Aika szemszöge:

Sir Night Eye feljebb tolta orrán a szemüvegét, és tett egy lépést Midoriya felé.

- Mégis mire véljem ezt az arckifejezést? - kérdezte fenyegetően.

- Öhm...

Night Eye három lépéssel Midoriya előtt termett.

- Értsem úgy, hogy ez valamiféle célzás arra nézve, hogy valamikor All Might szárnysegédje voltam? - tornyosult Deku fölé olyan vészjóslóan, mint egy lakmározni készülő keselyű.

- N-Nem, nem így érte-

Midoriya nem tudta befejezni a mondatot, mert Night Eye megragadta az arcát, de olyan stílusban, mintha le akarná tépni róla a bőrt.

- Ilyen ráncok nem voltak!! - nyomta össze Midoriya homlokát, mialatt az arcát húzni kezdte. - All Might szem körüli ráncai 0.6 centiméteresek, a hanyatlásától kezdve pedig 0.8 centi körül voltak. Még a legalávalóbb All Might árucikkek is ez alapján készültek.

- M-Mi, kérem vár-

- Teljesen elégedetlen vagyok - mondta Sir, és elengedte Midoriyát. - Menned kéne...

Azzal Aika felé fordult. Ám még mielőtt kinyitotta volna száját, Midoriya kicsit összeszedettebben szólalt meg.

- Ön tud az ecet incidensről?

Sir ismét a fiúra nézett.

- Egy alsó-középiskolás gyerek, aki képes volt átalakítani a folyékony dolgokat, majdnem belefulladt egy folyóba - folytatta Midoriya. - A pánik miatt véletlenül az egész folyót ecetté változtatta, s mikor All Might beugrott érte, rendesen kimarta a szemét. A mentés utáni interjún All Might mosolya, és folyamatosan összehúzott szeme volt az, amiért ezt a vicces arcot választottam! - magyarázta hevesen.

- Persze hogy ismerem az esetet - morogta Sir. - Az még abban az időben volt, mielőtt mellé szegődtem volna. Az NHA tévé egyik speciális visszatekintő epizódja tömören összefoglalta.

- Nem volt gonosztevő, és a többi esethez képest nem is volt olyan nagy szám. Még a fanoldalak sem foglalkoztak vele nagyon, de én imádtam. Főként azt, mikor a gyerek megköszönte neki, és ő pedig olyan szellemesen válaszolt...

- "Nekem kéne meghálálnom azt, hogy tíz évvel megfiatalítottad a bőrömet." - idézte Night Eye minden gondolkodás nélkül.

- Igen, a fiatalodós szöveg! - bólogatott lelkesen Midoriya.

- Miért vagy ilyen szemtelen... te tesztelni akarsz engem? - mordult fel a zöld hajú férfi.

- Nem, nem, dehogy...! Csak All Might ugye tanít minket az iskolában, és egy kicsit kínos ilyen nyíltan beszélni róla... szóval egy kicsit túlpörögtem a sztori miatt...!

Sir pár másodpercig emésztgette a hallottakat, majd megszólalt:

- Az incidens azért vált neked ilyenné, mert All Might ezt mondta.

- Igen! Elgondolkodtatott a szavak fontosságán! - fangörcsölt tovább Midoriya, míg Togata kiszabadította a Bubble Girlnek nevezett hőst.

- Mirio, mi a... ki ez a két kölyök veled?

- Elsőévesek a UA-ból - magyarázta a szőke fiú, és bátorítóan Aikára mosolygott.

- Szóval azt mondjátok, hogy csatlakozni akartok az ügynökségemhez - vágta le magát az asztalához Sir -, hogy erősebbé válhassatok a jelenlegi önmagatoknál.

- Igen! Kérem, vegyen be minket!

- I-Igen - motyogta Aika, aki eléggé elbizonytalanodott Midoriya heves érzelmeit és Night Eye szigorúságát látva.

- Az iskola szerződési nyomtatványa...

- Elhoztuk, hogy aláírhassa! - kapta elő a saját példányát Midoriya, és Aika is előkotorta a magáét.

- Ne szakíts félbe. Amint ezt a két papírt lepecsételem, érvénybe lép a szerződés mindkettőtök számára. Ez nem egy közönséges szerződés, amit a többi szervezetnél láttok, és nem ér véget egy héten belül. Legalább egy hónapig nekünk fogtok dolgozni - és ezt természetesen segítjük is. Habár elsőévesként az alapvető óraszámotok és a munkaterheltségetek viszonylag magas, a szabadidőtök ezzel még inkább megcsappan. Nem fogtok a kortársaitokkal azonos sebességgel haladni.

- Ha ugyanazzal a sebességgel haladnék előre, mint a többiek, sosem érhetném el a csúcsot! - csúsztatta az asztalra a lapot Midoriya.

Aika az övé mellé helyezte a sajátját. Night Eye drámaian felemelte a pecsétjét, és...

Akkora ütés mért vele az asztalra, hogy a bútorlap megreccsent alatta. Midoriya egy pillanatra megdermedt. Aika értetlenül pillantott Night Eye-ra.

- Öhm... elvétette - szólalt meg Midoriya.

- Igen - vágta rá Sir teljesen egyértelműen. - Mert nem is szándékoztam lepecsételni.

- MI?!

- Teljes mértékben felfogtam, hogy hatalmas előny lenne felvenni titeket ide... számotokra - mondta Night Eye, s módszeresen verni kezdte az asztalt a pecséttel. - De hol van az én előnyöm a leszerződtetésetekben? Egész pontosan hogy húzok hasznot abból, hogy késlekedés nélkül felveszlek titeket? Hogy húzok hasznot egy ügynökségből két szárnysegéddel és két gyakornokkal? Hogy akarjátok segíteni a közösséget? Mivel akartok hozzájárulni mások segítéséhez? All Might megmutatta az értékét az erején és a humorán keresztül. Megrémítette a gonosztevőket, és reményt adott az embereknek, ezért a társadalom tárt karokkal fogadta.

- Hogyan válhatnék hasznára a társadalomnak...? - kérdezte magától Aika a padlóra meredve.

- Pontosan. És örülnék, ha rám figyelnél, miközben beszélek - mondta Sir, és a fejét megragadva kényszerítette, hogy rá nézzen. - Milyen előnyei lennének, ha felvennélek titeket? Akkor tudnám ezt megbecsülni, ha nem szavakkal, hanem tettekkel mutatnátok be - állt fel Night Eye. - Három percet adok. Három percet, hogy kivegyétek ezt a kezemből - mutatta fel a pecsétet. - Ha be akartok lépni ebbe a szervezetbe... pecsételjétek le a papírt magatok.

- M-Micsoda? - hökkent meg Midoriya.

- Elég ritka, hogy olyanoknak adok esélyt, akikben a legcsekélyebb foszlánya sincs a humornak. Nos? Nem vagyok elég irgalmas? - kérdezte Sir, és Aika felé fordult. - Te kezdesz. Mirio, Bubble Girl, és a másik elsőéves, kifelé.

- Igenis! - kiáltotta Bubble Girl, és Midoriyát megragadva kisietett az ajtón Togatával a nyomában.

Mikor a fiú mögött becsukódott az ajtó, Sir Aikára nézett.

- Nem fogok egy ujjal sem támadni, és nem érdekel, milyen támadásokat fogsz használni. Az sem számít, mi fog történni ezzel a szobával. Csak vedd el a pecsétet - mondta, miközben a kis fadarabot dobálgatta.

Aika körbenézett. Mindenhol All Mightot ábrázoló poszterek, figurák... a polcokon róla szóló könyvek, képregények és magazinok. Sir Night Eye ugyanolyan fanatikus volt, mint Midoriya. Biztos nem szeretné, hogy ezen érékei tönkremenjenek...

- Nos? Nem szándékozol támadni? - vonta fel a szemöldökét Night Eye. - Fél perc már el is telt.

Aika igyekezett megtalálni a legjobb lépést. Nem volt tisztában Sir Night Eye képességével. A szervezete és a keringése sehol sem mutatott rendellenességet. Végül a próbatámadás mellett döntött.

Kinyújtotta a karját, és felpattintotta a branüljeit. Kieresztette a vérét, és előreugorva támadott.

Sir mintha előre látta volna a mozdulatait.

- Egy hirtelen mozdulat elölről - közölte, ahogy kitért. - Majd egy szinte rögtön a hátamba, majd a kezemre direkt.

Aika csinálhatott bármit, a férfit felkészülten érte a támadás. Tehát a képessége lehetővé tette számára azt, hogy előre lássa az emberek cselekedeteit. Lefékezett, és sebesen gondolkodni kezdett.

- Másfél perc - közölte Night Eye. - Látszik, ahogy végigfut az agyadon az a rengeteg információ. A képességem titka, és a győzelmed kulcsa.

Aika új stratégiát talált ki. Használhatná azt a technikát, amit az engedély vizsgáján is alkalmazott. A szeme se rebbent, mikor a vérével átlyukasztotta a talpát, majd a cipőjét, és hajszálvékonyságú szálakként körbefonta az egész padlót, miközben igyekezett arra is figyelni, hogy ne menjen túlságosan a parketta alá. Ha ezt megteszi, a padlózat meggyengül és beomlik alattuk. Ha csapdába ejti, Sir semmit sem tehet majd a jövőbe látásával.

Mikor elkészült, Sir ismét megszólalt:

- Nem rossz.

Aika nem törődött a közbevágással, hanem feltörte a faburkolatot, és egyfajta áthatolhatatlan hálót képzett a férfi köré. Night Eye mozdulni sem tudott. Aika odalépett hozzá, és kifeszítette az ujjai közül a kis nyomdát.

Az asztalhoz ment, és rányomta a pecsétet a saját papírjára. Ezután elengedte Sir-t.

- Öhm... bocsánat, amiért megrongáltam a padlót...

- Semmi gond - mondta nyugodtan Night Eye, és fürkészően Aikára meredt.

- Te rettegsz - mondta végül. - Rettegsz valamitől, amit nem tudok meghatározni, de attól olyan szinten, amilyet még nem is láttam. Előbb halnál meg, mintsem hogy találkozz vele...

Aika nyelt egyet. Örült neki, hogy a férfi nem tudott olvasni a gondolatiban.

- Visszatértünk! - kiáltotta Togata, ahogy kinyitotta az ajtót. - Na, hogy ment?

- Mirio, Akaguro innentől velünk dolgozik - jelentette ki Sir.

- Yatta! Gratulálok, Akaguro-san! Akkor most Midoriya jön, nem igaz?

Aika csendesen hagyta el a helyiséget, magán érezve Sir pillantását. Megkönnyebbült, hogy Togata-senpai kinyitotta azt az ajtót. Másképp felelnie kellett volna Night Eye-nak.

- Remekül csináltad, Akaguro-chan - mosolygott rá Bubble Girl, miután beszámolt neki és Togatának, hogyan győzte le Sirt.

- Csak azért sikerült, mert ő nem támadott vissza. Minden mozdulatom előre látta.

- Sir képessége az, hogyha valakivel szemkontaktust teremt, és meg is érinti az adott személyt, képes egy órán keresztül előre látni minden lélegzetvételét - magyarázta nevetgélve Mirio.

- Togata-senpai, neked is meg kellett vele küzdened?

- Nos, engem Sir személyesen választott ki, szóval nem - vonta meg a vállát a szőke fiú. - De tény, hogy nagyon keményen edzettem azért, hogy bárki is bevegyen bárhova.

- Szóval... mi ez a zaj? - kapta fel a fejét Bubble Girl.

Night Eye irodájából olyan hangok szűrődtek ki, mintha valaki a falakon ugrált volna, majd egy súlyos tárgy csattanását lehetett hallani. Aika annyi részletet kihallott Midoriya mozgásán keresztül, hogy a fiú tényleg a falak közt ugrált, és kétségbeesetten küzdött.

- Öhm... azt hiszem, letelt a három perc - mondta Aika, mikor beállt a csend.

- Akkor menjünk, és nézzük meg, mi lett a helyből! - indítványozta Togata, és kitárta az ajtót.

- Mintha kicsit hangos lett volna idebent! Hogy ment?

- Őt is felvettük - mutatott Night Eye a földön négykézláb álló, vérző orrú Midoriyára.

- Váó! Mindketten! Nagyszerű! - örvendezett Togata.

- Micsoda?! - esett pánikba Midoriya. - De hát... de hát nem is sikerült a teszt! Nem vettem el a pecsétet!

- Asszem azt mondtam, hogy vedd el tőlem a pecsétet, és pecsételd le a papírt magadnak. De egy szóval sem említettem, hogyha nem tudod, nem is veszlek fel.

- Akkor most...

- Sikerült, Midoriya! - nevetett Togata. - Sir, nevettél, igaz?

- Az, hogy felveszlek titeket, eldöntetett abban a pillanatban, mikor megtudtam, hogy jöttök.

- Micsoda? - hökkent meg Aika.

- Csupán abban akartam biztos lenni, hogy nem lesztek totálisan feleslegesek.

Midoriya döbbenten felnyögött.

- De ne bízzátok el magatokat. Ettől még nem foglak elismerni titeket, csupán Akagurot - Sir lehajolt Midoriyához. - Az emberek egy szimbólum utáni vágyódás közepén semmilyen gyengécske fényt nem fognak megtűrni, csak a legragyogóbbat. És habár ez megkívánja az akaratával való szembeszegülést... segítek kilépni a valódi világba, és megmutatom, hogy miként is lehet teljesen magadévá tenni ezt az erőt.

Azzal Midoriya kezébe ejtette a pecsétet. A fiú egy pillanatig döbbenten meredt a festékes kis eszközre, majd megszorította azt.

- Megtisztelő lenne, Sir! - kiáltotta.

Aika ekkor mintha meglátta volna egy pillanatra a fiú gondolatait, ahogy összekapcsolta Mirio és Sir érzelmeivel. Itt volt All Might, aki Midoriyát választotta, s ott volt Sir Night Eye, aki ezt nem ismerte el. S tetejébe itt volt Togata-senpai, akit Sir választott.

Mennyit kell majd bizonyítania Deku-kunnak, hogy ezt a problémát áthidalja, és mindenki elismerje... - gondolta kesernyésen.

Mikor visszaértek a kollégiumba, Aika vacsora után Night Eye szavain gondolkodott leckeírás közben. A férfi rájött, hogy fél. S tetejébe valami olyasmit mondott, hogy elismerte. De hát mégis miért? Mi olyat tett ő, amit Deku-kun nem?

Leírta az utolsó mondatot, és morcosan becsapta a füzetét. Miért kell mindennek ennyire bonyolultra sikerednie?

Elment fürdeni, majd ismét leült az íróasztalához, és elővette a Recovery Girl által adott jegyzeteket, hogy abból a témából is naprakész legyen.

Nagyjából éjfél lehetett, mikor a betűk összemosódtak a szeme előtt, és nem tudott tovább rendesen olvasni. Futó pillantást vetett a futonjára, de nyomban visszafordult az asztalhoz. Nem kívánta most a rémálmokat. Nagyon nem.

Ám az asztali lámpa fénye olyan megnyugtatóan meleg volt, s az éjszakában lágyan fújó szél által susogó fák olyan békés hangot adtak, hogy végül a feje az asztalra bukott, és a nyitott anatómiakönyvön elaludt.

- Aika-chan, jól tudod, ha sírni kezdesz, én is képes vagyok megfojtani téged - mosolygott rá Kenji.

Aika remegve bólintott, ahogy bal karját dajkálva igyekezett visszafojtani feltörő zokogását. A seb mély volt, és marta a jéghideg levegő, hiába zárta össze. Ha pedig elveszti a koncentrációját, ismét megnyílik, amit meg végképp nem akart. De meddig kell még így maradnia?

Kenji szinte unottan ült mellette, kezében a tőrét pörgetve. Tél volt, így egy bőrdzsekit és egy sálat vett magára, hogy melegen tartsa magát. Aika ezzel ellentétben csak egy ütött-kopott hosszú ujjú pólót és egy elhordott nadrágot viselt. Majd megfagyott a jéghideg kövön, tetejébe az elhagyott épületnek ablaküvege sem volt. A szél kedvére járt a rideg falak közt.

Óvatosan megbökte Kenjit, mire a férfi felé nézett.

- Mi az? Szeretnél valamit? - kérdezte a szemöldökét felvonva.

"Miért nem szabad melegebben öltöznöm?"

- Nos, azért, Aika-chan, hogy megtanuld elviselni a hideget. A világ legnagyobb bérgyilkosa vagyok. Ezért a világ legjobb túlélőjét fogom belőled nevelni. Olyan hibátlan leszel, mint én.

"Te sem fáznál ilyen kevés ruhában?"

- Nem - rázta meg a fejét Kenji. - Meg se érezném. Tudod, én ugyanezen a kegyetlen edzésen mentem át, hogy ilyen legyek - mutatott végig magán. - De várj, megmutatom.

Azzal letekerte magáról a sálat, levette fekete bakancsát, kabátját és pulcsiját. Végül ő is mezítláb, egy szál pólóban és farmernadrágban üldögélt Aika mellett. Tényleg nem úgy tűnt, mintha fázna. Még csak nem is lett libabőrös. Így ültek percekig. A csendet csak a szél süvítése és Aika zihálása törte meg. Fázott, fájt a karja, és azt hitte, menten elájul.

Még több vért küldött a sérüléshez, hogy ezzel is csökkentse valamennyire a fájdalmat, amikor olyat érzett, mint még soha. A vére megdermedt, és nem mozdult. Többé nem kellett energiát fektetnie abba, hogy egy helyben tartsa.

Csodálkozva felemelte a karját, még arról is megfeledkezett egy pillanatra, hogy majd' megfagy. Nagy hiba volt.

- Mi az? - fordult felé Kenji, majd a tekintete megakadt a megfagyott seben. Azon nyomban felderült. - Nahát, Aika-chan, megfagyasztottad a véred! Akkor mégis maradt benned valami anyukád képességéből is! - lelkendezett.

Aika reménykedve nézett rá. Hát örökölt valamit az anyukájától. Ám abban a pillanatban elszállt minden jó érzése, amint megpillantotta Kenji tekintetét. A vörös szemek őrült, beteges kíváncsiságot sugároztak.

- Vajon hol van a felső határa ennek a fagyasztásnak? - kérdezte Kenji élénken, és megperdítette a kezében a kést.

Aika ellökte magát az íróasztaltól, felpattant, és a vére reflexszerűen szakította át a bőrét legalább öt helyen. Mikor rájött, hogy ismét csak álmodott, térdre esett, és a tenyerébe temette az arcát. Nem tudta, meddig lesz képes kezelni ezt.

Yahho, mindenki! Kövezzetek meg, tudom, megérdemlem. Egy ku... akarommondani rohadt hónapig nem hoztam részt ;-;. És tetejébe ebbe még nem fért bele az Aikatsuki kezdő lökése. A következő részt igyekszem hamarabb hozni, és belenyomni a shippet. Istenem, most már nagyon írni akarom!

Nem is nagyon számítottam arra, hogy pont ma fogom tudni folytatni. Zseniális családomnak köszönhetően a vasárnapom fele totális, végérvényes pazarlás lett, mert engem is el kellett rángatni egy rohadt unalmas kosármeccsre. Mert családi program... csak többszöri elmondás után sem bírták felfogni, hogy ezzel csak az én napom lesz elbaszva. Mindegy. Szóval annyira dühös voltam, hogy mikor végre hazaértem, gyors három óra alatt megírtam ezt a fejezetet. Igyekszem a következő résszel. És Aikatsuki haladást kell most már felmutatnom! Minden jót!