Katsuki álmosan lépett ki a szobájából, és a lépcsőhöz ballagott. Mi lesz ma? Ha jól emlékezett, akkor ma még a végső támadásra edzenek majd. Megindult lefelé, miközben azon gondolkodott, hogy neki is több ellenfelet kéne kérnie...

Ebben a pillanatban egy alak csapódott neki, majd rohant is tovább. Akkora lendülete volt, hogy majdnem legurult a lépcsőről.

- Hogy basznád meg! Bakaguro!

Ám a fehér hajkorona eltűnt a következő fordulóban.

- Gyere vissza és kérj bocsánatot!

Katsuki üvöltve eredt a lány nyomába, aki valószínűleg észre sem vette, hogy kinek ment neki. Már megint, ugyanaz, mint a táborban. De most holtbiztos, hogy nem esett vízbe. Reggel van, az isten szerelmére! Most mitől van így besózva?

- Mi a fene...? - ugrott félre az útjából Kirishima, mikor átvágtatott a közös téren és az ajtón kisiető lány után futott. - Bakubro, egy lányt üldözni nem valami férfias!

- Pofa súlyba! - kiabált vissza a zselézett hajúra.

Bakaguro átszáguldott az udvaron, be az iskola épületébe, habár még csak reggel hét óra volt. Felrohant a lépcsőkön, és meg sem állt a nővérszobáig. Ott végre lelassított, és megállt az ajtó előtt. Udvariasan bekopogott, és mikor elhangzott a "Gyere be!" felszólítás, kinyitotta az ajtót. Ebben a pillanatban érte őt utol Katsuki.

- Kérj bocsánatot, baszki!

- Neked is jó reggelt Bukko-kun - fintorgott rá a lány, és belépett a steril helyiségbe. - Jó reggelt, sensei!

- Ne hagyj figyelmen kívül!

- Nektek is jó reggelt - mosolygott rájuk Recovery Girl. - Mi szél hozott titeket?

- Bent maradtak, ezért mára inkább megszabadulok tőlük - nyújtotta előre Bakaguro a csuklóit.

- Te éjszaka magadban felejtetted a branüljeidet? - meredt a lány csuklóiban lévő tűkre Katsuki.

- El akartam távolítani, de végül elaludtam tanulás közben - Bakaguro idegesen nevetgélt. - Amúgy perifériás vénakanülnek hívják, Bukko-kun, a branül csak a fantázianeve.

- Ha tudnád, mennyire leszarom. És ezért rohantál úgy, hogy majdnem lelöktél a kurva lépcsőn?

- Tényleg? - Bakaguro csodálkozva pislogott. - Azt hittem, csak a korlátnak mentem neki... mindenesetre akkor az elnézésedet kérem. És igen, ezért rohantam, ugyanis hetvenkét óra folyamatos hordozás után vénagyulladás alakulhat ki, és a vérem kapacitása nem akkora, hogy kezelni tudjak egy ilyen helyzetet, magyarán mindenféleképpen orvosi ellátásra lenne szükségem, ha a szövődmény fellépne. És onnantól a thrombophlebitis már csak egy lépés...

- Egy. Baromira nem tudom, hogy miről beszélsz. Kettő. Nem is érdekel. És három. Mi a faszért vagy ilyen figyelmetlen, ha ez ilyen veszélyes? Tetejébe a rohadt vizsga előtt!

- Aranyos, hogy így aggódsz a barátodért Bakugo - mosolygott rá a vénasszony, és elkezdte leszedni a ragtapaszt Aika kezeiről, hogy egyszerűbben ki tudja húzni a két tűt. - Akaguro, a bokáidból neked kell kiszedned, ez is egy fontos gyakorlat.

- Értettem.

Katsuki eléggé meglepődött, mikor a vénasszony Bakagurot a barátjának nevezte. Nem tudta mennyi ideig próbálták megfejteni a fejében forgó fogaskerekek ennek a valóságalapját, csak arra eszmélt fel, hogy Bakaguro a szeme előtt csettintget.

- Bukko-kun? Föld hívja Bukkot!

- Ne baszakodj velem! - lökte el a lány kezét.

- De már vagy három perce így állsz, és bámulsz a semmibe. Ha nem indulsz el visszafele, nem lesz időd reggelizni.

- Ezt úgy mondod, mintha te már ettél volna - háborgott, miközben megindultak a csendes folyosón.

- Én ettem is, csak vissza mentem a szobámba bepakolni, hogy már csak a táskámat kelljen felkapnom.

- Akkor miért nem hoztad magaddal a táskádat?

- Megígértem Shotonak, hogy segítek neki valamiben... - a lány itt megakadt a mondatban, és úgy meredt Katsukira, mintha egy új ember lépett volna a helyére. - Bukko-kun...

- Mi a fene ütött beléd megint? - hangsúlyozta Katsuki az utolsó szót.

- Hiszen te Deku-kun gyerekkori barátja vagy! - csillant fel a lány szeme.

- Zseniális felfedezés, csak ötször pofáztam el múltkor - Bakaguro még csak oda se figyelt.

- A segítségedet szeretném kérni majd délután! Csak el ne felejtsem... mindegy, lényeg a lényeg, majd órák után szeretnék kérdezni valamit. Hogy ez eddig nem jutott eszembe...

Azzal teljesen más hangulatban ment tovább. Katsuki csak nevetni tudott a hangulatingadozásán, persze ezt magában tette.

Midoriya szemszöge:

A Gamma jelmezének köszönhetően egyre jobban tudta használni a lábait, és rájött, hogy apró, gyors mozdulatokra kell építkeznie a harcokban. Ha ezen a szálon indul el, akkor egy igen erős végső támadást tud kifejleszteni.

- Te adtál már nevet a támadásnak? - kérdezte Ectoplasm a mellette lévő oszlopon álló Akagurotól.

- Hm... a tüskéket szerintem egyszerűen Süninek fogom nevezni.

Tokoyami is leegyszerűsítette a végső támadása nevét. Jelenleg Fekete Test-nek hívta.

Hamarosan mindenki megtalálta a saját erősségét. A nap folyamán Aizawa-sensei tájékoztatta őket arról, hogy miként fog zajlani a vizsga. Maguk a feladatok nem kerültek napfényre, de megtudták, hogy nagyon kevés elsőéves indul a vizsgán.

- Magyarán akikkel harcolni fogunk, sokkal tovább voltak képezve, és a képességük is ismeretlen számunkra - gondolkodott visszafele menet Todoroki.

- Ugye tudjátok, hogy mi viszont nem leszünk ismeretlenek a számukra? - emelte fel a mutatóujját Akaguro. - Főleg ti, mivel benne voltatok a Sportfesztiválban is, és az a sok incidens is ott volt... A Caminoban én is részt vettem, de ettől függetlenül még mindig ti vagytok a leghátrányosabb helyzetben, mert elemezhető küzdelmeitek vannak fent szerte a világhálón.

- Te aztán tudod, hogyan baszd el az emberek kedvét - vetette oda Kacchan, ahogy elhaladt mellettük a kollégium felé menet.

- Ezek csak egyszerű tények, Bukko-kun. Számíthatunk rá, hogy a többi iskola összedolgozik majd ellenünk, legyen az bármilyen formában. Tehát ezért olyan fontos, hogy meglegyen a végső támadásunk, mivel azt még biztosan nem ismerik. A UA keleten az elit, de a versenytársa, a Shiketsu is ott lesz.

- Más szóval kemény harcoknak nézhetünk elébe - mondta Izuku.

- És ezt annyira, de annyira nem értem! - fakadt ki Akaguro. - Az oké, hogy megtanítanak minket harcolni, de hol marad az emberek megmentése?!

Időközben visszaértek az épületbe, és a cipőjük átvétele után letelepedtek a kanapékra.

- Akaguro-san, hiszen azt is megtanuljuk... Midoriya például megmentette Kouta-kunt - hadonászott Iida.

- Nem - mondta a lány kemény hangot megütve, mire mindenki elnémult. - Csak megvédte. Bocsáss meg Deku-kun, de az nem mentés volt, hanem védelem. Kouta egyáltalán nem szenvedett sérülést, "csupán" életveszélyes helyzetnek volt kitéve.

- Nem értelek, Akaguro-san - rázta a fejét értetlenül Sero. Ashido, Oijiro, Tsuyu, Uraraka és Aoyama szintén értetlenül pislogtak.

- Mondjátok... ha mondjuk egy... egy természeti katasztrófa után, egy összeomlott épület alatt találtok egy embert, mit tesztek?

- Egyértelműen kihozom onnan - vágta rá Kirishima. - Felkapom, és...

- És meg is ölted - bólintott sötéten Akaguro.

A fiú megrezzent erre. Mindenki a folytatást várta, még Kacchan is figyelni látszott.

- Ha az illető mondjuk belső vérzést szenvedett el, a legapróbb mozdítás megölheti, attól függően, hogy hol gyülemlett fel benne vér. Vagy ha a légcső elzáródott valami miatt, szigorúan tilos álló vagy akár ülő helyzetbe felemelni.

- Akkor mit kéne tennem, Akaguro-san? - kérdezte Uraraka.

- Elsőként meg kell bizonyosodnod arról, hogy te magad biztonságosan el tudsz-e jutni a sérülthöz, nem bolygatva meg a környezetét. Ha nem kell biztosítanod a terepet, akkor amint odaérsz hozzá, ellenőrizned kell, hogy megszólítható-e. Hiába tűnik úgy, hogy eszméleténél van, ha nem reagál sem hangra, sem fényre, és a reflexei sem működnek, akkor automatikusan nem megszólíthatóvá válik. Amennyiben nem megszólítható, azonnal ellenőrizni kell a légzést és a pulzusszámot. Bármilyen sérülése lehet, ezért meg kell bizonyosodni arról is, hogy biztonságosan mozgatni lehet-e. Ha ez nem lehetséges, akkor csak a biztonságos terület eléréséig lehet mozgatni, utána lehetőség szerint stabil oldal- vagy hanyatt fekvésbe helyezni, de csak akkor, ha a hátán, karján és az oldalán nincs semmilyen nehezen elzárható, vagy éppen nem kezelhető nyílt seb vagy törés. És ekkor a mentők még nem is vették át a sérültet. Leegyszerűsítve, borzasztó károkat tehettek valakiben mentés közben.

- Szerintem jelentkezek egy életmentő tanfolyamra - mondta csendesen Yaoyorozu. - Erre még egyáltalán nem gondoltunk, hogy ilyen esetek is lehetnek...

- Persze, hogy nem, mivel túlságosan a harcra összpontosítanak titeket. Pedig a végső technikák vajmi keveset érnek egy földrengés vagy szökőár ellen - oktatta ki őket a lány. - Nem tudom, hogy a hősképzők hogyan oldják ezt meg, de még egyszer sem láttam életmentő gyakorlatokat az épület falain belül.

 A többiek lassan szétszéledtek. Mindegyiküket gondolkodásra késztette a most hallott információtömeg. Izuku szomorkásan nézett Akaguro után, aki a lifthez ment.

- Ilyenkor jut eszembe, hogy Akaguro-san miért is veszi ennyire komolyan az ilyen dolgokat - sóhajtotta.

- Természetesen igyekszik túltenni magát rajta, de látszódik, hogy a személyiségét erősen megformálta az eddigi élete - mondta Todoroki, aki egy másik kanapén üldögélt.

- Nekem is erősebbé kell válnom - Izuku ökölbe szorította a kezét.

- Azt ne feledd, hogy így is elég erős vagy.

- De nem eléggé - rázta meg a fejét Izuku.

- Ezt én is ugyanúgy mondhatnám...

Aika szemszöge:

Végig ment a folyosón, majd illedelmesen bekopogott.

- Mit akarsz? - mordult rá Bakugo, mikor benyitott a szobába.

- Mondtam, hogy a segítségedet szeretném kérni.

- Mivel kapcsolatban?

- Tudnál mesélni nekem Deku-kunról?

Bakugo döbbenten megfordult a székén, és szembenézett vele.

- Mi a faszért akarsz te Dekuról információkat?

Aika elgondolkodott. Elmondhatja-e Sho-chan titkát bárkinek is? Végül így felelt:

- Kell egy barátomnak, mert tetszik neki.

- Deku? Tetszik egy lánynak? - nevetett fel Bukko. - Veszett ügy.

- Miért? - pislogott Aika értetlenül.

- Mert Deku meleg, hülyegyerek. Nem láttad, hogy Uraraka hogyan nézett rá pár hete? És észre sem vette, de még csak reakciói sem voltak, mikor az a csaj a közelébe került.

Bakugo szemszöge:

Bakaguro erre olyan arccal nézett rá, mint akinek előrehozták a születésnapját.

- Ebben... ebben biztos vagy? - hebegte.

- Teljes mértékben. Gyerekkora óta ismerem. Dekunak egyetlen lány sem fogja megdobogtatni a buzi kis szívét.

Bakaguro erre akkorát ugrott és sikoltott örömében, hogy majdnem leesett a székről ijedtében.

- Ezt nem hiszem el! Hihetetlen! ÁÁÁHH! Köszönöm, Bukko-kun! - kiabálta a lány, és önkívületében fel-alá pattogott.

- Még egy kérdésemre válaszolj, kérlek. Mit szeret Deku-kun? A hősökön kívül?

- Edzeni.

- Mást mondj!

- Motyogni, felbaszni az agyam, analizálni mindent ami a közelébe kerül.

- Ne idegesíts már! - nyavalygott a lány. - Ez nagyon fontos!

- Jó, szereti az eperízű fagylaltot, a katsudont, a hullócsillagokat és a halakat. Na, boldog vagy, baszki?

- Teljes mértékben - csillogott vidáman a lány szeme. - Köszönöm még egyszer! További szép napot Bukko-kun! És nagyon nagyon nagyon köszönöm!

Azzal Katsukihoz lépett és egy mozdulattal átölelte. A fiú erre annyira megdöbbent, hogy szólni sem tudott, csak mikor Bakaguro elengedte.

- Ezt mi a faszért csináltad?!

- Mert barátok vagyunk. Legalábbis szerintem. De ha zavar, akkor többet nem csinálom - azzal a lány kisietett a szobájából.

Katsuki megzavarodva nézett utána. Barátok? Végül is, egyre többet beszélgetett Bakaguroval.

- Barom - motyogta, és visszafordult az asztalához.

- Ó, Chizy, nem is mondtad, hogy ilyen tündéri kislányod van! Hát milyen bátyus vagy te?

- Megmondtam, hogy ne becézz ilyen idegesítő angolsággal - morogta Chizome. - És igen, ő Aika. Aika, ő itt az öcsém, Akaguro Kenji.

- Szervusz, Aika-chan. Szólíts csak Kenjinek, de a Sam is megfelel, ha az a név jobban tetszik. Vannak, akik jobban szeretnek így nevezni - Kenji mosolyogva letérdelt hozzá. Ugyanolyan vad, fekete haja volt, mint a bátyának, és a szeme is vörösen fénylett. Az arca formája is teljesen ugyanolyan volt, mint Chizoméé.

Aika csendesen figyelte a férfit. Félt tőle. Tisztán érezte rajta, hogy ha akarná, bármikor, akár most azonnal megölhetné mindkettejüket. Az mintha olvasott volna a gondolataiban.

- Ne félj, téged és Chizyt sosem bántanám - azzal Kenji összeborzolta a haját, felegyenesedett, és a testvéréhez fordult. - Miért hívtál ide, Chizy? Tudod, hogy sok dolgom van.

- Azt akarom, hogy tanítsd Aikát.

Erre Kenji felnevetett, de a hangjából hiányzott az öröm.

- Chizy, hallod, hogy mit beszélsz? Én nem tanár vagyok, hanem bérgyilkos.

- Azt akarom, hogy tanítsd. Sokat tudsz neki átadni, és minden, amit tudsz, hatalmas hasznára válik majd.

- Hát nem tudom... mondjuk nagy munkát mostanában nem kaptam. Egye fene! Fél év - nyújtotta ki felé a kezét Kenji.

- Egy nappal se több - mondta Chizome, és kezet ráztak.

- Kérdezhetek párat? Fontos lenne tudnom, milyen képzés felel meg neki a leginkább.

- Hé, Bakaguro! - mikor Aika kinyitotta a szemét, egy mérges (mondjuk mikor nem az) Bakugoval találta szembe magát. - Megérkeztünk, úgyhogy pattanj!

A busz tényleg fékezett, majd megállt. Aika nagyot nyújtózva lépett ki a többiek nyomában a járműből.

- Szóval ez lenne a Nemzeti Takoba Aréna? - nézett fel a hatalmas épületre.

- Kezdek ideges lenni - motyogta Jiro, és Mineta is nyugtalanul állt az egyik lábáról a másikra.

- Vajon mi lesz a feladat? Vajon megszerzem az ideiglenes engedélyt?

- Mineta - hajolt le hozzá Aizawa. - Ne vacillálj! Szerezd meg!

- M-M-Még szép!

- Ha átmentek a teszten, és megszerzitek az engedélyt, akkor hőstojásból csirkévé váltok. Félprofivá fogtok érni. Mindent bele!

- Jól van, csirke leszek! - mondta fellelkesülve Kaminari.

- Hangozzon hát el a szokásos! - szorított ökölbe a kezét Kirishima. - Vigyázz, kész, Plus...

- ULTRA!

Mindenki összerezzent ahogy a mögéjük került rövid hajú, sapkás fiú elüvöltötte magát.

- Nem kéne beletrollkodnod mások csatakiáltásába, Inasa - oktatta ki egy lila hajú iskolatársa.

- A fenébe...! - mondta a srác, de a vigyor nem hervadt le az arcáról. - Én... rendkívül... - vigyázba vágta magát - szörnyen... sajnálom! - azzal akkora lendülettel hajolt meg, hogy a fejét a betonba verte.

- Mitől van ekkora lelkesedése ennek a fazonnak? - mutatott rá döbbenten Kaminari.

- Várj, ez az egyenruha...

- Ez a híres nyugati iskola...!

- Keleten a UA, nyugaton a Shiketsu - mondta egyszerűen Bakugo.

- Ez a fiú erős - jelentette ki Aika, mikor az iskola odébb állt. Az Inasa nevű fiú fején vér folyt végig, annyira beverte a fejét, de mintha meg sem érezte volna.

- Honnan veszed? - nézett rá Bakugo.

- Akaguro jól mondja - bólintott Aizawa. - Yoarashi Inasa. A fiú, aki az ajánlások legtöbbjét kapta meg az iskolákba való jelentkezés során.

- Akkor még téged is felülmúlt? - fordult Aika döbbenten Shoto felé.

A vizsga el sem kezdődött, de egyre izgalmasabbá vált.

Yahho, mindenki! Ha tudnátok, milyen sokat dolgoztam ezen a fejezeten... Egy csomószor átírtam, mert mindig borzalmasra sikeredett. Így már elért egy szintet, de azért na. Nem vagyok csúcsformában, szóval előre is elnézést az esetleges hibákért és a minőségért! Jó éjt!