All Might szemszöge:

- Megtámadták az edzőtáborunkat, amely a tanulók gonosztevők elleni harcra való felkészítéséről szólt. Szégyellhetnénk magunkat az irónia miatt.

A szűkkörű tanács Nezu igazgató irodájában gyűlt össze. Toshinorin és Nezun kívül ott volt Nemuri (Midnight), Hizashi (Present Mic) és Snipe is.

- Tartottunk a gonosztevők mozgolódásától, - folytatta az igazgató. - de túl naiv volt a felfogásunk ezzel kapcsolatban. Ők már háborút hirdettek. Háborút a hőstársadalom megdöntésére.

- Még ha meg is értettük volna, képesek lettünk volna védekezni a sorozatos, kitartó támadásokkal szemben? - fonta össze az ujjait az orra előtt Nemuri. - All Might feltűnése óta a szervezett bűnözés majdhogynem kihalt.

- Vagyis, mind elkényelmesedtünk a béke időszakában, és nem vettük észre mindezt, gondolván, van időnk felkészülni - mutatott a tényekre Hizashi.

- Szívből gyűlölöm magam a gyávaságom miatt - temette az arcát a kezei közé Toshinori. - Miközben ők kétségbeesetten küzdöttek, én... én egy fürdőben pihentem!

El se tudta képzelni, hogy ez hogy történhetett. Általában jók voltak a megérzései a vészhelyzeteket illetően, de érezte, hogy kezd elgyengülni, és kiöregedni a szakmából. Akaguronak mennyire igaza volt... nem tudott belegondolni, hogy egy, vagy akár fél év után is ugyanezt a formáját hozhassa.

- A Sportfesztivál megtartása rögtön az első támadás után. Nem ragaszkodhatunk mindehhez, ahogy eddig tettük. Két diák elrablása a UA eddigi legnagyobb baklövése. Bakugo és Akaguro mellett, az emberek belénk, hősökbe vetett bizalmát is elvették tőlünk - ütött az asztalra Snipe. Mindenki feszült volt, talán az igazgatót leszámítva.

- A média most tele van a UA-t becsmérlő kritikákkal - mondta Nezu, és az előtte heverő tablet és újság felé nyúlt. - Valószínűleg azért Bakugo-kunt akarták megszerezni, mert mindenki láthatta a Sportfesztiválon az erőszakos oldalát. Akaguro-san pedig a múltja és a családi háttere miatt lehetett kedvező célpont.

Azzal felmutatta az újságcikket, ami Bakugo Sportfesztiválbeli magatartását taglalta, a tableten pedig az illegálisan készített fotó volt, ami még akkor készült, mikor Akaguro kórházban volt. Azóta sok pletyka terjengett róla, de a fő cikk ésszerűen foglalta össze a lány tragikus múltját, ezzel valamennyire visszaszorítva az ellenséges, pletykaéhes médiafelületeket.

- Ha a gonosztevők meggyőzik bármelyiküket is, akkor a UA-nak, mint oktatási intézménynek, befellegzett. Ha bármelyikük maradandó károsodást szenved, vagy az életét veszti, szintén elveszítünk mindent.

Toshinorinak eszébe jutott Mandalay beszámolója, ami Akaguro és Kurogiri harcáról szólt. A lánynak több esélye volt a térkapus gonosztevő ellen, mint a két profinak együttvéve, de rengeteg vért vesztett, mikor belezuhant az egyik térkapuba, amiket folyamatosan idéztek elé. A rendőrség a vizsgált vér mennyisége szerint azt jelentette, csoda kellene ahhoz, hogy még életben legyen. Ám mivel a gonosztevőknek élve kellett, ott volt a halvány reménysugár, hogy nehezen is, de nem hagyják meghalni.

- Ha már a bizalomnál tartunk, van valami, amiről beszélnünk kell - fordult a többiek felé Hizashi. - Levonhatjuk azt a következtetést, hogy áruló van köztünk, nem?

Mintha tíz fokot esett volna a hőmérséklet az irodában.

- Csak a tanárok és a Kiscicák tudták, hogy hol lesz az edzőtábor, nem? És nem csupán ez a gyanús! - állt fel idegesen a hangok hőse. -  A mobiltelefonjuk helymeghatározó alkalmazásával akár a diákok is, főként Akaguro...

- Mic, fejezd be! - szólt rá Nemuri. Toshinori összeráncolta a homlokát, mikor Mic megemlítette Akagurot.

- Hogy fejezhetném be? Járjuk körbe rendesen a témát! Sokáig azt mondta mindenki, hogy Akaguro Chizome a Gonosztevők Szövetségéhez tartozik! Ez több, mint gyanús!

- Shigaraki Tomura a bevásárlóközpontban történt támadás során elmondta, hogy soha nem társult a Hősgyilkossal, sőt mi több, gyűlölik egymást. Akaguro Chizome a kihallgatásán ugyanezt állította. Akaguro-san pedig fel sem ismerte Tomurát, elmondása szerint az volt az első találkozásuk, és Midoriya Izuku megerősítette azt az információt, hogy Tomura halálosan megfenyegette Akagurot is. Valamint nem gondolod, hogy ha a lány a Gonosztevők Szövetségéhez tartozna, már abban a pillanatban megtámadott volna mindenkit, amikor megérkezett az Előőrs Akciócsoport? Ehelyett a testi épségét károsítva, az életét kockáztatva küzdött a Kiscicák oldalán. A Muscular nevű gonosztevőnek pedig visszafordíthatatlan idegkárosodást okozott a könyök ízületeiben, miután szó szerint átlyukasztotta, mikor Midoriyát próbálta megmenteni, aki akkor tényleges életveszélyben volt. És mégis, miért tájékoztatott volna mindenkit a gonosztevők helyzetéről, mikor a diákok menekülni próbáltak? - tette fel a logikus kérdéseket Nezu.

- És mi van veled? - kérdezte Snipe Mic felé fordulva. - Be tudod bizonyítani, hogy száz százalékosan ártatlan vagy? Mert a diákok közül pont az tette le szinte a legtöbbet az asztalra, akit éppen gyanúsítgatsz. Vagy ki mered jelenteni, hogy közölünk mindenki ártatlan? Egymás gyanúsításával csak belülről marcangoljuk szét magunkat, ami ebben az időben a leghátrányosabb.

Mic morgolódva levágta magát a székére, és karba tett kézzel Snipe felé fordult.

- Egy áruló felkutatását nem szabad elkapkodni - fejezte be Snipe.

- Én mindnyájatokban megbízom - jelentette ki Nezu. - Habár azt nem tudom bizonyítani, hogy teljesen ártatlan vagyok. Most annyit kell tennünk, hogy iskolaként biztosítjuk a diákjaink biztonságát. A szivárogtatás gyanúja miatt, felvetnék valamit, amin gondolkodom egy ideje. Méghozzá...

- A telefonhívás... Itt van! A telefonhívás...

- Elnézést, ezt fel kell vennem - mondta Toshinori, miután megszüntette a csengőhangot. Tsukauchi volt az. Biztos kiderítettek valamit, amiről most nem maradhatott le.

- Megbeszélésen vagyunk! Kapcsold ki a telefont! - morgott Mic.

- Olyan béna a csengőhangja... - sóhajtotta számára is jól hallhatóan Nemuri, mielőtt kívülről becsukta volna az ajtót.

Miféle Béke Szimbóluma az, aki a saját diákjait sem tudja megmenteni? Miféle hős az...? - gondolta keservesen, és ökölbe szorította a kezét. A füléhez emelte a telefont.

- Ne haragudj. Mit szeretnél, Tsukauchi-kun?

- Épp most rögzítettük Aizawa-kun és Vlad King vallomását - mesélte a nyomozó. - ám váratlan fejlemények történtek. Lehetséges, hogy be tudjuk határolni a Gonosztevők Szövetségének hollétét.

Toshinori majdnem kiejtette a telefont a kezéből.

- Komolyan beszélsz, Tsukauchi-kun?!

- Igen - jött a válasz. - Nagyjából két hete, az egyik emberem információt gyűjtött, és megtudta, hogy egy összevarrt arcú embert láttak bemenni egy épületbe, aminek üresnek kellene lennie. A férfi állítólag a húszas éveiben járt, úgyhogy átnézte a bűnözői nyilvántartást, de semmit nem talált. Miután beszélt az épület tulajdonosával, megtudta, hogy egy titkos kocsma üzemelt ott, amiből arra következtetett, hogy nincs köze a nyomozáshoz, ezért nem tulajdonított jelentőséget a dolognak. De az egyik gonosztevőnek, aki elrabolta az egyik diákot, ugyanez az ismertetőjegye! Jelen állás szerint, amint bizonyítékot találunk, lerohanjuk őket!

- De ez szigorúan titkos. Csak neked mondom el - folytatta a nyomozó. - Ehhez a mentő- és feltakarító küldetéshez, úgy terveztük, hogy számos profi hős közreműködését kérjük. All Might, kérlek, add kölcsön te is az erődet!

Toshinori egy pillanatra megfagyott. Visszaemlékezett a régi mesterére, aki az életét adta azért, hogy legyőzze All For One-t. Ha most végleg elkapja... megbosszulhatja őt.

- All Might? - szólt bele a telefonba Tsukauchi, mert egy jó darabig nem hallott semmit.

- Nekem volt egy csodálatos barátom... - mondta Toshinori, és felvette a hivatalos alakját. - Ezért ezt fogom mondani, mikor találkozom velük: "Itt vagyok... hogy visszavágjak!"

https://youtu.be/lr3G4zTyP50

Midoriya szemszöge:

Az incidens után két nappal ébredt fel, az edzőtáborhoz eső legközelebbi kórházban. Tudta, hogy valamikor eszméleténél volt, mivel emlékezett Recovery Girlre, aki meggyógyította, és egy rendőr képe is derengett neki. De semmi másra nem emlékezett. Izuku oldalra fordította a fejét, és a tekintete egy tál, hámozott és szeletelt almával találkozott. Mellette egy cetli volt:

Amint felébredtél, edd meg és hívj fel, kérlek!

- Anya kézírása... - motyogta. Emlékezett, hogy édesanyja mennyire sírt, miután Tomura megtámadta őt és Akagurot.

- Kouta-kun... - ez volt az első dolog, ami az eszébe jutott. - Vajon jól van...?

Megpróbálta megmozdítani a kezét. Nem sikerült, a gipsz túl szoros volt. Hirtelen kinyílt az ajtó, és Kaminari nézett be rajta. Mikor meglátta, hogy Izuku szeme nyitva van, teljesen felvillanyozódott.

- Midoriya, ébren vagy! Láttad a híreket? A sajtó megszállta az iskolát. Sokkal rosszabb, mint tavasszal volt!

Egy perc múlva már az egész osztály bent volt.

- Hoztunk neked egy dinnyét! - mutatta fel a gyümölcsöt büszkén Mineta. - Együtt hoztuk! Egy nagy dinnyét!

- Gondot okoztam neked, Midoriya... - kezdte Tokoyami.

- Áh, nem, én voltam az... - fogalmam sincs, mit beszélek... - Mindenki eljött az A osztályból? - nézett végig az embereken.

- Nem. Jiro-kun és Hagakure-kun még eszméletlenek a gonosztevők gázának köszönhetően. Yaoyorozu-t is itt ápolják, mert ő kapott egy kemény ütést a fejére. Tegnap tért magához. Szóval hármukon kívül mindenki - mondta Iida.

- Tizenöten - mondta megszeppenve Uraraka.

- Mert Aika és Bakugo nincsenek itt - mondta Todoroki.

- Hé, Todoroki! - szólt rá a fiúra feszengve Ashido.

Viszont ezek a szavak voltak azok, amik végképp magához térítették Izukut a békés emlékezetkieséséből. Egyszerre villant be az agyába a rengeteg kép: Ahogy Akaguro meggyőzi, hogy neki is harcolnia kell, mikor Kacchan után futottak, mikor az orra előtt záródott be a térkapu, a csata utáni hatalmas vértócsa a bátorságpróba tisztásán... Megmenthette volna őket... Mindkettőjüket! Akkor mégis, miért...?

- All Might azt mondta: "Nem tudom megmenteni azokat az embereket, akiket nem érek el." Épp ezért, mindenkit megment, akit elér. Én... olyan helyen voltam, ahol elértem őket... főleg Kacchant... - Izuku könnyei megállíthatatlanul folyni kezdtek. - Meg kellett volna mentenem... Erre való a képességem...! Pontosan az van, amit Aizawa-sensei mondott. Megmentek egyvalakit, majd haszontalan bábbá válok! A testem... nem mozdult! Csak annyit tudtam tenni, hogy megmentettem Kouta-kunt...! - sírta Izuku. - De azt, aki pontosan az orrom előtt volt...

- Akkor, ezúttal mindenképp mentsük meg! - szólalt meg Kirishima. Izuku döbbenetében még a sírást is abbahagyta. Mindenki Kirishima-kun felé nézett, és nem kevés embernek tátva maradt a szája.

- Az igazat megvallva, Todoroki és én tegnap jártunk itt - az említett szeme megrebbent, mintha feszélyezné valami. - És hallottuk, ahogy Yaoyorozu All Mighttal és egy rendőrrel beszélget. Elhelyezett egy nyomkövetőt az egyik gonosztevőn, és készített hozzá egy készüléket, ami veszi a jelet.

- Azt mondod... - kezdte Iida, a kezét ökölbe szorítva. - hogy csináltatni akarsz Yaoyorozuval egy másik vevőkészüléket?!

Kirishima lehajtotta a fejét, így Todoroki válaszolt.

- És ha igen?

Iida összeszorította a fogait. Talán eszébe jutott a szidás, amit a Hosu incidens után kaptak. Majd minden előzményt kikerülve kitört magából.

- Úgy van, ahogy All Might mondta! - kiabálta akkora hangerővel, hogy a mellette álló Uraraka, Tsuyu, Koda és Ojiro mind hátrahőköltek. - Ez olyasmi, amit a profikra kell hagynunk! Nem nekünk kell cselekednünk, idióták!

- Tudom jól! - kelt ki magából Kirishima is. -  De nem tehettem semmit! - szorította a szívére a kezét. - Főleg azután, hogy a barátaimat vették célba! Nem tehettem semmit! Semmit sem tettem! Ha most sem teszek semmit, többé nem vagyok se hős, se férfi! - habár nem kiabált, Todoroki a fogát csikorgatta dühében.

- Kirishima, fékezd magad! Egy kórházban vagyunk! - tette a mutatóujját a szája elé Kaminari. - Értem én, hogy elragadnak az érzelmeid, de...

- Iida-channak igaza van - szólt hozzá a témához Tsuyu is.

- Iidának... mindenkinek igaza van... - morogta Kirishima. - Tisztában vagyok vele. De...

Azzal a lendülettel Izuku felé fordult, és rámutatott.

- Midoriya, még elérheted őket! Megmenthetjük őket!

Néma csend állt be. Végül Ashido megszólalt.

- Tehát, összegezve, kértek egy vevőkészüléket Yaomomotól, amit követve, egyedül indultok Bakugo és Akaguro megmentésére?

- Igen - bólintott Kirishima.

- Habár a gonosztevők célpontnak tekintenek minket, Bakugot sem ölték meg. Valószínűleg él, de bármikor végezhetnek vele. Én és Kirishima megyünk.

Izuku nem tudta nem észrevenni, hogy Todoroki nem említi Aikát. Ő aggódhatott a legjobban a lány miatt, mivel a családja része volt.

- Ne essetek már át a ló túloldalára! - harsogta Iida. - Az előbb mondtuk, ez a profik feladata!

- Lehet, hogy Aika már nem él! - üvöltötte magából kikelve Todoroki. - Lehet, hogy az eltűnése után öt perccel elvérzett! Két nap már eltelt, és semmit sem tudunk! Szerinted mennyi esélye volt idáig túlélni ekkora vérveszteség után?! Mert biztos vagyok benne, hogy nem rohantak vele orvoshoz, aki tenni is tud valamit annak érdekében, hogy egyáltalán életben maradjon! Az unokatestvérem! A fogadott húgom!

Erre Uraraka szemébe könnyek gyűltek a rémülettől.

- Várj, nyugalom - tárta szét a karjait Shoji. - Kirishima a tehetetlensége miatt feszült, Todorki pedig azért, mert Bakugot az orra előtt rabolták el, Akaguronak pedig még csak segíteni sem tudott. Én is feszült vagyok. De most nem cselekedhetünk az érzelmeink alapján. Nem igaz?

- B-Bízzuk ezt All Mightra! - mondta dadogva Aoyama. - Aizawa-sensei harcra vonatkozó engedélye már nem érvényes a tábor óta.

- Aoyamának igaza van - mondta Tokoyami. - Habár nekem nincs jogom beleszólni, mivel én szorultam a segítségetekre.

- De...! - kezdte Kirishima, ám Tsuyu a szavába vágott.

- Srácok! Mindenkit megrázott Bakugo-chan és Aika-chan elrablása. De gondoljuk át higgadtan! Nem számít, mit éreztek, ha megint harcolni akartok, akkor megszegitek a szabályokat. Úgy pedig nem lesztek különbek a gonosztevőknél.

Kemény szavak voltak, de az Izuku lelkében őrjöngő kétségbeesést ezek sem tudták lenyugtatni.

- Elnézést a zavarásért... - nyitott be egy orvos. - Meg kell vizsgálnom Midoriya-kunt.

- Mehetünk? - kérdezte feszengve Sero. - Látogassuk meg Jirot és Hagakurét is.

- Úgy van - bólintott Ojiro.

- Deku-kun, jobbulást - köszönt el Uraraka

- Köszönöm, srácok.

Kirishima közelebb lépett hozzá, hogy mások ne hallják meg.

- Tegnap beszéltünk Yaoyorozuval. Ha megyünk, még ma este indulunk. Nem tudom, hogy a súlyos sebeidtől tudsz-e mozogni, de mindenképp elhívunk, mert valószínűleg te vagy közülünk a második legfeszültebb emiatt. Ma este a kórház előtt várunk.

Este Izuku Yaoyorozu oldalán lépett ki a kórház épületéből.

- Yaoyorozu... hogy döntöttél? - tette fel a mindent eldöntő kérdést Kirishima.

Bakugo szemszöge:

- Úgy tűnik, hogy a UA középiskola edzőtáborát sújtó támadás elkövetői, a Gonosztevők Szövetségének Előőrs Akciócsoportjának nevezik magukat. A UA középiskola számára a USj- és a Hosu incidensből már ismerős lehet a Gonosztevők Szövetsége.

Klikk, másik csatorna:

- Az edzőtábori támadás áldozatai között a Muscular által meggyilkolt profi hősök, a Vízicsikók gyermeke is megtalálható...

Klikk, másik csatorna:

- Kijelenthetjük, hogy komoly probléma van a UA középiskola vezetőségével. Hiába akar a gyermekem hős lenni, valószínűleg nem fogom beíratni a...

Klikk, Tomura kikapcsolta a tévét.

- Szörnyen hálás vagyok a figyelemért, amit most kapunk - jelentette ki boldogan. - Egyetértesz, Bakugo Katsuki-kun?

Katsuki magában már százfajta rosszabbnál rosszabb helyre elküldte mindegyik idiótát gondolatban, de a kezén lévő, a Sportfesztiváléhoz hasonló bilincs miatt nem tudott a képükbe robbantani egy akkorát, hogy a Csendes-óceánig repüljenek. Így csak dühösen nézett, és feszülten gondolkodott, hogy hogyan szabadulhatna meg tőlük. Rengeteg tervet eszelt ki, de mindegyik útjába beállt a széke mellett fekvő Bakaguro, aki még mindig nem tért magához.

Vért már nem kapott, de az infúzióra szüksége volt, hogy ne száradjon ki. Dabi ugyan adott neki vizet, de keveset, és azt inkább azért, hogy a torka ne száradjon ki annyira, hogy ne tudjon beszélni, amikor magához tér. Katsuki nem értett ahhoz, hogy megmondja milyen állapotban van, csupán a légzése alapján tudta megmondani, hogy él.

Ez volt a cselekvésképtelenségén kívül a másik kétségbeejtő dolog. Fogalma sem volt, hogy mit kezdjen a lánnyal, ha netalán kiszabadul. Ha itt hagyja, és segítséget hív, akkor Tomura valószínűleg túsznak fogja használni, vagy egy mozdulattal megöli. Ha magával viszi, kárt tehet benne, kezdve azzal, hogy az infúziós tasaktól csak úgy tudná megszabadítani,  - hogy egyáltalán mozgatni tudja, - hogy egy mozdulattal kitépi a tűt a karjából. A sebei is visszaszakadhatnak, és nem lehetett tudni, hogy belső sérüléseket elszenvedne-e ha mondjuk kiugrana vele valahonnan. Arról pedig végképp nem volt fogalma, hogy eljutna-e a kijárathoz vele. A lábai és a karjai el voltak gémberedve a sok egy helyben ücsörgéstől, és pokolian éhes volt. Arról nem is beszélve, hogy két napja nem fürdött. Bassza meg, de jól esett volna neki egy torna, valami kaja, egy meleg zuhany és egy kibaszott ágy, amiben rendesen tud aludni...

- Jó, akkor megkérdezem még egyszer, előtörekvő hős, Bakugo Katsuki-kun - mondta Tomura kizökkentve a gondolataiból. - Nem akarsz csatlakozni hozzánk?

- Miért nem döglesz meg álmodban? - kérdezett vissza Katsuki mérgesen és rémülten. A frusztrációja már a legkisebb mozgásban is próbált kimerülni, így eszelős vigyorra húzta a száját.

Tomura szeme összeszűkült a dühtől, de kontrollálta magát, talán mert tényleg szüksége volt az ő, és Bakaguro együttműködésére. Ezt mindenképp ki kell használniuk.