Pár nappal később, az éjszaka kellős közepén öt pár láb szapora topogása verte fel a csendet az 1-A osztály kollégiumában.

– Ti is megkaptátok, ugye? – kérdezte Kirishima, mikor összetalálkoztak a földszinten.

Aika, Izuku, Tsuyu és Ochako bólintottak. Kitűzték az akció napját.

– MI VAN?! A LÁNYT EL SE VITTÉK?! – tajtékzott Rock Lock. – Az egész rohadt nyomozással csak az időnket fecséreltük?!

A csapat ismét egy tárgyalóban gyűlt össze, de már csak a részleteket beszélték meg.

– Nem, mivel fontos információkhoz jutottunk általa – mondta hűvös nyugalommal Night Eye.

– Ezt be is tudod bizonyítani?!

– Még egyszer felemeli a hangját, én esküszöm kitépem a nyelvét – sóhajtotta Aika, mire Izuku kissé riadtan nézett rá.

– Néhány nappal ezelőtt a banda egyik tagja egy ilyen, kislányoknak gyártott játékszert vett egy nem olyan messzi boltban – tette az asztalra a rikító rózsaszín dobozt Night Eye.

– Micsoda? – csattant fel Fat Gum.

– Ez meg miféle játék, ha szabad kérdeznem? – értetlenkedett Rock Lock.

– Mi van, ha ez csak valami beteg perverz volt? Vannak fura emberek, Night Eye – csóválta a fejét Fat Gum.

– Nem... pontosan tudom, hogy nem poénból vette, és azt is tudom, hova vitte. Megérintettem, és azt hazudtam, szintén rajongója vagyok a szériának. Ezután láttam, hogy hova viszi, és be tudtam mérni, hogy Eri pontosan hol is tartózkodik.

– Tehát mégis használtad az előrelátást! – szidta Rock Lock.

– Igen, mondtam, hogy a lány tartózkodási helyének meghatározásához igénybe fogjuk venni.

– Nem ez a legfontosabb! – vágott közbe Fat Gum. – A lényeg, hogy ez eldöntetett?

– Igen. A megfigyelésnek hála pontosan tudjuk a bázis helyzetét és hogy ki mikor hagyja el – mondta Centipeder.

– A hivatalos engedélyt is megszereztük – jelentette Gran Torino. – Most már csak annyi maradt hátra, hogy...

– Midoriya, Akaguro, csináljuk! – kiáltotta Togata, a karjait hevesen lengetve. – Ezúttal nem vétek hibát!

– Mindent bele fogok adni! – lelkesedett Izuku is.

– Én sem szeretném Erit szenvedni látni – húzta ki magát Aika. – Most mindenképp megmentjük.

Mindenével a kislány kiszabadítására fókuszált.

Másnap reggel fél kilenckor a rendőrség egy különösen nagy alakulata és az akcióban részt vevő hősök a yakuzák főhadiszállásán egyesítették erőiket.

– Amit az előrelátásomból megtudtam, csupán az utat biztosítja nekünk Eri felé – jelentette ki Night Eye. – Az épület alatti alagútrendszert nem tudtuk feltérképezni, mert a tervrajzokon nem szerepel, és a bandatag, aki Erihez ment, nem tett kitérőket. A bázis alapterülete hatalmas, az alagútrendszer több emeletből áll. Ha belépünk, nehezebben fogunk tudni mozogni, ezért arra kérek mindenkit, hogy legyen résen!

– Összegyűjtöttük azokat a tagokat, akiknek ismerjük a képességeit – mutatott fel egy köteg papírt egy merev tartású, markáns állú férfi. – Kérek mindenkit, hogy az információkat jegyezzék meg, mert kulcsfontosságú szerepet játszik a készültség. Egy ilyen szűk közegben nagyon könnyen el fognak durvulni a dolgok.

– Pompás, még ezt is előkészítették nekünk – bólintott elismerően az egyik hős, ahogy a kezébe kapott egyet a nyomtatványok közül.

– Szeretném, ha minden ellenséget lokalizálnánk! Senki sem rejtőzhet vagy menekülhet el! – figyelmeztette őket Night Eye.

– Ha csak ennyi volt, indulhatunk is, nem? – kérdezte Kirishima, és megigazította a maszkját.

– Te már hajnal óta indulni akarsz – sóhajtotta Tamaki.

– Ez a nyomozómunka és a rendőrséggel való közreműködés nekem olyan új – bizonytalanodott el Tsuyu.

– Totálisan egyet értek! Nagyon tuti, hogy igazból így mennek a dolgok! – helyeselt Nejire.

– Ismerem az érzést – mosolygott rájuk biztatóan Ryuukyuu. – Az iskolában nem szereztek ehhez tapasztalatot, a gyakornokoskodás alatt tanultam én is.

– A profik mind olyan nyugodtak és összeszedettek! Hozzá vannak szokva, mi?

– Igen... jut eszembe, Gran Torino hol van? – nézett körbe Izuku.

– Nem ért rá – adta meg a választ Night Eye.

– Mi?!

– A Szövetség is mozgolódik, Tsukauchival rajta vannak az ügyön. De nem lesz semmi baj, elegen vagyunk a feladatra.

– Egy csapással leszámolunk a gonosztevőkkel és a yakuzával is! – vigyorgott Kirishima Izukura.

– Rendben! - fújta ki a levegőt elszántan a zöld hajú.

– Hé.

– Áh, Eraserhead! – riadt meg Izuku a hirtelen mellé lépő férfitől.

– Remélem felfogtátok, hogy én miért megyek veletek – nézett rájuk a tanár.

– Igen – bólintott Aika.

– Hé, hősök! – szólalt fel az előbbi, papírokat osztó férfi, aki a rendőrséggel jött. – Ott lent nem lesz alkalmunk segíteni nektek. Ha egy kicsit is gyanús viselkedést, esetleg ellenállást érzékeltek, azonnal intézzétek el! Az ellenfeleitek yakuzák, akik egész idáig szabadlábon maradtak, szóval szeretnénk, hogy semmilyen módon ne lankadjon a figyelmetek! Most pedig induljunk!

A férfi a csengőhöz lépett.

– Amint felolvastam az engedélyt, berontunk, és elfoglaljuk az épületet. Mindenki készüljön!

– A yakuzák hosszú ideje az árnyak közt élnek. Ha hősöket vagy rendőröket látnak, egy pillanat alatt össze tudják rántani a soraikat...

Aika hirtelen, váratlan módon hallotta meg. Olyan gyorsan közeledett, hogy gondolkodni sem volt ideje.

– FÉLRE! – üvöltötte, és a kapu felé lőtte a vérét, ezzel egy pajzsot vonva a bejárat elé. A többi embernek feleszmélni se volt ideje, egy hatalmas férfi ripityára törte a kétszárnyú ajtót, egyenesen nekirohanva az akadálynak.

– MIT AKARTOK?! – ordította.

Aika megtartotta a pajzsot, így a menetszél és két kapu nem tett kárt senkiben, viszont a maszkos alak egyenesen a páncélra ütött, mire őt magát is hátralökte. Hanyatt esett, és visszaszívta a vérét. Túl nagy adagot vetett be, amit nem tudott sokáig a szervezetén kívül tartani.

A többi hős és rendőrség riadtan kiabálva hátrált meg.

– Ezek szerint számítottak a rajtaütésre?!

– Tökmindegy, csak bánjunk el vele!

– Számítanak rá, igen! A bent lévők szívverése alapján felkészültek! – kiáltotta Aika, mire nem egy elismerő pillantást kapott.

– Kösz kislány!

– Ha nem véded le a bejáratot, kizárt dolog, hogy megúsztuk volna sérültek nélkül!

– Kicsit pipa vagyok... – hörögte a férfi, újabb ütésre emelve az öklét –, szóval áruljátok el, hogy mit akartok!

– Vissza! – kiáltotta Ryuukyuu, és egy pillanat alatt átalakult sárkánnyá. – A csapatom elintézi őt! A többiek menjenek!

– Nem tudom, mi folyik itt pontosan, de gyerünk! – kiáltotta Fat Gum, és a többi egység megindult előre, kikerülve a kibontakozó harcot.

– Mi segítünk neki! – vezényelt Nejire, majd Ochakoval és Tsuyuval együtt szintén támadást indítottak.

– Sok sikert! – kiáltott nekik Kirishima.

– Tsuyu-chan, Ochako-chan, mindent bele! – szaladt el mellettük Aika.

– Később találkozunk! – mondta Izuku, és a többiekkel együtt berontottak az épület területére.

– Hé, há' ezek meg kik, és mit képzelnek?! – kiáltott rájuk egy dolgozó, elhajítva a kezében tartott gereblyét.

– Mit rontotok be ide, háh?!

– Itt a rendőrség és a hősök! Illegális drogok gyártásának és forgalmazásának alapos gyanúja végett engedélyünk van átkutatni az épületet!

– A franc se érti, miről hablatyoltok... – az egyik férfi egy fa levelit tüskékké változtatva támadott, de nem sok esélye volt.

– Ezek túl magabiztosak, még akkor is, ha az a melák velük van! – töprengett Rock Lock futás közben.

– Nem ők a fő célpont! Ezen a kinti alakon kívül még vagy tíz embert érzékelek, akiknek elképesztő erejük van! Most velük kell foglalkozni! – kiáltott rá Aika.

– Jól van kislány, csak feltételeztem...

– Ne hívjon kislánynak!

– Ne ilyeneken vesszetek össze! – szólt rájuk Izuku. – Koncentráljunk a feladatra!

– Bocsánat, nem vagyok valami jó a csapatmunkában... – sóhajtotta Aika, ahogy Night Eye nyomában egyre beljebb futottak, kerülgetve a rendőrség és a többi hős által elfogott bandatagokat, akik hevesen tiltakoztak.

– Chisakit sehol sem látom... milyen férfi bújik el, miközben az emberei így védik és kiállnak érte?! – kérdezte Kirishima.

– Ahogy mondod, kifejezetten undok dolog – értett egyet Fat Gum.

Night Eye hirtelen megállt egy kis falba süllyesztett négyzet alakú mélyedés előtt, aminek alján egy váza foglalt helyet. A férfi odébb tolta a dísztárgyat, ami alatt kis kőlapok fedték le a faburkolatot.

– Ezalatt a váza alatt van egy panel, ami a pince bejáratát nyitja. Ha a megfelelő sorrendben nyomjuk meg a kőlapokat, kinyílik.

És csodák csodája, tényleg feltárult előttük egy lejáró.

– Mint egy ninja ház... – kuncogott Bubble Girl, de nem sok ideje maradt nevetgélni, mert a rejtett lépcsőről egyszerre három ember támadt nekik.

– Ti meg kik vagytok?! – rivallt rájuk az egyik, ám Centipeder és Bubble Girl szinte azonnal elkapták őket.

– Mi ezt intézzük! – mondta a rovarszerű lény. – Menjetek!

Nem kellett kétszer mondania, Night Eye vezetésével Aikáék lesiettek a homályos alagútrendszerbe.

– Már nincs messze, siessünk!

Viszont az egyik kanyarban zsákutcába futottak.

– Micsoda?! De hát jó irányba mentünk, nem?

– Mi a franc ez, Night Eye?! – tajtékzott Rock Lock.

– Megnézem, mi van a másik oldalon – javasolta Togata, és átdugta a fejét a falon.

– Senpai, várj, megint el fogod veszíteni a ruháid...! – kezdte Kirishima, de Tamaki megnyugtatta.

– Ne félj, Mirio jelmezét egy speciális szövetből varrták, ami a hajából készült. Képes vele együtt átmenni a dolgokon, mikor aktiválja a képességét – nyugtatta meg Tamaki.

– A falat csak akadálynak rakták ide – lépett vissza a fiú. – A túloldalt az alagút ugyanúgy folytatódik! Viszont elég vastagra építették...

– Chisaki képességével gyerekjáték lehetett – morogta Rock Lock.

– Micsoda aljas trükk! – heveskedett Fat Gum.

– Szerintem nem örülne neki, ha át tudnánk törni rajta – csikorgatta a fogát Izuku, ahogy aktiválta a One For All-t.

– Ahogy mondod – Kirishima karjai egy pillanat alatt megkeményedtek, és a két fiú egyszerre rohant neki a falnak.

Izuku a lábát, Kirishima az öklét használta; egy mozdulattal átütötték az akadályt.

– Átjutottak, ez nem rossz... – hümmögött Rock Lock.

– Akkor menjünk tovább... – indult meg Togata, ám a következő pillanatban megtorpant.

És mindenki megérezte, hogy miért. A folyosó előttük szó szerint életre kelt. A talaj a lábuk alatt megmozdult, tekeregni, formálódni kezdett.

– Mi az isten ez?!

– Ez... ez nem Chisaki műve... valaki az irányítása alá vonta! Ez Irinaka lesz, a főhadiszállás parancsnoka! – kiáltotta a rendőrség embee.

– De ő nem rendelkezik ekkora erővel! – ellenkezett Rock Lock. – A legnagyobb dolog, amit az irányítása alá tud vonni, az egy hűtőszekrénnyel megegyező méretű...

– Egy magyarázat létezik... – Fat Gum tekintete elsötétült. – Az erőnövelő drog hatása alatt van!

– A képessége az utánzás. Eggyé válhat bármilyen tárggyal, ezáltal manipulálva azt... ez belesüllyedt a pince betonjába, és az egész labirintust az irányítása alá vonta!

– Végig figyeltem, hogy milyen tárgyból fog felbukkanni, de hogy az egész pince a testévé fog válni... Eraser, el tudod törölni a képességét? – fordult a hős felé Fat Gum.

– Ha nincs rálátásom a képességhasználó testére, tehetetlen vagyok!

– Ha az út folyamatosan változik, sose fogjuk elérni a célunkat... ők pedig szabadon előkészíthették a menekülési útvonalukat... egyszerre ennyi mindennel foglalkozni, eldönteni, hogy mit tegyünk... – Aika hallotta, ahogy a fiú szíve egyre kétségbeesettebben ver. – Így nem csak a lány nem fogjuk tudni megmenteni, de mi is itt fogunk...

– Tamaki! – dörrent rá Togata, mire a fiú összerezzent. – Ne ess kétségbe! Te vagy Suneater! Ez csak időhúzás! Amíg ismerem a helyes irányt, nem számít, mennyire változtatja meg az utat! Nem állíthat meg!

– Lemillion! – kiáltott rá Night Eye, de a fiú nem törődött vele.

– Senpai! Eri egyenesen észak felé halad, és vele van Chisaki, valamint másik három ember! Légy óvatos, mindegyikük erős! – hadarta el Aika az információkat. – Az egyikükön részegséget érzek...

– Köszönöm, Usagi! – Togata ezután eltűnt a szemük elől.

A következő pillanatban a padló megnyílt alattuk, és ők egy hatalmas kiáltás kíséretében zuhanni kezdtek. Aika felnézett; a plafon rögtön összezárult felettük. Elzárták tőlük a rendőrség embereit.

– Távolabb kerültünk a céltól! A kezükben vagyunk! – pánikolt be Rock Lock.

– Lám, lám, lám... a hősök már ilyen mélyre is hajlandóak lesüllyedni... hova ér a törvény hosszú keze...

Aika azonnal két kardot formált a véréből. A terem végében, ahová zuhantak, három alak bontakozott ki a felvert por füstjéből. Mindannyian maszkot viseltek, és a meghátrálni akarás leghalványabb jele nélkül közeledtek feléjük.

– Ezek erősek – állapította meg Aika, ám ekkor a talaj ismét megnyílt a lába alatt. – Mi a...

– Usagi! – kiáltotta Izuku, de hiába kapott utána, Aikát is váratlanul érte ez a lépés.

Zuhanni kezdett, és a felette lévő szint ismét összezárult. A vérével a falat végigkaristolva tompította az esést, és egy néptelen folyosón találta magát. Felordított dühében, és futásnak eredt, mivel a falak folyamatosan zárulni kezdtek körülötte. Előre lökte magát, fogalma sem volt merre halad, de mivel mögötte a beton folyamatosan az összenyomásával próbálkozott, nem tétovázhatott.

– Meg akarsz ölni?!

Egyértelmű volt, hogy a labirintust irányító gonosztevő rettenetesen rászállt. Hiába tudta bemérni a helyzetét az erőfeszítése és a drog alapján, túl messze volt tőle, és a betonba volt olvadva. Semmi esélye sem volt ellene, és ez feldühítette.

És az még inkább az idegeire ment, hogy kénytelen volt egyre inkább Kenji fejével gondolkodni.

Mit teszel, ha semmit nem tudsz tenni? A kérdés hibás. Mindig, mindig van mit tenni... mindig. Nincs olyan, hogy nem tudok mit csinálni! Egyszerűen nem létezik!

Aika megtorpant, és egy éppen akkora gömb alakú pajzsot vont maga köré, amiben elfért. A beton nem tudta áttörni, borzasztóan megerősítette, végül meg is fagyasztotta. A fejét a térdire hajtva bemérte a többiek helyzetét. Ki hol van, és mit csinál. Ez volt az egyetlen, amivel információt tudott szerezni. És pár pillanat múlva meg is hallotta, mit kell tennie. Amit muszáj volt.

Hallotta, ahogy Kirishima és Fat Gum elszakad a többiektől, majd a három gonosztevő ájult szívverését, akik mellett nem sokkal Tamaki feküdt szintén eszméletlenül.

Lassan kifeszítette a pajzsot, és úgy tűnt, Irinaka is kezdi feladni. Végül a folyosó mozdulatlanná dermedt. A férfi átcsoportosította az erejét máshova. És ez volt a végszó.

Eltüntette a pajzsot, és egy hatalmas, tűhegyes kardot formált a véréből. Sprintelni kezdett arra, amerre Tamakit érezte, és folyamatosan megsemmisítette az útjába kerülő falakat. Lassabban haladt, mint Kirishima és Izuku, de nem állt meg egy pillanatra sem. Orvos akart lenni. És egy orvos mindent megtesz a sebesült és beteg emberekért.

Fat Gum szemszöge, nagyjából tíz perccel később:

– Ez meg kell, hogy állítsa a vérzést – dünnyögte idegesen, ahogy Kirishima összetört testén meghúzta a gézt. – Nem tetszik a helyzet, de itt kell maradnunk pihenni.

– Felépült már? Mert megölöm?! – kattogott Rappa.

– Mintha hagynám! De tudod... ha már így beszélgetünk, megkérdezhetem, hogy miért csatlakoztál egy ilyen kispályás bandához?

– Azért vagyok itt, mert Overhaul volt eddig az egyetlen, aki le tudott győzni – válaszolt a yakuza.

– Legyőzött? Téged?! – hüledezett a férfi.

– A semmiből tűnt elő, azt mondta, csatlakozzak hozzájuk, és nekiállt felhergelni. Ez egy alvilági küzdőtéren történt. Csak az számított, hogy ki nyer és ki veszít. Egy szempillantás alatt megölt... legalábbis én azt hittem. Miután darabokra szakadtam, hirtelen ismét újra rendbe jöttem. Ötször hívtam ki a tagság óta, és mind az ötször kikaptam. Tökéletes sorozat. Csak azért maradtam velük, hogy egy nap legyőzhessem.

Taishiro elsápadt. Rappa kikapott Chisakitól, a sebessége és a hatalmas ereje ellenére?! Hiszen még Kirishima védelmét is áttörte egy mozdulattal!

– És annak ellenére, hogy ilyen erős, hátrahagyja az embereit... miért nem harcol ő maga? Miért rejtőzködik, vagy menekül? Mire készül Chisaki? – kérdezte.

– Szerinted vagyunk olyan bolondok, hogy eláruljuk neked a–

– Fel akarja támasztani a yakuzát – mondta ki egyszerűen Rappa, a megkötözött társa szavába vágva. – Nem tudok pontos részleteket, csak hallottam egyszer ilyesmiről beszélni. Azt mondta téríteni fog valamit, nagy mennyiségben...

– Rappa, hallgass!

– ...és pénzre van szüksége. Nagyon sok pénzre, de ha sikerül megszereznie... hamarosan elérkezik nap, amikor végre fogja hajtani a tervét.

– Úgy érted hogy...

Ebben a pillanatban kivágódott a kis szoba ajtaja, és Akaguro esett be rajta.

– Usagi? – lepődött meg Taishiro, de rögtön elakadt a szava.

A lány hátán az eszméletlennek tűnő Tamaki lógott.

– Áh, Fat Gum! Van itt még egy ágy? Éreztem, hogy Red Riot is súlyosan megsérült, így a lehető legrövidebb úton idejöttem, de persze Irinakának mindenben meg kellett nehezítenie a dolgomat...

A lány miközben beszélt lefektette Tamakit egy másik matracra, majd körülnézett.

– Tudom, hogy harcoltatok, de a felállásotokat elnézve most nem értem ki nyert... mindegy, van valahol egy elsősegélydoboz? 

– Nesze – hajította felé Rappa a kért tárgyat.

Akaguro elkapta, és megnézte a tartalmát.

– Nem elég... – morogta idegesen. – Valami más nincs? Semmi?

Miközben beszélt, a dobozban talált injekciós tűről letépte a kupakot, és a tűt letörve a saját, majd Kirishima karjába mélyesztette azt.

– Mi az eget csinálsz? – rémült meg Taishiro.

– A keringésébe csatolom a saját vérem, ezzel pontosabb képet kapok arról, hogy hol sérült meg és mennyire – magyarázta Akaguro, továbbra is összeköttetésben tartva magát és Kirishimát a tűn keresztül. – Suneater meg fog maradni, de Red Riot... a szervezete rettenetesen megrongálódott.

– Ezt csakis neked köszönhetjük! – dörrent Rappára Taishiro.

– Meg akartam ölni helyből, nem tehetek róla, hogy ilyen kitartó! – csattant fel a gonosztevő.

– Nincs semmilyen más eszköz, amit a rendelkezésemre tudnátok bocsátani?! – kiáltott rájuk Akaguro.

– A gyógyszeres szekrényben nézz körül – mutatott Rappa az egyik tárolóra. – Közel vagyunk a laborhoz, itt már van pár holmi, amit használhatsz. Gyógyítsd fel gyorsan a fiút, mert meg fogok küzdeni vele!

Akaguro látszólag ebből semmit nem fogott fel, egyetlen információn kívül.

– Van laborotok? – hebegte.

– Ja, ahol...

– Mennyire felszerelt? Sterilizált? Van műtőhelyiség? – vágta neki a kérdéseket a lány.

– Fene se tudja, Overhaul szokta használni!

– Meg tudod mutatni nekem az utat? – kérdezte Akaguro.

– Ha megszerzel mindent, meg tudod gyógyítani a fiút?

– Ha mindent megszerzek, igen! – bólintott a lány.

– Akkor kövess.

Aika szemszöge:

Tizenöt perccel később Tamaki és Kirishima is gipszben, ellátott sebekkel feküdtek, stabil légzéssel és pulzussal.

– Ennyi amit most értük tudok tenni, de vannak még sérültek, és őket is el kell látnom.

Aika felkapta a sebtiben feljavított táskát, amiben mindent elhelyezett, amire szüksége lehetett.

– Gondolom világos, hogy én miért nem megyek veled – nézett rá Fat Gum.

– Igen. Köszönöm, hogy vigyázni fog a fiúkra – hajolt meg enyhén, majd az ajtóhoz lépett, és egy pillanattal később már a folyosókon száguldott Rock Lock felé, aki egy vágott sebet kapott – és ami a legrémisztőbb volt az egészben – Twice, a Szövetség egyik tagja által.

Yahho, mindenki! Ilyen hosszú részt sem írtam már régóta. Enyhén unalmasnak találom – de gondolom ez betudható annak, hogy nem történik semmi olyan nagyon-nagyon meghatározó dolog. De a következő részben végre Aika is akcióba lendülhet harc terén, és végre lesz valami izgalmasabb jelenet is. Előre látom, hogy bőgni fogok írás közben, a mangán sem bírtam megállni. Hogy lehet valamit ilyen eszméletlen jól megírni?! Azért igyekszem majd átvenni a hangulatot.

A következő részig minden jót!