rólam, mint én magamról - gondolta.
Megpróbálta felfogni a hallottakat és rájönni, hogy ez mit is jelent.
Valamilyen örökös... És ősi képesség...
Ugye nem?
Átsiklott az agyán, hogy ő vagy a gonosz All For One örököse, vagy a Béke Szimbóluma, All Might utóda.
Vagy az a másik képesség, valamilyen All For All, amiről még soha életében nem hallott.

Pár másodperc alatt végpörögtek a fejében a lehetőségek és a gondolatok, amik eléggé megrémítették.

Aztán eszébe jutott az anyja. És az, amit halála előtt mondott neki:

- Akira! Nagyon fontos, amit most mondani fogok neked. Ezt sose felejtsd el és akkor minden rendben lesz. Lehet, hogy lesznek nehéz és veszélyes pillanatok az életedben, amikor döntened kell és ez a döntés lehet, hogy több száz, ezer vagy millió ember életét befolyásolja majd. Tudnod kell, hogy nagyon fontos és különleges vagy az egész világon. Egy különleges feladatod van, amivel rengeteg embert menthetsz meg. Ez a feladatunk nemzedékek óta, ez volt az enyém, az én anyámé, az ő anyjáé is, és így folytatódik tovàbb még évezredeken át, amíg egyikünknek nem sikerül teljesítenie. Akkor az egész világban béke honolhat.
- És mi a feladatom?
- Arra neked kell rájönnöd...

Itt véget ért az emlék. Tudta, hogy az anyja mondott még valamit, de akárhányszor próbálta nem jutott eszébe. Pedig tudta, hogy fontos.

Gondolkozásából Endeavor hangja zökkentette ki.
- Kérlek beszélgess el vele. Nekem most mennem kell! - mondta, majd bíztatóan Akirára nézett. Most valahogy más volt, mint ezelőtt. Komolysága elszállt és a tekintete tényleg nagyon bíztató volt.
Ez öntött Akirába lelket, azt jelezve, hogy megbízhat a főkapitányban és nyugodtan elmondhat neki mindent.

Endeavor kilépett a szobából és magára hagyta őket.

- Szóval Endeavor barátom azt állítja, hogy te vagy az "örökös" - kezdte a lényegre térve a főkapitány - Mit tudsz a képességedről?
- Hát, akihez hozzá érek annak fel tudom erősíteni vagy le tudom gyengíteni a képességét, illetve vissza tudom taszítania a képességeket, ezért pajzsnak is használható.

A főkapitány figyelmesen hallgatta és közben gondolkozott.
- Meg az anyukám a halála előtt azt mondta nekem "...nagyon fontos és különleges vagy az egész világon. Egy különleges feladatod van, amivel rengeteg embert menthetsz meg. Ez a feladatunk nemzedékek óta, ez volt az enyém, az én anyámé, és az ő anyjáé is, és így folytatódik tovább még évezredeken át, amíg egyikünknek nem sikerül teljesítenie. Akkor az egész világban béke honolhat..."

A főkapitány még mindig gondolkozva merengett, majd egyszer csak megszólalt.
- Mi történt veled eddig. Mesélj el mindent! Ne aggódj nem akarlak bántani, csak így segíthetek.

Akira egy nagy levegőt vett és belekezdett a nagy történetébe.

- Szóval az apámat sohasem ismertem, már születésem előtt elhagyta anyát.
Anyával nagyon jól megvoltunk kettesben, de... - megakadt és látszott, hogy nehezen tudja folytatni - ...de 6 éves koromban meghalt. Azután a Shimura családhoz kerültem.
A főkapitánynak ismét elkerekedett a szeme.
- Ismertem Shimura Nanát. Nagyon jó ember volt. - mondta szomorúan.

- Igen. Úgy szeretett, mintha a saját gyereke lennék - mondta Akira is lehajtott fejjel.
- Szóval mi történt ezután? - kérdezte a főkapitány.

- Egy darabig Nanával, Hinával, Nana húgával és...
Úristen Hiroto! Teljesen elfelejtettem. Mi történhetett vele? Ugye nem esett baja?
- Valami baj van? Ha nem szeretnéd nem muszáj elmondanod. - kérdezte kedvesen a férfi a rémülten néző Akirától. Úgy nézhetett ki, mint aki szellemet látott.
- Hiroto! Ugye jól van? Meg kell keresnem! Nem hagyhatom egyedül, főleg sérülten! - mondta pánikba esve, leginkább magának, mert a főkapitány egy szót sem értett az egészből.
- Várj egy kicsit! Miről van szó? - mondta nyugodtan.
- Meg kell találnom a barátomat.
- Mivel az előbb azt mondtad, hogy megsérült nagy valószínűséggel a kórházba vitték. Úgy látom, hogy ez nagyon fontos neked úgy megyünk és megnézzük!
Akira megkönnyebbült és hálásan nézett rá.
- Oké. - mondta, most már nem olyan sürgetően, mint azelőtt. De most is félt

Útközben Akira tovább mesélt.
- Hirotoval mindig nagyon jóban voltunk. És az egész család boldogan élt. Viszont All For One megölte Nanát és minket is üldözni kezdték. Hina pedig feláldozta magát értünk. Így egyedül maradtunk Hirotoval és 3 évig éltünk így.
- És hogy nem találtak meg titeket eddig?
- Leginkább Hiroto képessége miatt, ami... - nem tudta befejezni mert egy robbanást halott és a kórház egyik ablakából egy kék villanás látszódott ki.
- Ez ő volt. - jelentette ki Akira elég halkan ahoz, hogy a főkapitány csak épphogy hallja. Még mindig tartott attól, hogy ha a képességeik kiderülnek, abból baj lehet. És nem is gondolta rosszúl...

...Folytatás a következő részben...

Hát nagy nehezen sikerült valamit kiszednem magamból, de mostanában őszintén semmi ötletem sincs. Remélem azért nem lett nagyon rossz, tovább akartam írni, de már így is elég hosszú lett.

Szerintem nemsokára folytatom, addig is:
Bye!👋