A kocsiban végig halgattunk. Valoszinű mindenki, ahogy én is, éppen próbálta felfogni hogy mire is készülünk. Egy több mint 5000 éves mágikus kristályt akarunk nyomtalanul eltüntetni. Ne értsetek félre, nem gondoltam meg magam. Csak most tudatosult bennem igazán hogy eldobom az örökségem. Amit helyesen teszek. Ez a kristály csak balszerencsét hozott a családomra. Minden egyes őrzőre. Nézzétek csak meg az első őrzőt. A testvérei a kő miatt fordultak ellene. Tudom hogy nem feltétlen mindenért a kő felelős de a legtöbb rosszért igen. Amíg ezen gondolkodtam visszaértünk a házhoz. Igen csak elfáradtam leginkább a feszültség miatt így egyből felmentem Ray szobájába és ledőltem az ágyra. Ray mellém feküdt és engem nézet miközben én csukott szemmel feküdtem mellette.
-Muszály bámulnod?-kérdeztem még mindig csukott szemmel.
-Talán zavar?-kérdezte vidámsággal a hangjában. Megtámaszkodtam a két könyökömön és úgy néztem rá.
-Igen. Nagyon zavar. Szeretnék pihenni de nem megy ha közben...-kezdtem de ő a kezével a hajamat kezdte birizgálni.
-Pihenj nyugottan. Szerintem tudok segíteni hogy ellazulj.-suttogta miközben egyre közelebb hajolt.
-Igen tudnál.-mondtam én is suttogva.-De en jelenleg pihenni szeretnék!-mondtam már normál hangerőm és a melkasához bújtam. Nevetve átkarolta a derekamat miközben az én szemem egyre jobban lecsukódott. Még hallodtam hogy azt suttogja: Szeretlek, de végül elnyomott az álom.
------------------------------------

-Kicsim!-keltegetett Ray miközben a karomat simogatta.-Hercegnő, kelj fel!
-Nem akarok.-mondtam fáradtan és jobban hozzá bújtam. Halkan felnevetett majd puszilgatni kezdte a homlokom. Elmosolyodtam de nem nyitottam ki a szemem, csak jobban hozzábújtam.
- Tudom higy imádsz mert ellenálhatatlan, kedves, jófej, okos, helyes és humoros vagyok de hamarosan indulnunk kell.-mondta önelégülten. Erre kinyitottam a szemem.
-A szerényt kifelejtetted.-mondtam miközben nyöszörögve felkeltem.
-nem-mondta majd szájonpuszilt.-szerény nem vagyok.
-jó hogy bevallod.-néztem fáradtan rá.
-Ugye.-vigyorgott. Hogy van ennyi emergiája? Pedig több dolgot csinált mint én. Bár mondjuk én nem vagyok vérfarkas. Szóval nincs meg az a gyors regeneráció mint nála.-Na de. Hamarosan indulnunk kell.-váltott a komoly arcára. Bólintotta jelezve hogy; Oké. Kurvárafélekdeoké :)😓.
Felálított az ágyról, egyik kezével megfogta az enyémet míg a másikkal átölelte a derekamat.
-Figyelj. Nyugii. Nem lesz semmi baj. Ott leszek veled.....de ha meggondoltad magad azt is megértem.-suttogta.
-Szeretlek.-mondtam és megcsókolotam. Azonban nem tarthatott sokáig ugyanis lentről felkiabáltak hozzánk.
-Hé gerlepár! Jó lenne még ma elindulni. Nem szeretnék még egy hónapot ülni a seggemen unatkozva mert semmit nem csinálhatunk.-hallodtuk kissé tompán Rob hangját. Ray szomorúan elmosolyodott és egy puszit adott az arcomra majd a lehúzott a lépcsőn. A nappali már szinte tanácskozóhelynek számított a szememben mivel mindig ott gyűltűnk össze egy jeles eseményt megünnepelni XD. Na meg kibeszélni a vérszomjas vámpírokat, a kegyetlen farkasokat és az ördögi boszikat. Most azonban nem nevetgélt senki. Semleges arcal néztek maguk elé. Ezuttal Ray sem szólalt meg hogy tájékoztasson valamiről csak leült egy székbe és az ölébe húzott. Mindenki arcán egy halvány mosoly futott át amit a kis jelenet váltott ki. Én is megeresztettem egy mosolyt és a vállára hajtottam a fejem. Nem tudom meddig ültünk így de amikor már megint majdnem lecsukódott a szemem Ray nevetve felkapott és a többiekkel együtt a kocsihoz mentünk. Vagyis csak Ray ment engem ő cipelt. Ezuttal Rob vezetett így Ray még a kocsiban sem akart letenni még maga mellé sem. Nem zavartattam magam egyszerűen csak hozzábújtam és beszívtam az illatát. Annyira szeretem. Nem hiszem el hogy a hatalommániás nénikémnek köszönhetem hogy most itt ülök az ölében. Ez az egy az amiért hálás vagyok neki. Hamarosan a kocsi lefékezett majd végre a saját lábamat használva kiszáltam a kocsiból. A kezembe vettem a lámpást majd elindultam be az erdőbe. A nap már lemenőben járt mikor odaértünk Laura sírjához. Abban az egy hónapban mikor utáltam Rayt kijöttem és egy kis névtáblát raktam arra a helyre amin az ált: Laura. Mivel még nem jött fel a hold nem kezdhettem el a varázslatot. Csak bámultam a névtáblát. Annyi minden történt velem. Amit viszont a Holdkristály adod az egy ajándék és egy átok. Az hogy megismertem Rayt és a balszerencse ami végigkísérte a családom. Szerettem ezt az erőt. Nagy megtiszteltetés volt használni. De itt az ideje hogy eltűnjön a föld színéről. Ray megérintette a vállamat.
-A többiek körülnéznek hogy tiszta-e a terep.-bólintottam jelezve hogy értem. Felnéztem az égre. A hold fénye már látszódott de még várok. Amíg a tőbbiek visszajönnek. Legalábbis akkor azt hittem. Azonban a fák közül rengeteg pirosan világító szem nézett vissza rám. Nem hátráltam meg.
-Számítottam rá hogy megpróbálsz megakadályozni benne. De nem fog sikerülni. Elpusztítom.-mondtam miközben végig a nénikém szemébe néztem. Hirtelen ötletből megszorítottam a lámpást és elkezdtem a varázsigét mormolni. Egy sor mind a 12 eddigi őrzőért. A 13. pedig magamért. Volt aki több ezer évig élt a kristálynak köszönhetően így voltunk eddig csak ilyen kevesen. De nem is leszünk többen. Ha rajtam múlik nem. Már csak 3 sor. A nagy fényességtől nem láttam tisztán de az árnyékokból arra következtettem hogy a többiek is visszaértek és a farkasokkal harcolnak. Már csak 2 sor. A nénikém el akarta venni a lánpást az azonban amint hozzáért felizott és magába szívta. 1 sor. A lámpás elporladt a kezemben majd a nyakláncom a földre esett ami elnyelte azt. A fényesség teljesen eltűnt így megláttam hogy a farkasok visszavonultak az erdőbe míg a többiek kifulladva ugyan de büszkén néztek rám. Helyesen cselekedtem. Vege van. Elégedetten néztem le a földre ahol a Kristályt elnyelte. Laura névtábláján egy kis lila fény csillant meg. Ray odajött és megcsókolt majd átkarolva a derekamat vezetett vissza a kocsihoz. Végre vége. És élhetem a saját boldog életemet Rayel és a falkával. Örökkél hálás leszek a Holdkristálynak hiszen ha az nincs sose ismerem meg Rayt és sose lépek túl a családom halálán. Ahogy nagyi leírta nekem: Találtam egy embert akivel végre boldog életem lehet nélkülük is. És ez az ember Ray.

Hello my friends! Meghozram az utolsó részt. Azonban lesz még egy rész ami valószinű még ma kikerül. Tartogathat meglepetéseket 😉😉😉😉😉. Remélem tetszett a rész és csak várjatok barátaim. Hamarosan jön a meglepetééééés!
Puszi<3333