7. rész - Bevásárlás-1

Tomura szemszöge:

- Kurogiri, szabadulj meg tőlük! - utasította a férfit, és két nemkívánatos személyre mutatott. - Minden, amit gyűlölök, egy csomagban érkezett. Egy kölyök, és egy kemény legény!

- Ugyan, ugyan! - fordult felé Kurogiri. - Egész idáig eljöttek meglátogatni téged, úgyhogy legalább hallgasd meg őket, Shigaraki Tomura. Ráadásul, ez a nagyágyú bróker hozta őket ide. Értékes előnyre tehetünk szert általuk.

- Bármit tehetsz velük, csak kapjam meg a közvetítői díjamat, Kurigiri-san - vigyorgott Giran, és hosszan kifúja a cigarettafüstöt. - Legalább hadd mutassam be őket! Kezdjük ezzel az aranyos iskolás lánnyal.

A csitri minden volt, csak nem aranyos, hiába öltözött középiskolás szabvány szerinti ruhákba, és fogta össze a haját két oldalt egy-egy kis kócos kontyba. Mondjuk, nem mintha Shigaraki bármit is aranyosnak tudott volna tartani.

- A média titokban tartja az arcát és a nevét, ám jelenleg egy sor, kivéreztetésre utaló gyilkosság gyanúsítottjaként menekül.

- Toga vagyok. Toga Himiko! Az élet nehéz! Azt akarom, hogy az élet könnyebb legyen ezen a világon! Olyan akarok lenni, mint Stain-sama! Meg akarom ölni Stain-samát! Ezért akarok csatlakozni a Gonosztevők Szövetségéhez, Tomura-kun! - mondta a lány mániákusan vigyorogva.

- Nem értem őt. Meg van őrülve? - kérdezte Shigaraki maró gúnnyal a hangjában.

- Nagyrészt lehet vele normálisan beszélni - vonta meg a vállát Giran. - Biztos hasznotokra lesz majd. Most pedig, jöjjön a srác. Nem követett el még látványos bűncselekményt, de szilárdan kitart a Hősgyilkos eszméi mellett.

- Kínosan érzem magam - jelentette ki a fércelt bőrű. - Ennek a szervezetnek tényleg van valami célja? Ne mondd már, hogy beveszitek ezt az őrült kiscsajt is?

Himiko Toga erre nyikkant egyet, és a srácra vigyorgott.

- Hé, te! Még arra sem voltál képes, amit ez az őrült iskolás csaj elkövetett. Először áruld el a neved! Felnőtt vagy, nem?! - vicsorogta Shigaraki, de az arckifejezését nem láthatták.

- Jelenleg Dabinak hívnak - válaszolta unottan a srác.

- Nem ezt kérdeztem. Mi az igazi neved?

- Ha eljön az ideje, majd elárulom. A lényeg, hogy továbbviszem a Hősgyilkos akaratát - nézett Shigarakira unott, kékes szemeivel.

- Ne beszélj olyanokról, amiről nem kérdeztek. Egek, mindenki csak azt hajtogatja, hogy Stain így, Stain úgy... Nem tetszik - állt fel lassan Shigaraki.

- Ne csináld, Shigaraki... - kezdte Kurogiri, de nem érdekelte.

- Rosszul vagyok tőle. Nem feleltetek meg - sziszegte, és előrenyújtott kézzel támadott. Dabi tenyere füstölni kezdett, amíg Toga egy kést rántott elő. Ha Kurogiri nem nyit meg kisebb fekete lyukakat a kezeik előtt, biztosan megölte volna mind a kettőt.

- Kérlek, higgadj le, Shigaraki Tomura! Ahhoz, hogy teljesüljenek a vágyaid, gyarapítanunk kell a szervezet létszámát. Elég fura, hogy jelenleg mi vagyunk rivaldafényben, úgyhogy itt a lehetőség - magyarázta Kurogiri, majd a füléhez hajolva súgta:

- Ne utasítsd el, hanem vedd be őket! Muszáj felhasználnod őket... és az összes eszmét, amit hátrahagyott, a gyerekével együtt...

- Fogd be! - azzal Shigaraki kirántotta a kezét a fekete lyukakból, és az ajtó felé indult.

- Hová mész? - kérdezte Giran.

- Fogd be! - üvöltötte, és becsapta maga után az ajtót.

Rohadtul elege volt. Kétszer is megalázták, és ahhoz, hogy visszaadja a kölcsönkenyeret, bővítenie kellett a szervezetet. De miért ilyen alakokkal? Tisztában volt vele, hogy egy mindenki számára kielégítő válasszal kellett visszatérnie.


Aika szemszöge:

- Srácok... alig várom... hogy meséljetek... az edzőtáborról... - zokogta Ashido, a hasonlóan lehangolt Kaminari, Kirishima és Sato mellett.

- M-még semmi sem biztos! - igyekezett megnyugtatni őket Midoriya. - Lehet, hogy jön egy utolsó csavar!

- Hagyd, Midoriya - tette a fiú vállára a kezét Sero. - Hangosan kimondva még jobban fáj.

- Aki megbukik a vizsgán, az nem megy a táborba, hanem a nyári iskola poklában rohad el. És mivel nem mentünk át a gyakorlati vizsgán... Ha még mindig nem értitek, akkor hülyébbek vagytok a majmoknál is! - üvöltötte Kaminari, és szemen szúrta Midoriyát.

- Higgadj már le! - csitította Sero. - Én sem tudhatom. A csapatunk Minetának hála átment, de én végig aludtam - ezt a mondatot a bogyófejű élvezettel hallgatta. - De mindegy, mivel nem tudjuk, hogy mi alapján pontoztak minket...

- Ha ennyire sajnálsz minket, nem is tudom, csináld vissza a dolgokat! - kiabálta mérgesen Kaminari, miközben mögötte Midoriya a szemét szorongatva szenvedett.

Ekkor kivágódott az ajtó, és belépett Aizawa-sensei.

- Mikor megszólal a csengő, üljetek a helyetekre!

Egy pillanat alatt néma csend és rend lett.

- Jó reggelt. Sajnos vannak olyanok, akik megbuktak a vizsgán - kezdte Aizawa-sensei, és a katedrához ment. - Ezek alapján az erdei edzőtáborba... mindenki jön! - jelentette ki elővéve a furcsa, iránytalan vigyorát.

- Egy utolsó csavar! - kiáltotta a négy szerencsétlen.

- Látjátok, Deku-kunnak igaza lett - mosolygott Ochaco.

- Mehetünk mi is?! - kiáltotta Kirishima, az arcán egy hatalmas vigyorral.

- Komolyan?! - Ashido a könnyeivel küszködött.

- Igen. Néhányan megbuktatok, de senki sem bukott meg az írásbeli vizsgán. A gyakorlaton Kirishima, Kaminari, Ashido, Sato és Sero megbuktak.

- Eh?! Úgy tudtam... - temette az arcát a kezébe a szalagos srác. - A csapatom sikere nem jelenti azt, hogy elég pontot kaptam az átjutáshoz...

- Az idei vizsgán mi, gonosztevők szerepében hagytunk lehetőséget a diákoknak a sikerre, miközben figyeltük, miképp birkóznak meg a feladattal. Ha nem így tettünk volna, sokan már az elején bedobták volna a törülközőt.

- Vagyis mikor azt mondta, hogy maguk is beleadnak mindent... - kezdte Ojiro.

- Azért tettük, hogy rátok ijesszünk - bólintott Aizawa. - Az erdei edzőtábor elsődleges célja, hogy erősödjetek. Tehát a bukottaknak szükséges a leginkább. Muszáj erősebbé válniuk. Ésszerű hazugság volt - vigyorgott megint.

- Megint átvertek! - mondta Iida ökölbe szorított kézzel. - Ahogy a UA-tól elvárható! Azonban, mivel kétszer is hazudott nekünk, megingott magában a bizalmunk! - állt fel akkora hévvel, hogy szinte szabad szemmel látni lehetett a lendületét.

- Elég szókimondó lettél, Iida-kun - mosolygott Ochaco.

- Ez így van. Tisztában vagyok vele. De nem minden volt hazugság - folytatta Aizawa. - A bukás az bukás. Mindannyiótoknak beszúrtunk néhány extra órát. Őszintén szólva, így nehezebb lesz, mintha az iskolában maradtatok volna. - nézett a boldog ötös brigádra, akiknek ennek hallatán ismét kétes kedve lett.


Órák után, mikor a nap már narancssárgás, alkonyi fényt vetett az iskolára, Ojiro a hazaindulók közt megszólalt.

- Nos, mindenesetre én örülök, hogy együtt mehetünk.

- Egyhetes edzőtábor? - olvasta a nemrég kiosztott tájékoztatót Iida-kun.

- Rengeteg cuccot kell vinnünk - állapította meg Midoriya.

- Nekem nincs fürdőgatyám - mondta Kaminari. - Be kell szereznem pár dolgot.

- Éjjellátó távcső! - kiáltotta Mineta.

- Mivel holnap nincsen suli, és a vizsgákkal is végeztünk, miért nem megyünk el együtt vásárolni? - kérdezte lelkesen Hagakure.

- Remek ötlet! - csillant fel Kaminari szeme. - Most lógnánk együtt először!

Uraraka lelkesen bólogatott.

- Hé, Bakugo! Te is jössz? - fordult Kirishima a megszólított felé.

- Én nem csinálok ilyen idegesítő dolgokat - morogta a tüskehajú.

- Todoroki-kun, Akaguro-san, ti is jöttök? - lépett az unokatestvérekhez Midoriya.

- Én a kórházba megyek anyámhoz.

- Én szívesen megyek - dobta a hátára a hátizsákját Aika. - Kimiko-san úgysem látna szívesen.

- Hogy mondhatsz ilyet? - fordult felé Todoroki.

- Nem vetted észre, hogy annyira emlékeztetem anyukámra, hogy amikor nála voltam, végig kerülte a tekintetemet, vagy ha rám is nézett, olyan volt a tekintete, mintha azt mondtam volna, hogy egy héten belül meghalok?

Shoto a fejét rázta.

- Nem vettem észre. Legközelebb figyelni fogok.

- Hangulatrombolók vagytok! - kiáltott Mineta a két fiúra. - Növesszetek tököt, töketlenek!



- Hát itt is vagyunk! - szólt vidáman másnap Ashido. - A prefektúra legtöbb, legújabb, legmenőbb és legfejlettebb boltjaival rendelkező Kiyashi Ward Plázában!

- A ruhaméreteken túl az egyéni képességekre is szabnak ruhákat, valamint az életkorra is tekintettel vannak, tinitől az idősekig, szóval...

- Megijeszted a gyerekeket - szólt rá Midoriyára Tokoyami. - Hagyd abba.

- Ah, azok nem a UA diákjai? - mutatott rájuk egy járókelő.

- Az elsősök?

- Láttam őket a tévében!

- Éljen a Sportfesztivál!

Aika meglepve nézte lelkes embereket.

- Azta, egyesek még emlékeznek rá... - hökkent meg Ochaco.

- Mindenesetre, kell egy nagy bevásárlótáska - mondta Jiro Yaoyorozunak.

- Miért nem megyünk körbe együtt? - kérdezte az osztályelső.

- Hol kapok zárfeltörő készletet és minifúrót? - nézelődött Mineta.

- Arra láttam egy szerszámboltot - mutatott Aika az egyik mozgólépcső felé.

- Ne segíts már neki! - szólt rá Jiro a lányra.

- Nincs túracipőm, úgyhogy én azt veszek - mutatott egy cipőbolt felé Kaminari.

- Én is, én is! - emelte magasba a kezét Hagakure, legalábbis a pólóujja mozgása erre utalt.

- A kézikönyv szerint betört cipőt kell vennünk! - harsogta Iida. - De lehet, hogy inkább a hasznosság alapján kéne döntenünk?

- Majd figyelek rá... - motyogta Aika. - Miért vagy még ilyen helyeken is ilyen mániákus?

- Mindenki mást és mást akar venni - igazgatta a csoportot Kirishima - , úgyhogy inkább beszéljük meg, hogy mikor találkozzunk!

- Egyetértek!

- Akkor találkozzunk ugyanitt három órakor!

- Rendben! - harsogta a csapat.

Aika, Ochaco és Midoriya egy pillanat alatt egyedül maradtak. Aika kicsit odébb lépett, hogy rálásson a mellettük lévő táblára, ami az épület térképét ábrázolta.

- Mindenki rohan - mondta Midoriya.

- Igen...

- É-és veled, mi lesz, Uraraka-san? Én szeretnék nehezebb csuklószorítókat venni.

- Nekem rovarriasztó... - kezdett bele a lány, de hirtelen megakadt, és fülig vörösödött. - Ro... Rovarriasztó! - kiáltotta, és elrohant.

- Rovar lennék? - mutatott magára döbbenten Midoriya.

De a lány már messze járt.

- Hiába jöttünk mind együtt, mégis magamra maradtam... - motyogta a fiú.

- Ne légy ilyen - mondta Aika, le sem véve a szemét a hobbiboltok listájáról. - Én még itt vagyok. Mehetünk együtt. Van a harmadik emeleten egy sportbolt, és majdnem szembe vele egy hangszerbolt. Nekem kéne egy új kotta.

- Ó, a UA egyik diákja! Menő! Hadd kapjak autogramot!

Aika megfordult, és látta, hogy egy kapucnis srác átkarolja Midoriya vállát.

- Te voltál az, aki csúnyán megsérült a Sportfesztiválon, igaz?

- I-Igen...

Midoriya zavartan nevetett. A UA tényleg nagyszerű - gondolta Aika. Az emberek még mindig emlékeznek az eseményre.

- És nem te voltál az, aki a Hosu incidens alatt belefutott a Hősgyilkosba? Annyira menő!

Aika kezdte furcsállni az idegent. Biztos fanatikus rajongója a UA-nak, vagy ő is oda járt.

- Jól informált vagy... - feszengett Midoriya. Valószínűleg feszélyezte a közvetlen fizikai kontaktus.

- Ember, nem hiszem el. Hihetetlen, hogy egy ilyen helyen találkozunk ismét.

Midoriya lefagyott.

- Úgy érzem, mintha közrejátszott volna valami. Mint például a sors... - mondta az idegen. A hangjában már nyoma sem volt az előbbi rajongásnak. Mintha egy pillanat alatt személyiséget váltott volna. A kezét feljebb emelte, és az ujjai ráfonódtak Midoriya nyakára, egy kivételével, amit gondosan eltartott a fiútól. - ... vagy a végzet. Mondjuk, a te szemszögedből nézve, a UA ostroma óta nem találkoztunk, ugye?

Midoriya olyan rémülten nézett a kapucnisra, mintha kísértetet látna. Aika tett egy lépést feléjük, és megszólalt.

- Hé...

- Ne gyere közelebb! - pánikólt Midoriya, de későn szólt. Az idegen Aika után kapott, és egy pillanat múlva már a lány nyakán volt a másik marka. Aika megdermedt. Tisztán látta, hogy sem az ő, sem Midoriya bőre nem érintkezik a férfi mind az öt ujjával. Ennek bizonyára volt valami oka. Talán képesség.

- Miért nem iszunk egy teát, vagy valamit, Midoriya Izuku? - kérdezte beteges mosollyal a srác. Aika hallotta Midoriya rémült szívverését, és ebből rögtön ki tudta következtetni: Életveszélyben vannak.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top