Reggel 5:30

- Jó reggelt, fiúk-lányok! - köszöntötte az osztályt Aizawa, amikor mindenki sikeresen kivánszorgott a Kiscicák épülete előtti placcra. Sok embernek szanaszét állt a haja, Tsuyu-chan egyenesen visszaaludt, és mindenki hatalmasakat ásított. - Ma belevágunk az edzőtáborba, hogy megerősödjetek. Az a célja ennek a tábornak, hogy mindenki megnövelje az erejét, és így mindenki megszerezhesse az ideiglenes engedélyét. Azért kell, hogy felkészítsen titeket az ellenségre, ami percről percre valósabbnak tűnik.

- Akaguro-san! - robbant be Ashido a lány látóterébe. Aika elé lépett, és derékból meghajolt. - Nagyon sajnálom a tegnapit! Nem figyeltem arra, amit te szerettél volna, és olyat tettem, amivel kényelmetlen helyzetbe hoztalak.

Aika pár pillanatig Ashido fekete szemeibe nézett, majd sóhajtott egyet.

- Megbocsátok, de légyszíves, soha többé ne csinálj ilyet - kérte a lányt.

- Természetesen! - bólintott Ashido, mikor a többi lány is odament Aikához.

- Mi is szeretnénk bocsánatot kérni - mondta feszengve Ochako. - Nem vettük észre, hogy neked mennyire kellemetlen volt a helyzet, és ezért csak biztattunk titeket.

- Nyugalom, mindenkinek megbocsátok - emelte fel védekezően a kezét Aika. - Csak annyit kérnék, hogy ne legyen több ilyen...

- Innentől nem lesz - felelte buzgón Hagakure.

- Haladjunk sorjában! - folytatta Aizawa. - Nos, Bakugo...

Egy kis labdát dobott a fiú felé, aki elkapta azt.

- ... hajítsd el ezt.

- Ez a képességfelmérőről van - mondta Bakugo a labdára nézve.

- Az előző rekordod év elejéről 705.2 méter volt - ennél a mondatnál Aika álla a földig esett. - Lássuk, mennyit fejlődtél.

- ÓÓÓ! Csekkoljuk a haladást! - kiabálta izgatottan Ashido.

- Sok minden történt három hónap alatt, nem? - kérdezte Sero. - Lehet, hogy most már egy kilométerre is elhajítja!

- Hajrá, Bakugo! - biztatta a fiút Kirishima, aki távolabb ment a csoporttól, és bemelegítette a karját.

- Akkor... Gyerünk - mondta Bakugo, és teljes erőből elhajította a labdát egy tekintélyes robbantás kíséretében. - Menj a pokolba! - üvöltötte a szerencsétlen gömbnek, ami messzire repült a fák közé.

- Értem, szóval úgy dobja 700 méterre, hogy hozzáadja a képességét - motyogta Aika. Így már érthető volt. Viszont az még mindig tény, hogy Bakugo különösen erős képességgel rendelkezett. - Mellesleg... mi az, hogy menj a pokolba?

- Az év eleji felmérésen azt ordította, hogy "Pusztulj!", mikor eldobta - mondta Shoto. - Miért kért tőled olyan nagy hévvel bocsánatot Ashido?

- Majd később elmondom.

- 709.6 méter - jelentette ki Aizawa a távolságot.

Bakugo döbbenten felhördült.

- Mi? Én sokkal többre számítottam - mondta meghökkenve Kaminari.

- Nagyjából három hónapja kezdtétek el a főiskolát - mondta Aizawa, a dühében vicsorgó Bakugora ügyet sem vetve. - A rengeteg tapasztalat által bizonyára sokat fejlődtetek. De ez a fejlődés inkább mentális és gyakorlati szinten, valamint a kitartásotokban mutatkozik meg. Mint azt látjátok, a képességeitek nem igazán fejlődtek. Ezért mától a képességek fejlesztésén fogunk dolgozni.

Aizawa elvigyorodott.

- Olyan nehéz lesz, hogy haldokolni fogtok, de próbáljatok meg életben maradni. Mindenki megkapja az instrukciókat. És most... MUNKÁRA!

Mikor a B osztály megérkezett a helyszínre, elképedve néztek körül. Az A osztályos diákok mind teljes erőbevetéssel dolgoztak.

Bakugo mindkét kezét forró vízbe mártotta, hogy erősítse az izzadságmirigyeit, majd folyamatosan robbantgatott, hogy növelje a támadási területét.

- Francba! - üvöltötte a szőke hajú. Valószínűleg elképesztő megerőltetést igényelt a karjainak a feladat.

Shoto igyekezett olyan sebességgel váltogatni a tüzét és a jegét, hogy a fürdője, amiben ült, folyamatosan ugyanolyan hőmérsékletű maradjon. Ettől a szervezete jobban hozzászokott a fagyáshoz, és kontrollálhatóbbá vált számára a lángjai hőmérséklete. A végén talán képes lesz egyszerre használni mindkét erejét.

Sero folyamatosan gyártotta a szalagjait, és látszott rajta, hogy a határain van. Viszont ettől nőtt a kapacitása, valamint erősödött a szalagja és a kilövés sebessége.

Ojiro és Kirishima egymás képességét erősítették, ahogy Ojiro folyamatos támadásokat mért a farkával Kirishimára, aki a bőre megkeményítésével védekezett.

Kaminari egy nagy teherbírású akkumulátoron vezette át a feszültségét, ezzel képezve a testét még több elektromosság elviselésére. Kouda a hangszálait erősítette, hogy növelje az Állathang hatótávolságát, magyarán torka szakadtából ordított.

Aoyama folyamatosan használta a Köldöklézer képességét, így növelte a használat egy másodperces időtartamát, továbbá a hatótávolságot is növelte.

Tokoyami egy sötét barlangban próbálta az irányítása alá vonni az ott megvaduló Sötét árnyat, és csupán a kiabálását lehetett hallani.

Ochako folyamatosan szabadesést szimulált, ezzel edzve a félkör alakú csatornáit a belső fülében, hogy csökkentse a hányingerét, valamint növelte a maximális súlyt, amivel használhatja a képességét. Iida mindeközben hosszútávú futást végzett, amivel erősítette a lábizmait és az állóképességét.

Tsuyu az izamit és a nyelvét erősítette, a sziklafal mellett amit megmászott pedig Sato és Yaoyorozu edzettek. Sato édességet evett, ami szükséges volt a képessége aktiválásához, mialatt folyamatosan az izmait edzette. Yaoyorozu szintén evett, miközben a képességével folyamatosan tárgyakat alkotott, csökkentve ezzel az időt, ami az elkészítéshez szükséges.

Jiro a Jack füldugójának erősítésével növelte képessége hangjának minőségét, mellette Ashido szakaszosan termelte a savat, ezzel növelve a bőre tűrőképességét. Mindeketten egy sziklafalat támadtak, mivel azt nehezen marta szét a sav, és a füldugók sem pusztították el azonnal.

Mineta folyamatosan szedte ki a fejéből a labdácskáit, ezzel erősítve a fejbőrét. A lila hajú fiú arcán patakokban csorgott le a vér, de csak azért is folytatta a tevékenységet, habár jól hallhatóan közel volt a síráshoz. Hagakure és Shoji szintén egymást erősítették úgy, hogy Shoji élesítette az érzékszerveit, Hagakure pedig próbált elrejtőzni előle.

- Mi a pokol ez? - hebegte a B osztályos Rin.

- Akik operatív típusúak, azoknak ki kell terjeszteni a felső határaikat - magyarázta a B-sek osztályfőnöke, Kan Sekijiro. - A heteromorf és vegyes típusúaknak pedig azt a testrészüket kell képezni, ami a képességeikhez kapcsolódik. Ez általában a testetek fejlődésével is megtörténik...

- De arra most nincs időnk - vágott a szavába Aizawa-sensei, és megindult a B-sek felé. - Vágjatok bele, B osztály!

- De ha mi is csatlakozunk, akkor negyvenegyen leszünk - mondta aggodalmas arccal Kendou. - Képes lesz hat ember ennyi képességre odafigyelni egyszerre?

- Épp ezért vannak itt ők - mutatott Aizawa a berobbanó Kiscicákra, akik csapata most már kiegészült a hiperaktív Ragdollal és Tigerrel, aki mind stílusban, és mind nemben elütött a csapat többi tagjától.

- Úgy van! - mondta Ragdoll. - Mi négyen egyek vagyunk!

- Szikrázó szemünk bemérte a célt... - kezdte a szokásos szöveget Mandalay.

- Segítő mancsaink rendelkezésre állnak! - folytatta Ragdoll.

- A semmiből csapunk le - mondta Tiger, ijesztő aurát sugározva.

- Aranyos mancsunk lecsap, és beletép! - fejezte be Pixie-bob.

- Vad, vad, Kiscicák! - harsogták egyszerre, beállva a hősi pózukba. - A teljes verzió!

- Az én képességem a kutatás! - mondta Ragdoll. - Legfeljebb 100 méterről meg tudok mondani minden infót valakiről, ha ránézek! Kideríthetem a hollétét és a gyengeségeit is!

- A Földcsuszamlásommal bárki számára létre tudom hozni a megfelelő környezetet az edzéshez - mosolygott Pixie-bob, és bemutatta a tudományát.

- És a Telepátiámmal egyszerre több embernek is adhatok tanácsot - magyarázta Mandalay.

- Az én feladatom pedig az ütés és a rúgás - morogta Tiger. - Akinek erősítő képessége van, az jöjjön hozzám! A Tora edzőtábor kezdetét veszi - mutatott Midoriyára, aki egyszerű erősítő gyakorlatokat végzett.

Aika szemszöge:

Aika az erdő mélyén ült törökülésben,és lehunyt szemmel koncentrált. Próbálta egyszerre negyvenhét ember szívverését beazonosítani, és feldolgozni a ritmusukból kikövetkeztethető információt.

- Bukko-san karajiban fokozott vérmennyiség... tehát megerőlteti őket... egy B osztályos... Kendou-san is használja a képességét, mert a kezében lévő hajszálerek artéria nagyságúra nőttek... Sho-chan vérének hőmérséklete folyamatosan változik. Ochako-channak hányingere lehet... egy hatodik felnőtt... a B osztállyal jött, és...

Aika szemei kipattantak, és izgatottan a szívverés irányába fordult. Egy férfié volt, és tisztán hallotta rajta, hogy képes kontrollálni a vérét, mert hasonló volt az övééhez.

Kisietett a fák közül, és megindult a narancssárga maszkos, fehér hajú férfi felé, aki mellkasnál kivágott vörös kezeslábast, fehér csizmát és fehér kesztyűt viselt. A bal kezén lévő kesztyűhöz egy csövet kapcsoltak, ami a bal lapockája fölött a testéhez kapcsolódott.

- Elnézést! - szólította meg. A férfi felé fordult. - Maga képes irányítani a vérét? - kérdezte izgatottan.

A férfi szeme elkerekedett.

- Mégis miből jöttél rá?

- Ő itt Akaguro Aika - mutatta be a lányt Aizawa. - Képes hallani az emberek szívverését. Valószínűleg ebből jött rá. Habár nem tudtam, hogy ennyire pontosan meg tudsz állapítani egy képességet.

- Nem is tudok - rázta a fejét Aika. - Csak hasonló volt a pulzusa az enyémhez.

- Te is vérkontrollos vagy? - kérdezte a férfi.

- Aha. Maga mennyire képes irányítani a vérét?

- Nem hallott még rólad - világosította fel a férfit Aizawa. - Szóval inkább kezd a bemutatkozással.

- Öhm... Kan Sekijiro vagyok, a hősnevemen Vlad King. Örvendek a találkozásnak.

- Én is örülök! Habár engem Aizawa-sensei már bemutatott, azért én is bemutatkozom. Akaguro Aika vagyok, az A osztály huszonegyedik diákja. Képes vagyok hallani és felismerni mások pulzusát, és különbséget is tudok tenni közöttük, ezért a legtöbb álca nem tud átverni engem. Valamint az apám képessége az anyáméval keveredve mutálódott, azt eredményezve, hogy képes vagyok irányítani a saját keringésemet, és különféle módokon formálni a véremet, ha az egy seben keresztül kijut a külvilágba. És mások képességei nem hatnak rám, mivel a vérem összetételét és védekező funkcióit is felülírtam.

Vlad King egy darabig megilletődötten pislogott. Kicsit sok volt neki ez az információmennyiség egyszerre. 

- Nos, én a hősruházatom segítségével - bökött a kesztyűjére és a csőre. - , képes vagyok kijuttatni a véremet a külvilágba, és vissza is, ha azt akarom. Ha kint van, akkor szabadon formázhatom én is, de a keringésemet nem tudom szabályozni.

- Bemutatná? - kérdezte Aika.

- Persze, gyere. Aztán te is mutasd be, hogy mit tudsz, és megpróbálhatjuk fejleszteni.

Este:

- Na, mit mondtunk tegnap? "Csak ma készítettünk nektek ételt." - mosolygott Pixie-bob.

- Most csináljátok meg magatoknak! - lelkendezett Ragdoll. - Curry!

- Igenis - lehelte a hullafáradt csapat.

- Kimerültnek tűntök! - sikongatott Ragdoll. - De ez nem azt jelenti, hogy bármiféle macskakaját készíthettek!

A karjait masszírozó Aika mellett álló Iida hirtelen magához tért.

- Való igaz, hogy a has és a szellem feltöltése része a mentőfeladatoknak, még ha fáradtak is vagyunk. Ez ám a UA! Nincs elvesztegetett lehetőség! Srácok, készítsük el a világ legfinomabb curryjét!

- Jó...

A csapat nekilátott a munkának. Shoto a legtöbb helyen begyújtotta a tűzhelyeket.

- Todoroki! Kaphatnánk ide is tüzet? - kiabált a fiúnak Ashido.

- Bakugo, te gyújtsd meg a robbantásoddal - javasolta Sero.

- Egy fenét, te barom! - kiabálta a megszólított, és berobbantotta a tűzhelyet, ami ennek eredményeképp törmelékké vált.

- Ha másokra hagyatkoztok, nem fogtok megtanulni tüzet gyújtani - rótta meg őket Yaoyorozu, miközben egy öngyújtót alkotott.

- Ugyan, semmi gond - legyintett Shoto.

- Lángolj, lángolj! - biztatta a ropogó fahasábokat Ashido.

- Vigyázz, fel ne gyújtsd az egészet, mint Bukko-kun - vigyorgott Aika, mire Shoto is elmosolyodott.

- Köszönjük az ételt! - zengte a csoport, majd mindenki kiéhezett módra vetette rá magát a kajára.

- Ha egy étteremben adnának ilyet, nem lennék túl boldog, de ebben a helyzetben ez mennyei - magyarázta teli szájjal Kirishima.

- Yaomomo, te sokat eszel, ugye? - kérdezte nevetgélve Ashido.

- Igen - válaszolta méltóságteljesen a lány. - A képességem különböző atomokká változtatja a lipideket, úgyhogy minél többet eszek, annál hatékonyabban alkotok.

- Mintha kaksiznál - jegyezte meg Sero, mire Yaoyorozu egy pillanat alatt letargiába esett.

- Kérj bocsánatot! - ordította Jiro, és felképelte a fiút.

- Sajnálom!

- Kouta, ideje vacsorázni! - szólt a fiúnak Mandalay, de az csak távolról figyelte a többieket, végül elballagott az erdő felé. Midoriya szomorkásan nézett utána.

- Te is tisztában vagy a kiskölyök múltjával? -lépett a fiúhoz Aika. Midoriya bólintott. - Figyelj, Deku-kun, nem hinném, hogy könnyű eset, de süt rólad a vágy, hogy utánamenj, és beszélj a fejével. És vigyél neki vacsorát - nyomott a fiú kezébe egy tállal a curryből - Nem hinném, hogy maradni fog, mire visszaér.

- Köszönöm, Akaguro-san - mosolyodott el Midoriya, és megindult Kouta után.

Aika visszaballagott az asztalokhoz, és szokás szerint Shoto mellé ült le.

- Te mit csináltál a mai edzésen? - kérdezte az unokatestvére, miközben ő szedett a curryből. - Azt láttam, hogy a szívhangokra koncentráltál, de aztán Vlad Kinggel távolabb mentetek.

- Igen, mivel neki is véralapú képessége van, ami hasonlít az enyémhez. Így segített edzeni - magyarázta Aika, miközben szedett magának a rizsből. Mikor minden volt a tányérján, enni kezdett.

- Használtad a véralapú képességedet? - kérdezte gyanakvóan Shoto.

- Ne félj - igyekezett megnyugtatni Aika. - Gyorsan begyógyultak. Csak kis sebek, és fel tudom gyorsítani az alvadást.

Azzal felmutatta a csuklóját, ahol a régi hegek mellett két új is virított. Shoto helytelenítően hümmögött, és a kezébe vette Aika csuklóit.

- Fáj?

- Egyáltalán nem - ez enyhe hazugság volt. - És majd a nyári szünet után Recovery Girl be is tudja majd őket gyógyítani. Ezek nem olyan régiek, hogy örökre megmaradjanak.

- És mi miatt kértek tőled bocsánatot reggel a lányok? - tudakolta Shoto. - Végül nem mondtad el, mert mindenki csak az edzésére koncentrált.

- Ja, az csak annyi volt, hogy Ashido-san tegnap beledobott a vízbe. Tudod, abba a termál... termálforrásba - találta meg a megfelelő szót.

Shoto arca egy csapásra elsötétült.

- Akkor az volt az a kiabálás tegnap, Mineta műsora után? - sziszegte.

- Szerintem igen - bólintott Aika. - Bocsánat, hogy hangos voltam... úgy tűnik titeket is megzavartalak.

- Még te kérsz bocsánatot? - kérdezte fogcsikorgatva Shoto, majd felállt, és a tekintetével Ashidot kezdte keresni.

- Sho-chan, kérlek, ne csinálj jelentet! - kérlelte Aika, és megpróbálta a karjánál fogva visszahúzni a fiút az asztalhoz, de Shoto nem figyelt rá. - Todoroki Shoto! - emelte fel a hangját Aika.

Shoto meglepődve nézett rá, és Aika ezt kihasználva visszahúzta ülő helyzetbe.

- Megismétlem: Ne. Csinálj. Jelenetet. Ashido-san már megbánta amit tett, és megígérte, hogy nem lesz több ilyen. És bocsánatot is kért. Úgyhogy felesleges lenne bármit is mondanod neki - magyarázta Aika, a biztonság kedvéért még mindig erősen tartva a fiú karját.

Shoto pár pillanatig még feszült volt, majd lassan kifúja a levegőt.

- Jól van - bólintott. - De ha még egy ilyen lesz, nem érdekel, hogy ki teszi, nagyon meg fogja bánni.

- Rendben - igyekezett megnyugtatni Aika. - Majd megölheted, ha előbb nem én ölöm meg.

Erre Shoto elmosolyodott.

- Majd ketten ellátjuk a baját.

- Bárki legyen az - bólintott nevetve Aika, és jobb hangulatban folytatták a vacsorát.

Bakugo szemszöge:

Vacsora után Katsuki direkt előbb végzett a fürdéssel, hogy most a többiek előtt érjen fel a fiúk szobájába. A karjai iszonyatosan fájtak az aznapi megerőltetéstől, és ez alapjában véve már felidegesítette. Mikor benyitott, meglátta a fekete, koponyamintás pólóját, amit valaki a táskája mellé rakott szépen összehajtva. Mikor a kezébe vette a ruhadarabot, érezte, hogy az enyhén meleg. Az egyik hajtásból egy kis papírfecni hullott ki. Katsuki felvette, és elolvasta.

Frissen jött a szárítógépből. Megkértem Mandalay-sant, hogy segítsen kimosni. Még egyszer köszönöm, hogy kölcsönadtad.

Katsuki a táskájába dobta a pólót, és még egy darabig nézegette az üzenetet.

- Még csak alá sem írta... nyavalyás Bakaguro - morogta, és hanyatt dőlt a futonján. Arra már nem nagyon emlékezett, hogy mikor aludt el, de még azelőtt, hogy a többiek felértek volna. Csak másnap reggel realizálta, hogy az üzenet a kezében maradt.

Pfff. Első nap. Aztán rögtön jönni fog a harmadik, ami már kicsit izgalmasabb lesz, mint ez a fejezet. Mondjuk szerintem az is legalább két részes lesz. De majd meglátom. Nagyon köszönöm a kommenteket és a szavazatokat. Ha valaki hibát talál a sztoriban, az nyugodtan szóljon, és majd megpróbálok javítani a minőségén (itt nem magára a tartalomra gondolok, hanem inkább a leírás és a fogalmazás minőségére). Jó éjt mindenkinek!