Aika szemszöge:

- Sho-chan, Deku-kun, Bukko-kun, Tokoyami-kun és Shoji-kun megindultak Ochaco és Tsuyu-chan felé! - közölte az információt Aika. - Pár perc és odaérnek...

- Ezek szerint együtt vannak? - kérdezte Mandalay, és lefogta a magához térő gonosztevőt.

- Igen! És Tetsutetsu-kun és Kendou-san legyőzték azt a gonosztevőt, akinek a hatókörében az a mérgezésszerűség volt. Habár, nem tudom, hogy mikén tudtak a közelébe férkőzni, ha egyszer tizenöt embert kiütött. Tokoyami-kun, Shoji-kun és Deku-kun érkezése után pedig Sho-chanék is erősítést kaptak, ezért azt a gonosztevőt is kihúzhatjuk, akivel ők harcoltak, mert elájult.

- Vettem, körbeküldöm az információt.

- Engedj el, te szajha! - kiabálta a Mandalay által lefogott gonosztevő.

- Megnézem, hogy van Pixie-bob-sensei - mondta Aika, és odafutott az ájult nőhöz.

Stabil oldalfekvésbe helyezte, és számolni kezdte a pulzusát.

- Hogy van Ryuko? - kiáltott oda Tiger, miközben lefogta a saját gonosztevőjét.

- Nem megszólítható, a légzés stabil, pulzus szapora - jelentette Aika. - A fejen tompa tárgy okozta nyílt seb, közepes agyrázkódásra gyanakszom. A koponyán nincs repedés vagy törés. Nincs valakinek valamilyen steril textilje amivel el tudnám zárni a sebet? Így nagy a fertőzésveszély!

Aika kérdőn nézett a hősökre, de azok csak a fejüket rázták. A lány sietve körülnézett. A táborba egyértelműen nem volt ideje visszamenni, Pixie-bobot pedig nem tudta volna biztonságosan elvinni oda. Hirtelen megakadt a szeme a gyíkszerű gonosztevőn, aki szinte ugyanúgy öltözködött, mint az apja. Ezek szerint a karján...

Aika odarohant Mandalayhez, és így bekerült a gonosztevő látókörébe. Amikor az rápillantott, a szeme felcsillant csodálatában.

- Stain lánya...!

- Igen, az vagyok, de ezt most kölcsönveszem... - mondta Aika oda se figyelve, és nekiállt leoldani a gonosztevő karjára feltekert fehér textilt, ami az apja mintájára ugyanolyan gézszerű volt.

- De az nem steril... - kezdte Mandalay, de Aika a szavába vágott.

- Mivel ez az anyag hasonlóan lágy szövetű, mint a géz, könnyen meg tudom tisztítani, nem úgy, mint a sűrű szövetű ruhaanyagokat mint a farmer vagy a selyem - magyarázta Aika, majd a markába zárta a letekert ruhaanyagot. A csuklójából származó vért összesűrítette, és átnyomta a textílián, minek hála az tisztán tekeredett ki a markából.

- Ezt... ezt meg hogy csináltad? - hebegte a gonosztevő.

- Átmostam - vonta meg a vállát Aika, majd hagyta, hogy a vére, amit a tisztításhoz használt a földre folyhasson. - Viszont a vért, amit használtam, már nem vezethetem vissza az ereimbe, mert az szintén fertőzéseket okozhat.

A gonosztevő csodálattal pillantott rá.

- Hihetetlen! Stain tanított erre?

- Te csodálod az apámat? - kérdezett vissza Aika.

- Igen! Az akarata újra élni fog általam! Minden tanítását ismerem, és megtisztítom helyette a hősöket! - kiáltotta izgatottan a gonosztevő.

Aika leguggolt, hogy a szemük egy magasságba kerüljön, úgy suttogta:

- Egy: Az apám akaratáról hadd rendelkezzem én; és kettő: Nem, nem ismered a tanításai teljességét. Hiába öltözködsz úgy mint ő, egyáltalán nem hasonlítasz rá - egyenesedett fel gúnyosan mosolyogva, és megindult Pixie-bob felé. - Hiányzik belőled az apám kitartása és méltósága. Gyakorolj szorgalmasan, és talán a közelébe érsz.

A gonosztevő csak tátogni tudott. Aika lefedte Pixie-bob sebét, és ismét a többiek szívhangjára kezdett koncentrálni. Ám amit hallott, az a lehető legjobban megrémítette:

- Deku-kunék mögé került az egyik gonosztevő, és elkapta Tokoyami-kunt és Bukko-kunt! - kiáltotta Aika. - Ne, ne ez nagyon nem jó! Sho-chanék megindultak visszafelé a gonosztevő nyomában! Te jó ég, miért nem vettem észre előbb! - Aika a hajába markolt a stressztől. - Bukko-kun és Tokoyami-kun szívhangja olyan halk, hogy alig hallom, és a gonosztevővel együtt mozognak! A gonosztevő nagyon gyors! Lehagyja a többieket!

Aika felordított rémületében és tehetetlenségében.

Dabi szemszöge:

- Előőrs Akciócsoport! - hallatszott a rádiójában Mr. Compress hangja. - Egyes számú célpont sikeresen begyűjtve. Nem tartott sokáig, de ezzel a műsornak vége! Ahogy megbeszéltük, öt percen belül legyen mindenki a kimenekítési ponton, Kurogiri-sanra bízhatjuk Spinnert, Magnet és a kettes célpontot.

- Hé Dabi! Hallottad a rádiót?! Annyira fel vagyok csigázva!Mr. Compress máris sikerrel járt! - kiabálta Twice, ahogy az oldalán elindult visszafelé, majd hirtelen személyiséget váltott. - Elég sokáig tartott neki! Már elálmosodtam!

- Ne mondj ilyet! Remek munkát végzett - vetette ellen Dabi Twice kritikus énjének. - Már csak meg kell várnunk, hogy mindenki ideérjen.

- Dehogy! - jött a felelet, majd rögtön utána: - Igazad van!

- Ezt a helyet nagyon nehezen lehetett volna megtalálni a gáz és a füst miatt - nézett körbe Dabi. - Viszont a gáz eloszlott. Sosem megy minden a terv szerint, mi?

- Igazad van! - aztán: - Nem! Minden a terv szerint halad!

Hirtelen mintha megzörrent volna az egyik bokor. Dabi odanézett, és megpillantott egy szőke fejet, ami abban a pillanatban, hogy ránézett, vissza is húzódott a bokor mögé. Egy berezelt kölyök. Elkapja? Végül is, végre valakin győzedelmeskedhetne. Először Eresarhead, majd a kettes célpont... mindkettőjük halálosan komolyan vette a dolgát és egyikük sem kímélte. Megindult a bokor felé, de Twice most sem bírt csendben maradni.

- Hé, Dabi! Ha már itt tartunk, tudom, nem sok vizet zavar, de nem kéne visszahívni azt a Noumu nevű fickót is? Olyasmit mondtál, hogy csak a te hangodra reagál, nem? Ez nagyon fontos!

- Ja valóban - fordult Twice felé. - Azt kérdezed, hogy miért nem vetettem be a csatában, ugye?

A kölyök most mellékes volt, de annyira, hogy még a szörnyeteg, amit Shigarakitól kapott is fontosabb volt nála.

- Egy szörnyeteg Shigarakitól, csak nekem. Mostanra legalább egy emberrel végeznie kellett.

Aika szemszöge:

- Hé, Spinner, ez a te hibád! - visította a Magne nevű gonosztevő. Tiger ismerte, innen tudták meg a kilétét.

- Pofa be! - morgott Tiger, és még erősebben szorította a férfit. - Csak magadat hibáztathatod azért, amiért gonosz tetteket követsz el!

- Így megy ez, Spinner, te gonosztevő! - oktatta ki a lefogott karú gyíkszerű férfit Mandalay.

- Hé, eressz el, te szajha! Fenébe! Stain újra élni fog! Hallod? Az akarata ismét élni fog! Általunk! - meredt rá Aikára. - Muszáj megtisztítani titeket, degenerált hősöket, és a szemüveges kölyköt.

- Te mégis mi a fenéről beszélsz? - kérdezte Mandalay.

- Engem légyszíves hagyj ki ebből - emelte fel a kezét viszolyogva Aika. - Jut eszembe, te meg se mutattad a képességedet, nem igaz?

- Szállj le rólam!

- Így van... - sziszegte egy testetlen hang. - Kettőtöket el kell távolítani az útból.

Hirtelen egy fekete, füstszerű lény jelent meg a tisztás közepén, és sárgán ragyogó szemeivel a két hősre nézett.

- Akaguro, vigyázz! - azzal Mandalay Spinnert feledve a lány felé ugrott, és ellökte a lányt a lába alatt megnyíló sötét űr felől.

Aika hátraesett, Mandalay pedig mellette landolt. Spinner a szabadságát kihasználva rögtön eltűnt egy másik, fekete lyukhoz hasonló átjáróban. A feketeség egy pillanat után megszűnt, és Spinnernek hűlt helye volt. Tiger nagyot üvöltve a fekete lényre vetette magát, de mintha csak füstöt akart volna elkapni. A hirtelen feltűnő gonosztevő sérthetetlennek tűnt. Magne kitört Tiger szorításából, és eltűnt egy újabb fekete lyukban.

- Térhajlítás? - hitetlenkedett Aika, és elugrott egy újabb átjáró elől, ami ismét a lába alatt nyílt meg. Mandalay csatlakozott Tigerhez, de kettőjük ereje sem volt elég ahhoz, hogy legalább egy erőben igazságos meccset kialakítsanak a gonosztevővel.

Aika gondolkodni kezdett. A gonosztevőnek volt szíve, ezt tisztán hallotta, de a kis és nagy vérkör rendkívül kis helyre korlátozódott. Aika összezavarodott a belső szervek elrendezését illetően. A teljes emésztőrendszer hiányzott, viszont olyan szerveket is megérzett az érhálózatban, amikről fogalma sem volt, hogy mik lehetnek. Az ismerős belső szervekből kettő volt: A szív és a tüdők. Ha a szív megsérül a gonosztevő meghal. De ha csak a tüdejét támadja meg... Ha csak az egyiket sérti meg, a legjobb esetben is kialakulhat légmell, amit ennél a férfinél nehéz lenne kezelni. Ha pedig meg fulladna, Aika gyilkossá válna. Nem volt más választása, az egyik ismeretlen szervet kellett támadnia. Kiválasztotta azt, amelyik a legkisebb vérellátást kapta, és felkiáltott:

- El az útból! - azzal a vérét hirtelen kieresztve a lábából nagy hajtóerőre tett szert, és a gonosztevő felé lendült. Másfél másodpercbe telt elérnie a férfi közelébe, és a karjából megindított egy vértüskét, amivel a fércelt bőrű gonosztevőt is átszúrta. Célzott, és a füstszerű férfinek már nem volt ideje kitérnie előle.

A tüske célba talált, a gonosztevő pedig felüvöltött. A füst megbolydult, akár egy dühös méhkas, és fekete lyukak nyíltak meg a leglehetetlenebb helyeken. Sok a fejük fölött volt, de néhány kettévágta a fákat, köveket, pár pedig félig a talajban volt. Tiger és Mandalay elugrottak a gonosztevőtől, de Aikát tovább vitte a lendület, és az előtte lévő ellenségnek valahonnan még volt annyi önkontrollja, hogy pontosan előtte megnyisson egy fekete lyukat.

Aika a csuklójából nagy mennyiségű vért lövellt a legközelebbi fa felé, és a törzsben megkapaszkodva oldalra rántotta magát, így elkerülve, hogy beleessen a fekete lyukba.

A lábából ismét hegyes cövekeket növesztett, így biztonságosan talajt fogott, de már ugrott is félre a következő térkapu elől. A gonosztevő zihálva visszanyerte valamennyire a nyugalmát, mivel a környezetpusztítást abbahagyta, és folyamatosan Aika elé teremtette a fekete lyukakat, így a lány nem győzött manőverezni.

- Nem volt rossz, hogy olyan szervemet támadtad, ami nem létfontosságú - sziszegte a férfi, miközben folyamatosan alkotta a kapukat. - Gondolom direkt támadás volt.

Azzal mind a négy irányból megnyitott négy fekete lyukat, így Aika felfele ugrott, és rögtön oldalra keresett fogódzkodót a vérével, mielőtt elnyelte volna a felülről nyíló térkapu. Nem talált semmit a közelben, így kiengedte a limitjét, és olyan hosszúra és vékonyra engedte, amilyenre csak tudta. Végül Tiger kapta el a keresgélő ostort, és kirántotta a szorult helyzetből, csakhogy a füstszerű férfi talán a türelmetlenségéből fakadóan ismét meghajlította a teret, de most úgy, ahogy az előbb a fákkal és a kövekkel tette: Aika vére és teste között megszakadt a kapcsolat, és a lány egyenesen a tőle fél méterre se lévő fekete lyukba zuhant teljes lendülettel. A hátramaradt vér elvesztette a tartását, és hatalmas mennyiségben, esőszerűen a földre hullott. Tiger egy rémült-csendes pillanatig megdermedt, majd eszeveszetten felüvöltött, és rámeredt vérben ázó, remegő kezeire. A füstszerű férfinek nyoma veszett. Immár csak a három hős volt az előbb még csatatérként funkcionáló tisztáson.

Most vissza Dabihoz, kb öt perccel ezelőttre:

Toga lépett ki az erdőből. Ő érkezett meg harmadikként a kimenekítési pontra.

- Még senki sincs itt? - mosolygott kislányosan.

- Te elmebajos, megszerezted a vért? - sóhajtott nehézkesen Dabi. - Hány embernyi?

- Egy embernyi!

Oh, baszd meg. Ennyire sem képes?

- Csak egy?! - kiabált Twice. - Nem megmondtuk, hogy legalább három embernyit szerezz?

- Nem tudtam mit tenni. Azt hittem, megölnek.

Megölik? A diákok? Ugyan kérlek... habár, a kettes célpont képes lett volna rá. De a többiek mind átlagos kölykök, a fejükben csordultig a hősiesség betegesen tiszta, és épp ettől mocskos fogalmával. Képtelenek lennének embert ölni.

- Mindegy... Toga-chan, mitől vagy ilyen boldog? Nem történt semmi, ami lehangolt volna? - folytatta Twice a kérdezősködést.

Toga körbefordult, és fülig elpirult örömében.

- Szereztem barátokat és találtam egy fiút, aki megtetszett.

- Rám gondolsz? Bocs, nem lehet! - kiáltotta Twice, majd jött a másik énje: - Én is szeretlek!

- Túl zajosak vagytok! - intette le őket Dabi. - Hallgasstok...!

Hirtelen zajt hallott felülről. Mikor az égre emelte a tekintetét, meglátta Mr. Compresst. A férfi nem túl elegánsan arccal érkezett a földre, a nyomában pedig három diák, akik a földre szegezték.

- Hé, hé, hé, hé! - mutogatott Twice. - Ismerem ezeket a kölyköket! ... Kik ezek?!

- Adjátok vissza Kacchant és Tokoyami-kunt! - kiabálta a Mr. Compress hátán álló, zöld hajú kölyök. Dabi innen látta, hogy a karjai sérültek, és egy pillanat múlva felismerte, mint a megölendők listáján lévő első diákot. Midoriya Izuku. Mellette Todoroki Shoto. A sokkarú fiú pedig ha jól emlékezett Shoji Mezo volt.

- Mister, menj az útból - mondta Dabi, majd célzott a lángjaival.

- Értettem! - Compress eltűnt a kölyökök alól, Dabi pedig támadott.

- Te barom, ez hideg! - kiabált Twice.

Dabi eltalálta Midoriyát és Shojit, de Todoroki időben félreugrott, így őt Twice célozta meg.

- Arcok Shigaraki feketelistájáról! Az összevert fiú és te... nem vagytok rajta! - azzal előhúzta a merőszalaghoz hasonlító fegyverét, amit mindkét személyisége képes volt kezelni, de Todoroki ellentámadást indított a jég alapú képességével.

Twice szorgalmasan vagdalta a jeget, miközben folyamatosan kiabált:

- Szép munka! Ez semmiség! Adj bele mindent! Ne szórakozz már! Ez forró!

- Mi van ezzel a fickóval? - sziszegte Todoroki.

- Toga vagyok, Izuku-kun! - visította az elmebeteg, és megcélozta az egyik kis vérszívó tűjével a fiút.

Midoriya hanyatt esett, Toga pedig ráugrott, és megvillantotta a kését.

- Gondoltam már rá az előbb is, hogy sokkal menőbb lennél, ha még jobban véreznél, Izuku-kun! - áh, szóval ő volt a fiú, aki megtetszett neki.- gondolta Dabi.

- Midoriya! - Shoji robbant be a képbe, és odébb ütötte Togát, aki jó öt métert bukfencezett hátra.

- Hát így állunk? - morogta teljes hangnemet váltva Toga. - Az utamba akarsz állni? Egyáltalán nem vagy az esetem, de téged is felszabdallak!

- Ez őrült!

Eközben Compress kibújt a saját magát elzáró üveggolyóból, és felegyenesedett.

- Hihetetlenül kitartóak vagytok. Bámulatos ötlet volt.

- Hol van Bakugo? - kérdezte Dabi.

- Természetesen... - Compress kotorászni kezdett a zsebében, de hirtelen elakadt a lélegzete.

- Midoriya, Todoroki, meneküljünk! - kiáltott fel hirtelen Shoji. - A látottak alapján már biztos vagyok benne. Nem tudom, mi a képességed - fordult Compress felé. - ... de a jobb zsebedben, amit annyiszor lobogtattál, ott voltak ezek - mutatott fel két tengerzöld üveggolyót. - Tokoyami és Bakugo, nem így van, bűvész úr?

- Shoji-kun! - kiáltott fel boldogan Midoriya. Dabi majdnem elröhögte magát. Ezek tényleg csak kölykök. Mégis mit gondoltak, Compress véletlenül lobogtatta azt a zsebet? A férfi helyette is felnevetett.

- Ohó! Ez nem tartott sokáig! Egy hatkarútól nem is várok kevesebbet! Jók a megérzéseid!

- Jó! Szép volt, Shoji! - kiáltotta Todoroki, és egy jégfalat növesztett közéjük és Compress közé. Balszerencséjükre.

Már majdnem beértek a fák közé, mikor megpillantották a visszatérő Noumut. Gyorsan irányt váltottak, de akkor meg Kurogiri került az útjukba.

- Ez a fickó...

- Ott volt a USJ-ben...

- A térkapus!

- A jel leadása óta öt perc telt el. Menjünk, Dabi! - fordult felé Kurogiri.

- Sajnálom, Izuku-kun, majd később találkozunk! - integetett Toga, és eltűnt az egyik fekete lyukban.

Twice is fejest ugrott az egyikbe.

- Várj, Kurogiri! - szólt hirtelen Dabi, mivel eszébe jutott valami. - Mi van a kettes célponttal?

- Elintézve.

Todoroki erre egy száznyolcvan fokos fordulatot írt le, és szembe nézett Kurogirivel. Végül is, a célpont a rokona volt.

- Ó, és annyira boldogan rohangáltatok - fordult a három diák felé Compress, hogy fokozza a feszültségüket. - , hogy adtam nektek egy kis ajándékot.

Mindhárom gyerek meghökkent.

- Ez egy szokás. A bűvésztrükkök alapja - magyarázta Compress, majd csettintett egyet, mire a Shoji kezében lévő üveggolyók eltűntek, és jégdarabok hullottak ki belőlük.

- Todoroki-kun jege?! - kiáltott Midoriya.

- Bizony. A támadása során készítettem néhány másolatot, és a zsebembe tettem őket. Mikor lobogtatok valamit... azt azért teszem, mert van valami más, amit nem akarom hogy lássatok - fejezte be a kioktatást Compress, majd odébb tolta a maszkját, és a nyelvét kiöltve láthatóvá tette a két igazi diákot.

- Fenébe! - kiáltott Todoroki, és rohanni kezdtek a férfi felé, viszont az belépett a térkapuba.

- Mikor láttátok, hogy a jobb kezem a jobb zsebembe tettem, persze, hogy boldogan távoztatok volna. Nos, örvendtem a szeren...

Compress maszkja darabokra tört, ahogy eltalálta egy fura, színes lézernyaláb. Dabi arrafelé pillantott, ahonnan jött, és meglátta a kölyköt, akit nem intézett el, mivel túlságosan puhánynak tartotta. Compress szájából kiestek az üveggolyók, és a törött karú kölyköt leszámítva négyen kaptak utánuk. Shoji elkapta az egyiket, viszont a másikat Dabi szerezte meg Todorokival szemben.

- Ez szomorú, Todoroki Shoto - vigyorgott a fiúra.

Midoriya, mivel az előbb haszontalan volt, most teljes gőzzel rohant feléjük.

- Győződjünk meg róla! - szólt rá Dabi Compressre. - Engedd ki.

A mérgesen ciccegett, majd sértődötten így szólt, miközben eltűnt a térkapuban:

- Lőttek a műsoromnak! - majd mikor már csak a keze látszott, csettintett.

Tokoyami Fumikage Shoji fölött tért vissza eredeti alakjába, míg az ő ujjai Bakugo nyakára fonódtak.

- Semmi baj - sóhajtott megkönnyebbülten, azzal magával húzta a fiút.

- Kacchan! - hallotta Midoriya üvöltését, majd Bakugo rémült-dühös eltaszító mondatát:

- Ne gyere, Deku!

Midoriya szemszöge:

Arccal előre esett a porba, és mikor feltápászkodott, már csak a lángoló erdő volt körülötte. Az erdő, Todoroki, Tokoyami, és Shoji. Pár másodperc múlva befutott Uraraka és Tsuyu, és elszörnyedtek a látványon.

Izuku sokkoltan nyögött egyet, majd minden aznapi frusztrációja, elkeseredése, fájdalma és tehetetlensége egyetlen, keserves, messze hallatszó üvöltésben összegződött. Ezután ájultan esett össze.

Todoroki szemszöge:

Rémülten kapott Midoriya után, és elkapta a fiút, mielőtt az a földre zuhant volna. Aoyama remegve mászott elő a bokorból.

- Vissza kell mennünk! - ordította Shoto. - Meg kell találnunk Aikát!

Futólépésben haladtak visszafele. Shoto sírni tudott volna Midoriya látványától, és Aika miatti aggódása csak még jobban kikezdte az idegeit. Midoriyát minél előbb kórházba kellett vinni.

Mikor kiértek a tisztásra, már hallották a távoli mentők és tűzoltók szirénájának hangját.

Shoto megkereste a tekintetével Mandalayt, és odafutott hozzá.

- Hol van Aika?! - kérdezte kertelés nélkül. - Fehér hajú, vörös szemű, ő adta az információk többségét a gonosztevőkről!

Erre a mondatra Mandalay sírva összerogyott, és a sokkolt Tiger felé mutatott, aki már jó ideje ugyanabban a testhelyzetben lehetett. Shoto odament hozzá, és már nyitott a száját a kérdésre, mikor meglátta, hogy a profi hős macskamancsai vértől csatakosak. Tiger előtt vagy hat méteres hosszúságú vérfolt alvadt a porban, ami már a nagy részét felszívta.

- Hol van az unokatestvérem? - suttogta Shoto rémülten.

- Az egyik pillanatban a kezemben volt a véréből gyártott kötél vége... próbáltam kirántani a térkapuk közül... a másik pillanatban meg... annyira sajnálom... bocsánat, bocsánat, bocsánat...

Shoto a földre rogyott. Egyszerre minden, még a remény leghalványabb szikrája is kihunyt belőle.