- Gyere! - kiabált ki Jungkook a szobából, ahol munkája legszebb momentumát élhette meg; láthatta életre kelni elképzelt ruháját. Épp az egyik modell előtt állt és azon tanakodott, hogy miképpen tegye izgalmasabbá, feltűnőbbé újabb alkotását. Tudta, hogy valami - illetve valaki - hiányzik és eldöntötte, hogy mindenáron megszerzi magának. A legjobb akart lenni a szakmában.

A kopogás után az ajtón egy alacsony férfi lépett be. Halvány zöldre festett haja azonnal elárulta Jungkooknak, hogy ki kereste; Min Yoongi. A jobb keze és egyben legjobb barátja volt, aki már a kezdetektől fogva mellette állt és támogatta őt. Yoongi egyenesen mellé sétált és aggodalmasan mérte végig a modell által viselt ruhát.

- Nem ő az emberünk - jelentette ki a zöld hajú.

- Tisztában vagyok vele.

- Egy hónap múlva lesz a rendezvény és még mindig nem találtuk meg a tökéletes embert. Jungkook, én bízok be...

- Nem kell a szentbeszéd...- fordult barátjához Jungkook - megtaláltam.

- És? - tárta szét a kezét az idősebb - Hol van?

- Még nem tudja, hogy ő fogja hordani - kijelentése után Jungkook mély levegőt vett és intett a többieknek, hogy vetkőztessék le a fiút - Ma találkozom vele és felkérem - fordult barátja felé.

- El fogja vállalni?

Yoongi hangja tele volt kétségekkel és ezt nem is akarta leplezni. Bízott Jungkookban. Tudta, hogy a fiú minden követ megmozgat majd, hogy megtalálja a tökéletes modellt, de nem egy hónap alatt. Aki eredetileg viselte volna a ruhát, az felmondott, hogy a konkurenciához mehessen dolgozni. Kim Namjoon nagy ellenfelük volt, aki erkölcstelen eszközöket volt képes bevetni annak érdekében, hogy ellehetetlenítse a Jeon vállalat életét; többnyire sikertelenül. Most azonban nagy bajban voltak, ugyanis arra az emberre lett varrva a ruha. Egy hónap kevés volt ahhoz, hogy egy másik modellre újra megcsinálják, ezért elkezdtek keresni egy hasonló alkatú embert, akin ugyanúgy mutatna ez az egyedi darab, de mindenki alkalmatlan volt.

Yoongi meg se várta, hogy Jungkook válaszoljon. Megcsóválta a fejét és nagy sóhajt hallatva elindult a kijárat felé.

- Lemondom.

- Nem! - csattant fel Jungkook és megindult barátja felé - Nem mondasz le semmit sem. Megvan a megfelelő modell, már csak fel kell kérni.

- És ha nemet mond?

- Akkor mindent be fogok vetni annak érdekében, hogy elvállalja. Higgy nekem, Sug' - az említett hosszan fújta ki eddig benn tartott levegőjét és alig láthatóan bólogatni kezdett.

- Rendben van, Kookie, te vagy a főnök.

Válaszolt Yoongi és sarkon fordult, hogy elhagyja a szobát. Jungkook mély levegőt vett és lassan fújta ki a benn tartott oxigént. Tudta jól, hogy ugyanannyi esély van az elutasításra és a beleegyezésre is. Ő mégis reménykedett. Ez az esemény vízválasztó lehet a fiatal életében és nem akart önhibáján kívül elbukni. Egyetlen cél lebegett a szeme előtt; megmutatni a híres tervezőknek, hogy van benne tehetség, ambíció, akarat és nem kevés fantázia. Ebben pedig csak egy valaki segíthetett...

Volt egy fiú, aki minden délután ott volt az üzletében. Jungkook nem tudta megmondani pontosan, hogy mikor szúrta ki őt, de egy ideje már megfigyelte. Kopott, pár számmal nagyobb ruhája miatt hamar kitűnt a többi közül. Gyanússá vált, hogy sűrűn ment egyedül, soha nem vásárolt és mindig valaki mással távozott.

Legalábbis egy hónappal ezelőttig így ment. Jungkook hamar rájött, hogy mi történt itt valójában. A furcsa idegen ide járt gazdag férfiakat felszedni. Eleinte a Jeon fiú elhúzta a szája szélét, ugyanis nem volt ínyére ez a helyzet. Nem volt baja a melegekkel. Sug' is az volt, ennek ellenére szerette és tisztelte legjobb barátját. Ő ugyan nem vetett szemet férfiakra egyszer sem, még a gondolattal se nagyon játszadozott, hiszen annyi nő omlott a karjaiba naponta, hogy már számon tartani se tudta. Szerette a nők társaságát, sokszor kapcsolt ki velük, de nem akart többet a testiségnél. Nem volt se ideje, se kedve a párkapcsolatokhoz. A legtöbb nő már akkor elvárásokat támasztott elé, mikor csak néha napján összebújtak. Mi lett volna, ha valamelyikkel össze is jön? Hiszti, kötöttségek, féltékenység, alkalmazkodás. Kirázta a hideg ezektől. Az egyéjszakás kalandokat meg már unta. Az utóbbi hetekben nem találkozott egyik partnerével sem, inkább a munkára koncentrált.

Ezért volt ideje megfigyelni a különös "törzsvendégüket". Leginkább az volt a zavaró benne, hogy ide járt elütni az idejét, de soha nem hagyott itt egy érmét sem. Ennek ellenére Jungkooknak az is feltűnt, hogy sokan szoktak ide azóta, mióta a másik fiú feltűnt. Jöttek a szagra, mint a hiénák a döglött húsra. Emiatt döntött úgy, hogy nem teszi szóvá neki és inkább elnézi. Az ingyen reklám mindig jól jön.

Most azonban más volt a helyzet. Jungkooknak modell kellett, az a fiú pedig beleillett a képbe. A magassága, testalkata kísértetiesen hasonlított, emellett szép arca volt - már amennyit Jungkook látott belőle. Kellett neki az az idegen, hogy elindulhasson a siker útján.

Azon a bizonyos pénteki napon, amikor megpillantotta a boltban kiszemeltjét, nem tudta, hogyan, s miként szólítsa meg. Egész nap törte a fejét, de egymás után dobta el a kigondolt ötleteit. Ekkor jött kapóra a szerelmi civakodás, amit az a kettő lerendezett a boltjában. Hallotta minden egyes szavukat, ezért bebizonyosodott a gyanú, miszerint a fiú - vagy ahogy a másik férfi hívta, Taehyung - meleg és ez a vadászhelye. Az pedig, hogy csak felviszi magához őket aztán lepattintja, nem tartozott Jungkookra, ő mégis érdeklődve hallgatta végig.

Egészen addig, amíg kiszemeltje el nem akart menekülni onnan. Azt viszont nem engedhette meg magának. Lehet, hogy Taehyung soha többé nem jön vissza ezek után és akkor végleg eláshatja a jövőjét. Ezért lépett közbe. Aztán események sorozata követte egymást. Meglátta a robogót, meghívta kávézni, észrevette Taehyung zavarát, ezért ezt kihasználva bókolt neki, hogy zavarba hozza. Rájött, hogy tetszik a másiknak és ezt remek lehetőségnek találta, hogy meggyőzze Taehyungot. Megcsókolta. Ő, Jeon Jungkook épp egy másik sráccal smárolt, hogy elérje a célját. A szíve mélyén érezte, hogy ez nem helyes, de elhessegette a gondolatot.

'Csak most az egyszer.' Ezt mondogatta magának. Mikor pár perccel a csók előtt átfutott az agyán ez a lehetőség, viszolygott az egésztől. Két férfi egymással... ez számára nem volt normális. Azt hitte, hogy öklendezni fog és nem bírja majd ki, el fog húzódni, törölgetni kezdi a száját és fintorogni fog. Ezzel szemben nem érzett undort. Nem kapta el a hányinger és nem akart elhúzódni. Furcsának találta a helyzetet, hiszen ez az első alkalom volt, hogy egy férfit kellett elcsábítania, de tetszett neki a kihívás. Újdonság volt, valami olyan, amihez bátorság kellett; és neki abból volt bőven.

Eleinte csak egy ártatlan szájra puszinak indult az egész. Akkor fordult át benne minden, mikor ajka hozzáért a másik puha párnáihoz és Taehyung egy halk, édes nyögést hallatott. Jungkookban ott elpattant a cérna. Élvezte, hogy ilyen hatással van a másikra és nem akarta elengedni ezt az érzést. Lassan nyitotta szét Tae ajkait, hogy nyelvét átdugva ízlelőszerveik táncba kezdjenek. Érzékien, mégis mohón falták egymást, szinte fulladozva a levegőhiánytól. Kook megharapta Tae alsó ajkát, aki újra belenyögött a csókba, ez pedig Jungkookot feltüzelte. Hogy miért? Maga sem tudta, de úgy döntött, finoman kifaggatja Yoongit ezekről a dolgokról.

Jungkook lassan húzódott el Taehyungtól, aki ködös tekintettel nézett vissza rá. Arca a füle hegyéig ki volt pirosodva, ajkai nyáltól csillogva kellették magukat, ahogyan résnyire nyitva hagyta őket. A fiatalabb megemberelte magát és egyet hátra lépett, hogy oldja ezt az érthetetlen vibrálást kettőjük között.

- Szeretnék veled üzletet kötni - jelentette ki Jungkook meglepően higgadtan ezt az ide nem illő mondatot.

Taehyung nem tudott megszólalni sem. Fogalma sem volt róla, hogy mi történt körülötte. Teljesen a csók mámorában úszott és képtelen volt kievickélni onnan. Lassan bólintott egyet és próbálta összeszedni magát. Sokszor történt már meg vele ez az eset. Meglátott egy helyes férfit, kiszúrta magának, elcsábította, lefeküdtek, aztán elfelejtette örökre. Még a nevüket sem tudta, csak az élvezetre ment. Úgy gondolta, nincsen ezzel semmi baj, hiszen másnap úgyis megy mindenki a dolgára, mintha misem történt volna.

- Szeretném, ha beállnál modellnek csak egyetlen alkalomra. Szükségem van az alakodra, neked pedig ahogy elnézem, sokminden másra - folytatta Jungkook enyhe mosollyal az arcán - Benne vagyok abban, hogy párszor lefeküdjünk egymással, ha felveszed az általam tervezett ruhát. Hosszú hónapok munkája és szeretném, ha olyan ember hordaná a bemutatón, aki alkalmas rá. Mit gondolsz?

Taehyung körül a rózsaszín köd hirtelen feloszlott. Kitágultak a pupillái és úgy meredt Kookra, mintha az éppen egy késsel a kezében állna előtte.

- Tessék? - hüledezett Taehyung - Nem. Nem megyek bele a játékaidba, nem kell az ajánlatod és főleg nem bújok össze egy idegennel. Még csak nem is ismerlek.

Jungkook összeráncolta a szemöldökét, hiszen tudta, hogy Taehyungnak nincs baja azzal, hogy nem ismeri. Átlátott rajta. Hirtelen felkuncogott, majd közelebb lépve megragadta Tae derekát és magához szorította. Hallotta, ahogy a másik nyel egy nagyot és érezte, hogy Tae picinyke szíve olyan hevesen ver, hogy majd' kiugrik a helyéről. A füléhez hajolt és megismételte azokat a szavakat, amiket neki nem kellett volna hallania.

- Nem is jártunk. Csak azért mentem fel hozzád, mert tetszettél. Ez csak egy alkalom volt és nem akarok többet. Találkoztunk, dugtunk, de ennyi. Eltűnt a varázs, szóval kopj le és felejtsük el egymást. Remélem érthető voltam.

Taehyung a szavak hallatán azonnal megdermedt. Tudta, hogy innentől nem adhatja az ártatlant, aki csak ismerkedni akar. Jungkook rájött a titkára, amit oly' óvatossággal próbált megóvni. Akkor vajon Jungkook miről tudhat még? Miért pont ő kell neki ahhoz a ruhához?

- Menjünk el egy csendesebb helyre és beszéljük meg. Mit szólsz hozzá?

Az idősebb elhúzódott a fiatalabbtól és erősen beharapta alsó ajkát. Nem tudta, mi tévő legyen. Hiszen épp álmai férfia állt előtte, aki az előbb ajánlotta fel magát, csupán egyetlen kikötéssel; felvenni az általa alkotott ruhát. Nem tűnt nagy dolognak, mégis gyanakodott. Hol lehet a csapda? Lassan bólintott egyet és nagy nehezen kinyögte azt a mondatot, amit már akkor ki akart mondani, mikor először meglátta.

- Gyere fel hozzám. Ott meg tudunk beszélni mindent.