Már vagy ezerszer megbántam, hogy felajánlottam a házam. Az őrizet miatt, nem igen hagyhattuk el a házat, így össze lettem zárva vele. Esténként horkolt, amit a másik szobából is hallani lehetett. A nap többi részében a kanapén volt, ivott néha már olyan büdös volt, hogy vizet fújtam rá. Ezután konkrétan egy dezodorral dobtam fejen, mikor veszekedést kezdett. Valamikor értelmetlen dolgokat mondott, amit néha nem is értettem, mert elhadarta. Volt, hogy a legkisebb dolgokkal is fel tudott idegesíteni.
Az volt a gond, hogy bármikor mikor jutsukat csináltam, berontottak az ANBU tagok és leállítottak. Amint nem néznek már minket, én kicsinálom.
-Kop kop- jött be Mei a szobámba. Felé nézve egy pillanatra, fordítottam vissza a fejem a könyv felé. Várjunk. Mei itt???
-Te!? Itt??- ugrottam ki az ágyból. Máris vége?
-Itt bizony.
-Menjünk akkor ki- fogtam meg a kezét és húztam volna ki, de nem tudtam megmozdítani- na, gyere
-Nektek még őrizet van
-Mi?? Miért?!
-Sokszor akartatok jutsukat használni. Így veszélyesnek hisznek még- nézett mérgesen- miért is?
-Túl sokszor idegesített fel. Egy hónapja itt van a nyakamon.
-Értem értem. De akkor is vissza kell fognod magad. Ezek mindent látnak- suttogta az utolsó mondatot. Fáradtan sóhajtva, ültem le a földre, ahova követett.
-Miért ajánlottam fel?
-Mert te mindenkivel kedves vagy- borzolta össze a hajam- ha nem lennél, bizony sok rossz dolog történt volna már
-Persze- fújtam ki a levegőt- többiekkel mi van?
-Mindenki jól van. Ahogy hallottam, Sasuke kezdett nyitni Sakura felé- vigyorgott rám
-Tessék?? Sasuke? Uchiha Sasuke??? Aki mindenkit lenéz???- nőttek nagyra a szemeim, mire csak bólintott- én ezt nem tudom elhinni
-Én sem tudtam. Ezért megfigyeltem őket Narutoval. Mit ne mondjak, én is nagyon meglepődtem
-Ezt látni akarom én is
-Úgy hallom neked nem szabad elhagyni a lakást, hm- jött egy ismerős hang az ajtó felől. Oda kapva a fejem, hatalmas mosollyal ugrottam a férfi karjai közé
-Hiányoztál- öleltem át jó szorosan
-Te is nekem, hm
-Ha már úgy is itt van mindenki, játszunk- jött ki a nappaliból Hidan. Elengedve a bátyám, értetlenül néztem az akatsukisokat. Hát akkor engem sokáig nem fognak még kiengedni Suigetsu miatt.

Hát, meg kell hogy mondjam. Mikor Hidan mondta, hogy játszunk, én valami társasra értettem. Erre felelsz és merszezni kezdtek egy pár üveg alkohollal. Én a négy lánnyal beszélgettem a konyhában, míg a fiúk szinte elkezdték leinni magukat a sárga földig.
-Ez akkor is hülyeség. Ilyen kicsi dolgokon össze kapni- rázta a fejét Konan, miután megitta a narancslevet a poharából.
-Kicsi dolgok, de annyira fel tud velük idegesíteni
-Bezzeg ha mi csináljuk, az hidegen hagy- vigyorgott rám Mei, így morcosan néztem rá. Az előttem lévő, megigazította a szemüvegét és felkönyökölt az asztalra
-Sok ideje ismerem Suigetsut. Igaz, tényleg idegesítő, de olykor tudja mikor kell abbahagyni. Szerintem más is van
-Mégis mi?
-Talán szerelem- ahogy meghallottam ezt a szájából, az arcom felforrósodott. Ez biztos nem. Ilyen nincs. Biztos nem azért csinálja.
Fejemet hevesen rázva, temettem arcomat a tenyereim közé zavartságomban.
-De zavarba jött valaki
-Hallgass- néztem ujjaim közül az Eskine lányra. Csak megvonta a vállát, és mosolyogva ivott a poharából.
-Éreztél valamit, mióta itt van?
-Azok kívül, hogy felidegesít, semmit
-Nem úgy érti szerintem Mei- rázta a fejét Konan- jöttél zavarba már akkor is? Pirultál el, esetleg a közelében?- mindkét kérdésre csak bólintottam. Ezek tényleg voltak, nem is olyan ritkán. Most én lehet, jobban megkedveltem...?- lehet így fejezi ki, hogy ő is kedvel
-Biztos nem!- kiáltottam fel, talán túl hangosan, mivel a fiúk közül többen is ide néztek. Köztük Suigetsu is. Ahogy a szemeibe néztem, jobban elpirultam, így gyorsan elkaptam a fejem. A lányok csak jobban vigyorogtak, így besiettem a szobámba.
-Egek, ez kínos..
-Hé, minden rendben?- dugta be a fejét az ajtómon
-Menj most el- csuktam volna vissza, azonban már rég bent volt. Pontosan előttem állt. Hátrébb akartam lépni, mivel elég közel volt, viszont a fal megállított.
-Történt valami?
-Csak fáradt vagyok. Lefekszem aludni, küld majd haza a csapatot- szedtem össze magam és kitoltam az ajtón. Bezárva, feküdtem az ágyamra a plafont bámulva. Nem kedvelhetem. Ő csak egy idegesítő fiú. A lányok hülyeséget beszéltek.