- Gyönyörű.

- Köszönöm... azt hiszem... Nos akkor, jó éjt, Bukko-kun.

Hétfő, Bakugo szemszöge:

Semmi normális reakció. Semmi rendes beszélgetés. Csak a kínos csönd, ami üvegként feszül köréjük, mint egy fojtogató pókháló.

Bakaguro feleletét betudta annak, hogy szerencsétlen még életében nem kapott bókot, főként nem egy olyan dologra, amit nem is nagyon szeret. Így hát a legfogyatékosabb választ adta, fel se fogva, hogy ő totálisan komolyan mondott ki egy olyan szót, amit soha a büdös életben még nem mondott vele egyidős lányra. Sőt, élő emberre.

A fehér hajú idióta reakciója azonban csak egy dolog volt a listán, ami felhúzta az idegeit. A második, ami miatt éjszaka a szobájában még fel is képelte magát, a tulajdon viselkedése volt.

Azt mondta Akaguro szemére, hogy gyönyörű. Miért mondta ezt? Mi vezette rá erre az eszement dologra?! A lány tekintete olyan megbabonázó volt, hogy még ő sem volt képes véka alá rejteni a véleményét.

- Hé, hé, mi történt Bakugoval? Még egy verekedés? - mutatott rá Ashido.

Ahogy az az árnyalatnyival világosabb írisz felé pillant, ugyanolyan értelmesen és szíven ütően, mint a másik, ami még érzékeli a külvilág színeit és szépségét...

- Csak most tűnt fel? Akkor vess egy pillantást Todorokira! - vihogott Kaminari.

- Te jó ég, tönkretették a csinos arcát!

Hiába nem pillant többé sehova, akkor is olyan, mintha az ember lelkébe látna. A színe pedig már csak a hab a tortán. Baszki... Mióta tud ennyit gondolkodni egy kurva szemről?!

- Nagyon úgy tűnik, hogy a felzárkóztató gyakorlat egyfajta modern Spárta - vélekedett Sero.

- Nem vicceltek a fizikai edzéssel, mi?

- Kurva hangosan "sugdolóztok"! Pofa be! - csattant fel Katsuki, ráverve az asztalra.

- Mindjárt kezdődik az óra, és Urakaka meg Tsuyu még nincsenek itt! - hadonászott a négyszemű.

- A hősi gyakorlatra való jelentkezést intézik - jelentette a copfos csaj.

- A fiúk közül meg Kirishima hiányzik - jegyezte meg Jiro.

- Oh, tényleg Midoriya, hogy megy a gyakorlat? - kérdezte a bogyófejű. -Hallottam, hogy van egy szuper dögös csaj is annál az ügynökségnél! De persze csak utánad, Akaguro-chan! - kacsintott a vörös szemű felé, aki totálisan megzavarodott erre, és inkább csöndben maradt.

- Mi? Ja, aha... - motyogta Deku.

- Mennyi időt töltötök ott? Vigyél engem is magaddal! - lelkendezett Ashido.

- Aha...

- Kussoljatok már arról, hogy mindig előttem jár egy lépéssel!

Katsuki gondolatai egész nap máshol jártak. Volt annyi önuralma, hogy ezt elrejtse, de attól még többször kapta magát azon, hogy Akaguroról elmélkedik. Még rosszabb volt, mikor gyakorlaton megakadt a tekintete a lányon, és nem bírt odébb nézni. Csak figyelte, ahogy Usagi minden gond nélkül veszi az akadályokat, nem úgy, mint Deku.

- Midoriya, ha nem tudsz megbirkózni a gyakorlattal és az órákkal, kiveszlek az ügynökségből - szidta meg a fiút Aizawa. - Figyelj arra, hogy mit csinálsz!

- I-Igenis!

Katsukit ez az egész addig nem érdekelte, amíg meg nem látta az egyik folyosón a gyakorlatos párost, ahogy halkan beszélgettek egymással.

A sarkon álltak, így Katsuki észrevétlenül közel tudott osonni, és elkapni a beszélgetést.

Tudta, hogy Akaguro hallja a jelenlétét, ezért úgy tett, mintha a telefonja roppant érdekessé vált volna. Néha lenyomott egy-egy gombot, és nyugodt maradt, mint akit nem is érdekel a nem sokkal mellette zajló szóváltás.

-... neki persze, és engem is nyomaszt ez az egész. Eri sérült és beteg, de nem tudunk rajta segíteni, amíg Chisaki ellen nem lesz kézzelfogható bizonyítékunk.

- De Akaguro-san, Eri életveszélyben van!

- Szerinted nem tudom? Hallottam a szívét, Deku-kun, és ugyanúgy szólt, mint régebben az enyém. Meg akarom menteni, de amíg nem lesz a markunkban a kristálytiszta argumentum Overhaul bűnösségére, nem tehetünk semmit. Ha kicsúszik a kezünk közül, Eri meghal, és a mi hibánk lesz.

- Én ezzel nem tudok megbékélni. És All Might meg Sir kapcsolata is aggaszt.

- Akkor beszéld meg All Mighttal. Hátha megnyugszol tőle egy kicsit.

Katsuki hallotta, hogy Akaguro mosolyog. Miért mosolyog Dekura?! A kis stréber hogy érdemelte ki?! A lány minden bizonnyal így igyekszik lelket önteni belé. Azzal a kedves, megnyugtató mosollyal, amit alig enged másoknak látni.

Nem érdekelte a további. A fogát csikorgatva indult el a kijárat felé, egy másodpercre se pillantva vissza.

Aika szemszöge:

Későn ért a kollégiumba, de elégedett volt magával. Recovery Girl megíratta vele az első komolyabb tesztet, és mindenre képes volt választ adni. Az idős hölgy azt mondta, holnapra kijavítja a papírt, és addig tanulnivaló híján pihenjen egyet.

Mintha tudott volna. Shotoval és Midoriyával ült egy asztalnál vacsorakor, és tisztán érezte, hogy a zöld hajút valami nagyon bántja.

- Mi a gond, Deku-kun? - kérdezte, mikor étkezés után az osztály valamennyire szétszéledt.

- Akaguro-san... az, hogy All Might... All Might...

Midoriya megrázta a fejét, és nagyot sóhajtott.

- Megbeszélhetnénk ezt a szobámban? Elég hosszú.

- Persze - bólintott Aika.

Mikor All Might poszterekkel és figurákkal körülvéve lehuppant az All Mightos ágyneműre, Midoriya leült vele szemben a székére.

- Nos... mi a gond? Beszéltél All Mighttal?

- Igen. Ugye Sir Night Eye régen a segédje volt. Nagyon közel álltak egymáshoz, és All Might most elmondta, hogy Sir tudott a One For All létezéséről és arról, hogy öröklődő képesség.

- Azta! Akkor tud róla Gran Torino, mi, Bukko-kun, Sir Night Eye, Recovery Girl és Nezu sensei, ugye? - számolta az ujjain a neveket Aika. - Ez már így hét személy.

- Ahogy mondod. Ami viszont fontosabb, hogy Sir All Might megsérülésekor, ami hat éve volt az egyik All For One-al való csatában, előre látta a jövőt. Ezért nem akarta, hogy All Might visszatérjen a frontvonalra. Akkor sebesült meg annyira, ami miatt most úgy hallod a szívét ahogy.

- Sir azt mondta akkor All Mightnak, hogyha visszatér, egy keményebb csata során hat-hét év múlva az életét veszti.

- All For One? De hisz azt túlélte. És annál keményebb harcot nem nagyon tudok elképzelni.

- Igen, ezért mondtam, hogy menjen el Sir-hez, és kérdezze meg, mit lát most. De nem akart, mert gondolnia kell a régi szárnysegédje érzéseire is. Sir nem volt hajlandó az oldalán maradni, mikor a kérése ellenére nem vonult vissza. Az igazgató akkor ajánlotta fel először a One For All következő tulajdonosát a Yuuei diákok közül.

- Togata-senpait Sir kezdte el kiképezni. Szerinte ott van benne minden, ami a következő örökösnek kell. Ám mielőtt All Might találkozhatott volna a senpai-al, találkozott velem. És én kaptam meg a One For All-t. Én lettem All Might örököse. Egy gyenge, képesség nélküli, alsó-középiskolás kis lúzer...

- Ezt most hagyd abba - szólt rá szigorúan Aika.

Midoriya elkeseredve ráemelte a tekintetét.

- De ha All Mightra nem erőltetem rá az ostoba kis rajongásom, Togata-senpai lesz a One For All új örököse, Kacchan és te nem lesztek belekeverve ebbe az egészbe, és...

- Nem erőltetted rá magad All Mightra. Nem tudtad volna. Az ő döntése volt, és szerintem nagyon jól döntött. Ha te nem vagy, az apám megölte volna Iidát, és soha nem győzted volna le. Bukko-kunt úgy rabolták volna el, hogy nem szabadítjátok ki, és nem adtál volna All Mightnak reményt azon az estén. Mikor meglátott a lerombolt Camino területén, ahogy áthasítod az eget, a szíve olyan reményteli lett, hogy éreztem: esélyes a győzelemre. Ami meg engem illet... Nemhogy nem lennék benne ebben az egészben... továbbra is csak egy romház padlóján fetrengve próbálnám bevarrni a sebeimet.

A szavai annyira megindították a vele szemben ülő fiút, hogy kitörtek a könnyei.

- Deku-kun, azon az estén, mikor bemostál egy akkorát apámnak, hogy a fal adta neki a másikat, megmentettél engem. Abban a pillanatban hőssé váltál. Jó tudni, hogy én voltam az első, akit ténylegesen megmentettél - mosolygott rá az immár hangosan síró fiúra, akinek a szíve túlcsordult a meghatottságtól, a bizonytalanságtól és az enyhe önutálattól.

Lassan felállt, odament Dekuhoz, és megnyugtatóan átölelte. Midoriya visszaölelt, és a karjaiba sírta ki bánatát. Aika türelmesen várta, hogy lecsillapodjon. Még Fuyumitól látta ezt a módszert, mikor az unokatestvére megnyugtatta a szomorú, vagy lehorzsolt térdű gyerekeket. Most semmi gondja nem lehetett, csak Midoriya keserűsége.

Nagyjából tíz perc múlva a fiú megnyugodott, és szipogva megtörölte a szemét.

- Köszönöm, Akaguro-san... és bocsánat. Gondolom kínos volt neked folyamatosan ölelgetni engem.

- Semmi gond - legyintett Aika. - Tudom, hogy neked úgyis Sho-chan tetszik.

Erre Midoriya felkapta a fejét.

- Mi?!

A szíve őrült tempóban kezdett verni, az arcába pedig annyi vér tolult, hogy egy paradicsom sápadtnak tűnt mellette.

- E-Ezt honnan veszed Akaguro-san...!? É-É-Én nem is...

Zavarában a karjai mögé rejtette vörös arcát, mire Aika felnevetett.

- Semmi gond, Deku-kun! Tudod... hallom a szívdobogásodat. És mivel Shoto is hasonló tüneteket produkál, egyszerűen rájöttem, hogy te is szerelmes vagy.

- Todoroki-kun... Todoroki-kun is szerelmes? Kibe? Várj! Inkább ne mondd meg! Egyik lánnyal sem akarok rossz viszonyba kerülni... mert igen, én szeretem Todoroki-kunt...

Erre Aika már az ágyon fetrengett, úgy kacagott.

- Rendben, nem mondom el. Hamarosan úgyis kiderül. És ne félj, nem mondom el senkinek, hogy így érzel, oké?

- O-Oké... Köszönöm, Akaguro-san.

- Hagyd az Akagurot. Vagyunk olyan jó barátok, hogy Aikának hívj, nem?

- Öhm... akkor Aika-chan.

- Ez az! Sokkal jobban hangzik.

- Akkor viszont te is hívhatsz engem Izukunak.

- Izuku. Vagy Izu. Izu-chan.

Végre Midoriya arcán is megjelent egy halvány mosoly.

- Te aztán szeretsz beceneveket adni.

Midoriya szemszöge:

Takarodó előtt egy órával végül Aika elköszönt tőle, és visszament a szobájába.

Izuku egyedül maradt a gondolataival, amik belülről mérgezték meg a lelkiismeretét. Todoroki-kun szerelmes. Az újdonsült legjobb barátság ellenére is elszomorodott erre a gondolatra.

Hát tényleg semmi esélye. Erre a könnyei ismét eleredtek, de gyorsan letörölte őket. Mégis mit gondolt? Beleszeretni Todoroki-kunba a legnagyobb butaság volt.

Egy olyan jóképű, híres, udvarias fiú mint ő, bárkit megkaphatott. Talán Yaoyorozu-san a választottja. Hiszen ugyanabból a társadalmi rétegből származnak, és a gyakorlati vizsgán is remekeltek. Ő pedig még csak nem is meri szeretni Todorokit, hiába akarja minden sejtjével. A fiú csak megundorodna tőle.

Egy dologban biztos volt. Inkább fenntartja a barátságukat, mintsem tönkretegyen mindent az érzelmeivel. De elhatározás ide vagy oda, ez akkor is fájt.

Shoto szemszöge:

Késő volt, mikor Aika kopogtatott az ajtaján.

- Szia, aludni készültél? - vigyorgott rá, és végignézett a pizsamáján. - Mert garantálom, hogy nem fogsz, miután elmondom, mit tudtam meg.

- Miről beszélsz? - vonta fel a szemöldökét Shoto.

- Várj...

Aika besurrant a szobájába, és becsukta maga mögött az ajtót. Mikor a helyiség közepén álltak, Aika kertelés nélkül kimondta, miért örül ennyire:

- Izu-channal legjobb barátok lettünk, mert segítettem neki, és bevallotta nekem, hogy szerelmes beléd.

Shoto pár pillanatig emésztette az információt, majd érezte, hogy a szíve a gyomrába zuhan.

- Mi...?

- Midoriya Izuku szerelmes beléd, te buta! - nevetett fel Aika. - Hát nem csodálatos?

Shoto úgy megdöbbent, hogy kénytelen volt leülni a padlóra.

- Ez valami vicc? - suttogta maga elé.

- Olyannak ismersz, mint aki viccelődik ilyesmivel?

Nem bírta felfogni. Midoriya szerelmes... belé?

- Atya ég... - motyogta, és bambán elmosolyodott. - Midoriya szeret engem...

- De azt is tudja, hogy te is szerelmes vagy - mondta bűnbánó arccal Aika. - Azt nem hagyta, hogy elmondjam, kibe, nekem meg véletlenül kicsúszott a számon... bocsánat. Szegényke ezért most azt hiszi, hogy egy lányba vagy szerelmes.

- Midoriya azt hiszi, hogy egy lányt szeretek?! Mégis honnan jutott ez az eszébe? - kapta fel a fejét Shoto, és riadtan nézett Aikára.

- Nem is tudom... mert az emberek kilencvenkilenc százaléka ellentétes neműbe szerelmes?

- De én nem! Te jó ég, most mi lesz?

- Megmondom, mi lesz. Vele leszel. Elkíséred a suliba, vele jössz vissza a kollégiumba. Beszélgetsz vele, bókolsz neki, és mivel a péntek délutánja azt hiszem szabad, elhívod randizni. Lépned kell, mielőtt megpróbál kiszeretni belőled! Most vagy soha, Todoroki Shoto!

Shoto hitetlen hangot hallatott.

- Meg akarom hódítani, de nem gondolod ezt egy kicsit gyorsnak?

- Nem - jött a tömör felelet. - Elég abból, hogy kerülgetitek egymást, mint két kattant kismókus! Ideje a tettek mezejére lépni!

Aika szemszöge:

- Sikerült löknöm egyet rajtuk - sóhajtotta boldogan, ahogy rádőlt a futonjára.

Fáradt, elégedett és boldog volt. Semmi másra nem tudott gondolni, csak az alvásra, ahogy lehunyta a szemeit, és elnyelte az álmok világa.

"Nem akarom! Ezt anyától kaptam!"

- Az anyád meghalt, Aika-chan - mondta ridegen Kenji, ahogy odébb rúgta.

Aika hanyatt végigbukfencezett a padlón és a hámló, penészszagú tapétának csapódott.

- Tanuld már meg, hogy az emléke nem ad neked semmit. Szép vagy, mint ő, és képes vagy megfagyasztani a véred, de semmi mást nem kaptál tőle.

Erre a tizenegy éves énje újult dühvel támadt, a véréből tőröket és pengéket alkotva. Kenji kitért előle, majd gyomorszájon bokszolta. Aika levegő után kapott, de a férfi megragadta a nyakát, és a megszürkült parkettához vágta.

- Shiro Hitomi meghalt, és itt hagyott téged! Gyenge volt és ostoba, aki nem fogta fel, mit vállal azzal, hogy gyermeket szül egy velejéig romlott családba! Egy senki volt, és senkiként pusztult el! Annyi haszna volt, hogy életet adott egy elképesztő képességgel bíró kölyöknek, és pár hétre jóllakatta a férgeket azon a dombon!

Aika erre már hangosan ordított, és a nyakán átszakítva a bőrt szitává luggatta Kenji markát.

A férfi elengedte, de egy hangot sem adott ki. Csak figyelte, ahogy unokahúga a vérével körbevonva felemelkedik, mint egy szörnyeteg a pokolból, és dobhártyaszaggató hangon felüvölt.

- Soha... soha többé ne merd még egyszer a szádra venni a nevét! - tajtékzott.

Kenji örömmel nézett rá.

- Végre fejlődtél, Aika-chan. Azt hiszem, most én is komolyan vehetem a harcot.

Elhajította a fuvolát és a képeket tartalmazó dobozt, és előhúzta a pisztolyát.

Másnap reggel Aika fáradtan és megviselten vánszorgott le az étkezőbe. Már nem tudott magával mit kezdeni. Az altató tegnap csak annyit tett, hogy nem engedte felébredni, s hiába aludta ki magát, akkora sokk érte álmában, hogy semmi pénzért nem vett volna be ismét egy tablettát.

- Jó reggelt, Aika-chan! -intett neki az egyik asztal mellől Izuku.

- Jó reggelt, Izu-chan - ült le mellé.

- Mi történt? Olyan megviseltnek látszol...

- Semmi bajom, csak nem aludtam valami jól - erőltetett magára egy mosolyt.

Észre sem vette, hogy míg Mineta és Kaminari álla a földig esik a köszönésükre, Bakugo elsápad a dühtől.

Yahho mindenki!

Egész. Nap. Ezt. A szart. Írtam. Telefonról valami borzadály! Olvasni a mangát, visszanyomkodni a Wattpadra, írni, megint manga...

A helyesírásért elnézést kérek, a mobil nem szól, ha hülye vagyok. De nem bírtam tovább, hogy nem írhatom ezt a sztorim! Olyan sokáig nem volt rész. Nagyon sajnálom!

Remélem hamarosan lesz újra gépem, és rendesen írhatok. Addig meg marad az idegbaj és az ínhüvelygyulladás.

A következő részig minden jót!