Bakugo szemszöge:

A UA középiskolában véget ért az első szemeszter, és megkezdődött a nyári szünet. Azonban...

- Akik hőssé akarnak válni, nem pihenhetnek egy napot sem. Ebben a nyári edzőtáborban még nagyobb magasságokba emelünk titeket a Plus Ultráért!

- Igenis! - zengte az osztály Aizawa szónoklatára.

Kirishima a vállának támaszkodva hallgatta a tanárt, míg ő csendben állt a többiek között. A nyári szünet tényleges kezdete előtt az elektromos és a bogyófejű baromarc kitalálta, hogy tartsanak egy erőnléti edzést az iskola medencéjénél. A szemüveges nem sokkal azután, hogy ő is befutott, felvetette, hogy rendezzenek versenyt. Könnyűszerrel maga mögé utasította a többieket az első fordulóban, viszont amikor a döntőre került a sor, ahol bebizonyíthatta volna, hogy képes elverni Dekut és a félarcú barmot is, Aizawa leállította a versenyt, és kiparancsolt mindenkit, mivel lejárt az idejük. Micsoda barom... három plusz percbe került volna, hogy megnyerje a versenyt, és bebizonyítsa az egész osztálynak, hogy ki áll a ranglétra csúcsán. Azaz, majdnem az egész osztálynak. A vörös szemű nem volt ott. Amikor a többi lány elhívta, valami hülye kifogással hárított, hogy nem szereti a medencéket.

Aika szemszöge:

- Deku-kun! Végre elkezdődik az erdei edzőtábor! - kiáltozta Ochako.

- I-Igen, úgy van, Uraraka-san - hökkent meg Deku a hirtelen közelítő lánytól.

Ochako hirtelen ledermedt, és vagy öt métert ugrott hátra. Az arca teljesen vörös lett, mint a plázában, és kiáltozva próbálta elterelni a figyelmet róla.

Aika csak a fejét csóválta. Csak tippelni tudott, hogy miért csinálja ezt Ochako-chan már másodszorra. Kíváncsi volt már, hogy mire számíthat az edzőtáborban. Most, hogy végre normális testalkattal rendelkezett, és a mankó is már csak biztonsági óvintézkedésként volt nála, elkezdhetett a többiekkel edzeni.

Todoroki-san még otthon felmérte a fizikai korlátait, ezért tiszta képet kapott arról, hogy hogyan is áll. Már szabadott futnia, de még nem hosszútávon, és Midoriya mániákus edzésterveinek egyikét is elkérte, hogy erősödhessen.

- Nocsak, nocsak! Az A osztályból korrepetálásra kell járnia valakinek? Ez azt jelenti, hogy volt, aki megbukott a vizsgán?! Hát nem furcsa? Hát nem furcsa? Pedig sokkal jobbnak kellene lenniük a B osztályosoknál! Hogy lehet ez?

Monoma üvöltözését Kendou szakította meg, szokásos módon tarkón vágva a srácot.

- Monoma ijesztő... - motyogta az egyik osztálytársa, egy szürkés, rövid hajú, karikás szemű lány.

- Áh, a B osztályosok! - köszönt Midoriya.

- Ugyan találkoztunk a Sportfesztiválon, de jó újra látni titeket, A osztály - vigyorgott egy göndör, zöld hajú lány. Kék szemű barátnője bólintott egyet.

- Felszállás a buszra! - kiáltotta Kendou, és felhúzta a szőke hajú fiút is.

- Nem csak az A osztályos, de a B osztályos lányok is ott lesznek! Mintha egy svédasztalos reggelire mennék! - hörgött csorgó nyállal Mineta.

- Ennyi elég is volt belőled - szólt rá a fiúra Kirishima.

- Mineta-kun, ijesztő vagy - nézett Aika a fiúra.

- Az A osztály busza erre van! - kiáltotta Iida, a szokásos merev karral való hadonászása közepette. - Ülésrendben sorakozzatok!

Mikor már mindenki fenn ült, Aizawa megszólalt.

- A busz csak egyszer fog megállni, nagyjából egy óra múlva. Azután...

- Nyomjunk be valami zenét! - kiabálta Kaminari, minek következtében a buszon kitört a teljes hangzavar.

Aika hátradőlt a leghátsó ülésen, és az ablaknak döntötte a fejét. Bedugta a fülhallgatóját, és a többi hangot kizárva zenét hallgatott a megállásig.

A megállónál Aika nagyot nyújtózkodott.

- Végre egy kis szünet!

- Pisilnem kell! - kiabált Mineta.

- Amúgy, ez pihenőhelynek számít egyáltalán? - forgatta a fejét Kaminari.

Egy beugrón álltak meg, egy szirt peremén. Nem volt semmilyen épület sehol, viszont ott állt egy fekete autó is.

- Hol van a B osztály? - kérdezte Kirishima.

- Felesleges ok nélkül megállni - mondta Aziawa, ügyet sem vetve az előtte indiántáncot járó Minetára, akinek minden jel szerint talán csak percei voltak találni egy mosdót.

- Hol van a mosdó?

- Üdv, Eraser! - az autó ajtajai kinyíltak, és két személy ugrott ki belőle, míg a harmadik ráérősen kiszállt.

- Rég találkoztunk - hajolt meg Aizawa-sensei.

A fekete autóból két nő és egy kisfiú lépett ki.

- Szikrázó szemünk bemérte a célt! - kiáltotta a rövid, barna hajú nő.

- Aranyos mancsunk lecsap, és beletép! - folytatta a társa, aki szőke, hosszú hajjal büszkélkedhetett, és kék szemei voltak.

- Vad, vad Kiscicák! - kiáltották egyszerre.

- Ők profi hősök, akik velünk fognak dolgozni a táborban, a Kiscicák.

- Miért ilyen nevetségesen vannak felöltözve? - kérdezte Aika a macskamancs kesztyűkre, a macskafarkakra, a macskafülszerű hajpántokra és a rövid, ám annál színesebb szoknyákra és díszes toppokra mutatva.

- Ők egy négytagú hőscsapat, akik közös ügynökséget alapítottak! - kapott fangörcsöt Midoriya. - Egy veterán csapat, akik hegyi mentésekre specializálódtak! Idén van a működésük tizenkettedik évfor...

Nem tudta befejezni a mondatot, mert a szőke macskanő elkapta az arcát, és megvillantotta tűhegyes karmait. Halálos arckifejezést vett fel, és Midoriyára üvöltött.

- A szívem csupán tizennyolc éves! A szívem csupán...?

- Tizennyolc éves! - visított Midoriya, habár a hangját elnyomta az arcába nyomódó cicamancs.

- Üdvözöljétek őket! - utasította a csoportot Eraser.

- Örvendünk a találkozásnak! - harsogta az osztály.

A fekete hajú fiú, akit a Kiscicák magukkal hoztak, piros, két nagy sárga szegeccsel felszerelt sapkát viselt. Morcosan nézett oldalra, mintha tudomást sem akarna venni a többiekről.

- Ez az egész terület a miénk - intett a barna hajú Kiscica tag a szirt alatt elterülő erdőre. - Annak a hegynek a lábánál lesztek elszállásolva - mutatott a távolba.

- Messze van! - kiáltotta mindenki.

- Akkor miért álltunk meg itt? - kérdezte Ochako.

- Csak nem... - emelte mutatóujját az állához Tsuyu-chan.

- Nem, nem... - rázta a fejét Sato, mikor felfogta, hogy mire akar kilyukadni a békalány.

- Nem akarunk visszamenni a buszhoz? - kérdezte Sero, és már fordult is az említett jármű felé. - Gyorsan!

- De. Menjünk vissza! - helyeselt Kaminari. A mellette álló Ashido és Kouda bólintottak.

- Most van 9.30 - vigyorodott el a barna hajú. - Ha gyorsak lesztek... talán dél körül?

- Ez nem lehet... hé! - nyögte Kirishima.

- Nyomás vissza! - kiáltotta Ashido.

- Vissza a buszhoz! Gyorsan!

- A cicák, akik nem érnek oda 12.30-ra, nem kapnak ebédet - mosolygott a menekülő csapatra a piros ruhás macska.

- Sajnálom, fiúk-lányok - mondta mintegy mellékesen Aizawa-sensei, miközben a szőke macskanő a menekülők elé ugrott. - Az edzőtábor már elkezdődött.

A cicamancsok alatt kéken kezdett izzani a talaj, minek következtében a föld megemelkedett, és mint egy folyó, mindenkit lesodort a szirtről. Az osztály kiáltozva zuhant alá. Aika is azt hitte, hogy a többiekkel fog landolni az erdő szélén, de a lavina elkapta, és megtartotta a szirt szélén.

- Bocsi! - mosolygott a szőke. - Majdnem téged is lesodortalak.

- Én nem mehetek velük? - kérdezte Aika, és megpróbálta letolni magáról a körülfogó földet.

- C-c - ciccentett a barna hajú. - Te még nem vagy futóképes. Rettenetesen nagy hátrányban lennél a többiekkel szemben, és ha összedolgoznátok, csak hátráltatnád őket.

Aika bánatosan tekintett le az osztálytársaira, miközben a föld visszahúzta őt a biztonságos talajra.

- Hé! - kiáltott le a többieknek a barna hajú. - Mivel ez magánterület, nyugodtan használhatjátok a képességeiteket! Három órátok van! Gyertek a létesítménybe a saját lábatokon! Miután átkeltetek... a Bestiák Erdején!

Hirtelen a semmiből egy szörnyeteg tűnt fel, és rátámadt a bokrot kereső Minetára. Aika innentől csak a kiáltozást hallotta, és a hatalmas porfelhőket láthatta, ahogy az osztály összefogva ellentámadást indít a földszörnyek ellen, amiket a kék ruhás macskanő egy térképszerű szemüveg segítségével idézett a megfelelő helyekre.

- Elég őrült ütemtervet választottál, Eraser - csóválta a fejét a barna hajú nő.

- Nos, úgy terveztük, hogy korábban sajátíttatjuk el velük azt, amire másodévesként tennének szert, úgyhogy muszáj őrületesnek lennie. Engedélyezzük nekik, hogy vészhelyzet esetén használhassák a képességeiket. AZ ideiglenes engedély lehetővé teszi számukra, hogy hősként dolgozzanak. Mivel a gonosztevők felettébb aktívak manapság, meg kell tanulniuk, hogyan védjék meg magukat.

- Nos, innentől számítok rád, Pixie-bob.

- Bízd csak rám! - visította a szőkeség. - Feláll a bunda a hátamon! Ezek a gyerekek hihetetlenül erősek!

- Gyere - intett Aizawa Aikának. - Te a Kiscicáknak fogsz segíteni.

- Hát így akartok játszani? - kiabálta közben Pixie-bob, újabb és újabb szörnyeket idézve az osztálynak.

- Kouta, megyünk - mondta a társa.

A fekete hajú fiú még mindig morcosan nézett az osztály után.

- Értelmetlen - morogta, és összeráncolta a homlokát.

Mikor megérkeztek a szállásra, ismét egy óra telt el.

- Gyere! Csinálunk vacsorát az éhes kiscicáknak! - lelkendezett a barna hajú nő, akiről Aika útközben megtudta, hogy Mandalay a hősneve.

- Nem ebédet? - kérdezte értetlenül Aika.

- Nyugalom, nem fognak 12.30-ra ideérni - mosolygott Pixie-bob, továbbra is a szemüvegen keresztül alkotva a szörnyeket. Kiült az épület elé, hogy jobban felmérhesse a terepet.

Mandalay, Aika és Kouta ezalatt a konyhába mentek.

- Ez hatalmas - nézett körül Aika. Todorokiék konyhája sem volt kicsi, de mégis eltörpült a hatalmas szekrény-és konyhasziget tenger mellett, amiben most állt. Az egyik fal mentén öt óriási hűtőszekrény állt, mindegyiken olyasmi felirattal, hogy: "Húsok", "Tejtermékek", "Zöldség-gyümölcs", "Készétel", és "Romlandó!".

- Az bizony! - helyeselt Mandalay. - Tudsz főzni?

- Az unokatestvérem tanít rá, de még nem tudok nagy húsokkal és túl igényes hozzávalókkal dolgozni.

- Semmi probléma! Akkor te a könnyebb feladatokat kapod. Lássuk csak... - Mandalay böngészni kezdett egy listát, majd egy piros tollal bekarikázta rajta a könnyebben elkészíthető ételeket. - Ezek nem jelenthetnek problémát. Ha valami mégis közbejön, csak szólj, és segítek. A hűtőszekrényekben és a kamrában mindent megtalálsz.

Aika átvette a listát, és elsőnek kiválasztotta rizst, amiből hatalmas adagot kellett elkészíteni, agyag hot pot technikával. Az egész lényege az volt, hogy szabad tűzön (,nem főzőlapon), agyagedényben készül az étel.

Mandalay segítségével előkészítette a lábasokat, majd mikor az első adag rizst feltette főni, nekiállt a paradicsomsalátának.

- Amúgy... - szólalt meg Mandalay. - Te hogyhogy mankózol?

- Az apám nagyjából huszonhatszor törte el a bokáimat az elmúlt kilenc évben - mondta mellékesen Aika, le sem véve a szemét a kis koktélparadicsomokról, amiket négybe kellett vágnia. A késekkel még mindig nem sikerült megbarátkoznia. Bármibe kezdett, általában az lett a vége, hogy megvágta magát. Ha önmagán képes is volt hajszálpontos, sínegyenes sebeket vágni, ételeken nem igazán volt alkalma gyakorolni.

Mandalay kezéből kiesett a húsklopfoló, és hatalmas koppanással landolt a deszkán.

- Micsoda?!

- Az apám nagyjából huszonhatszor törte el a bokáimat az elmúlt kilenc évben - ismételte meg hangosabban Aika. Erre már a zöldségeket mosó Kouta is felfigyelt. - Egyik után sem kaptam orvosi ellátást.

- Mégis miért?

- Mert nem akarta, hogy visszamenjek Tokyoba az anyám sírjához.

Mandalay egyre jobban megzavarodott.

- Micsoda? Akkor te félárva vagy?

- Igen - bólintott Aika, és a salátára szórta a felkockázott paradicsomot, majd elindult megnézni a rizst.

- Ezt nem értem... akkor az apád bizonyára bűnözőnek számít nem? Ha ennyiszer eltörte a lábaidat...

- Az apám Akaguro Chizome.

Mandalay és Kouta értetlenül pislogtak.

- A Hősgyilkos - egészítette ki Aika.

- EEEEHH?!

- Igen - bólintott Aika, kicsit összehúzva magát a reakciótól.

- Jaj istenkém, olvastam róla, hogy megtalálták a lányát, akivel brutálisan bánt, de nem gondoltam rá, hogy te lennél az! Akkor ezeket a sérüléseket is az apádtól szerezted?

- Van, amit igen.

Kouta furcsállva nézett Aikára.

- Ha egy sorozatgyilkos gyereke vagy, akkor mit keresel itt?

- A nevelőapám azt akarta, hogy legyen hősengedélyem. De alapvetően nem nagyon érdekelt a hősködés. Igazából orvos akarok lenni, de jó, ha van képességhasználó engedélyem - vonta meg a vállát Aika, és levette a rizst a tűzről. - Szerintem már jó lesz...

- Te legalább érthető vagy - morogta dühösen Kouta, és elhagyta a konyhát.

- Mi történt vele? - nézett Aika Mandalayre. - Látszik rajta, hogy nagyon nincs oda a hősökért.

Mandalay szomorúan nézett a fiú után.

- Így igaz. Persze, nagyon sok ember van, aki nem néz jó szemmel a hősökre, ahogy gondolom neked sincs meg róluk az idilli képed.

Aika bólintott. Az apja rendesen belenevelte a "hamisítvány" szó jelentését számára, és mi több, stabil érvekkel támasztotta alá azt. Aika mindenben egyetértett vele, kivéve azt a részt, hogy csak tisztogatásokkal lehet megoldani ezt a problémát.

- Talán, ha normális körülmények között nőtt volna fel, ő is csodálná a hősöket.

- Normális?

- Az unokatestvérem... Kouta szülei hősök voltak. Ám egy incidensben életüket vesztették. Két évvel ezelőtt... a civileket védelmezték egy gonosztevőtől. Egy hős számára megtisztelő így meghalni... tisztességes halál. De egy gyerek... egy gyerek, aki épphogy felfogja, mi történik körülötte, ezt nem értheti meg. Számára a világot jelentették a szülei. "A szüleim itt hagytak engem." erre gondol. Valószínűleg ezt a részt meg tudod érteni, mert te is érintett vagy ilyen tekintetben. De a társadalom tovább élteti őket, mondván, hősnek lenni jó dolog... csodálatos dolog.

- Minket sem szeret annyira, tekintve, hogy hősök vagyunk. Néha olyan, mintha csak azért lenne itt, mert nincs hová mennie - Mandalay szemébe könnyek gyűltek. - Kouta nem tudja megérteni a hősöket, és kellemetlennek tartja őket.

Aika csak pislogni tudott. Egyre több értékrendet ismert meg. Kouta a hősöket istenítő Midoriya tökéletes ellentéte volt, és elméletben közelebb állt Shigarakihoz, mintsem az osztályhoz, vagy az apjához. Hiszen az apja is szerette a hősöket, csupán nem ismert el mindenkit annak, aki ezt a nevet viselte. Mindent egybe véve, Aika erre egy szót sem tudott mondani.

Shoto szemszöge:

Már esteledett, mikor az osztály hullafáradtan, lógó nyelvvel kivonszolta magát az erdőből. Mandalay és Pixie-bob közölték, hogy a vacsora tálalva. Mielőtt bementek volna, Midoriya kérésére Mandalay bemutatta a fekete hajú kiskölyköt, aki az unokatestvére fia volt. Mikor Midoriya is bemutatkozott a kölyöknek, az egyszerűen ágyékon bokszolta. Iida kapta el az összeeső fiút.

- Midoriya-kun! - kiáltotta, majd Kouta felé fordult. - Te ördögfióka! Miért kellett ezt tenni Midoriya-kun családi ékszerével?

- Nem óhajtok olyanokkal lógni, akik hőssé akarnak válni! - mondta dühösen Kouta.

- "Óhajtasz"? Mégis hány éves vagy?!

- Korán érő kölyök - húzta vigyorra a száját Bakugo.

- Nem hasonlít rád? - kérdezte Shoto.

- Mi?! Egyáltalán nem! - üvöltette le Bakugo. - Különben is, te csak dugulj el, baromarcú!

- Bocs. Inkább megkeresem Aikát - azzal faképnél hagyta a szénaboglya hajút.

- Elég az ökörködésből! - vezényelt Aizawa. - Pakoljatok ki a buszból. Amint lepakoltatok a szobátokban, megvacsorázunk az étteremben. Utána fürödtök és mentek aludni. Holnap komolyan belevágunk. Na, haladjatok.

Shoto végül az étkezőben találta meg Aikát, pontosabban a lány lehuppant Tokoyami és őközé a vacsora közepén. Meglepetésére majdnem olyan fáradt volt, mint ők.

- Hát téged mi lelt? - kérdezte a lányt, mikor Aika magához húzta a rámenes tálat, és egy kiéhezett vadállat módjára enni kezdett.

- Én is elfáradtam! - hangzott a válasz. - És éhes is lettem.

- Mit csináltál, amíg mi az erdőben voltunk? Azt láttam, hogy Pixie-bob majdnem lesodort téged is, de aztán mégis fenn maradtál.

- Vacsorát csináltunk nektek, aztán segítettem takarítani, és előkészíteni a fürdőt. Ilyen meleg vizű termálforrás van itt, vagy mi a szösz. Az emberek elvileg szeretik.

- Én szeretem őket - bólintott Shoto. - A természetes termálvíz kellemes.

- Biztos az lehet - szontyolodott el Aika a gondolatra, hogy ő nem tud bemenni, mert halálfélelme volt mindenfajta víztől, ami a bokája fölé ért. Túl sok fulladásos élménye volt.

- És, milyen a fiúk szobája? Hány helyiségben vagytok? - kérdezte Aika.

- Egy nagy szobában alszunk.

- A lányok szobája normális méretű - ecsetelte Aika. - De attól még együtt alszunk mindannyian, mert nem vagyunk sokan. Futonjaink vannak.

- Nálunk is hasonló - bólintott Shoto.

Aika szemszöge:

Miután végeztek az evéssel, megindultak fürdeni. A lányok, mikor meglátták a termálvizet, nagyon megörültek.

- Első! - kiáltotta Ashido, majd bele is ereszkedett a forró vízbe. A többiek követték. Ochako élvezettel nyakig merült a vízben, és nagyot sóhajtott.

- Ez annyira jó!

- Imádom, hogy van termálforrásuk! - mondta Hagakure.

Aika az egyik szabadtéri zuhanyfülkéhez lépett, és megmosakodott. A fiúk térfeléről folyamatosan áthallatszott a beszélgetés moraja, de hirtelen felharsant Iida-kun üvöltése.

- Mineta-kun, állj le! Amit művelsz, az lealacsonyító rád és a lányokra nézve is! Szégyenteljesen viselkedsz!

Mindenki elnémult, és a két térfelet elválasztó magas fal fele nézett.

- Túl kicsinyes vagy - hallatszott Mineta válasza, és a koppanásokból ítélve megindult felfele a falon a hajából kitépett gömbök segítségével. - A falak... azért vannak, hogy megmásszuk őket! Plus Ultraaa!

Aika maga elé kapott egy törülközőt, míg a többi lány nyakig merült a vízbe, kivéve Ashidot, aki a fal tetejére mutatott.

- Nézzétek, van egy megmentőnk! - kiáltotta.

És valóban: a fal tetején Kouta-kun állt, háttal a lányoknak, és úgy tűnt, épp lecsapja az akkor felérő Mineta kezét a fal pereméről.

- Mielőtt hőssé válnál, meg kéne tanulnod emberként viselkedni - mondta komoly hangon.

- Rohadt kölyök! - zuhant vissza Mineta a fiúk oldalára.

- Tényleg Mineta-chan a legrosszabb, mi? - kérdezte Tsuyu.

- Köszönjük, Kouta-kun! - kiáltott oda Ashido.

Mikor Kouta odanézett, a látványra, hogy semelyik lányon sincs semmi, valószínűleg gyermek léte ellenére is zavarba hozta, és hátrahőkölt. Viszont a lendülete túl nagy volt, és átesett a fal alacsony peremén.

- Kouta-chan! - kiáltotta Aika.

- Vigyázz! - hallatszott Midoriya kiáltása, majd csend lett.

- Elkaptátok? - kiabált át Jiro.

- Igen, Midoriya-kun elkapta Kouta-kunt! - jött Iida válasza.

- Idegesítőek vagytok! - hallatszott Bakugo üvöltése. - Egy kurva fürdést nem lehet lerendezni úgy, hogy kussban legyetek?!

- Bakugo-kun is hozza a szokásos formáját - mondta Ochako kínosan nevetgélve.

Aika befejezte a törölközést, és nekiállt felvenni a pizsamáját.

- Aika-chan, te be sem jössz? - kérdezte Ochako a lányra pillantva.

- Bocsi, Ochako-chan. Nem igazán szeretem a fürdőket - vakarta meg a tarkóját Aika, és belebújt a fehér alapon piros pöttyös, rövid szárú pizsamanadrágjába.

- Ez nem ér! - kiáltotta Ashido. - Múltkor sem jöttél velünk fürödni, pedig meghívtunk kétszer is.

- Bocsánat... csak nem szeretek így fürdeni - Aika kicsit szégyellte bevallani, hogy azért nem hajlandó a vízbe menni, mert retteg tőle.

- De a barátokkal sokkal jobb - érvelt ellen Hagakure, miközben Ashido felpattant, Aikához ment, és a hónaljánál elkapva húzni kezdte a víz felé.

- Gyerünk, Aika-chan, nagyon fogod élvezni! - bíztatta Ochako.

Aika, amint meglátta a háta mögött a közeledő vizet, totális pánikba esett.

- Ne, Ashido-san, állj le! - kiáltotta cérnavékony hangon, és kapálózni kezdett, de Ashido túlságosan beleélte magát a ruhában való fürdetés tréfájába, a többiek pedig mind háttal voltak neki, így nem láthatták az arcára kiülő félelmet. - Légyszíves, nem akarok a vízbe menni! Engedj el!

Aika csinálhatott bármit, Ashido hajthatatlan volt. Még egy lépés, majd megfordult, és a kapálódzó Aikát egy vidám kiáltás kíséretében egyenesen a vízbe lökte.

Aika arccal előre belecsobbant a vízbe, és egy másodperc alatt elmerült benne. A pánik annyira elhatalmasodott rajta, hogy egy pillanatra azt is elfelejtette, hogy a víz maximum csak a derekáig ér. Automatikusan levegő után kapott, minek hála a torka, az orra és a légcsöve megtelt vízzel. Az összes olyan emléke, amiben az apja víz alá nyomta a fejét annak érdekében, hogy ne beszéljen és ne sírjon, egyszerre tolult az agyába. Minden erejével a felszín felé lökte magát, és hatalmas sikollyal hasította át a víztükröt.

A többi lány megdöbbenve nézte, ahogy köhögve és levegő után kapkodva, Iida-kunt megszégyenítő sebességgel kiugrik a vízből, és egy törölközőt felkapva berohan az épületbe.

Huhh. Viszonylag hosszú rész lett, és még ez sem foglalja magába a tábor első napját. De itt most abbahagyom, mert vagy most lesz 3100 szó, vagy sosem teszem közzé, csak amikor feleszmélek, hogy irdatlan hosszúságúra írtam. És az már nem szép, ha nincs rendes fejezetekre bontva. Kritikákat továbbra is szívesen fogadok, és köszönöm az eddigi szavazatokat is!