All Might szemszöge:

Mindenre úgy emlékezett, mintha tegnap lett volna.

A hó aznap kezdett el esni. Ő és Shimura együtt álltak a folyó partján. Emlékezett a hidegre, hogy az iskolai egyenruháját viselte, és minden szavára, amit aznap akkor mondott. Mert megváltozott tőlük az élete.

- Egy világ, amelyben mindenki képes mosolyogni és együtt élni. Ehhez szükség van... egy szimbólumra.

- Szimbólumra?

- A Béke Szimbólumára. Ebben az országban azért nő a bűnözés, mert senki sem támogatja a lakóit. Nincs oszlop, amire támaszkodhatnának. Épp ezért... - fordult Shimura felé. - én leszek az az oszlop.

- Ezért akarsz hős lenni? Képesség nélkül?

- Igen.

- Yagi Toshinori... ugye? - Shimura Nana mosolyogva nézett rá. - Igazán szórakoztató vagy. Őrült vagy.

Vissza a jelenbe:

Lehet, hogy őrült, de a mestere mégis őt választotta ki a feladatra. Neki adta tovább a One For All-t, ami lassan kiégett belőle. Akaguronak tényleg igaza volt. Még egy megerőltetés, és vége. Ezért ment el a korlátaiig. De nem számított arra, hogy All For One ezek után még harcképes marad.

- Te tényleg hasonlítasz rá, a One For All előző örökösére, Shimura Nanára - nevetett gúnyosan a férfi.

- Ne merd a mocskos pofádra venni, és ezáltal beszennyezni a tisztelt mesterem nevét!

- Tehetségtelen nő volt, akin még a saját eszméi is túltettek - All For One szája nem látszott, de hallatszott, hogy vigyorog, miközben beszél. - Szégyen volt rám, a One For All alkotójára nézve. Szánalmas halált halt. Hol is kezdjem...?

- Elég! - ordította Toshinori, és lecsapott, de All For One is résen volt, így megint használta a légágyút.

A támadás váratlanul érte, ezért hatalmasat repült, egyenesen az egyik helikopter felé, amiből tudósították a harcot.

- Sensei! - Akaguro megragadta a karját a vérével, a derekát pedig Gran Torino kapta el, és közösen visszarántották a földre.

- Útban vagytok - morogta All For One.

- Ez ugyanaz, mint hat évvel ezelőtt! Toshinori, higgadj le! - szidta meg még a levegőben az öregember. - Annyira elvakított a kötekedése, hogy hagytad meglépni! Aztán lyukat ütött a gyomrodba! - nagy robajjal becsapódtak a földbe, de Gran Torino lábereje és Akaguro ellentartása valamennyire felfogta az esést. - Ezért vagy reménytelen eset! Ne beszélgess vele! - fejezte be a szidást a mestere barátja.

- Igenis... - Toshinori újabb adag vért köhögött fel, és egyre kevésbé tartotta az alakját.

- A harcmodora és a képességei teljesen mások, mint legutóbb! Szemtől szemben nem küzdhetsz meg vele, főleg hogy itt egy diákod és manipulálásból magához tért gyanúsított! Trükköznöd kell. Tudsz még mozogni? Lépd át a korlátaidat! Most vagy soha!

- Igenis!

Midoriya szemszöge:

- A helyszín mintha egy rémálomból lépett volna elő! A Camino terület fele egy szempillantás alatt semmivé lett! All Might jelenleg is harcol a gonosztevővel, aki minden bizonnyal a szervezet vezetője! Ez hihetetlen! Egyetlen gonosztevő van! Elpusztította a várost, és egálban harcol a Béke Szimbólumával!

- All Might eléggé lestrapáltnak tűnik...

- Csúnyán elintézték!

- A többi hős mit csinál ilyenkor?

- A gonosztevők mostanában nem túl vadak?

- Vagy a hősök veszítettek túl sokat...

- Puhányok lettek! Szerintem.

- Szerintem is igaz...

- Az lehet, de All Might a végén úgyis elintézi, nem?

Izuku nem bírta hallgatni ezeket a szavakat. Tudta, hogy az ott a képernyőn All For One, a valaha élt legnagyobb gonosztevő. Aki átlyukasztotta All Might oldalát, aki megszámlálhatatlan embert tett tönkre vagy ölt meg, akit még All Might sem tudott legyőzni, de a jelenlegi állapotában még kisebb esélye volt rá.

Semmi sem tudott tenni, csak szurkolni a bálványának, az elődjének, a tanárának, a barátjának... és imádkozni azért, hogy Akaguro szavait ne legyenek igazak, amiket még a nyári szünet előtt mondott neki.

-  Már azóta gyanús volt, hogy először hallottam a szívverését.Borzalmasan beteg hangja van. Nagyjából fél év, és nyugalomba kell vonulnia, de egy nagyobb megerőltetés most is megölheti.

Majd mikor elment, még azt is mondta:

- Nem akarok még egy értelmetlen halált látni... még ha az most nem is miattam történik.

Izuku nem tudta, hogy kiről beszélt akkor Akaguro, de az, hogy most ott volt a harc helyszínén, semmit sem javított sem az ő, sem All Might helyzetén.

Aika szemszöge:

- Kicsit ellentmondásosnak érzem magam. Tomura fokozatosan leépítette a társadalom hősökbe vetett bizalmát. Vajon jogomban áll nekem bevinni a kegyelemdöfést? - kérdezte széttárt karokkal All For One. - De tudod, All Might, én épp annyira gyűlöllek téged, mint te engem. Megöltem a mestered, de te is elpusztítottad amit felépítettem, nem? Ezért akarom, hogy legocsmányabb és legborzasztóbb halállal lakolj meg!

Azzal a karjai megdagadtak.

- Újabb támadás jön! Térj ki előle és vágj vissza! - ugrott a levegőbe Gran Torino, miközben Aika Tenkoval a hátán az épületek felé rohant. El kellett tűnnie innen a fiúval együtt, aki rettegve kapaszkodott a nyakába, gondosan ügyelve rá, hogy a pólójához ne érjen.

- Biztos kitérsz előle? - kérdezte vidáman a gonosztevő, majd a másik karját is felfújta. Az egyiket Aika és Tenko felé irányította, a másikat pedig az egyik rom alól kilátszó nőre, aki láthatólag alig mozgott. - Gyerünk All Might, döntsd el, hogy kit akarsz megvédeni! - nevetett All For One.

Gran Torino visszafordult a levegőben, de elkésett, eközben Aika is elkiáltotta magát.

- Bízz bennem, All Might!

Azzal maga elé emelte az addigi talán legerősebb pajzsát, és szembe fordult All For One-al, hogy Tenko még véletlenül se sérüljön.

   - Megfosztalak azoktól a dolgoktól, amiket idáig védelmeztél! - azzal All For One mindkét karját elsütötte. Aika még tovább erősítette a pajzsot és áramvonalasabbá tette, de így is kegyetlen erőfeszítést igényelt neki egy helyben maradni. A területen hatalmas porfelhő kavarodott, és Aika magában imádkozott, hogy All Might megvédte azt a nőt.

Mikor eloszlott a por, látta, hogy igaza volt. All Might az igazi alakjában, de állt. Megvédte a nőt, a saját testi épsége feláldozásával.

- Kezdjük az önbizalmaddal, amit a sérülésed ellenére is megtartottál - folytatta All For One. - Mutasd meg a világnak a szánalmas alakod, Béke Szimbóluma!

Bakugo szemszöge:

Katsuki nem értette. Mi az isten folyik ott?

- Hát az a csontváz...?

- Az ott...

- Látjátok ezt?

- All Might... leeresztett?!

- Ne... - nyögte mellette Deku. Mikor ránézett, majdnem visszahőkölt. A zöld hajú stréber arcát egy olyan rémült vicsor torzította el, amilyet még az alsó-középben sem produkált, pedig akkor még elég durván zaklatta a haverjaival.

- Beesett arc és táskás szemek! - kiabálta a gonosztevő. - Milyen szánalmas elit hős! De ne szégyelld magad! Ez az igazi alakod... a valódi éned... nem igaz?!

- Ne... All Might... a titkod... - Deku olyan volt, mint aki mindjárt elbőgi magát.

Aika szemszöge:

All Might mintha meg sem érezte volna a bántó szavakat, a rá szegeződő kamerákat... a szemében olyan düh égett, amit még sosem látott.

- Értem... - mondta halkabban All For One, és leeresztette a kezeit. Felfogta, hogy All Might már rég túl van azon a határon, hogy ez érdekelje.

- Még ha a testem el is rohad, vagy le is gyengül... még ha nyilvánosságra is hozod ezt a formámat... a szívem akkor is a Béke Szimbóluma marad! - azzal All Might ökölbe szorította véres, elsoványodott kezét, ami erősen ragyogni kezdett. - És ennek egy árva darabkáját sem tudod elvenni tőlem!

- Csodálatos! Feladom - sóhajtotta All Might. - Elfelejtettem, milyen makacs és szemtelen kölyök voltál. Akkor bizonyára ez sem fogja megrengetni egy kicsit sem a szívedet: - emelte fel a mutatóujját All For One. - Ugye tudtad, hogy Shigaraki Tomura nem más, mint Shimura Nana unokája?

All Might megdermedt, Aika hallotta, ahogy a szíve is megáll egy pillanatra.

- Folyton azon gondolkodtam, hogy mit gyűlölnél a legjobban - mondta All For One rémisztő örömmel. - Úgy alakítottam a dolgokat, hogy találkozzatok Tomurával. Legyőzted őt, nem? Olyan büszkén mosolyogtál a diadaltól, miközben semmit sem tudtál!

-  Hazugság... - suttogta remegve All Might.

- Ez az igazság. Te is rájöttél, nem? Ez pont olyasmi, amit én tennék. Az csak a hab volt a tortán, hogy most megtudtam, hogy az egyik drága kis diákod ismerte őt kiskorában! Biztos a lány is odáig van az ötlettől, hogy átmostam az agyát és elzártam az igazi énjét! - nevetett gonoszan.

Azzal a szája helyéhez emelte a kezét, és felhúzta a bőrt, mintha mosolyogna. All Migth keze lehanyatlott.

- Ez fura All Might!Hova lett a mosolyod?

- Ro... ha... dék...

- Ez annyira mókás! - nevetett tovább All For One. - Csak sikerült elvennem belőle egy darabot, nem?

- Ő... a mesterem leszármazottja... Mit tettem? - All Might sokkoltan fordult Aika és Tenko irányába. Kétségbeesetten és artikulátlanul felüvöltött.

- Ne... veszíts... - nyögte a sebesült hölgy. - All Might... Kérlek!

Mintha pofon csapták volna, All Might szíve úgy váltott ismét érzelmet és ritmust. Aika azt sem tudta, hova kapja a fejét. Még mindig ott dübörgött a fülében All For One borzalmas szívverése, a kihunyó életek hangja, Tenko sírása, de tudta, érezte, hogy All Might ismét erőt gyűjtött valahonnan. És bízott benne, hogy ez már elég lesz ahhoz, hogy legyőzze a férfit.

- Kisasszony, ez csak természetes - All Might arcára visszatért a mosoly. A jobb karjába koncentrálta minden erejét. - Igen, sok mindent. Rengeteg mindent kell megvédenie egy hősnek, All For One. Ezért nem fogok veszíteni!

All Might szemszöge:

- Toshinori, mikor úgy érzed, a határodon vagy, emlékezz...

Emlékszem!

- Emlékezz, miért szorítod ökölbe a kezed.

Hogy miért szorítom...

- Hogy honnan indultál... az eredeted... Az majd átlendít a határodon egy kicsit!

Az eredetem... Egy világ, amelyben mindenki képes mosolyogni és együtt élni!

Felemelte a karját, és belekoncentrálta minden maradék erejét. Régen túllépte a határait. Ám ekkor All For One felemelkedett a levegőbe, és megszólalt:

- Minden erőd... ez volt az utolsó csepp, igaz, All Might? Nincs is ijesztőbb egy sérült hősnél. Még ma is látom álmaidban az arcodat, ahogy engem üldözöl... és egy lyuk tátong a hasfaladon.

Aika szemszöge:

Aika nagyot nyelt erre a mondatra. Tényleg brutális volt ahogy a gonosztevő mondta. All Might érhálózata pedig mindig is rendszertelen volt a bal hasfalán. All For One ismét felemelte a karját, és újabb légágyúra duzzasztotta fel. All Might remegett, és Aika hallotta a szívén, hogy nem áll készen a visszavágásra. Gran Torino éppen hogy fel tudott tápászkodni.

- Tenko-chan, szaladj fedezékbe! - mondta Aika gyorsan a mögötte lévő fiúnak, majd belevágott a lábaiba.

Két hatalmas lökésű ugrással ott termett, és a kezéből a vérét egyenesen All For One karjába mélyesztette.

- Akaguro-lány! Menj onnan! - All Might mondhatott bármit, a közelharc egy pillanat alatt kibontakozott a lány és a gonosztevő között.

All For One itt nem volt előnyben a repüléssel, mivel Aika folyamatosan a vérét használta hol a talajba, hogy a férfiba marva, hogy egy magasságban maradjon vele. Soha nem volt még ilyen dühös senkire. És most az elmúlt nap összes frusztrációja ott tombolt az agyában, üvöltve azért,hogy levezessék őket. De az apja megtanította neki, hogy ilyenkor tilos a haragtól vezérelve cselekedni. A nyugodtság az első.

És ő acélidegekkel harcolt a kilenc év folyamatos, könyörtelen kiképzése után, ahol mindig is a testi épsége volt a legkisebb tét. All For One valahányszor a légágyút próbálta használni, csak egy újabb sebet kapott a karjaiba, amiket Aika könyörtelenül szurkált át, kerülve a hirtelen megerősödött csontokat. Ez is egy képesség lehetett.

All Might szemszöge:

A szája tátva maradt a döbbenttől, látva ahogy Akaguro szinte egyenrangúként küzd meg All For One-al. Azt se tudta, hova nézzen. Pár másodperc után All For One felhagyott a légágyúval, és az öklével próbálta meg eltalálni Akagurot. A lány viszont ugyanannyi energiát fordított a védekezésre és elkerülésre mint a támadásra.

- Útban vagy - mondta All For One, és mintha idegesség csendült volna a hangjában. Folyamatosan Akaguro után ütött, a lány pedig hajszál híján kerülte el az ütéseket. - Ne pattogj már annyit, mert lecsaplak, mint egy idegesítő legyet! - azzal a férfi egyik ütése célba talált, Akaguro pedig hátratántorodott, de a vérét a talajba vájva nem esett le a földre.

És ez a pillanatnyi szünet elég volt All For Onenak ahhoz, hogy ismét felkészüljön egy levegőtámadásra. De nem Akaguro felé célzott.

- Idegesítően nyugodt vagy, de lássuk, hogy harcolsz, miután látod meghalni a kis barátodat - azzal Tomura felé célzott.

- NE! - Akaguro hatalmasat kiáltva Tomura felé iramodott, de All For One sem teketóriázott.

Minden eddiginél nagyobb sokkhullámot sütött el, de mintha most több törmelék is felkeveredett volna.

- Most a Szegecseket is hozzáadtam - mondta mintegy magának, és a felkavarodott porfelhőt fürkészte. -Kíváncsi vagyok, hogy Tomura hány cafatra szakadt szét.

A por lassan leülepedett, és láthatóvá vált Tomura. Toshinori döbbenten felnyögött, All For One szintén megengedett magának egy csodálkozó hangot.

Akaguro nem érte el a fiút. De Tomura egy darabban volt. Zihálva figyelte az elé kivetett vérpajzs mögül a tőle öt méterre álló Akagurot.

Mivel a lány nem érte el őt, így nem tudta mindkettejüket a pajzs védelme alá vetni, kénytelen volt dönteni: vagy ő, vagy Tomura. És ő a fiút választotta. A vérét elképesztő gyorsasággal előreküldte, de így ő maga a szegecsekkel tarkított sokkhullám áldozatává vált.

A teste különböző részeiből előmeredeztek a szürke tüskék, és ő remegve, de talpon volt. Mikor felemelte a fejét, Tomura felsikoltott.

Akaguro jobb szeme helyén egy hatalmas szegecsszerűség éktelenkedett.

- Mondtam... hogy vonulj... fedezékbe... Tenko-cha... - a mondatot nem fejezte be.

A földre esett, és a sebeiből ömleni kezdett a vér.

Toshinori felüvöltött kétségbeesésében.

- Na akkor, még egyszer... - mondta All For One, és a kezét a két gyerek felé irányította.

Ekkor azonban egy hatalmas lángoszlop csapott felé, és elvétette a célpontjait.

- Mi ez, te rohadék?! - harsogta Todoroki. - Miféle forma ez, All Might?!

- Úgy tűnik, időben ideértünk - ugrott mellé Edgeshot.

- Haah? Habár mind közepes hatótávolságúak voltak, egész gyorsan lerendeztétek a Noumukat - fordult feléjük All For One. - De sajnálattal kell közöljem, hogy bizonyos szempontból elkéstetek.

Azzal a porban fekvő Akaguro és a rémülten síró Tomura felé intett, aki valahogy próbált segíteni a lányon, de túl nagy volt a sokk ami érte, és csoda volt hogy ő még eszméleténél van.

- Aika! - üvöltötte Todorki, és egy ugrással a lánynál termett, és felnyalábolta. Felkapta Tomurát is, aki igyekezett nem hozzáérni, mikor felfogta, hogy segítség érkezett.

- Mindig is olyan keményen edzettem, hogy felülmúljalak... de minél keményebben próbálkoztam, annál inkább megértettem, hogy mekkora szakadék van közöttünk! És ahogy néztem a távolodó hátadat, kétségbe estem! De ez... Miféle szánalmas hát ez?! - szidta le teljes hangerővel Todoroki.

Endeavor...

- Ha csak szurkolni jöttetek, akkor hallgassatok és figyeljetek, mint egy jó közönség!

One For All célzott, de a hősök elkerülték, és támadásba lendültek.

- Csendet, pusztító! Segíteni jöttünk! - Edgeshot lefoglalta a férfit, különböző helyeken átpréselődve rajta, megakadályozva ezzel egy újabb légörvényt.

- Ez a munkánk! - kiáltotta Kamui, ahogy felkapta az ájult társaikat. Best Jeanist, Mt. Lady, Gang Orca végre nem voltak veszélyeztetve.

- Shinrin Kamui... - hebegte Toshinori.

- All Might! Mi csak ennyit tehetünk - mondta Tora idegesen, és felkapta a sebesült nőt, majd Todoroki nyomában a csatatér széle felé indult. - De ha ezzel csak egy kis terhet is levehetünk a válladról...!

- Tora...!

- Kérlek, állítsd meg a gonoszt, All Might! Mindenki a győzelmesért fohászkodik - kiáltotta Edgeshot, miközben folyamatosan köröket írt le All For One körül. - Nem számít, milyen a külsőd, akkor is te vagy mindenki első számú hőse!

- Toshinori... - szólt csendesen Gran Torino. - Te vagy az oszlop. Az oszlop, ami nem repedhet meg. Te vagy az első számú hős. Hallod őket, nem? Még ha azzal is fenyeget, hogy leleplezi az igazi testedet... az emberek továbbra is neked szurkolnak. Mindenki a te győzelmedért fohászkodik...! És a diákok hangja, akik mind felnéznek rád, mert olyan hőssé akarnak válni, mint te...

- ALL MIGHT! - mintha a fejében zengett volna egy egész ország, mindenki hangja, ahogy várják a győzelmét...

- Hm, idegesítő... - azzal All For One egy újabb sokkhullámmal mindenkit elsöpört az útjából.

A hősök hátrarepültek, Toshinori pedig a jobb karjával fedezte magát.

- Hagyjuk az érzelgést, és beszéljünk a valóságról! - azzal a karja dagadni kezdett, de olyan brutális formára és méretűre, hogy Toshinori csak örülni tudott, hogy ennek a végtagnak Akaguro már nem hallja a keringését. - Rugó Végtagok, Négyszeres Mozgásgyorsítás, Háromszoros Erőnövelés, Többszörözés, Túlnövekedés, Szegecsek, Légjárás és Dárdacsontok.

- Az eddigi sokkhullámokkal csak kifárasztani akartalak, nem megölni. Hogy biztosan megöljelek, a jelenlegi képességeim végső kombinációjával fogok lesújtani rád!

All For One jobb karja eszméletlenül eltorzul. Itt-ott a nem olyan régi sokkhullámában használt szegecsek nőttek ki belőle, és mintha az eszméletlen mennyiségű izom átszakította volna több helyen is a bőrét. Toshinori felemelte az öklét, védekezésre és támadásra készen.

- Ennyi öklözés után biztos vagyok benne, All Might. A One For All már nincs meg benned. Amit jelenleg használsz, az csak a megmaradt üledék. A láng elhagyott téged, amint átadtad azt. És a tűz gyengül minden egyes használat után. A csekély fény ki fog aludni, még csak rá sem kell fújnom.

- Midoriya Izuku! - kiáltotta a gonosztevő, majd támadásba lendült. - Neki adtad tovább a One For All-t igaz?! Mindenféle képzettség nélkül jött ide, mintha egyáltalán nem tudnád őt irányítani. Megbánásokkal tele fogsz meghalni, All Might. Még tanárként is kudarcot vallottál!

A két ököl összeütközött, elképesztő energiát felszabadítva. De mintha All For One ereje mit sem változott volna, pedig Toshinori érezte a karjában a megerőltetés végső fázisának fájdalmát.

- Becsapódás semlegesítés!

Toshinori bőre több helyen is felszakadt, az arcába spriccelve a saját vérét. All For One hátratolta az erejével.

- Úgy van - suttogta. - Tanárként meg kellett volna dorgálnom őt, ahogy a többieket is, akik idejöttek. Muszáj megdorgálnom őt!

- Értem... a gyengécske láng, aminek fújás nélkül is ki kéne aludnia, ellenáll... Kétségbeesetten ellenkezik, nehogy kialudjon, mielőtt elvégzi a kötelességét... Baromság! - ordította All For One, és hátrataszította őt.

Gran Torino felkiáltott.

- Mikor a határodon vagy, emlékezz... - Shimura szavai a lelkéig hatoltak.

Nem csak azért, mert szimbólum vagyok. Ahogy a mesterem is tette értem, amíg be nem fejezem a kiképzését... Addig... Addig nem...

A lába lefékezett, és nem haladt tovább All For One kénye-kedve szerint.

- Ilyen ostobán ellenkezel...

A bal karjába koncentrált át minden erőt. Addig nem halhatok meg!

Bal oldalról célba vette All For Onet, és a jobb karját eleresztve, oldalról akkora ütést mért le neki, amekkorát csak bírt. Szemtől  szemben nem küzdhetett meg vele, így hallgatott Gran Torinora. Trükközött egy keveset.

- A trükközés nem vall rád - morogta All For One. - Valaki hatással volt rád! Gyenge!

- De csak azért, mert nem adtam bele mindent! - hiszen mindig is jobb kezes volt. A bal karja volt az igazi elterelés. A teljes erejű, mindent elsöprő One For All-t a jobb karjába irányította.

Ezt az erőt már sok ember adta át egy újabb generációnak bízva abban, hogy jó célt fog szolgálni. Hogy mindnyájuk reménye eggyé válik. Most te következel. Adj bele mindent, Toshinori!

Az erő a karjába áramlott, és érezte, hogy minden eddigi használója az erőnek, most vele van, vele küzd, mert érezték, végre legyőzhetik őt... hatalmas kiáltással ütött, minden erejével, minden figyelmével, az egész szívét beleadva... Ég veled, All For One!

-UNITED STATES OF... SMAAAAASH!!!

Az ütés a földre vitte All For One-t, elsodorta Gran Torinot, a szele megbillentette a helikoptereket, a föld megrepedt körülötte...

Ég veled, One For All...

Midoriya szemszöge:

A tömeg néma csöndben figyelt. Várták, hogy a kamerák újra képet fogjanak és hogy leülepedjen a porfelhő. Végül meglátták...

All Might lassan, nagyon lassan, felemelte a bal karját... és felvette az izmos alakját. A riporter zokogása hallatszott, majd a tömeg körülöttük hatalmas ovációban tört ki.

- All Might! A gonosztevő nem mozdul! All Might győzelmet aratott! - ekkor az egyes számú hős hirtelen felvette a teljes alakját. - Diadalmasan áll!

- All Might! All Might! All Might! All Might! All Might! All Might! All Might! All Might! All Might! - harsogta a tömeg szakadatlan.

Sokan sírva ölelték egymást, mások a karjaikat emelték a magasba, megint mások csak álltak és boldogan mosolyogva kiabáltak... Kacchan csendben állt mellette, elszomorodott tekintettel, és ő is a sírás határán volt, egy szót sem bírt kinyögni.

https://youtu.be/QUUdmQ4S8bU

A reggel első sugarai még az utcán találták őket. Addigra rengeteg hős gyűlt össze a helyszínen, és megkezdték a szervezett mentést. A képernyőkön különféle tudósítások zajlottak. All For One-t elvezették.

- Nem mehetünk sehová - állapította meg Iida. - Bárcsak találkozhatnánk Todoroki-kunnal és Yaoyorozu-kunnal, de...

- Mindegy, induljunk el - mutatott a másik irányba Eijiro. - Szólnunk kell a hősöknek Bakugoról, nem?

- Igazad van.

A négy fős csapat megindult, ám ekkor Izuku meghallotta All Might hangját. A legközelebbi képernyő felé fordult. A hős a kamerába mutatott.

- Rajtad... - suttogta All Might. - Most rajtad a sor.

Izukunak elakadt a lélegzete. a Tömeg körülötte ismét hangos ovációra fakadt.

- All Might!

- Tényleg elképesztő vagy!

All Might rövid üzenete laikus szemmel talán a felbukkanni készülő gonosztevőknek szólt, a Béke Szimbólumának határozott alakjától. Viszont ő ismerte az igazi jelentését.

Izuku remegni kezdett, ahogy figyelte a leereszkedő, megfáradt kezet, ami már soha többé nem fogja ellátni egyetlen gonosztevő baját sem.

"Mindent felemésztettem, ami bennem volt."

A könnynei megállíthatatlanul folyni kezdtek, és hiába próbálta őket letörölni, újak jöttek a helyükre. Csak sírt megállíthatatlanul, gyászolva a hőst, akitől mindent kapott, és gyászolva egy lezárult korszakot a One For All történetében. Minden, amit eddig ismert és olyan biztos talpakon állt, egy szempillantás alatt omlott össze számára. És hiába tudta, hogy ez el fog jönni, korántsem érezte magát késznek rá.

Padamm, vége a harcnak, jöhet valami nyugisabb rész, ami lehetőleg egy kicsit rövidebb... már azt sem tudom, hol áll a fejem, egész délután ezt írtam...

Nagyon örülök a pozitív visszajelzéseknek és a szavazatoknak, igyekszem tartani a színvonalat és a tempót. De hát na, annyi szünet nekem is kijárt ma, hogy segítsek a macskánknak megszülni a kiscicáit. Négyen vannak, és eszméletlenül aranyosak! A szobámban születtek, mert az anyuka ott szeret a leginkább lenni, ergo neki ez a legbiztonságosabb hely... csak tudnám, hogy fogok aludni. Hihetetlenül sokat nyivákolnak.

Jó éjszakát!