- Nos, az első teszten átjutó száz diákot kérem, hogy nézzék meg ezt - sóhajtott Mera a mikrofonba.

- Ez a harcmező... - jegyezte meg Midoriya, ahogy a monitorra kivetítették az egyik épület képét.

- Vajon mi fog történni? - kérdezte Ochako.

Ebben a pillanatban az összes építményt felrobbantották. A gyárak, az épületek, de még az a pár földhegy is összedőlt, ami a pályán volt.

- Miért...?!

- A következő teszt lesz az utolsó.

Aika feszülten figyelt, egyik lábáról a másikra állva.

- Mind bámészkodók lesztek egy katasztrófa bekövetkezésekor, és mentési gyakorlatot kell végrehajtanotok.

- Bányászók? - kérdezte a Mineta-Kaminari páros.

- Bámészkodók! - javította ki a fiúkat Hagakure. - Olyan emberek, akik a helyszínen vannak. Tanultuk órán, nem rémlik?

- Habár a kifejezést használják átlagos civilekre is - tette hozzá Yaomomo.

- Feltételezzük, hogy akik átmentek az első teszten, megkapták az engedélyüket. Most megnézzük, miként muzsikáltok a mentési folyamatokban.

- Mentés... - motyogta Midoriya.

- Ott emberek vannak - mutatott Shoji egyik karja a képernyőre. Sato felkiáltott meglepetésében.

- Idősek és gyerekek?!

- Mit keresnek ott?! - visította Mineta.

- Ők képzett megmentendő emberek, akik már nagyon vártak erre, vagyis a "Help Us Company", röviden HUC.

- Profi megmentendő emberek? - értetlenkedett karba tett kézzel Sero.

- Jó sok szakma van a világon, mi? - tette a mutatóujját szokás szerint az állára Tsuyu.

- Ez a hősök népszerűségétől zengő világhoz idomult szakma - magyarázta Ojiro.

- A HUC emberei sérült áldozatoknak öltöztek be, és bámészkodnak a katasztrófa színhelyén. Nektek kell kimenekítenek őket onnan. Továbbá, pontok alapján értékeljük a mentéseteket, és ha a határérték felett lesztek a vizsga végén, átmentetek. Tíz perc múlva kezdjük, úgyhogy intézzétek el a szükségleteiteket addig!

- Midoriya-kun... - lépett Dekuhoz Iida.

- Igen. Vajon ezt a helyszínt a Camino incidensről mintázták?

- Való igaz, hasonló a helyzet. Akkor arra koncentráltunk, hogy minél távolabb vigyük Bakugo-kunt és Akaguro-sant a gonosztevőktől, és hogy ne kerüljünk a profik útjába. Mindeközben sokan estek áldozatul.

Aika nyelt egyet, és hirtelen elment az étvágya. Kedvetlenül leeresztette a kezét, és a félig megevett almáját a kukába hajította.

Leült a többiektől lehető legmesszebbi padra, és a karjaira meredt. Ha akkor erősebb lett volna, nem haltak volna meg annyian. Ha meg tudta volna magát védeni, és nem lett volna olyan ostoba, hogy teljesen megbízik abban, hogy a vérét nem fogják átvágni, nem rabolják el, és All Might talán egy kicsit tovább erősíthette volna a hősök táborát.

- Hé, Bakaguro.

Aika összerezzent, ahogy Bakugo levetette magát mellé.

- Mi-Mi az, Bukko-kun?

- Mi bajod? - morogta a fiú.

Aika nagy szemeket meresztve fordította a fejét a fiúra.

- Mi van?

- Téged komolyan érdekel más baja...?

- Ne legyél pofátlan! - csattant fel a fiú. - Azt kérdeztem, mi bajod! Válaszolhatnál, baszki!

- Amit Iida-kun mondott...

Erre a szőke fiú tekintete elsötétült.

- Szóval téged is emészt.

- Ha erősebb lettem volna, nem raboltak volna el...

- És All Might még mindig a toppon lehetne, hacsak látszólag is. Engem is megöl ez az érzés. Miért kellett nekünk lenni az ok a bukásához...? - sziszegte a fiú, és ökölbe szorította a kezét.

- Nem csak ez - rázta meg a fejét Aika.

- Mi van még? - fordult felé a fiú már-már érdeklődve.

Aika tudta, hogy Bakugo csak azért beszél vele, mert ő is ugyanazt érezte. Képesek voltak megérteni és elfogadni a másik aggodalmát és érzéseit a dologgal kapcsolatban. Nem volt benne biztos, hogy Bukko ezen kívül is hozzászólt volna. De kénytelen volt bevallani, hogy jól esett neki az érzelmei kiöntése egy olyasvalakinek, aki tudta miről beszélt.

- Amikor All For One berobbantotta a fél várost... én hallottam az emberek szívét, Bukko-kun... nyílt törések, belső vérzések, óriási sebek, és a folyamatos... - a mellkasára szorította a kezét. A hangja berekedt, annyira rossz volt felidéznie. - ... a folyamatos halkulás... hallottam, ahogy meghalnak körülöttem az emberek. És nem tudtam tenni semmit. Semmit az ég egy adta világon. Nem tudtam segíteni, én is bajban voltam, te is, Tenko-chan is... És közben mindenki más is, és én csak ott álltam, mint valami hülye, azt se tudva mit kezdjek magammal...

Bakugo csendben hallgatta végig. Mikor megakadt a beszédben, megszólalt:

- Nem akarsz ezzel valami pszichológushoz menni?

- És te?

- A francokat!

- Na látod, én sem... a lelkedben lévő problémákat ne bízd sarlatánokra. Számodra csak az igaz, amit te érzel, és ezt senki sem foghatja fel teljesen. Ha le akarod győzni, ismerd ki magad, és mondj le a hazugságokról - suttogta.

- Mint valami nyálas idézet, csak kicsit realistább. Tuti nem te találtad ki.

- Nem is. Csak... mondta valaki, akit ismerek.

Nem mondhatta el, hogy az apja és a nagybátyja egyöntetűen egyetértettek ebben. Éppen ezért egyik Akaguro fivér sem hazudott magának, egymásnak vagy neki. Inkább nem válaszoltak, vagy annyit mondtak, hogy nem mondhatják el a dolgot, amiről nem tudhatott. Mellesleg, hallotta volna, ha hazudnak.

Bakugo szemszöge:

Látta Bakaguro arcán, hogy nem akarja elmondani, kitől hallotta ezt a lelkizős, hülye szöveget. De mégis, volt benne igazság. Csak önmaguk ismerhették ki eléggé az érzelmeiket ahhoz, hogy változtassanak.

Viszont látta a lány arcán, hogy borzasztóan depresszív hatással van rá az élmény. Hallani, ahogy az emberek meghalnak. Férfiak, nők, idősek, gyerekek. És semmit sem tudott tenni.

De ő majd tesz. Elhatározta, hogy rendesen megbeszéli Dekuval a dolgot, és Bakagurot sem hagyhatta ki belőle. Ő ismerte Dekut és All Mightot jobban, és bármily bunkó volt a kijelentés, Bakaguro majdnem tíz évet élt teljesen elzártan a világtól, kitéve az apja őrült nevelési módszereinek és a fanatikus rajongásának All Might iránt. Ami több hős testi épségébe és életébe került.

Bakaguro nem tudott volna beszélni erről Dekuval úgy, ahogy ő. Nem helyezte volna a problémáját mások elé, főként mert látta, hogy a többi idióta milyen keményen küzd a céljáért. Egy percig se jutott eszébe az, hogy bárkinek a terhére legyen vagy elmondja neki a baját. Biztos volt benne, hogy vele is csak azért beszélt, mert ugyanaz a súly nyomta a vállukat.

Hirtelen felhangzott a dudaszó, és a hangosbemondó bejelentette:

- A gonosztevők terrortámadást hajtottak végre. Ez Valamiváros minden részét érintette. Az épületek összedőltek, így sokan megsérültek.

- Ez már a gyakorlat szövegkönyve? - nézett körbe a békacsaj.

- Akkor...

- Kezdődik.

- A súlyosan károsult utak miatt az első mentőalakulatok késnek. Az érkezésükig a helyszínen lévő hősök vezetik a mentőakciót. Mentsetek meg annyi életet, amennyit tudtok!

- Ez is szétnyílik? - kiáltott fel a szalagos gyerek, mikor az állomás falai megmozdultak.

Bakaguro felugrott.

- Annyi életet mentek, amennyit tudok - a karjából kiálló tűk nyílását felnyitotta.

- Nos akkor... Start! - kiáltotta a hangosbemondó.

Száz diák kezdett rohanni a romok felé.

- Sok sikert Bukko-kun!

- Ne merészeld elbaszni!

Bakaguro megindult arra, ahonnan valószínűleg a legközelebbi szívhangokat hallotta.

Nem tudták mi alapján pontozzák őket, ezért csak az edzés során tanultakat tudta használni.

- Mit vagytok már megint a seggemben, rohadt koloncok?! - üvöltött rá Kirishimára és Kaminarira.

- Mert így döntöttünk!

- Nos akkor kérlek, zavarjátok le a második tesztet a lehető leggyorsabban - sóhajtott Mera.

Aika szemszöge:

Előttem van két gyerek...

Leugrott egy törött ablakkereten át egy felülről betemetett lyukba, hogy elérje a kölyköket. Azok rendesen adták a szerepüket.

- Anyát akarom! - bömbölte az egyikük, míg a másik csak simán zokogott, a fején egy festett sebbel.

- Nyugodjatok meg, a szüleitek bizonyára már kint várnak rátok! - igyekezett megnyugtatni őket, és kitapintotta a pulzusukat.

Megvizsgálta az egyikük fején lévő sebet.

- Most ne nyúlj a fejedhez, oké? Van ott egy kis bibi, és azért fáj. Ne félj, kiviszlek, és teszek rá kötést, oké? Tudtok járni, igaz?

A két gyerek bólogatott.

- Akkor most kimegyünk innét, egy jobb helyre, oké? - mosolygott rájuk Aika. - Most már nincs semmi baj, itt vagyok, és megmentelek titeket. Anyukátok biztos kint vár rátok.

A karjába vette a két gyereket, és a vérét kieresztve felrántotta magát a felszínre.

A közelben felállítottak egy állomást a sérülteknek, ahol több vele egyidős is dolgozott.

- Áh, még két gyerek - fordult felé egy barna hajú lány.

- Mindketten súlyos sokkban vannak, az egyikük könnyű sérült, a másikuknak a fején van egy seb, de nem olyan mély. Értelmesen képesek válaszolni a kérdésekre és nincs végtag sérülésük.

- Jó, vidd őket jobb oldalra! - mutatott a lány az irányba.

- Na látod, máris jobb. Ha látod anyukád vagy apukád rögtön szólj, oké? Én megnézem a többi sérültet is.

- Hm... nem jár mínusz pont - hümmögött az egyik gyerek teljesen nyugodt hangon.

Aika valamivel jobb hangulatban folytatta a munkát. A mentőállomáson maradt, ahova folyamatosan érkeztek a sérültek. Segített az elsősegélyben és az ellátásban.

- Nahát, Midoriya! - fordult a fiú felé, aki szintén egy gyereket hozott magával. - Hadd nézzem azt a fiút.

Odasietett hozzájuk.

- Jó! A feje megsérült. Nagyon vérzik, de nem mély a seb. Értelmesen válaszol a kérdésekre.

Aika széthúzta a kölyök szemét, hogy lássa, hogy reagál a fényre.

- Igen, jól néz ki. Vidd oda, jobb oldalra!

Midoriya megindult a gyerekkel, ám ebben a pillanatban pontosan az állomás mellett szétrobbant a fal.

Mindenki felkiáltott meglepetésében, Deku pedig igyekezett megvédeni a fiút.

- Ez meg mi?!

A hatalmas porfelhőből a tízes számú hős, Gang Orca jelent meg, egy seregnyi emberrel az oldalán.

- Mentés és harc! Megbirkóztok egyszerre a két feladattal?

Aika elsápadt. Gang Orca gonosztevőt játszik?!

- Gonosztevők bukkantak fel, és ámokfutásba kezdtek. A helyszínen lévő hősjelölteknek folytatniuk kell a mentést, miközben a gonosztevőkről is gondoskodnak.

- Harc közben folytassuk a mentést is?!

Aika a sebesültekre nézett, majd a feléjük tartó gonosztevőkre.

- Nos... mit fogtok tenni? - Gang Orca lazán hátravetette a köpenyét, és megindult feléjük. - Harcoltok vagy védelmeztek? Segítetek vagy menekültök? Mit fogtok tenni, hősök?

Azzal a csapat megrohamozta őket.

Midoriya már készült az ugrásra, de Shindou megelőzte.

- Vigyél mindenkit biztonságba!

Azzal előrerohant.

- Shindou-san?!

- Fogadjuk meg a tanácsát, Deku-kun! Evakuáljatok, és megvédem a terepet!

Azzal kiengedte a limitjét, és egy vörösen fénylő, hatalmas, vékony ám mégis elképesztően erős pajzzsal állta el az utat a mentőállomás és a gonosztevők között.

- Vigyétek őket a lehető legmesszebb a gonosztevőktől! - kiáltotta Shindou, és a kezét a talajra helyezte. - Másodpercenként megdöngetem őket egy rengéssel!

A föld megmozdult, megremegett és darabokra tört.

- Nem hagyom, hogy közelebb jöjjenek!

A gonosztevők elvesztették az egyensúlyukat, és a levegőbe repülő földdarabok elsodorták őket.

- Hasztalan.

Hirtelen Gang Orca jelent meg a képben, és valamilyen hanghullámot bocsájtott ki, minek hatására a fekete hajú fiú tehetetlenül esett el.

- Egyfős előőrs, mikor ekkora különbség van a képességeink között? Lebecsültök minket.

- Shindou-kun! - kiáltotta Aika. - Deku-kun, hogy álltok?!

- Menj csak!

Aika megszüntette a pajzsot, és a vérét kötélként használva támadott.

Gang Orca és a csapata sem teketóriázott sokat. Az emberek egyesével megcélozták őt valamiféle anyagot kilövő ágyúval.

- Cement? - pillantott Aika a mellette elzúgó lövedékekre.

- Azonnal száradó! Találjátok el, és nem lesz gond vele!

- Mintha hagynám!

A vérét használva egyszerre vagy öt embert ütött ki, és folyamatosan védte Gang Orca támadásait is. A háta mögött többen is jöttek az osztályból, hogy segítsenek Midoriyának.

Hirtelen Gang Orca oldalra fordult, és a hanghullámait használva kivédte a meglepetésként felé érkező jégsugarat.

- Sho-chan!

- Segítek, rendben?!

- Hasztalan támadás - szólt Gang Orca.

- Ahogy az várható a tízes számú hőstől.

Hirtelen feltámadt a szél, és a levegőben megjelent Inasa.

- Szálljatok el! - kiabálta. A gonosztevőket felkapta a szél, csak Gang Orca maradt a lábán. - Támadnak a gonosztevők? Igencsak heves fejleményeket készítettetek elő!

Shoto és ő egyszerre néztek egymásra, és mindkettejük tekintete elsötétült. Aikának nem volt ideje foglalkozni a bajukkal, hanem Gang Orcára vetette magát, míg Inasa megszólalt.

- Hogy pont egyszerre érkezzek veled...

Shoto elfordult, úgy válaszolt.

- Miért nem mész segíteni az elsősegélyállomás evakuálásban? A képességed alkalmas rá, nem?! Majd Aika és én gondoskodunk róla.

Inasa nem válaszolt, helyette összehúzta magát, míg Shoto felemelte a bal kezét. Aika elugrott Gang Orca útjából, pont mikor a két fiú eleresztette a képességét.

Viszont a dolog nem úgy sült el, ahogy tervezték. A szél elfújta a tüzet, míg az felfelé áramoltatta a levegőt. Aika félreugrott a lángok elől, és felkiáltott.

- Hova az istenbe céloztok?!

A gonosztevők is veszítettek a lendületükből egy percre, mert nem értették, mi történt hirtelen a két srác erejével és tartásával. Ugyanis nekiálltak szapulni egymást.

- Miért tüzet használtál?! A hőtől felfelé áramlik a levegő!

- Mert korábban kivédte a jégtámadásomat! Nem szándékosan csináltad?! A lángod elfújta a tüzemet!

- Te csináltad szándékosan, hogy elhappold előlem a dicsőséget!

- Miért tennék ilyet?!

- Miért ne?! Hiszen te Endeavor fia vagy!

Ezzel érzékeny pontra tapintott. Aika hallotta, ahogy Shoto szíve ritmust vált, és a fiú az eddigieknél sokkal dühösebben válaszolt.

- Mégis mi a fene bajod van neked?! Az öregemnek semmi köze...

Ebben a pillanatban egy cementlövedék eltalálta.

- Ez röhejes! Hihetetlen, hogy itt álltok neki vitatkozni - mondta megvetően Gang Orca, a csapata pedig tüzelni kezdett.

Shoto jégfalat növesztett maga elé, míg Inasa manőverezni kezdett.

-  Hogy érted, hogy semmi köze ehhez?! Már hogy ne lenne!

Aika meghökkenve tapasztalta, hogy Inasa szívverése szomorúan dobol a fiú bordái mögött.

- Az én szememben a hősök szenvedélyesek. Szenvedélyes szívükkel reményt és ösztönzést adnak az embereknek! Csak úgy süt róluk!

A fiú szünetet tartott. Az emlékei törhettek fel benne, mert múlt időben kezdett beszélni.

- Épp ezért sokkolt. Ugyanis semmi mást nem láttam a szemeiben, csak jéghideg gyűlöletet!

Aikának és Shotonak is gyorsan leesett, hogy a lángoló hősről van szó.

- Aztán a felvételi vizsgán... amint megláttalak, tudtam ki vagy. Ugyanis neked ugyanolyan rideg tekinteted volt!

- Ugyanolyan? - sziszegte Shoto. - Ez nevetséges. Nem vagyok olyan, mint ő.

Aika riadtan kiáltott fel, mert érezte, hogy unokatestvére kezdi elveszteni a nyugalmát:

- Sho-chan, most ne erre figyelj! Ne veszítsd el a hidegvéred!

- Te és az apád vagytok az egyetlen hősök, akiket semmiképp nem ismerek el! - kiabálta Inasa, és ismét támadott. - Ennyi!

- Koncentrálj, Sho-chan!

Aika mondhatott bármit, ismét ki kellett térnie a lángok és a szélvihar elől. Ez nem jó. Ez nagyon nagyon nagyon nem jó.

- Megint? Te tényleg rohadtul... - kezdte ismét Inasa, ám ekkor mindkét fiú ugyanabba az iránya kapta a fejét.

Az eltérített lángok Shindou felé tartottak, aki tehetetlenül feküdt a földön.

- Ne...!

Az egész egy pillanat műve volt. Deku mintha a semmiből tűnt volna fel. Aika hálásan, míg Shoto és Inasa döbbenten meredtek a dühös fiúra. Midoriya megragadta Shindout és elugrott vele onnét.

- Mégis... mit műveltek?!! - üvöltötte.

Távolabb értek földet, ahol már egyikük sem volt veszélyben.

- Na idefigyeljetek! - kiabálta Aika. - Inasa-kun, fogalmam sincs, mi bajod Sho-channal, de ezt a vizsga után rendezzétek le, értitek?! Most a vizsga a lényeg!

- Vizsga... - Shoto meglepődve, szinte sokkolva fordult a szél erejű fiú felé. - A U.A. felvételi vizsgája...

A szemében felismerés, döbbenet és valamennyi megbánás tükröződött.

- Megismétlem! Tegyétek ezt félre a vizsga végéig, és viselkedjetek normálisan, vagy...

Eddig jutott, ugyanis ekkor Gang Orca támadott. Úgy tűnt Shotora, de Aika már látta a következő mozdulatot.

- Inasa!

- Először a szélről gondoskodom!

A tízes számú hős kilőtte a levegőben lévő fiú felé a hanghullámot, ami telibe találta áldozatát. Inasa felüvöltött.

- Ez az! Ez a főnök és a mi csapatmunkánk! - kiabáltak a gonosztevők.

- Az összes vizsgázót lebetonozom!

Inasa zuhanni kezdett lefelé, éppen hogy csak használva a szelét, ezzel csökkentve a becsapódást.

- Hé! - kiáltotta Shoto és Aika egyszerre, s a következő pillanatban Gang Orca marka a felemás hajú fiú nyakára kulcsolódott.

Shoto telibe kapta a hanghullám találatot.

- Ne!

Aika a vérét kieresztve egy eszelősen vastag gátat emelt a fiú feje és Gang Orca közé, a helyhiány miatt így eltaszította őket egymás közeléből.

Shoto a földre esett, Aika szemébe pedig könnyek szöktek. Nagyon nehéz volt megtartania a vére alakját az erőkihatás erőssége miatt, és majd beleszakadt az erőfeszítésbe.

- Amíg a főnök elintézi őket, gondoskodjunk az evakuáltakról!

Gang Orca emberei megindultak, de Aika nem törődött velük. Most a többiekre kellett bíznia a mentést. Nem vacillálhatott, két helyen pedig nem tudott lenni egyszerre. És aki most meg kellett állítania, az Gang Orca volt.

- Nem engedlek át!

- Majd meglátjuk! - mordult fel a hős, és kilőtte rá a hanghullámot.

Kitért előle, és a vérét használva hátulról támadott. Jó pár ütést bevitt a bálna képességű hősnek, de azok nem voltak rá hatással.

- Nem veszel komolyan! - dörrent rá a férfi. - Vedd úgy, hogy egy gonosztevő vagyok, aki épp bántotta a társaidat!

Aika lihegve megállt öt másodpercre.

- Biztos benne?

- Ne sértegess! Hánynom kell a felsőbbrendűségérzetedtől. Undorító vagy.

Aika felhördült. Ő csak nem akart kárt okozni, erre sértegetni kezdik?! A tekintete eltompult, és átvette a helyét a gyilkos, akit az évek alatt belevertek, de eddig csak Caminoban engedte szabadjára.

- Akkor készüljön - egyenesedett fel mosolyogva. Szinte szelíden beszélt, és egy halvány mosoly játszott ajkain. - Mert megölöm.

Gang Orca megérezte a váltást, mert az izmai egy pillanatra megfeszültek. És ez bőven elég volt Aikának, hogy a kidobós részhez hasonlóan a földbe üsse a vérét, majd egyenesen Gang Orca lábait kapja el vele, ahogy alulról odavezette hozzá őket. És most nem ütött. Hanem szúrt és mart.

Gang Orca elugrott a vére alól, amit azonnal visszahúzott a földbe, és a hős után eresztette, aki a lábába mélyedő tüskéktől most lassabban kezdett mozogni.

Aika meg se mozdult. Egy lépést sem tett, csak a vérével küzdött. Amíg a hős nem ér a közelébe, nem tudja használni teljes erővel a hanghullámot. Sikeresen megragadta a vérével, behálózta, és gúzsba kötötte. A férfit megkerülve a háta mögé ment, hogy minél több vért használhasson a megkötéshez, de a hanghullám se találja. Igyekezett úgy fordítani a helyzetükön, hogy Gang Orca se Inasa, se Shoto felé ne tudjon célozni.

- Sho-chan, Inasa-kun! A segítségetek kell! Az előbbi együttműködésetek egy nagy nulla volt, de tudom, hogy képesek vagytok együttműködni!

Bakugo szemszöge:

- Ch - morogta dühösen.

Ennél idegesítőbb feladatot nem is kaphattak volna. A távolban egy tűztornádó keletkezett, kiáltások hallatszottak. És ő mit csinál... tetves embereket ment, miközben dúl a harc!

Kirishima és Kaminari keményen próbálkoztak mellette. Mintha bármit is számítana.

A tornádó hirtelen eltűnt, majd alig tíz másodperccel később felhangzott a dudaszó. Pont abban a pillanatban, hogy Kirishima felkapta az egyik sebesültet.

- Ebben a pillanatban a HUC utolsó sérültjeit is kimenekítették a veszélyzónából.

- Épp most? - kapta fel a fejét Kaminari.

- Akkor mi voltunk! - képedt el Kirishima.

- Talán önkényesnek tűnik, de ezennel az ideiglenes vizsga tesztje véget ért. Miután összesítettük a pontokat, az eredményeket itt fogjuk kihirdetni. Akik megsérültek, menjenek a gyengélkedőre. A többiek öltözzenek át, és várjanak türelemmel.

Katsuki morogva haladt visszafelé, már azzal sem törődött, hogy a két barom mögötte van-e vagy sem. A harctéren egy halom gonosztevőnek öltözött embert látott eloldalogni, akiket valószínűleg legyőztek, hiszen a Shiketsu és az osztálytársai is ott voltak.

- Hé, felemás, mi volt az a tűztornádó? - mordult rá Todorokira. - Biztos vagyok benne, hogy te voltál.

A fiú ránézett, majd elfordította a tekintetét. Düh volt a szemeiben, és valamiféle szégyen. Katsuki nem értette, hogy miért viselkedik így.

- Mi a fasz... - morogta, de nem igazán érdekelte a dolog. - Hol a félhülye unokatestvéred? Ilyenkor már a nyakadban szokott lógni.

- Hagyjál békén - szólt idegesen Shoto, és elindult az öltözők felé.

Katsuki körbenézett a csatatéren, de Bakaguro sehol sem volt. Viszont a közelben egy hatalmas vértócsa éktelenkedett. Rosszat sejtve elrohant átöltözni, majd a gyengélkedő felé vette az útját.

Mikor benyitott, a gyanúja beigazolódott.

- Te idióta barom, már megint mi a faszt műveltél?! - dörrent rá a lányra, mire az felült az ágyában.

- Szia, Bukko-kun! Hogy sikerült a vizsga? Már kihirdették az eredményeket?! - ijedt meg. - Nem akarok lemaradni, de Gang Orca eltalált a hanghullámával, mikor kiszabadította magát Sho-chan és Inasa-kun lángbörtönéből, és elvesztettem az irányítást, ezért aztán majdnem elvéreztem...

- TE MEG VAGY VESZVE! - ordított fel Katsuki, mire egy nővér mérgesen lepisszegte.

Nem törődve odatrappolt Bakaguro ágyához, és a lány arcába kiabált.

- Ha nem tudod irányítani a testeden kívül a véred, ha kiütnek, akkor miért harcoltál olyannal, aki erre képes volt?!

- Mert Sho-chan és Inasan-kun nem tudtak együtt dolgozni, ezért Gang Orca majdnem az evakuáltak után eredt, és meg kellett állítanom, vagy bántotta volna őket, de persze nekiállt sértegetni, hogy alábecsülöm, és undorító vagyok emiatt, pedig csak nem akartam bántani... Aztán tessék, most ő is itt van valahol, mert elszakítottam a lábában egy ideget, és nem érzi a lábszárát... Nagyon dühös lehet miatta, de hát ő mondta, hogy vegyem komolyan! - hadarta le egyszerre a lány.

Katsuki csak pislogott, szinte beleszédült a szóáradatba.

- Aha... - nyögte ki végül.

A tekintete Bakaguro karjaira vándorolt. A lány kihúzta a csuklójából a tűket, és a helyüket csak két kis piros pötty jelezte. Helyette a bal könyökhajlatába volt vezetve egy cső, ami egy tasakban kezdődött.

A kis tartály tele volt vérrel, és folyamatosan áramlott a lány vénáiba. A címkén az "AB+" felirat állt.

- Szóval AB pozitív... - morogta Katsuki.

- Mi? Ja, igen, sokkal kellemesebb a vércsoportomhoz passzoló vért kapni - bólogatott a lány. - Bárkitől kaphatok, de csak AB pozitívoknak adhatok. Szerencsés vagyok, mi?

Katsukinak akaratlanul is az elrablásuk jutott eszébe. Akkor nem tudta, mi a lány vércsoportja, de még Dabi is jobban el tudta látni Bakagurot, mint ő. Az ellenségük, aki majdnem a halálát okozta, jobb esélyekkel tudta életben tartani. Ki volt téve a gonosztevők kénye-kedvének, csak azért, mert ő nem tudta, hogyan tudná kiszabadítani ilyen állapotban.

Rájött, hogy akkor hozzá se mert volna érni. Mintha valami porcelán lett volna, amit ha erősebben szorít meg, menthetetlenül eltörik.

Akaguro a fejét oldalra billentve fürkészte őt.

- Min gondolkodsz ennyire? - kérdezte. - Az agyadba áramlik egy csomó vér.

- Semmin! - csattant fel. - Semmi közöd hozzá!

- Bocsánat, csak hirtelen kíváncsivá tett... - vonta meg a vállát bűnbánóan a lány, és az ágya mellé tett vizes palack felé nyúlt, mikor megdermedt a mozdulat közben.

A szeme kikerekedett, a szája elnyílt csodálkozásában. Lassan remegni kezdett, és sípolva levegő után kapott.

- Itt van egy... -suttogta.

Katsukinak felfogni sem volt ideje, miről beszél, ugyanis a lány erőszakosan kitépte a karjából a tűt, és kiugrott az ágyból.

- Hé, még nem kelhetsz fel, túl gyenge... - kezdte az előbbi ápoló, de ő mit sem törődve vele kirohant az ajtón. Katsuki utána.

- Hé, mi a f...

- Itt van egy! - kiáltotta neki Akaguro. - És nem hagyom meglépni! Ezúttal nem! Elkapom! MEGÖLÖM!

Befordult egy sarkon, és a váróterem felé rohant.

Mikor odaért, lihegve megállt, és nyugodtságot erőltetett magára.

- Nem ijesztem el... - susogta, majd Katsuki felé fordult. - Bukko-kun, viselkedj természetesen, oké?

Azzal kinyitotta az ajtót.

Mezítláb, a szakadt hősruháját viselve nyugodt léptekkel megindult a Shiketsu diákjai felé. Mikor odaért hozzájuk, megállt, maga mellett a még mindig értelmetlen Katsukival.

- Bocsánat, beszélhetnék a Camie nevű lánnyal? - kérdezte Inasát.

- Áh, Akaguro! - kiáltott fel nagy lelkesen a fiú. - Persze, itt van! De azt mondta, hamarosan megy, mert rosszul lett...

A testhez álló ruhás csaj lépett elő, érdeklődve pillantva kettejükre.

- Te nyomorult kis féreg - sziszegte Akaguro.

Erre mindenki megdermedt, aki hallotta a szavait, majd a következő pillanatban az egész terem feléjük fordult.

Ugyanis Akaguro fogta magát, és minden átmenet nélkül, a bőrét kegyetlenül átszakítva a vérével, a falhoz vágta a másik lányt.

Többen felkiáltottak, a csaj pedig felsikoltott. De nem az ütéstől. Akaguro a falhoz szegezte, méghozzá úgy, hogy átlyukasztotta a tenyereit a véréből formált két tüskével. Egy harmadikat, negyediket és ötödiket alkotva célba vette a lány fejét, szívét és hasát.

- Mit hittél, te aljas kis kurva?! - nevetett fel eszelősen. A hangjából csorgott a düh. - Hogy nem veszlek észre?!

- AKAGURO! - Aizawa rohant feléjük, de a lány nem törődött vele.

- Ha bárki a közelembe jön és megpróbál leszedni róla, megölöm! Higgyétek el, nem lesz kár érte!

Mindenki rémülten és értetlenül meredt rájuk.

- Gyerünk! - Akaguro hangja ostorként csattant a döbbent csendben. - MUTASD MAGAD!

S mivel nem látott menekülési lehetőséget, sem támadási esélyt, Toga Himiko hamis alakja cafatokban leolvadt a lány bőréről. A gonosztevő rémülten és mérgesen lihegve meredt ellenfelére, aki átlátott az álcáján.

Yahho, mindenki! Elnézést a nagy kimaradásért, de nagyon ráfeküdtem a BakuDeku sztorimra, mert végre befejeztem, és a többit meg elhanyagoltam emiatt... 

Aika leleplezi Togát, hiszen hallja a szívdobogásokat, és ismeri is őket, csak annyit hallott, és annyi mindenre koncentrált, hogy csak most vette észre. És Bakugo is kibontakozhat majd végre Midoriya előtt! Az a rész elképesztő lett az animében! Azt hittem, elsírom magamat.

Mivel Togát leleplezték, méginkább el fogok térni az eredeti sztoritól. De a nagy hármas, Overhaul és többiek még benne lesznek, nem kell félni. És ERI. ERI KELL.

Még egyszer elnézést a szünetért, és minden jót!