Olyan 2 óra körül ujra munkához láttunk...

Már csak én és Lucy vagyunk hátra utána pedig a ruha és a cipő majd készen vagyunk. Nagyon remélem hogy Ray-nek tetszeni fog a ruhám. Na de megint elkalandoztam. Lucy azt mondta legyek kész én előbb de mondtam hogy nem szükséges és menjen csak ő előbb. Így hát jelenleg Lucyt készítjük fel a bálra. Ő a halványrózsaszín és fejete kombináció mellett döntött.

A haját felkontyoltuk majd kapott egy kis köves halványrózsaszín nyakláncot is.

Most következtem én. A ruhám halványnarancssárga így arra alapoztak a lányok. Félve ugyan de a végén belenéztem a tükörbe es szó szerint elált a szavam.

Én nyakláncnak a Holdkristályt fogom viselni mivel nem szivesen veszem le.
-Wao lányok. Ez gyönyörű. Csodatévők vagytok.-néztem rájuk majd vissza a tükörképemre.
-Mind jól nézünk ki.-mondta Liv.-csoportölelééés!-kiabálta majd mind összeölelkeztünk.
-Jöjjenek a ruhák!-kiabálta Clarissa mire mindenki felsikitott és rohantunk a  ruhákért és a cipőkért.
Íme Liv ruhája, illetve cipője:

A következő lenne Shopy-é:

Clarissa azaz Clara ruhája és cipője:

A kövi ruha Selináé:

Íme Emily szettje:

Ez lenne Lucy kiválasztotta:

És végül az én ruhám és cipőm. Huh..most nagyon izgulok. Ugye nem olyan szörnyű? Mondjátok hogy nem olyan szörnyű.

Ott áltam a tükör előtt és éppen próbáltam eldönteni hogy jól nézek-e ki vagy nem.
-Hogy nézek ki?-fordultam a lányok felé.
-Gyönyörű. Még sose láttalak báli ruhában. Ezt is megértem.-tette a kezét a szivére Liv.
-Ne játszd túl.-nevettem el magam. Megrezzent a telóm.
Ray: itt vagyunk a srácokkal. Gyertek le. Alig várom hogy lássalak😉😉
-itt vannam a srácok.-mondtam a lányoknak mire mind nagyon izgatottak lettek. Liv ment le legelőször utána CLara, Shopy, Emily, Lucy, Selina majd én. Sorban kimentünk az ajtón. Szemügyre vettem a kint váró srácokat. Cool, Rob, Ray, két osztálytársunk Tim és Andy és két alattunk járó srác Jack és Jonny. A tekintetem megakadt Rayen. Öltönyben volt ami csak még vozóbbá tette. A haja szokásosan kócosan lógott a szemébe. Lassan odasétáltam hozzá miközben ő töbször is végigmért. Mikor odaértem hozzá szélesen elmosolyodott.
-Nagyon szörnyű?-kérdeztem miközben végignéztem magamon.
-Nem. Épp elenkezőleg. Gyönyörű vagy.-mondta miközben egy kósza hajtincset a fülem mögé tűrt. Éreztem hogy az arcom felveszi a már jól ismert rózsaszínes árnyalatát.
-Te sem panaszkodhatsz.-mondtam miközben a földet szugeráltam.
-Köszönöm.-mondta miközben megigazította a nyakkentdőjét. Csak akkor vettem észre hogy most nem a motorjával van hanem egy fekete BMW-vel jött.

Kinyitotta előttem az ajtót.
-Hölgyem.-hajolt meg előttem mosolyogva.
-Köszönöm. Nagyon kedves uram.-mondtam majd nevetve beszáltam a kocsiba. Ray is csatlakozott majd elindította a kocsit és már gurultunk is a suli felé. Nagyon izgultam mivel még sose voltam a sulis bálon. Az első bálom lesz ráadásul Ray Black-el.😍😍😍😍😍. A gondolatmenetemből a fék zaja szakított ki. Hát itt vagyunk. Rengeteg kocsi parkolt a suli előtt és rengeteg diák gyülekezett kint. Volt akik csak úgy áltak es várták a barátaikat. Ezek leginkább 10-11-12.-esek voltak. A 9.-es gólyák a barátaikkal ugrándozva beszélgettek és azon agyaltak: Mikor kéne már bemenni? Kiszáltunk a kocsiból majd Ray megfogta a kezem és úgy vezetett be a suliba. Soha nem voltam még ennyire zavarban mint most. A rengeteg szempár ami ránk szegeződött és Ray közelsége miatt egyszerűen képtelen voltam akár csak megszólalni is. Beléptünk az ajtón ahol az ofő éppen a névsort pipálgatta.
-Ray Black.-mondta Ray.
-A partnere neve?-kérdezte unottan miközben beleszürcsölt a kávejába.
-Lana Cooper.-szolaltam meg félve. A tanár úr majdnem kiköpte a kávéját.
-Cooper kisasszony? Hogy hogy itt?-kérdezte őszinte csodálkozással.
-Kiváncsi voltam a bálra.-válaszoltam szerényen. Mégsem mondhattam azt hogy egyedül Ray miatt vagyok itt. Hupsz.
-értem. Jó mulatást gyerekek.-mondta majd mi tovább indultunk a tornaterembe. Bizonytalanul lépkedtem Ray mellett.
-Ne aggódj. Gyönyörű vagy.-hangoztatta ismét.
-Köszönöm.-mosolyodtam el halványan. Beértünk a tornaterembe ahol ujfent mindenki ránk figyelt. Megláttuk a többieket a büféasztalnál. Tipikus Liv. Mindenkit odarángat😁. Bár azt nem tudom hogy értek ide előbb. Elvileg egyszerre kellett volna ideérnünk.
-Sziasztok.-köszöntünk mikor odaértünk.
-Hali-ugrott a nyakamba Liv.
-Liv max 10 perc telt el hogy utoljára láttál. Miért örülsz nekem ennyire?-kérdeztem de persze visszaöleltem.
- A szokásos poénkodás. Alkohol a puncsba-nevetett Tim. Hirtelen elindult az a bizonyos keringős szám amit anyiszor meghalgattunk kilencedikben. Mindenki még a végzősök is elkezdtek keringőzni. Ray felém nyujtotta a kezét.
-Táncolunk?-kérdezte mosolyogva.
-Nem tudok keringőzni.-sütöttem le a szemem.
-Majd én vezetek.-mondta majd már húzott is ki a többi táncoló diák közé. Valóban remekül keringőzött én meg csak hagytam hogy vezessen. Végig a szemébe néztem. Azokba a gyönyörű kék szemekbe. Amikben egy szempillantás alatt el tud veszni az ember. Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szeme? Észre se vettem és már vége is lett a zenének. Egy ujabb lassú szám követte ahol már Ray a derekamat ölelte, az én karom pedig az ő nyakát fonta körbe. A következő percben nevetve pörgetett meg az egyik bulizós számra táncolva majd fáradtam sétáltunk vissza a búféasztalhoz inni egy kis vizet. Ray a hátsó kijárat felé nézett majd megfogta a kezem és kihúzott az udvarra ahol pedig leültünk egy padra és csak néztük a csillagokat.
-Na jól érzed magad?-kérdezte mosolyogva.
-Igen nagyon.-viszonoztam a mosolyt. A vállára hajtottam a fejem és ujra az eget kémleltem.-jó egy napra sima tininek lenni.
-Igen.-válaszolta. Felé fordultam. Ő is így tett. Megsimította az arcomat közben pedig az ő arca vészesen közeledett az enyém felé. Mikor már alig egy miliméter választott el minket becsuktam a szemem aztán csak élveztem Ray csókját. Ha akartam volna se tudtam volna neki ellenálni így visszacsókoltam. Mikor elváltunk rámosolyogtam.
-Az már biztos hogy megérte ma eljönni a bálra-mondtam mire ő is elmosolyodott. Ismét a vállára halytottam a fejem csak egy külömbség volt. Ekkor már biztosan tudtam: ez életem legszebb estéje.