Fáradtan nyitottam ki a szememet azonban a mai reggel más volt mint a többi. Nem otthon voltam és két erős kéz fonódott a derekam köré. Tegnap este Ray azt mondta aludjak nála így ittmaradtam. Adott egy hosszú pólót így abban aludtam. Lezuhanyozni már egyikünknek sem volt erelye így amint ideértünk bedőltünk az ágyba és már aludtunk is. Megfordultam Ray ölelésében. Mèg javában szuszogott így letornáztam magamról a kezeit majd a konyhájába indultam. Igen. Van saját konyhája a szobájában. Szoba? Ez inkább egy lakosztály. A pulton találtam egy kávéfőzőt. Életem második szerelme. Csinlátam kávét majd kitöltöttem két pohárba. Ekkor valaki hátulról ázkarolta a derekam.
-Megtudnám szokni ezt a látványt. Te, a pólómban miközben kávét csinálsz.-morogta a vállamba.
-Meg látom mit tehetek az ügy érdekében.-mosolyodtam el. Ekkor azonban megcsörrent Ray telefonja. Rob hívta.
-Igen? Mi? Hé hé lassabban. Igen. Hogy mi? Oké 20 perc és ott vagyunk.-mondta majd letette.
-Valami baj van?-nem hangzott túl jónak.
-Igen. Majd út közben elmagyarázom.-mondta majd elkezdett a szekrényében kutakodni.  Kivett magának egy pólót majd felvette.
-Nekem viszont haza kéne ugrani ruháért.-mondtam mire elvigyorodott.
-Így is jó vagy.-mondta de aztán meggondolta magát.-nem. Igazad van. Téged így-nézett végig rajtam mosolyogva.-csak én láthatlak-mondta majd egy puszit nyomott a számra.  Egy viszonylag kissebb farmert nyomott a kezembe majd felkaptam a tegnapi cuccom és beraktam a kocsiba. Beültem Ray mellé majd elindultunk.
-Akkor elmondod végre hogy mi a szitu?-kérdeztem. 5 perce kocsikázunk és töbször is úgy tűnt mintha meg akarna szólalni de nem tette.
- Rob éppen felderítette a terepet mikor meglátott egy boszorkánycsoportot a területünkön sétálni a falka háza felé. Álitólag azt mondták hogy az Alfával és a párjával akarnak beszélni-most először hívott a párjának. Feltűnt neki hogy elgondolkodtam amin jót vigyorgott, mire jutalmul rácsaptam a kezére.
-Naaaa. Így kell bánni a pároddal?-kérdezte továbra is vigyorogva.
-Inkább vezess.-néztem magam elé mérgesen. Hirtelen megált a kocsi. Kinéztem az ablakon. Mikor értünk mi ide? Na mindegy is. Kiszáltam a kocsiból és felmentem átöltözni.

Miután úgy ahogy rendbe szedtem magam-mindezt 5 perc alatt-leszaladtam a lépcsőn majd ujfent bepattantam Ray mellé a kocsiba.
-Cuki vagy.-mosolyodott el. Egy külső szemlélő annyit látott hogy valami őrült vigyorog az útra mert annyira tetszik neki. Pedig nem. Az én őrültem és én tetszem neki. Halványan elmosolyodtam. Amikor lefékezett szinte kiugrottunk a kocsiból és futva indultunk tovább a ház felé. Viszont arra nem számítottam amit ott láttam. Főképp arra nem hogy ennyire lesokkol majd mikor ujra találkozunk. Félve ugyan de követtem Rayt aki a falka és a boszik közé ált. Ő is igen csak megilletődött mikor meglátott.
-Hát ennyit ért neked hogy az ő fajtája ölte meg őket?-kérdezte.-Majdnem az egész családunk a farkasok miatt halt meg, te meg egy ilyennek leszel a párja?
-Én döntök az életemről nem te. Az irányításmániádat töltsd ki máson ne rajtam!-vágtam vissza.
-Ugyan kérlek. Hagyjuk ezt a drámát. Inkább azt mond meg miért nem tetted eddig meg? Miért nem szabadítottad fel őket? Ők bosszút álhattak volna a szüleidért, a nagyidért, a hugodért.-na itt telt be a pohár.
-A hugomért? Tudsz te egyátalán bármit is a testvéri szeretetről? Tudod milyen egy testvérrel felnőni aztán végignézni a halálát? Nem! Mert te elhagytad a tiédet! És ne játszd az ártatlant. Nem a farkasok a hibásak hanem te! Pontosan tudom hogy azok a farkasok neked dolgoztak!-mondtam miközben egyre közelebb léptem hozzá, a kristály pedig egyre jobban izzott a nyakamban.-megöletted a hugodat, a férjét és az unokahugodat és most a farkasoknak is ártanál! De jól jegyezd meg hogy amíg én élek nem szabadítod fel őket a lámpásból, nénikém!-szó szerint megfagyott a levegő. Csak a szél süvítését lehetett hallani. Ennyi év után is ilyen gonosz. Nem változott semmit. Néhány ráncal több vagy kevesebb, az nem nagy változás. Gonoszul elvigyorodott.
-Rendben. Most elmegyünk de ne hidd hogy feladjuk! Kevés vagy te ellenünk Lana. A képességed ellenére mindig is az voltál.-mondta majd a boszikkal együtt eltűnt az erdő sűrűjében.
-Ez meg mi volt?-kèrdezte Rob. Liv megfogta a kezét jelezve hogy ez most nem alkalmas. Ez így igaz. Most nem szeretnék erről beszélni. Elindultam kifelé az erdőből. Ray követett majd mikor a kocsijához értünk néma csöndben beszáltunk a járműbe.
-Akarsz beszélni róla?-kérdezte halkan miután elindutunk. Nagyot sóhajtottam.
-ez a nő...a nénikém ölette meg a szüleimet. A nagyim nem csak legurult a lépcsőn. Egy vérfarkassal harcolt aki szintén a nénikémnek dolgozott. Nem figyelt oda és leesett a lépcsőn. A farkas kiugrott az ablakon és eltűnt. Azóta nem láttam.-meséltem. A hugomról nem mondtam semmit hiszen az....nagyon....rossz emlék. Észre vette de nem kérdezett rá amiért nagyon hálás voltam neki. Kinéztem a kocsi ablakán. Szakadt az eső, az út tiszta sár, dörgött és villámlott az ég. Ray leálitotta a kocsit jelezve hogy megérkeztünk hozzám.
-Bejössz?-kérdeztem magamat is meglepve.-Nem szeretnék most egyedül lenni.-halványan elmosolyodott majd bólintott. Kiszáltunk a kocsiból majd bementünk a házba. Szeretem ezt a házat, annak ellenére hogy rengeteg rossz emlék köti hozzám. Elvégre a sok rossz mellett rengeteg jó dolog is itt történt velem. A nagyival való varázslások, a hugommal való hülyéskedések...... Felmentünk a szobámba ahol ledőltem az ágyra és a plafont kezdtem bámulni. Létezik ez? Ennyi év után visszajön és hozza magával sok rossz emléket a családunkról, a tetteinkről, a képességemről. Ray befeküdt mellém. A feje a derekammal egy vonalban volt.
-Lana?
-hm?
-Sose meséltél az erődről.-mondta.
-Sose kérdezted.-jelentettem ki.
-Most kérdezem.-mondta majd felült és a szemembe nézett. Én is felkeltem majd belekezdtem.
-Tudod hogy régen a boszik gonoszok voltak. Nem jóra használtuk az erőnket hanem gonosz célokból az emberek ellen. Ebben az időben a bosziknak mindig kellett egy uralkodó aki a legerősebb volt köztük. Őt természetesen védeni is kellett így a három legerősebb képességgel bíró boszorkánycsoport vette őt körbe akiket az erő őreiként ismertek. Ez a három csoport is rangsorolva volt. A "leggyengébbek" akik az elemek erelyét birtokolták harcoltak legtöbbször az ellenségel mivel ők voltak jelen a legtöbb csatában. A rangsorban a másodikok a suttogók voltak. A halott varázslényekkel is képesek voltak komunikálni és átvenni az erelyüket így ők védték az uralkodó palotáját. A legerősebbek voltak azon kiválcságosok tagjai akik minden nap az uralkodó közelében lehettek hisz ők ügyeltek a testi épségére. Ezek a boszorkányok még a mai napig a legerősebbek azonban a legveszélyesebbek is. Ők voltak az álomjárók*. Ha hozzádértek képesek voltak belépni a fejedbe, kutatni az emlékeid között és rémálmokkal az őrületbe kergetni.

-És ehhez hogy jön a te képességed?-kérdezte miután befejeztem a történetet.
-Mindenki tudja hogy manapság már csak a Holdkristály erelyét használom és azt se valami sűrűn. Az igazi képességemről senki nem tudott egyedül a családom. Én egy álomjáró boszorkány vagyok.

*Az álomjárók ötlete az utolsó boszorkányvadász cimű kedvenc filmemből van. Akit érdekel az majd nézzen bele.*