Aika szemszöge:

Amint a térkapu megnyílt előtte, érezte, hogy a vére elszakad tőle, és ő belerepült a fekete lyukba. Egy másodperc múlva kemény fa padlón koppant a feje, és csillagokat látott az ütéstől. Az élni akarás viszont teljes gőzzel hajtotta, ezért felpattant, és szédülten körülnézett.

A helyiség, amibe érkezett, hasonlított egy bárhoz. Furcsa, állott szag volt, mintha évek óta nem került volna friss levegő a helyiségbe. Egy monitor állt a bárpult mellett. A kijelzőn a "Sound only" felirat volt olvasható. A bárpult másik oldalán egy csukott ajtó volt. Aika fel se fogta, hogy mi van körülötte, csak automatikusan megindult a lehetséges kijárat fele.

Szédült, és a vérveszteség miatt rázta a hideg. Tudta, ha most elájul, nem tudja a vérkeringését megtartani, és a sebein keresztül elvérzik. Már bánta, hogy a teljes limitjét kiengedte annak érdekében, hogy megszabaduljon a térkapus gonosztevőtől. Ha így is úgy is beleesik egy fekete lyukba, inkább vérével, mintsem anélkül. Viszont a térkapu szétszakította a vérével való kapcsolatot, így most elég nagy volt a veszélye annak, hogy a sejtjei nem kapnak elég oxigént, elkezdenek elhalni. Villámgyorsan mozgásba helyezte a lépében lévő tartalék vért, hogy legalább az izmai és az agya rendesen működhessenek.

Már majdnem elérte az ajtót, mikor valami a hajánál fogva visszarántotta.

- Ó egek, nem mehetsz el! - hallotta meg Magne idegesítő hangját.

Hátraütött, de a gonosztevő gyorsabb volt nála, és a földre dobta. Aika alaposan beverte a hátát, és a szervezete kezdett felmondani. Dögöljek meg, most nem ájulhatok el! - gondolta idegesen, és mozdulatlanná dermedt a padlón. Már felállni sem volt ereje. Ha így marad, akkor nem veszti el az eszméletét, és nem hal meg. Jelenleg ez volt számára az egyetlen járható út.

Hirtelen Spinner képe került be a látószögébe. Homályosan, de látni vélte a tőle távolabb álló Magnet, majd egy harmadik arc is a szeme elé került.

- Mi a fene történt vele? - kérdezte a kékes hajú, vörös szemű ember, akiben felismerte a fiút aki majdnem megölte Midoriyát a bevásárlóközpontban. - Ha jól emlékszem, egyértelműen megmondtam, hogy a célpontokban minél kevesebb kár essen.

- Nem tudtunk mit tenni, Shigaraki! - vinnyogott Magne.

- Erős harcos - mondta komolyan Spinner. - Megmutatta, hogy tényleg Stain lánya.

- Nem érdekel a véleményed! - sziszegte Tomura. - Inkább hozzatok valami fertőtlenítőt és gézt. Rohadt mélyek ezek a sebek. Habár nem igazán értem, hogy miért nem vérzik. Ez lehet a képessége...

Magne és Spinner eltűnt Aika látóköréből, Tomura pedig a nyakára fonta az ujjait, egy kivételével.

- Ha bármivel próbálkozol, megöllek - jelentette ki. Aika a semmibe bámult. Már a fókuszálás is fárasztónak hatott. Tomura lengetni kezdte a kezét a szeme előtt. - Hé! Magadnál vagy?

Aika idegesítőnek találta, és rögtön rá is szólt az integető fiúra. Az elméje ködös volt ugyan, de még érzékelte a fiú keze által keltett légáramlatot. Olyan ismerős volt neki.

- Hagyd abba... - suttogta alig hallhatóan.

- Mi van?

- Hagyd abba, Kasai-chan.

Tomura szemszöge:

A keze megállt a levegőben, ahogy a lány kiejtette a nevet. Köpni nyelni nem tudott. Mégis, honnan a fenéből ismeri ezt a nevét?

Tomura nem sok mindenre szeretett emlékezni a gyerekkorából, és szinte minden kiment a fejéből, ami azelőtt történt, hogy All For One rátalált a balesete után. De erre a névre emlékezett. Tudta, hogy valamikor volt két barátja, akik így hívták. Egy iskolás fiú, és egy óvodáskorú lány. Mind a ketten vörös szeműek, akárcsak ő.

- Usagi? - suttogta a nevet.

A Hősgyilkos kölyke mintha meg sem hallotta volna. A tekintete üvegesen meredt a semmibe. Shigaraki ekkor megérzett valami meleget a térdénél, és mikor odanézett rájött, hogy a lány elájult, mivel a sebei eszeveszettül vérezni kezdtek.

Bakugo szemszöge:

Mikor a térkapuból kiérve ismét szilárd talajt érzett a lába alatt, az első dolga volt Dabi arcába robbantani, és elugrani a gonosztevőtől. Lihegve körülnézett a helyiségben, ahova hozták. Egy bárnak tűnt.

Ott volt a térkapus fazon, az az őrült kurva, az üveggolyós, két, számára ismeretlen ember, akik közül az egyik úgy öltözködött mint a Hősgyilkos, a másik pedig hosszú, vörösesbarna haját igazgatta és szemüveget viselt. A hetedik ember a skizofrén volt, nyolcadikként pedig Shigaraki Tomura támasztotta a bárpultot.

- Legalább ez a célpont sértetlen - morogta a legutóbbi, mialatt szórakozottan pakolgatott egy pakli kártyát.

Katsuki értetlenül nézett rá. Legalább? Akkor ezek szerint...

- Hol van Bakaguro? - kérdezte dühösen és - fájt beismernie, de - rémülten vicsorogva.

Mire kimondta a kérdést, a választ meg is látta. Az ajtóval szembeni fal mellett Akaguro feküdt, látszólag ájultan. A karja könyéktől, a lába térdtől lefele be volt fáslizva. A géz átázott a vérétől, a lány pedig folyamatosan remegett, és halott sápadt volt. Akaguro úgy kapkodta a levegőt, mintha fuldokolna, és a végtagjai fehérek, már-már kékes színűek voltak.

- Mi a fasz? Mit csináltatok vele?! - kérdezte idegesen Dabi.

Sebesen odament a lányhoz, és hanyatt fektette, majd kitapintotta a pulzusát a nyakán, majd a csuklóján is. Ezután kihúzta a nyelvét a szájából,megnézte, majd kiosztotta a feladatokat.

- Spinner, Kurogiri, azonnal menjetek a legközelebbi kórházba, és hozzatok Ringer-oldatot, valamint... Mi a vércsoportja? - fordult Dabi Katsuki felé.

- Öhm... - Katsuki meghökkent a hirtelen kérdéstől. Idegesen az ajtóra pillantott.

- Nem fogod itt hagyni, miközben haldoklik, ugye, hőspalánta? - kérdezte a férfi gúnyos idegesen. Katsuki majd felrobbant. Tényleg nem akarta itt hagyni Akagurot, és felidegesítette, hogy nem tudja, hogyan segítsen rajta, mivel nem tudott mit kezdeni az ilyen helyzetekkel. Ezekhez a lány értett, erre pont ő van veszélyben...

- Jó, tehát nem tudod. Spinner, Kurogiri, akkor 0 negatív típusú vért hozzatok. Legalább öt egységnyit. Szerezzetek még valami infúziós állványt és tasakokat, tűket, valamint gézt, gumikesztyűt és orvosi ragasztószalagot. Meg sebbenzint - a megszólítottak egy pillantás alatt eltűntek Kurogiri térkapuiban.

- Mi a baja, Dabi? - kérdezte az őrült lány, és odacammogott a férfi mellé.

- Te is kelleni fogsz, mert te könnyebben találsz rajta vénát, mivel egy vérfétises elmebeteg vagy. Infúzióra kell kötni, mert hipovolémiás sokkban van. Ha nem pótoljuk a folyadékveszteségét, akkor egyszerűen kivérzik és meghal. Mivel már elájult, nagy mennyiségű vizet nem tudunk vele itatni, és ahhoz is elég késő lenne. Amúgy, Shigaraki... - fordult Dabi idegesen Tomura felé. - Mik ezek a hevenyészett kötések rajta? És miért van ilyen állapotban?

- Semmit nem foghatok meg öt ujjal, te vadbarom - sziszegte az említett. - Az egyik ujjam elfedésére pedig már nem volt időm, bocsánat! Mikor Kurogiri bedobta ide, már akkor ilyen volt, aztán elájult, és elkezdett vérezni!

- Legalább öt perce ilyen állapotban van. Kiveri a verejték, a nyelve száraz, a végtagjaiban már nincs vér, mivel a csuklóján már nem tapintható a pulzusa és a karjai a lábaival együtt elszíneződtek. Szerintem már csak a szíve, az agya, a tüdeje és a veséje kap valamennyire rendes vérellátást. Magne, emeld fel a lábát a bokájánál fogva, hogy még több vért kapjon a mellkasa felé.

  Katsuki nem igazán értette, hogy Dabi miről beszél, de annyit felfogott a dologból, hogy Akaguro a halál küszöbén állhat, mivel rengeteg vért vesztett.  

A szemüveges fickó közben engedelmeskedett, és Akaguro légzése mintha tényleg moderálódott volna egy kicsit. Hamarosan Spinner és Kurogiri visszaértek a kért eszközökkel, és Dabi az őrült csaj segítségével beszúrta a tűket, majd rákötötte Akagurot az infúzióra. A kötéseket kicserélte és rendesen ellátta a sebeket, majd hozott valahonnan egy pokrócot, és ráfektette Akagurot. Mikor végzett, idegesen megtörölte a homlokát.

- Rendben, meghalni már nem fog... de ezért lehetettek volna óvatosabbak is az elkapásánál.

- És most... - fordult Tomura Katsuki felé. - Őt is biztosítani kéne... valaki üsse már le.

Todoroki szemszöge:

Az eset miatt Vlad King értesítette a hatóságokat, és tizenöt perccel a gonosztevők távozása után tűzoltók, mentők és rendőrök érkeztek a helyszínre.

A negyvenegy diák közül tizenöten súlyos állapotban, eszméletlenül feküdtek a gáz miatt, tizenegy másiknak kisebb-nagyobb sérülései voltak. Tizenhárman maradtak sértetlenek. Ketten eltűntek.

A profi hősök közül egy súlyos állapotba került egy fejsérülés miatt, amit csak az egyik diák gyors reagálásának köszönhetően úszott meg sebfertőződés nélkül. Egy másik rengeteg vért vesztett és eltűnt. A másik négy ugyan részt vett a harcokban, szinte sértetlenek voltak.

A gonosztevők közül hármat fogtak el és tartóztattak le. Ezeket hátrahagyva a többi gonosztevő nyomtalanul eltűnt.

A nyári edzőtábor, amit mind olyan lelkesen vártak... a lehető legrosszabb módon végződött.

Másnap Shoto felkapta a táskáját, és elindult a kórházba, ahol Midoriyát ápolták. Az apja az incidens óta nem volt otthon. Régen látta olyan dühösnek, mikor a rendőrség hivatalosan közölte vele, hogy a nevelt lányát elrabolták. Masaru, Yuudai és Fuyumi szintén vele tartottak, életükben először kihasználva a hősengedélyüket és a képzettségüket.

Mikor megérkezett a kórházba, rögtön Midoriya szobája felé vette az irányt. Az egyik kanyarban hirtelen meghallotta maga mögött Kirishima hangját.

- Todoroki, mit keresel itt?

- És te?

- Én... nos... nem tudtam tétlenül ülni otthon, és...

- Értem. Én sem - sóhajtott Shoto. És ő Midoriyáért duplán aggódott.

Midoriya szobája felé haladva meghallották, hogy valaki van Yaoyorozu szobájában. Mikor belestek, megpillantották All Mightot és egy rendőrt. Yaoyorozu magához tért, és a két férfival szemben ülve beszélt:

- A B osztályos Awase-san segítségével elhelyeztem egy nyomkövetőt az egyik gonosztevőn.

Shoto és Kirishima egymásra néztek.

- Ez az eszköz veszi a jelét - mutatott fel egy kis telefonszerűséget Yaoyorozu, és átnyújtotta All Mightnak. - Kérem, használják!

- Korábban Aizawa-kun azt mondta, hogy hiányzik belőled a gyors döntéshozatali képesség. Elképesztően sokat fejlődtél! Köszönjük, Yaoyorozu leány!

- Mikor veszélyben van egy társ... zavaró, hogy csak így tudok segíteni rajtuk... - hajtotta le a fejét a lány.

- Éppen ezen látszik, hogy nagyon jó hős lesz belőled! - vigasztalta All Might. - A többit, kérlek bízd ránk!

Shoto és Kirishima sietve megindultak Midoriya szobája felé.

- Te is arra gondolsz, amire én? - kérdezte a vörös hajú.

- Hogy készítettünk Yaoyorozuval egy másik jeladót, és azt használva megmentjük Aikát és Bakugot?

- Pontosan - bólintott komolyan Kirishima.

- De ne feledd, hogy nincs hősengedélyünk. Nem csinálhatunk semmit, mert a tanárainkat vonják érte felelősségre.

- Nem úgy értem - rázta a fejét Kirishima. - Harcmentes akcióra gondolok. Nem fogunk megállni küzdeni, csak megmentjük őket. Gondolom te is akarsz tenni valamit. Elrabolták két barátomat, neked pedig az unokatestvéredet.

- Én frusztrált vagyok Bakugo miatt is - emelte ki Shoto. - Hisz az orrom elől rabolták el.

Shoto ökölbe szorította a kezét. Ha csak egy kicsit is gyorsabb lett volna... Ha visszajutottak volna... Ha a tisztáson lett volna, hogy segítsen Aikának... Túl sok volt a "Ha". Már édes mindegy volt, hogy mi történt, most arra kellett koncentrálnia, hogy mi fog történni.

Kirishima a látogatás után hazament. Itt sem bírta az ücsörgést, de Shoto Midoriya mellett maradt, aki még mindig nem tért magához, de a lázas önkívület, amiben tegnap óta hánykolódott, hála égnek már lecsengett.

A fiú most begipszelt karokkal, nyugodtan lélegezve feküdt az ágyon. Erős altatót és fájdalomcsillapítókat kapott, amiktől nem álmodott, és fájdalmai sem voltak, így egy darabig védve volt a kemény lelki és fizikai sérülésektől, amiket elszenvedett.

Shoto bátorítóan megszorította volna a kezét, de a gipsz miatt nem nagyon tudta, így csak a matracon könyökölve figyelte az alvó fiú arcvonásait. Ha nem lettek volna rajta azok a sebek, akkor aggodalom és féltés nélkül jelentette volna ki: Aranyos.

Egész az esti vizitig maradt, mikor a kórterembe belépő orvos hazaküldte, mondván, most neki sem biztonságos egyedül császkálnia sötétedés után. Shoto csodálkozva látta, hogy már este fél hét, és ő észre sem vette, hogy így elrepült az idő. Pedig szinte egész végig mást sem csinált, csak Midoriyát figyelte. Kicsit megzavarodva, de attól még megőrizve a hűvös kisugárzását, elindult hazafelé.