A 14-es terem előtt állva kissé.......megijedtem. Ugyan Mrs. Vermiltonnal az oldalamon léptem be a csengőkor a terembe, mégis zabarba hozott a bent ülő emberek tekintete. Végig magam elé néztem, melynek két oka volt;
1; Hogy elkerüljem a ciki helyzetet, ha esetleg elesnék
2; Nagyon zavarban voltam.
-Gyerekek, mint látjátok van egy új osztálytársatok. A nagybátyját nyílván ismeritek, hisz egy híres ügyvéd. Worry Lex. Ő az unokahúga Crysta Lex. Crysta, kérlek mutatkozz be!-mosolygott rám bátorítóan Mrs. Vermilton. Lassan felemeltem a fejem, s végignéztem az osztályon. Mindegy egyes szempár kíváncsian meredt rám. Ahogy tekintetemmel végigszalattam az embereket, egy ismerős barna szempárt véltem felfedezni.
Ez a srác az udvarról. Crysta gyerünk! Szólalj meg!
-Sziasztok. Crysta vagyok. Nemrég költöztem a nagybátyámhoz a 2 testvéremmel Sharil-el és Meily-vel.-csak ennyit tudtam kinyögni. Elég félink típus vagyok.
-Rendben köszönjük. Akkor ülj le.....mondjuk Lia mellé.-mondta az osztályfőnök, s közben a hátsó padban ülő magányos lányra mutatott. Fekete ruhákba öltözött, s fekete haja kócosan hullodt a vállára. Helyet foglaltam mellette, s kezdetét vette a történelem óra. Elővettem ugyan a füzetet, ám elfelejtettem hozni a tolltartómat. Kissé félinken fordultam a mellettem ülőhöz.
-Bocsi, van egy tollad?-kérdeztem halkan.
-Persze.-mondta, majd egy kis keresgélés után átnyújtott egy fekete tollat.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
-Nincs mit.-mosolygott vissza.-Lea vagyok.-nyújtott kezet, amit én el is fogadtam.
-Crysta.
Ezután mind a ketten szorgalmasan jegyzetelni kezdtünk. Az 1800-as évekről tanultunk, ám nem tudtam sok mindent megjegyezni. Valahogy a töri sose ment a fejembe. Mire való a füzet, nem igaz? Miután kicsöngettek Lea-val együtt mentünk ki a teremből.
-És mond csak, hogy-hogy a nagybátyádnál élsz?-kérdezte. Kissé vártam a válasszal, hisz váratlanul ért a kérdés.
-Hát.....a szüleim meghaltak, így a testvéreimmel hozzá költöztünk.-válaszoltam. Tegnap Worry elmondta, hogy jobb, ha mindenki így tudja, nehogy gyanakodni kezdjenek. Egy része valóban igaz, hisz tényleg halottak....
-Ó. Részvétem.-mosolygott szomorúan Lea. Viszonoztam a mosolyát.
-És veled mi a helyzet?-kérdeztem kíváncsian.
-Hát....nem sok. Igazából nem vagyok valami népszerű a suliban. Inkább egyedül vagyok. A nagymamámmal élek már kiskorom óta. Az anyám a születésemnél meghalt, az apám meg lelépett, így hozzá kerültem.-mesélte. Valahogy furán hatott nekem, hogy ennyire lazán kimondta. Nekem néha még most is nehéz beszélni a szüleimről. Igaz, nálunk más a szülő fogalma. Két ember, akik szeretik egymást, befogadnak egy megszületett csillagot.
-Részvétem anyukád miatt.-mondtam, mire szomorúan elmosolyodott majd megköszönte. Ekkor láttam rajta, hogy neki is nehéz a szülei nélkül.
Ezután már inkább vidámabb témákról beszélgettünk, mint például, hogy mit szeretünk. Én elmondtam, hogy szeretem a sportot, olvasni, rajzolni, elég kíváncsi természetem van és imádom a csokit, bár ez nem igazán fér össze a sportal.
Ő elmondta, hogy imádja a fekete színt, a paranormál dolgokat, a sportot, az állatokat, inkább szeret észrevétlen lenni és imádja a koponyás mintát.
Nagyon jól elbeszélgettünk, s ez egész nap így volt. Miután az utolsó órárór is kicsöngettek együtt indultunk az udvarra, ahol engem már vártak a testvéreim. Ám amint kiértünk az udvarra egy izmos melkasnak ütköztem. Felnéztem a testrész tulajdonosára. Ugyanaz a fiú, aki reggel engem nézett. Az ütközés hatására reflexből megfogta a csuklóimat.
-Vigyázz! El ne ess.-mosolygott rám, az én hasamban pedig feléledt az a bizonyos érzés.
-Megpróbálom.-mondtam, ám közben éreztem, ahogy a vér az arcomba tódul. Halványan elmosolyodott, majd tovább sétált.
-Csajszi, ne mond, hogy már az első nap beleestél Dylen Petronba!-nézett rám hitetlenkedve.
-Dylen.....-suttogtam magam elé mosolyogva.
-Menthetetlen vagy.-nevetett fel, mire felkaptam a fejem, s halkan én is felnevettem.
-Egybéként ki ő?-kérdeztem kíváncsian.
-Dylen Petron a suli hivatalos Bad Boy, szexi, nőfaló sráca, akiről a kilencedikes lányok már első napjuk után áradoznak.-mesélte Lea.
-Értem.....-válaszoltam szűkszavúan. Az biztos, hogy nagyon helyes ez a srác......
-Na de mennem kell csajszi. Még be kell ugranom a nagyinak boltba. Egy igazi boszorkány, ha nincs otthon kávé.-nevetett fel.
-Rendben.-mosolyodtam el.-Holnap találkozunk.-köszöntem el, majd odasétáltam a nővéreimhez.
-Szia Crysta. Hogy telt a napod?-kérdezte Sharil.
-Egész jól. Lea nagyon jó barátom lett. És nektek?-kérdeztem vissza.
-Nekem is lett egy barátom. Erina. Nagyon kedves lány. Mondjuk a reggeli tesit kihagytam volna.-nevetett fel Sharil.
-Én összebarátkoztam Anna-val. Egy kedves lány az osztályból. Együtt jár David-el akivel szintén nagyon jóban lettünk.-mesélte Meily. Vagyis mindannyiunknak jól telt a napja. Ez jó hír. Ekkor parkolt le előttünk Worry. Beszáltunk a kocsiba, ami hazafuvarozott minket. Worry-nak is elmeséltük mindhármunk napját. Örömmel hallodta hogy jól sikerült a mai nap. Miután hazaértünk én még ettem egy szendvicset, majd elvonultam a szobámba házit írni. Miután végeztem vele még lefürödtem, majd fáradtan dőltem be az ágyamba, s szinte rögtön elnyomott az álom.