A tegnap este elég húzós volt és persze tartalmas. Megidéztem egy elődömet, megtámadott egy vámpír és szövetséget kötöttünk a farkasokkal. Plusz még mindig nem tudom mit érzek Ray iránt. Normális egyátalán az ha egyszerűen képtelen vagyok nem rá gondolni? Ha meglátom őt mosolyogás kényszerem van? Vagy a pillangók a gyomromban amikor rámmosolyog? Hahj az a mosoly.... <3. Jelenleg éppen az új csipet csapatunkal sétáltunk a suli felé. Ray végig mellettem jött és néha néha rám pillantott és elmosolyodott amit nem igazán tudtam hova tenni. Természetesen mikor beértünk a suliba mindenki megbámult minket. Vagyis a lányok inkább csak Rayt. Sóhajtoztak, vihogtak és más egyéb olyan dolgot csináltak amikért legszivesebb lefejeltem volna őket. Na jó Lana fejezd be! Ne gondolj Ray-re! Arra csodaszép mosolyára és az aranyos kiskutya szemére.....
-Haliho föld hívja Lanát. Hallasz?-lengette meg előttem a kezét Clarissa. Már bent ültünk a teremben. Áljunk csak meg! Hogy kerültünk mi a terembe? Ennyire elbambultam volna?
-Igen bocsi figyelek. Mit is mondtál?-kérdeztem zavartan.
-Csak azt hogy vigyázz nehogy kiessen a szemed miközben Rayt bámulod.-mondta nevetve. Én elpirultam és makogva válaszoltam.
-É-én..nem bámultam....miért bámultam volna..R-Rayt?
-Ja persze. Fogadjunk még a nyálad is csorgott-nevetett tovább. Én lehajtottam a fejem hogy ne látszódjon annyira az arcom rózsaszínes szine. Szerencsére elkezdődött az óra. Uram Atyám sose hittem volna hogy ennyire örülni fogok annak hogy bejöt a terembe a kémia tanár. Elkezdett valamit magyarázni az oldatokról de képtelen voltam rá figyelni. Elterelte a figyelmem az hogy Ray-nek éppen tesiórája van az udvaron amire az én padomból tökéletesen rálátni. Elkezdtem figyelni őt. Ahogy nyújt, köröket fut le az udvaron majd fáradtan belekortyol az üvegébe töltött vízbe.
-Lana Cooper!-kiabált rám a tanár ami elvinta a figyelmemet Rayről.-Elárulná mi, avagy ki olyan érdekes odakint aki miatt nem hajlandó rámfigyelni az órán?!-kérdezte. Az arcom egy paradicsom színével verekedett. Ha most rájön hogy Rayt bámultam akkor az hamar a fülébe fog jutni. Itt fénysebességgel terjednek a pletykák.
-Öhm.....-kezdtem de akkor megszólalt a megváltó csengő mire mindenki pakolni kezdett.-Holnap megmondom tanárnő-mosolyogtam pimaszul majd szinte kiszáguldottam a teremből. Huhh. Ezt is megúsztuk.
-Mit bámultál annyira?-kérdezte mellém érve Shopy, nyomában Livvel, Clarissa-val és Lucyval.
-Semmit.-vágtam rá talán túl gyorsan is. Hirtelen valaki átkarolta a vállam.
-Mi semmi?-kérdezte mellőlem Ray. Szó szerint elmehettem volna paradicsomnak. Igen. Ez lesz az új munkám. Tökéletes hiszen ha Ray közelében vagyok amugy is ugy nézek ki.
-Lana nem figyelt órán mert épp az ablakon át bámult valamit.-Tájékozatta Rayt vigyorogva Clarissa. Mintha Ray is halványan elmosolyodott volna. Inkább előre felé néztem ahol megláttam hogy Emily és Selina éppen a téli bálos plakátot nézik. Jaj ne már még ez is. A suliban egy hagyomány a téli bál és mindenkinek kötelező megjelenni. Bár én sose mentem el és sose kérték számon. Ügyes vagyok nem? Ez a nevéből is adódóan tényleg olyan bálos bál. Báliruhákkal meg ilyenekkel. A suli alapítojának egyik "szent" hagyománya. Juhuuuu. Nekem is van erre a napra egy hagyományom. Hazamegyek a nutállámhoz és megnézem az Utolsó Boszorkányvadász című kedvenc filmemet. Igen. Fura vagyok. Boszi létemre boszivadászokról nézek filmet. De hát ilyen vagyok.
-Miért nem szóltatok hogy van ilyen bál?-fordult felénk lelkesen Emily.-Imádom a bálokat. El kell mennünk.
-Boccs nekem van erre a napra egy hagyományom. Hazamegyek, nutellát zabálok és filmet nézek.-mondtam miközben a szekrényem zárjával bíbelődtem. Én bálba? Ch..soha.
-Na gyere el jó lesz!-mondta Selina.
-Ha menni is akarnék amúgy is párban kell menni.-montam diadalmasan mivel arra számítottam hogy nem találnak erre is egy megoldást. Hát tévedtem. Rob nevetve meglökte Rayt mire ő vigyorogva indult el felém. Fél karjával megtámaszkodott a szekrényen a fejem felett.
-Noss Lana. Eljössz velem a bálba?-nézett rám azokkal az ellenálhatatlan szemeivel. Egy hang sem jött ki a torkom. Egyrészt azért mert eléggé meglepődtem, másrészt meg azért rohadt közel volt az arca az enyémhez. Nem tudtam hogy örüljek vagy sírjak amiért megszólalt a csengő. Zavarban voltam de mégis élveztem hogy közel van hozzám.
-Ezt még folytatjuk-kacsintott rám majd a srácokkal együtt futottak az órájukra. Földbegyökerezett lábbal áltam ott mint akibe belecsapott a villám. Még mielött a többiek bármit is mondhattak volna futottam be a terembe majd levágódtam a helyemre. Még épp időben ugyanis bejött az ofő. Ja igen nem is mondtam? Osztályfőnöki amin csodálatos felvilágosítást kapunk a bálról.
-Jó napot.-jött be a tanár úr. Az egész osztály elmormogott valami köszönés félét. A tanár nem zavartatta magát és elkezdte mondani a magáét.- noss mint tudjátok 3 nap múlva lesz a bál ahol kötelező megjelenni.-Nézett szúrósan rám.-Bár felteszem Cooper kisasszony megint nem méltóztatik majd eljönni. Na de lényegtelen. A bálba párban kell érkezni és igen ez ugyanolyan bálos bál mint a többi. Báliruha, öltöny, keringő Stb. Stb. Ez egy hagyomány és nagyon remélem hogy senki nem felejtette el a keringő lépéseit mivel csak a kilencedikesek kapnak tánctanárt. Remélem érthető volt és most csináljatok amit akartok.-mondta majd leült a székébe és elkezdett olvasni egy könyvet. A lányok odagyűltek a padomhoz.
-Igent mondasz Raynek?-kérdezte előszőr Clarissa.
-nem tudom.-keztem el szugerálni a padot.
-Ugyan ezen nincs mit gondolkodni. Tudjuk hogy bejön neked és higy nekem te is bejösz neki.-mondta vigyorogva Shopy mire elpirultam, nem kicsit. De jó hogy Ő ezt most nem halja és nem látja.
-N-nekem? Miért jönne be Ray?-próbáltam értetlen arcot vágni.
-Ugyan, a vak is látja.-nézett rám Liv. Ujfent megmentett a csengő. Kiléptünk a teremből és akkor megpillantottam Rayt. Intett a fejével hogy kövessen. Bevárt a folyosó egy olyan részén ahol senki nem járt.
-Mit szeretnél?-néztem rá kérdően.
-Gyere velem.-mondta majd kézenfogott és kifelé húzott az épületből.
-El akarsz lógni?-vigyorogtam rá.
-Igen.-mosolygott majd kiléptünk a suliból.
-Hova megyünk?-kérdeztem de közben nem kerülte el a figyelmem hogy még nem engedte el a kezem.
-Elöször hozzám. A motoromért. A további meglepetés.-mondta. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom. Elővettem a zsebemből. Liv irt.
Liv: Hol vagy?
Én: Ray el akar vinni valahova.
Liv: Suli időben?
Én: Igen😍😍
Liv: Ok. Jó turbékolást😉
Én: Haha
Visszacsúsztattam a zsebembe a telóm ès szótlanul sétáltam Ray mellett. Kb olyan 10 perce sétálhattunk mikor Ray bement egy óriási, nem viccelek óriási ház kapuján.
-Az angol királynő a nagymamád?-tátottam el a szám mire elnevette magát.
-Nem. Az apám elég gazdag.-mondta majd bepötyögött egy kódot és a garázsajtó kinyílt.

-Van még egyéb titok a tarsolyodban?-kérdeztem mosolyogva.
-Van. De van még idő az esküvőig. Addig még meg tudhatod őket.-kacsintot rám mire megforgattam a szemem. A kezembe nyomott egy fekete sisakot. Feltettem a fejemre majd felültem Ray mögé.
-Lana ha nem akarsz le esni kapaszkodnod is kell.-mondta nevetve majd hátranyúlt és megfogta a két karomat és a dereka köré fonta így teljesen hozzásimultam. Szerencse hogy a sisak miatt nem láthatta a vöröslő arcomat. Elindította a motort majd kihajtott az útra. Egyenesen az erdő felé hajtott. Kb 20 percig motoroztunk mikor hirtelen lassítani kezdett majd leálította a motort. Gyorsan leszáltam majd levettem a sisakot amit aztán Ray a motorra akasztott.
-Gyere-fogta meg a kezem. Az erdő közepén voltunk. Szó szerint.
-Tisztázzuk.-áltam meg.-ugye nem akarsz elvinni az isten hátamögé és megerőszakolni az erdőben?
-Ugyan.-nevetett mire kicsit megnyugottam.-Nem kell nekem ahhoz erdő. Sőt még erőszak se. Jönnél te magadtól.-mondta majd ujra kézenfogott és úgy vezetett valamerre. Én teljesen lesokkolódva hagytam hogy vezessen. Hamarosan egy barlanghoz értünk. De itt sem ált meg, bevezetett a barlangba.
-Hova viszel?-kérdeztem halkan.
-Nyugi. Csak mutatok valamit.-nézett rám mosolyogva. Hirtelen megált előttem így beleütköztem a hátába. Magamellé perdített hogy lássam amit ő. Elált a lélegzetem.

-Wao-csak enyitt tudtam kinyögni.- gyönyörű.
-Lana.-szólított meg mire ránéztem.-eljössz velem a bálba?
-Hülye lennék nemet mondani.-mosolyogtam rá majd rögtön visszafordítottam a fejem és a barlang falát kezdtem tanulmányozni.
-Reméltem hogy ezt mondod.-suttogta maga elé mosolyogva Ray. Sose hittem volna hogy elmegyek abba a bálba. Főleg nem azt hogy Rayel. És azt hiszem....nem! Tudom. Tudom hogy visszavonhatatlanul és halálosan beleszerettem Ray Black-be.