- ... és természetesen azt sem tudjuk, hogy ki segített neki, de a rendőrség eddigi nyomozása azt mutatja, hogy egy egyszemélyes külső segítség is szerepet játszott ebben a szökésben. Mindenesetre az emberek ismét megrémültek. A társadalom hatalmas változások felé halad, és nagyon nem a jó irányba.

Aika remegve meredt a képernyőre.

Mikor Aizawa a tanáriba hívta, először azt hitte, valamit elfelejtett, és azt akarja letisztázni vele. De ez...

All Might, Nezu, Present Mic, Midnight és Snipe is az irodában voltak. Mindannyian őt figyelték, mintha valami megoldásra vagy magyarázatra várnának tőle.

- Nos? Nem tudsz valamit ezzel kapcsolatban mondani? - kérdezte türelmetlenül a hangok hőse.

Aika meg se hallotta. A fejében egymást kergették a rosszabbnál rosszabb gondolatok. Az apja szabad volt. Kiszabadult. Ennek valahol mélyen örült a benne lévő szeretetnek köszönhetően, de ez a boldogság abban a pillanatban meghalt, amint megszületett.

Mert ott volt az a három szó, amitől felállt a szőr a hátán. Egyszemélyes, külső segítség. Egyvalakit ismert, aki törődik annyira az Akagurokkal, hogy akár Japán legjobban őrzött börtönébe is betörne értük, és még élt.

Kenji az országban volt. Amint ez a gondolat megfogalmazódott benne, annyira megrémült, hogy térdre esett.

- Akaguro! - Aizawa leguggolt hozzá s alapvetően unott szemei kerekre nyíltak a megrökönyödéstől, ahogy meglátta a lány szemében üvöltő rettegést.

- Én erre... nem tudok mit mondani... mégis hogy...

Aika megrázta a fejét, majd arcát a kezébe temette. Már előre látta Kenji következő lépését. És mégis, egy szót sem szólt. Egyrészt nem volt bizonyított, hogy a nagybátyja szabadította ki az apját, másfelől pedig tudta: Ha Kenjit üldözni kezdik, akkor egy percébe sem kerül majd kideríteni, hogy hol van, és hogy kiken tudná megtorolni az árulkodását.

- Ne félj, téged és Chizyt sosem bántanám.

Viszont a barátait és a családját minden teketória nélkül eltenné láb alól.

Bakugo szemszöge:

Mineta hümmögve végighúzta az ujját az ablakkereten.

- Hogy kerül ide ez a por, Bakugo-kun? - vigyorgott rá a szalagossal egyetemben.

- Azt Dekunak kellett volna letakarítania! Ne szórakozz velem! - kiabálta, mire a páros harsány nevetésbe tört ki.

- Hé, még takarítani sem tudsz rendesen?! - fordult a stréber felé.

- Sajnálom!

Az osztály tagjai beszivárogtak a közös térbe.

- Kivagyok - nyújtózkodott fáradtan a cukorzabáló.

- Srácok, tegyétek ki a szemetet a szobátokból - szólt nekik Deku. - Együtt kiviszem.

- Hé, Mic mai óráján...

- Ne mondd, te is?

- Szinte magától jött a nyelvtan amit még nem is tanultunk, nem?

- Ja, hogy az? Ugye? Én is meglepődtem.

- Elfelejtettem készülni...

- Ha egyszer elakadok, nem fogom vágni az utána lévő anyagot.

- Ami a hősi gyakorlatot illeti... én nem kaptam felkérést, úgyhogy nem tudom, mehetek-e.

- Talán oda kell majd mennünk, ahol a gyakorlati hetet töltöttük...

- Én menni akarok, ti nem?

Katsuki igyekezett nem odafigyelni, de már most azt érezte, hogy brutálisan lemaradt. Meg kell majd kéredznie Bakagurot legalább arról, hogy mi ez a tetves hősi gyakorlat. Ám ekkor meghallotta a négyszemű szavait.

- Dühös vagyok! Megtiltották a tanárok, hogy bármit mondjunk nektek az órákról. Sajnálom, de teljességgel át kell élnetek az érzést, ami most bennetek dúl! Hallottad, Bakugo-kun?

- Pofa be! Felfogtam, szaros négyszemű!

Katsuki egy dolgot furcsállt. Mindenhol kereste, de Bakagurot sehol sem látta. Végül rákényszerült arra, hogy az unokatestvérével beszéljen a vacsora után.

- Hé, felemás!

Todoroki komolyan és talán kissé idegesen fordult meg a lift felé menet, hogy ránézhessen.

- Hol van Bakaguro?

- Recovery Girlnél gyakorlaton, de ha jól emlékszem, Aiazwa is elhívta valami megbeszélésre. Miért kérdezed?

- Semmi közöd hozzá!

S emlegetett szamár, hirtelen kinyílt a bejárati ajtó, és Akaguro lépett be rajta. A lány lehajtott fejjel kullogott be az előtérbe miután levette a cipőjét.

- Aika-chan! - Uraraka nagy vígan odaszökdécselt hozzá. - A konyhában lefedtem a vacsorád, nehogy kihűljön. Gyere, még biztos meleg.

- Köszönöm, Ochako-chan... de nem kérem - mondta alig hallhatóan Akaguro. A hangja olyan szokatlanul csengett, hogy egy pillanat se kellett hozzá, mindenki elcsendesedett.

- Akaguro-chan, valami gond van? - kérdezte óvatosan a békacsaj.

- Az apám újra szabadlábon van - motyogta a lány, és megszorította a táskája vállpántját.

Mindenki megdermedt, s beállt a pattanásig feszülő, döbbent némaság. Végül óráknak tűnő másodpercek múlva Katsuki magához tért.

- Mi van? - nyögte ki.

- Aiazwa-sensei mutatta meg, hogy a délutáni hírekben már benne volt. Tegnap éjjel történt.

Akaguro erősen szuggerálta a padlót, a falakat, vagy épp a táskáját. Magyarán mindent, amivel elkerülhette azt, hogy rájuk nézzen. Látszott rajta, hogy legszívesebben eltűnne a társaságból, s csak azért mondta el saját maga ezt az információt, mert ezzel is fel akart készülni a reakciójukra, amit így nem váratlanul, a hírek elterjedése után kapott volna meg.

Katsuki felsóhajtott.

- Menj fel, ha nem vagy éhes - mondta. - Gondolom most nem vagy beszélgetős hangulatodban.

Uraraka már nyitotta a száját, hogy kitaláljon valami érvet arra, hogy a nők által használt csoportos vigasztalás jobb erre, de Katsuki egy pillantással elhallgattatta.

Akaguro hálásan megeresztett felé egy halvány mosolyt, s elindult a lift felé. A felemás persze rögtön csatlakozott hozzá.

Katsuki igyekezett, de nem tudott nem büszke lenni magára. Kiismerte már annyira Bakagurot, hogy tudta: A lány előbb hal meg, mintsem lelkizni kezdjen a többi csajjal. És ezen információ birtokában képes volt segíteni neki.

Ám amikor aludni ment, nem tudott nem arra a tömény félelmemre gondolni, ami Bakaguro szemében kavargott. Ennyire megijedt volna attól, hogy az apja szabadlábon van ismét? Nem tudta kitalálni, hogy mit érezhetett a lány, megkérdezni pedig egyenlőre nem merte.

Tudta, hogy először fel kell dolgoznia a dolgot.

És a mai reggel is erősen fúrta az oldalát. Mikor megkérdezte Akagurot, hogy miért van már ébren, a válasz annyi volt, hogy nem tudott aludni. Talán megérezte...? Katsuki lehunyta a szemeit, és próbálta másfelé terelni a gondolatait.

Aika szemszöge:

Három nap múlva már az internet, a tévé és a rádió tele volt a Hősgyilkos szökésével.

- Az apám megállította a médiát mielőtt rólad kezdtek volna bármiféle információt terjeszteni. Erre viszonylag jó a hasznos oldala - mondta Shoto azon a napon, mikor Midoriya végre letöltötte a büntetését és velük jöhetett az órákra.

A zöld hajú fiú ott battyogott mellettük. Shoton kívül ő volt az egyetlen, akivel Aika három mondatnál többet beszélt az elmúlt pár napban. Mondjuk ez is csak annak volt köszönhető, hogy továbbra is segített az unokatestvérének a szerelmi problémáiban.

- Azért ez jó dolog, nem? És a Camino incidens óta már senki sem kételkedik benned az iskola falain belül sem - igyekezett felvidítani Midoriya.

- Ez tart életben, Deku-kun - motyogta Aika. - Ha itt elkezdenének gyanúsítgatni, szerintem átszakítanám a bőröm és szándékosan kilökném magamból minden vérem.

Erre Midoriya nagyot nyelt.

- Ne mondj ilyeneket, Akaguro-san! - ijedt meg egy kissé.

- Deku-kun, te mit tennél az én helyemben, ha ez megtörténne? Az iskolában mindenki elutasítana, és választhatnám a szökést és utcára kerülést, esetleg a néma tűrést, ami az őrületbe kerget, vagy menjek vissza az apámhoz?

Aki már nincs egyedül. Ha meg is szöknék, Kenji napokon belül megtalálna, és erőszakkal visszavinne oda, ahol alig fél éve voltam. Ha pedig ellenkeznék, megölne - tette hozzá sötéten gondolatban.

- N-Nem akartam ebbe belegondolni... egyik lehetőség sem túl jó... - motyogta Midoriya. - Bocsánat...

- Semmi gond - mosolyodott el Aika, jelezvén hogy tényleg nem neheztel rá. - Inkább gondolj arra, hogyan fogsz felzárkózni.

Erre Midoriya elkeseredetten felsóhajtott.

- Gondoltam megkérlek téged, hogy segíts, de ezek után nem nagyon szeretnék a terhedre lenni.

- Sho-chan, nem akarsz segíteni Deku-kunnak? Végtére te is jó tanuló vagy, és csak három napot kéne bepótolnia.

- Dehogynem - kapott a szaván Shoto. - Midoriya, szívesen segítek, ha én is megfelelek neked.

Aika hallotta, ahogy a zöld hajú fiú szívverése felgyorsul egy kicsit.

- P-Persze, te is megfelelsz, Todoroki-kun - dadogta, gyerekes zavarában a haját húzogatva.

Aika a tanáriban töltött tíz perc óta először őszintén elmosolyodott. Talán ez a szerelem mégsem annyira nehézkes, mint amilyennek először gondolta.

Midoriya szemszöge:

- Mindenki üljön le! - mordult az osztályra Aizawa.

Egy pillanat alatt néma csend és rend lett a teremben.

- Jó reggelt! - sétált a katedra mögé a tanár. - Most, hogy Midoriya visszatért, belemerülünk a hősi gyakorlat részleteibe. Gyertek be, kérlek!

Az ajtó kitárult, és mindenki érdeklődve fordult a belépők felé, kivéve Akagurot. Minden bizonnyal már előre hallotta a szívdobogásukat.

- Behívtunk olyan srácokat, akik első kézből tapasztalták, és elmesélik, miben más ez, mint a szakmai gyakorlat. Jól figyeljetek!

Izuku szeme kerekre nyílt a csodálattól.

- Ez a három harmadéves a legjobb a U.A. összes diákja közül. A Nagy Hármasként is ismerik őket.

Izuku azonnal felismerte a szőke hajú fiút, akivel a minap találkozott a szemétlerakó felé. A második diák egy hosszú, kék hajú lány volt vidám tekintettel, a harmadik pedig egy fekete hajú, félénk tekintetű fiú.

- A U.A. legjobbjai... - mondta hitetlenkedve Sero.

- A Nagy Hármas! - lelkendezett Ashido.

- A kiváló U.A. diákok legkiválóbbjai... - motyogta Iida.

- Ők állnak közülünk a legközelebb a profi hősökhöz - jelentette ki tárgyilagosan Yaoyorozu.

- Hallottam már olyanról, hogy vannak köztünk ilyen srácok...

- Egyáltalán nem úgy néznek ki... és van köztük egy csinibaba is... - Kaminari mint mindig, most is megtalálta a maga számára a dolog lényegét.

Izuku szinte hallotta maga mögött Mineta nyáladzását. Az agyában rögtön összekapcsolódott a szőke fiú arcáról alkotott felismerés és a tavalyi Sportfesztivál, amit a tévében nézett. Habár a Nagy Hármas közül egyik sem végzett dobogós helyen. Vajon miféle hősök lehetnek?

- Nos, térjünk a lényegre. Bemutatkoznátok? Kezdjük Amajikivel - indítványozta Aizawa.

A fekete hajú fiú olyan mélyreható tekintettel bámult rájuk, mintha a szemeivel akarta volna megfejteni őket. Remegni kezdett, majd megszólalt.

- Hasztalan.

Két társa kérdőn felé fordult.

- Mirio, Hadou-san... Hiába nézem, és próbálom krumpliként elképzelni őket, a fejükön kívül emberiek maradnak. Még mindig emberként tekintek rájuk. Mit tegyek? Nem tudok... mit mondani... Az elmém... üres... Nem megy! Haza akarok menni!

Azzal villámgyorsan hátat fordított nekik. Erre mindenki meghökkent egy kicsit.

- Izé... te a U.A. hőstagozatának egyik csúcstanulója vagy, nem? - próbálkozott Ojiro.

- Figyelj, Amajiki-kun! - lelkesült be a lány. - Ezt hívják úgy, hogy nyúlszívű vagy! Pedig igazából ember vagy! Ez olyan furi!

Miután földbe döngölte a fiú amúgy sem magas önbizalmát, az osztály felé fordult.

- Ő itt a nyuszi, Amajiki Takami. Én pedig Hadou Nejire vagyok - mutatott magára. - Megkértek minket, hogy beszéljünk nektek a hősi gyakorlatról. De várjunk csak...

A figyelme teljesen elterelődött. Odahajolt Shojihoz, és kertelés nélkül rákérdezett.

- Mondd, mondd, miért hordasz maszkot? Beteg vagy? Vagy lazaságból?

A sokkarú fiú hirtelen azt se tudta hogy reagáljon.

- Azért, mert régen...

- Biztosan te vagy Todoroki-kun, igaz? Igaz? Hogy égett meg a bal arcod?

Aika és Midoriya egyszerre szisszentek fel.

- És az ott mögötted Akaguro-san, nemde? Az apukád sokat tanított neked, nem? - Hadou nem is törődött a reakciókkal, pedig Izuku most tisztán hallotta, hogy Akaguro keze között megreccsen a pad, akkora erővel vájta bele a körmeit az indiszkrét kérdés hallatán.

- Ashido-san, ha a szarvad letörik, nő a helyére másik? Tudod mozgatni őket? Mineta-kun, a hajad ilyen golyókból áll? Mihez kezd veled egy fodrász? Asui-san, te leveli béka vagy, nem varangy, ugye? Annyi mindent szeretnék tudni rólatok! Ez olyan furi!

- Kis szeleburdi! Annyira aranyos! - olvadozott Kaminari.

- Olyan, mint valami óvónő... - jegyezte meg Ashido.

- A golyóim érdeklik őt?! - pattant fel Mineta a helyéről, olyan arckifejezéssel, hogy a mögötte lévő Yaoyorozu csak szörnyülködni tudott. - Hékás, hékás, ez szexuális zaklatás, senpai!

- Félreérted - igyekezett lenyugtatni Sero.

- Hé, hé, Ojiro-kun, a farkaddal az egész tested képes vagy megtartani?

- N-Nos...

- Hé, hé, áruld el! Tudni akarom!

- Lesz ennek valami értelme is? - mordult fel Aizawa, mire a szőke fiú azonnal kapcsolt.

- Eraserhead, ne aggódjon! Utolsóként mindent helyrehozok, rendben? A jövőbe vezető út...! - kiáltott fel, kezét a füléhez téve.

Szavait döbbent csend fogadta.

- ... rögös! Nem igaz? - fejezte be végül magának. - Jó! A kérdezz-felelek végül kudarcot vallott!

- Mindhárman nagyon furák... - súgta Kodának Sato. - Nem éppen erre számítottam a Nagy Hármastól...

- A személyiségükből nem érződik - jelentette ki Tokoyami.

- Nos, úgy néztek ki, mint akinek fogalma sincs, mi folyik itt, nem igaz? Bejött pár harmadéves, hogy a hősi gyakorlatról papoljon, amin nem is biztos, hogy részt vesztek. Ennek semmi értelme, nem? - foglalta össze a gondolatait a szőke fiú. Elgondolkodva az állához emelte a kezét. - Nos, először is, megszereztétek az ideiglenes engedélyeteket, igaz? Az idei elsősök rendkívül... energikusak nem? Mindemellett úgy tűnik, a vicceim se hatásosak, nem igaz?

- Mirio... - motyogta Amajiki.

Akaguro akkorákat pislogott, hogy Izuku nem értette, hogy nem fájdul bele a szeme.

- Nincs kedvetek egyszerre megküzdeni velem? - emelte magasba az öklét Mirio.

Ezt a mondatot mindenki egy meghökkent nyögéssel nyugtázta.

- Megküzdeni...?

- Ilyen hirtelen...?!

- A legésszerűbb, ha elsőkézből tapasztaljátok meg a tapasztalatainkat, nem? Mit szól hozzá, Eraserhead?

- Tégy amit akarsz! - hagyta rá a tanár.

Aika szemszöge:

Mikor mindenki edzős ruhában állt az egyik harctéren, Sero megszólalt:

- Izé... ez most komoly?

- Teljesen komoly!

- Mirio, nem kellene ezt tenned... - motyogta Amajiki.

- Messze vagy!

- A hősi gyakorlatról elég lett volna annyit mondani, hogy "így meg úgy volt, sokat tanultam belőle." Nem mindenki vagy csordultig becsvággyal. Nem akarhatod, hogy ne tudják kiheverni ezt.

- Hogy érted, hogy nem tudjuk kiheverni? - kérdezte bemelegítés közben Kirishima.

- Hé, hallottátok? Volt egy diák, aki annyira csalódott lett, hogy felhagyott a hősi tanulmányokkal, és egy rakás gondot generált. Tudtátok? - szólt oda Hadou, miközben Ashido szarvait piszkálta. - Kemény volt, nem igaz, Tougata? Ha nem gondoljátok végig alaposan a dolgokat, abból baj lehet. Nagy baj.

- Hagyd abba, kérlek! - könyörgött Ashido.

Aika ciccentett egyet. Semmiképp nem volt képes azonosulni a lány személyiségével, és a lány így is kihúzta nála a gyufát az apjáról való kérdéssel. Kizárt dolog, hogy nem hallott volna a szökésről, erre képes megkérdezni... Alapvetően aranyosnak tűnt, de az, ahogy képes feltépni régi sebeket is minden teketória nélkül, ahogy Shoto kérdésével is tette. Nos, az kifejezetten botrányos volt számára.

- Várj egy percet! - szólt Tokoyami Mirionak. - Előnyt adtál nekünk, de mi korábban profikkal is harcoltunk.

- Valamint gonosztevőkkel is küzdöttünk már. Ilyen zöldfülűnek nézel minket, hogy aggódsz miattunk? - kérdezte fölényesen Kirishima.

- Ez a fiú nagyon erős... szerintem joggal teszi. És semmi kérkedés nem volt a hangjában - ingatta a fejét Aika.

Mirio bólintott.

- Bármikor, bármelyik irányból támadhattok. Ki kezd?

- Én... megyek! - lépett elő Midoriya.

- Ez nem vall rád Midoriya! - nyavalygott Kirishima. Valószínűleg ő akart indítani.

- Ez egy remek lehetőség számotokra! - kiáltott oda Aizawa. - Tanuljatok belőle!

Aika felpattintotta a branüljei tetejét, és körbehálózta magát a vérével.

- Problémás gyerek! - mosolygott Mirio Midoriyára. - Ez remek! Tényleg energikus vagy!

Midoriya felvette a támadó állást, és a vére máris elképesztő erővel kezdett száguldani az ereiben.

- A közelharci csapat azonnal vegye körbe őt! - vezényelt Sato.

Aika közelharcinak tekintette magát, így csatlakozott a fiúkhoz.

- Nos akkor senpai, a törődést és az útmutatást előre is köszönjük!

Midoriya ugrott, ám ebben a pillanatban Mirioról egyszerűen lehullottak a ruhái. Jiro önkívületben felsikított, Sero pedig rákiabált a srácra.

- Hé, leesnek rólad a ruháid!

- Elnézést! A finomhangolása trükkös...

Midoriya kihasználva a védtelenséget fejre célzott, Aika pedig a fülére szorította a kezét, és felszisszent fájdalmában.

Mirio vére hirtelen átváltott egy sípoló, zörgő, borzasztó hangra, ami rettentően kikezdte a dobhártyáit, és maga a hang érzése is hányingert ébresztett benne. Az összes sejtnek a fiú fején megszűnt a fizikai formája.

Amíg igyekezett magához térni a meglepetésből, hallotta, ahogy a fiú a talajba süllyed, majd felbukkan Jiro mögött. A lány felvisított.

- Teleportált?! - kérdezte Shoji.

- Nem csak átsuhanni tud dolgokon?

- Milyen erős képesség ez?!

- Nem ez... árgh! - Aika ismét a füleire szorította a kezét.

Miféle nyámnyila alak csinál ilyet? - kérdezte dühösen magától. Megrázta a fejét, miközben hallotta, ahogy Mirio kiüti a teljes távolharci csapatukat.

- Power! - kiáltotta nagy vígan a fiú, ahogy a nadrágját felkapva. - Ennyit a távolsági harcosokról.

Aika körülnézett. Mindenki a gyomorszája körüli környéket szorongatta, vagy még arra se volt képes.

- Már csak a közelharcosok maradtak, ugye?

- Fogalmam sincs, mi történt! - hebegte Kirishima.

- Nagyon erős. Képes átcsusszanni dolgokon, és még teleportálni is?! - hitetlenkedett Uraraka.

- Ez azt jelenti, hogy legyőzhetetlen? - kérdezte remegve Ojiro.

- Nem, gondolkozzatok már, hiszen csak...

Aika nem tudta befejezni, mert hallotta, ahogy Mirio ismét a talajba süpped, és felé veszi az irányt. A nem sokkal mellette álló Midoriya vele együtt fordult, és még előbb is támadott.

- Rengetegen próbálkoznak ilyen ellentámadással. Épp ezért edzettem magam az ilyen fickók ellen is!

Két másodperc, Aika félreugrott a fiú ökle elől, míg Midoriya kiterülve végezte, ahogy utána a többiek is.

- Power! - kiáltotta ismét Mirio.

- Ne kiabálj! - szólt rá Aika, és a vérével támadott.

Mirio ismét a talajba bukott, de Aika ezúttal igyekezett nem beleőrülni a vére hangjába. Hajszálvékonyan behálózta maga körül a talajt, ahol a fiú kiszámíthatóan fel fog bukkanni. És Mirio tényleg ott jött fel. Aika kivárta azt a pillanatot, amikor a fiú hatástalanította a képességét, hogy ismét két lábbal a talajon állhasson, majd a karjába egy apró tüske formájában beszúrta a vérét, ami azonnal kapcsolatba lépett Mirioéval, és blokkolta a sejtek és a szövet közti kapcsolatokat.

A fiú képessége abban a pillanatban megszűnt, s nem tudta használni.

- Hohó, hatástalanítás! Erre is edzettem!

Azzal már ütött is volna, ha Aika nem hálózza körbe a karját.

- A vér erős és képlékeny dolog egyszerre, de mi lesz... ha elválik tőled? - tette fel a kérdést a fiú, majd valahogy széttépte az őket tartó köteleket. Erre Aika vérének egy része alaktalanná vált, s míg a lány igyekezett válaszolni a támadásra a veszteséggel is, Mirio felé ütött.

Mivel mindenkinek a gyomorszáját célozta eddig, Aika az egész derekát körbefedte a vérével, így kivédve az ütést. Ám Mirio sem tétovázott. Az arcára célzott, s Aika abban a hitben, hogy orrba akarják vágni, hátrahajolt.

- Tökéletes reakció! - kiáltotta Mirio, és megragadta a nyakát, majd annál fogva a földhöz vágta.

Shoto szemszöge:

Aika vére úgy megbolydult, mint egy dühös darázsfészek. A lány levegő után kapott, s a szemeiben tisztán látszott, hogy valami átvette az uralmat az elméje felett. Valami, amit talán mélyen megpróbált elrejteni magában.

Aizawa megmozdult, ahogy ő is. Mindketten megérezték, hogy ha most nem tesznek valamit, akkor ez kegyetlenül el fog harapódzni. Viszont Aika túl gyors volt.

- Ne merd... még egyszer... a szádra venni a nevét! - sikoltotta, majd a vérét a nyakát átszakítva teljes egészében átszúrta a fiú kezét. Mirio is felkiáltott fájdalmában, majd Aika a vérét használva eltaszította magától, de úgy, hogy a szemközti falnak csapódott. A tenyerében lévő tüskének köszönhetően még mindig nem tudta használni a képességét, így teljes erővel hatott rá a becsapódás.

Aika felpattant, mire Aizawa sálja köré tekeredett, Shoto pedig odarohant hozzá, és befagyasztotta a lány nyakán lévő sebet.

- Aika, nyugodj meg, semmi baj... ez csak egy harc volt! - Shoto igyekezett megnyugtatni, mire a lány tekintete kitisztult, és végtelenül rémülté vált.

- Annyira... sajnálom... - suttogta elkeseredve, a sírás szélén.

Ebben a pillanatban Aizawa is odaért, és kiütötte.

- Nem tehettem mást - csóválta a fejét a tanár, azzal felnyalábolta az alélt gyereket, mint egy zsákot. - Elviszem Recoveryhez. Mirio, fejezd be a bemutatót, válaszolj a kérdésekre, és utáni mindenki menjen vissza az épületbe! - utasította a csapatot. - A csata győzelme téged illet. És menj el te is az öregasszonyhoz. Nem néz ki jól a kezed.

Azzal kisietett az épületből.

Bakugo szemszöge:

- Hé! Ha van szemetetek, hozzátok ide!

- Bakugo, köszi! - szaladt felé Kirishima.

- Kérlek ezt is vidd - lépett hozzá a madárfejű.

- Add ide!

- Az enyémet is!

- Az enyémet is!

- És az enyémet!

- Köszönöm!

- Merci!

- Kösz!

- Túl sokat gyűjtöttetek össze, rohadékok! - kelt ki magából.

A kanapéknál a lányok beszélgettek.

- Togata-senpai története, hogy miképp lett utolsóból első remek volt, nem? - visongott a rózsaszín.

- Most már nagyon várom a hősi gyakorlatot - fordult Uraraka felé a békacsaj.

- Vajon hogyan alakul majd? Azt mondták, ki kell találniuk még, hogy mi legyen az elsősökkel...

- Csak annyit tehetünk, hogy várunk Aizawa-sensei jelzésére.

Ekkor Akaguro rohant be a helyiségbe. Katsuki helyből kiszúrta, hogy a nyakát vastagon bekötötték.

- Mindenki! - vágta magát vigyázzba a lány. - Nagyon sajnálom, hogy tönkretettem a mai gyakorlatot!

Azzal meghajolt az osztály előtt.

- Semmi gond, Akaguro - vonta meg a vállát Tokoyami. - Én igazán nem panaszkodhatok egy ilyesmi miatt az edzőtábor óta...

- Semmi baj, Aika-chan! - mosolyodott el Uraraka. - A lényeg, hogy jól vagy!

- Togata-kuntól is bocsánatot kértem... hála égnek nem szenvedett maradandó károsodást - motyogta zavartan Akaguro.

Katsuki összeráncolta a homlokát. Mégis mi a fenéről beszélnek ezek?

- Hé, Bakaguro!

- Hm?

Vacsora után az osztály szétszéledt, de Katsukinak most már eltökélt szándéka volt feltenni néhány kérdést a lánynak.

- Mi a fészkes fenéről beszéltetek délután? És miért van bekötve a nyakad?

- Oh, az azért, mert bejött hozzánk három harmadéves, és...

Azzal a lány darált és darált, mígnem a történet végére ért, miszerint a gyengélkedőn ébredt, és bocsánatot kért a harmadévestől, akinek átluggatta a kezét.

- Nagyjából ez a történet - pislogott maga elé elgondolkozva.

Katsukinak viszont feltűnt valami.

- Miért borult el az agyad, mikor az a kölyök a földre lökött? Egyszerűen kikerülted a miért kérdést. És Deku valami olyasmit kérdezett a felemástól, hogy kit emlegethettél, mikor felüvöltöttél utána.

Erre a lány nyelt egyet.

- Semmi különös nem volt abban - rázta meg a fejét. - Tényleg!

Katsuki nem nagyon hitt neki, de nem akarta feszegetni a témát. Ha nem akarja elmondani, tartsa meg magának, amíg nem lesz képes rá. Biztos valami az apjával kapcsolatban. Végtére is, Akagurot jól láthatóan megviselte az apja szökése.

Később viszont Katsuki kénytelen volt elismerni, hogy hatalmasat tévedett.

Yahho, mindenki! Nos, elértük az anime végét. A történet természetesen folytatódni fog, valamennyire tartani fogom magam a mangához is, viszont ez azt jelenti, hogy akik csak a sorozatot nézik, spoilerbe fognak ütközni. És nem kicsibe.

Mivel rengeteg helyen megkavartam a dolgokat, mert miért ne, sok dolog fog változni, ahogy eddig is, de a fő szál az még mindig az eredeti sztori alapján fog haladni (nagyjából).

Na de, azt hiszem egy olyan minimum egyhetes szünet be fog állni, mert újraolvasom a mangát, hogy biztosra tudjam komponálni a cselekmény további folyamatát.

Addig is... szent atya ég, a sztori átlépte a nyolcezer olvasót és az ezer szavazatot. Imádlak titeket! És baromi jó olvasgatni a komment szekciót is, mert elképesztően aranyos/jó/menő/stb. véleményeket írtok!

Ami pedig a TodoDekut illeti: Nem, nem fogok leállni vele. Volt egy-két ellenkező komment, de azoknak üzenem, hogy nyugi! Nem fogok yaoit kanyarítani a cselekményből, mert nem az a fő célom. Egyszerűen imádom ezt a párost, és kész. Szóval pls ne öljetek meg, ha esetleg beteljesül Todoroki és Midoriya szerelme. Köszi!

Az AiKatsuki ship pedig változatlanul tetszik, és továbbra is az lesz a fő szerelmi szál. Örülök, hogy ti is hasonló véleményen vagytok - a kommentekből ítélve.

Jó éjszakát, minden jót!

Ui: Ha valamit elírtam, nyugodtan szóljatok. Lehet ebben a részben több a hiba mint amennyit szeretnék látni benne.