- A hajnal Koda-kun üvöltésétől hangos - dudorászott Aika félálomban, a bicskáját egyik kezéből a másikba dobálgatva. - És csak Bukko-kun káromkodása tudja túlszárnyalni...

- Te mégis, mi a jó fenéről énekelsz? - kérdezte Midoriya, miközben hatalmasat ásított, és a tekintetével Tiger-sant kereste.

- Ehehe... bocsi. Csak nagyon reggel van még - lehelte Aika.

- Nézz csak rájuk - mutatott Shoji a korrep-csapat felé.

- Ne álljatok le! - kiabált Aizawa az öt szerencsétlennel, akik ide-oda dőltek a fáradságtól.

- Értettem! - kiáltotta Kirishima, de ha Aizawa kötele nem tartotta volna meg, egy pillanat alatt a porba dőlt volna aludni.

- Bocsánat... csak álmos vagyok - motyogta Ashido.

- Nem hittem volna, hogy a tegnapi korrepetálás hajnali kettőig fog tartani... - suttogta Sero.

- És reggel hétkor ismét belevágunk majd... - folytatta Sato.

- Megmondtam, hogy kemény lesz - vágott a szavába szigorúan Aizawa. - Ti nem csak a képességeitek fejlesztésén dolgoztok. Dolgoznotok kell a záróvizsgán feltárt gyengeségeitek javításán! Gondoljátok át, hogy miért vagytok sokkal fáradtabbak az osztálytársaitoknál!

- I-Igenis...

- Uraraka, Aoyama! - fordult az említettek felé Aizawa. - Nektek sem ártana belehúzni. Nem buktatok meg, de közel voltatok hozzá. A vizsgán 30 pont volt az átjutás értéke, és ti csak 35-öt szereztetek.

- Épphogy sikerült...! - riadt meg Ochako, és majdnem a sziklát is leejtette, amit lebegtetett.

- Milyen meglepő! - szorongatta a hasát Aoyama.

- Koncentráljatok! - kiáltotta Aizawa a csoportnak. - Mozogjatok gyorsabban! Akármit is tesztek, ne feledjétek, hogy honnan indultatok. Ez kell a fejlődéshez. Mindig tartások szem előtt, hogy miért unszolunk titeket, és miért verejtékeztek.

Shoto Aizawa felé fordult, és még Bakugon is látszott, hogy megkérdezi magától, ahogy mindenki más is.

- Honnan indultam? - mondta Aika, és a karján lévő sebekre nézett.

A legmélyebb pontról, amit el tudott képzelni. Ha fél évvel ezelőtt kellett volna megterveznie a jövőjét, egyértelműen az öngyilkosság mellett döntött volna, mert csak akkor szabadulhatott volna meg az apjától, ha megöli, vagy másokat öl meg az oldalán.

Most viszont már ott lebegett a cél a szeme előtt, hogy orvos lesz, és jogi úton fogja megreformálni a hősök társadalmát és oktatását. Be fogja bizonyítani az apjának, hogy a gyilkolást kihagyva is meg lehet oldani azt, hogy a társadalom tisztességesebbé formálódjon.

- Helyes! - kiáltotta ökölbe szorított kézzel. - Innentől még keményebben fogok dolgozni!

Azzal elindult megkeresni Vlad Kinget.

Shoto szemszöge:

A szívében enyhe büszkeséggel nézett a lány után, ahogy eltűnik a fák között, hogy Vlad Kinggel gyakoroljon. Aikára rá sem lehetett ismerni. Már egyáltalán nem hasonlított arra a sovány, beteg gyerekre, aki csak jelnyelvvel mert kommunikálni, mert beleverték, hogy beszélni felesleges és káros.

A félős, szorongó lány helyére egy olyan Aika került, aki minden erejét bevetve küzdött azért, hogy orvos lehessen és megszerezze a hősengedélyét.

- Ami fontosabb, srácok - szakította ki a gondolataiból Pixie-bob. - , ma este egy bátorságpróbán egymással szembe helyezzük az osztályokat! A kemény edzés után kemény játék vár rátok!

- Nem szeretem a ijesztő dolgokat... - sóhajtotta Jiro.

- Tivornya a sötétben - jelentette ki magának Tokoyami.

- Csinálhatunk hagyományos edzőtábori dolgokat? - hüledezett az egyik fekete hajú B osztályos.

- Heh... az a része tetszik, hogy egymás ellen leszünk - mondta Monoma.

- Adjatok bele mindent! - kiabálta Pixie-bob.

- Igenis!

Este, Aika szemszöge:

- Ma krumplileves lesz! - kiabálta izgatottan Ragdoll.

- Aika-chan, gyere segíts a hozzávalókkal! - hívta az egyik asztalhoz Ochako.

- Oké - Aika odalépett az asztalhoz, és körülnézett, hogy mit csinálhatna.

Végül a krumplipucolás mellett döntött, és neki is látott egy tálnak. Mikor végzett, meghámozott egy adag répát is, majd folytatta a hagymával. Mikor minden héj nélkül volt az asztalon, nekiállt felszeletelni a zöldségeket.

- Lassú vagy - szólta le a vele szemben dolgozó Bakugo, aki olyan sebességgel szeletelt, hogy Aika követni is alig bírta.

- Bakugo-kun, nagyon jól bánsz a késsel! - kiáltotta az éppen fát hordó Ochako. - Erre nem számítottam.

- Hogy érted, hogy nem számítottál?! Hogy ne tudná bárki használni a kést?! - üvöltötte Bakugo.

- És itt van - mondta Kaminari. - Rég nem láttuk a hasznos oldaladat.

- Mindenki túl energikus... - sóhajtott Kirishima.

Aika alaposan megfigyelte, hogyan mozog Bakugo kést tartó keze, majd megpróbálta leutánozni a fiút. Bakugo technikája tényleg hasznosabbnak bizonyult, mint az amit ő használt. Egész belejött, amikor ismét megvágta magát. Idegesen felszisszent, a kezéhez kapott. Ezúttal mélyen belevágott a bal mutatóujjába, és majdnem annyira fájt, mint azok a sebek, amiket az edzés során vágott magán.

Bakugo felpillantott, majd rögön vissza, majd egy pillanat múlva ismét felkapta a fejét, mert addigra jött le neki, hogy mi is történt.

- Balfasz - morogta, és a zsebében kezdett matatni. Pár pillanat múlva egy sebtapaszt dobott Aikának. - Nesze.

- Köszönöm - motyogta Aika, és érezte, hogy enyhén elpirul szégyenében. Nagyon kínos volt olyan előtt bénáznia, aki mesteri szinten vágott fel bármit.

- Nos, megtöltöttük a pocakot és elmosogattunk - fogott bele az erdő szélén álló csoport felé fordulva Pixie-bob. - Most pedig...

- Eljött a bátorságpróba ideje! - sikongatott izgatottan Ashido.

- Ijesztgetés! - kiabálta Sero, Kirishima, Kaminari és Sato.

- Fáj kimondanom, de előtte... - szólalt meg mögöttük Aizawa, mire mind az öten megdermedtek. - ..., tartok egy órát a korrep-csoportnak.

- Ez nem lehet igaz!

- Sajnálom - mondta Aizawa mindenféle sajnálat nélkül. - A nappali edzésetek nem volt elég, és haladnunk kell.

- Ne tegye ezt velünk!

- Hadd vegyünk részt a próbán!

- Jó, az ijesztgetést a B osztály kezdi. Az A osztály párosával fog megindulni minden harmadik percben. Az út közepén a nevetekkel ellátott fecnik vannak, azokat hozzátok magatokkal - magyarázta Pixie-bob.

- Tivornya a sötétben.

Már megint ezzel jön. - gondolta Aika Tokoyamit fürkészve. Midoriya füzetében olvasta, hogy a madárszerű fiú képessége a sötétben sokkalta erősebb, de egyben irányíthatatlanabb is, így nagyjából meg is értette, hogy miért mondogat ilyeneket Tokoyami.

- Az ijesztgetőkkel nem léphettek közvetlen kapcsolatba. Mutassátok meg a képességeitekkel, hogy mennyire vagytok ijesztőek!

- Az az osztály győz, aki a kreativitásával és a fantáziájával a legtöbb pisis gatyát produkálja! - üvöltötte Tiger.

- Hagyd abba. Ez undorító - szólt rá Jiro.

- Értem! Azzal akarják élesíteni az elménket, hogy össze kell dolgoznunk egymással, feltárva ezzel a képességeink tárházát! Ezt vártam a UA-tól! - harsogta Iida.

- Én személy szerint a játék örömét próbálom majd élvezni - mondta izgatottan Aika. - Ez az első alkalom, hogy ilyen sok emberrel játszhatok együtt!

- Na, húzzatok sorsot, hogy ki lesz a társatok!

A következő csapatok és sorrend alakult ki:

1 - Shoji és Tokoyami

2 - Bakugo és Todoroki

3 - Jiro és Hagakure

4 - Aoyama és Yaoyorozu

5 - Uraraka és Asui

6 - Mineta és Ojiro

7 - Iida és Koda

8 - Midoriya és Akaguro

- Deku-kun, egy csapatba kerültünk - mutatta fel a 8-as számú cetlijét Aika.

- Hé, Farok! - kiáltotta Bakugo dühösen Ojironak. - Cseréljünk! - mutatott a háta mögött lévő Shotora, aki a jelek szerint szintén nem örült a leosztásnak, csak jobban titkolta.

- Minek hívtál te engem? - kérdezte hitetlenkedve Ojiro.

- Aoyama! Cserélj velem! - kérlelte a fiút Mineta, de a szőkeség hevesen rázta a fejét.

- Tivornya a sötétben.

- Egy pillanat - dermedt meg Aika.

Kouta az erdőben volt, a szokásos helyén, ahol tegnap is. Aika viszont nem messze tőle egy másik szívverést is hallott. Rettentő erős volt, és hevesen vert. Izgatottság sugárzott belőle. Az a fajta izgatott hang, amilyet az apja szíve is produkált, mielőtt gyilkolt volna. Ám amíg Chizome szívében ez a hang alig volt hallható, mivel hidegvérű gyilkos volt, ez a szív ordított a gyilkolási vágytól.

- Mindjárt jövök - mondta Midoriyának, mire a fiú értetlenül nézett rá. - Csak azt hiszem, félrehallok valamit, és meg kell néznem... ígérem, visszaérek mire mi jövünk!

12 perccel később, Midoriya szemszöge:

- Jól van, ötös csapat! Breki-cica, Uraraka-cica, mehettek! - vezényelt Pixie-bob.

Nagyjából két perc után, hogy a lányok beléptek a sűrűbe, Pixie-bob gyanakodva a levegőbe szagolt.

- Mi ez az égett szag?

- Ez... fekete füst...

- Ég valami?

- Talán tűz ütött ki a hegyen? - kérdezte aggódva Iida.

- M-Mi ez?! - sikított Pixie-bob, és a teste egy rózsaszín ragyogás kíséretében felemelkedett, majd megindult hátrafelé. A bokrok közül egy férfi lépett elő. Szemüveget viselt, és vörös haja a tarkójáig ért. A kezében tartott rongyba bugyolált kemény tárggyal hatalmas ütést mért a felé repülő hősnő fejére.

- Pixie-bob!

- Ezek a házimacskák csak útban vannak - mosolygott az ismeretlen.

- Mi... Miért? - hebegte Mineta. - Azt hittem biztosra mentek...! Mit keresnek itt gonosztevők?!

A vörös hajú mellett megjelent egy gyíkszerű ember is, a Hősgyilkos stílusában öltözve. Mindketten eszelősen vigyorogtak, miközben a lábaik előtt heverő ájult nőről már tudomást sem vettek.

- Nos... vágjunk bele - sziszegte mosolyogva Dabi, miközben a tüzét táplálta az egyik fán keresztül. - Szedjük le őket! A hősi cím ragyogását mi, a Gonosztevők Szövetségének Előőrs Akciócsoportja... megbélyegezzük.

- Pixie-bob! - kiáltotta Midoriya, és megindult a nő felé, de Mandaly és Tiger útját állták.

A fiú hirtelen megdermedt, és a másik irányba fordult. Kouta-kun!

Izgalamasabb mint az előző, de viszonylag rövidebb rész. Sietek a következővel!