Reggel a kedves ébresztőm csodálatos nyivákoló hangjára ébredtem. Remélem érezhető az irónia. Legszivesebben kivágnám az ablakon de akkor elkésnék a suliból. Átfordultam a másik oldalamra és lecsaptam az ébresztőt. Fáradtan kikászálódtam az ágyból, majd bementem a fürdőbe és megmostam az arcomat. Belenéztem a tükrömbe. Minden reggel ezt csinálom mert egyszerűen nem értem hogy mi az ami szép rajtam. A szüleim régen mindig azt mondogatták hogy gyönyörű és különleges vagyok. Én ezt egyszerűen nem látom. Nem láttam akkor, és nem látom most sem. Kimentem a folyosóra majd körbenéztem. Amikor a lépcsőre néztem eszembejutott az a baleset és egy szó vízhangzott a fejemben.
Nagyi! Nagyi!
Miután a szüleim meghaltak ide költöztem a nagyimhoz, aki azonban 2 éve legurult a lépcsőn és a kórházban meghalt. Nagyon kedves volt és sokat tudott a boszorkányságról. Mindig segített még abban is hogy kiderítsek egy-két dolgot a Holdkristályról pedig tudta hogy veszélyes is lehet. Szinte már a sírás kerülgetett így inkább visszamentem a szobámba és kivettem egy világoskék pulcsit és egy fehér farmert.

A hajamat csak megfésültem és kiengedve hagytam. Felvettem a sportcipőmet és a fekete iskolatáskámat majd lementem a fölfszintre. Természetesen nem hagytam fent a Holdkristálynyakláncot. Az még alváskor is rajtam van hogy el ne hagyjam.

Az évek során az őrzői újitottak rajta hogy ne legyen annyira feltűnő hogy ez egy több mint 5000 éves nyaklánc. Reggelinek ettem egy kis pirítóst majd elindultam a suliba gyalog. Azonban ahogy kilèptem a házból egy furcsa érzés fogott el. Mintha...figyelnének. Körbenéztem az utcán de semmi. Ránéztem az erdőre. A szemem végigfutott a fák tetején és törzsén, majd a fák között is. Megláttam egy alakot. Ránézésre egy fiúé lehetett aki kb velem egy idős lehet. Összehúztam a szemem és egy kis fényt tereltem rá de csak annyit láttam hogy kék szeme és fekete haja van. Egy kapucnis pulcsit viselt. Egyet pislogtam és már el is tűnt az erdőben. A vámpírok eléggé ritkák ugyanis vagy éhenhalnak az átváltozás után vagy ha nem is akkor egyből elégnek a napon. Csak néhány szerencsés ússza meg. Ez a srác egy vérfarkas volt. És ha egy itt van akkor a többi se lehet messze. Óvatosabnak kell lennem. Bezártam az ajtót majd elindultam a szinte kihalt utcán. 6:54 van. Elég messze lakom a sulitól ezért ilyenkor el kell indulnom. Általában olyan 7:30ra szoktam beérni. Ez most sem lett másképp. Mikor a suli kapujához értem Clara és Liv- a legjobb barátnőim- már ott vártak rám mint minden reggel.
- Sziasztok.- köszöntem mikor odaértem hozzájuk.
- Hali
-szia-köszöntek egyszerre.
- Hallodtad a hírt?- kérdezte Clara.
- Nem. Milyen hírt?- kérdezem érdeklődve.
-Ma új diákok érkeznek a suliba.-érkezett meg Cool is.
- Pontosan. Heten lesznek. És nem mind a mi osztályunkba jön. A mi osztályunkba jön két lány. Az alattunk lévő 10/a-ba szintén két lány. A 12/B-be meg három srác.- mondta Liv.
-De informált vagy-mosolygott rá Cool.
- Hát köszönöm-dobta hátra színpadiasan a haját Liv mire kitört a nevetés. De aztán hirtelen megláttam Őt. Azt a srácot aki az erdőben ált. Éppen egy nagy csapattal sétált be a suliba és engem nézett.
- Na ők az új diákok.- mondta Cool.
- Srácok. Ma reggel láttam egy vérfarkast az erdőben. És az a fekete hajú srác volt az.- mondtam de továbbra se vettem le a szemem az említett személyről, ahogyan ő sem rólam. Végül megszólalt a csengő mire minden diákkal együtt bevonultunk a termekbe. Első óra osztályfőnöki. Tehát valoszinű szabadfoglalkozás. Amin én alszom.😴😴😴😴😴😴😴😴
Beözönlöttünk a terembe majd elfoglaltuk a helyünket. Én Liv mellett ülök Clara pedig az egyik srác mellett az osztályból. Az ofő 5 percel utánunk lépett be a terembe, nyomában a két új csajjal.
- Gyerekek had mutassam be nektek a két uj diákot. Mutatkozzatok be aztán azt csináltok amit akartok.- mondta majd leült a székébe. Imádjuk mert ilyen laza. Az egyik lány előrelépett majd megszólalt.
- Sziasztok. Lucy Storm vagyok. Nemrég költöztünk ide a......családommal.- mondta majd a másik lányra nézett, jelezve hogy most ő jön.
- Hali. A nevem Shopy Devero és szintén nem rég költöztünk ide.- mondta.
- Rendben üljetek le és most mindenki azt csinál amit akar.- mondta. A két lány leült az egyik üres padba majd elkezdődtek a sutyorgások, a horkolások és a többi olyasmi amit csak az ofő óráján engedhetünk meg magunknak. Én és Liv a padra hajtottuk a fejünket. Én szinte azonnal bealudtam.
Nagy ajtócsapódásra riadtam fel. Felkaptam a fejem és az ajtó felé néztem amikor megláttam hogy Ő jött be rajta.
- Elnézést. Elfogyott a kréta és az ofő azt mondta innen kérjek.- nézett elég morcosan a tanárra.
- Ott van a fiók abban találsz.- mondta és a kis fiókos szekrény felé intett. A srác lassan odasétált majd lehajolt és kivett egy krétát a szekrényből. Huuuhh. Nem mondom hogy csúnya mert nem az. Egyátalán nem. Sőt....miket beszélsz már Lana?
- köszönöm.- mondta majd mielőtt kilépett a teremből felém pillantott és halványan elmosolyodott. Én inkább félre néztem mielőtt elpirultam volna. Várj mi? Hagyjuk. Inkább visszahajtottam a fejemet a padra. Ezuttal a csengőre keltem föl és nem ajtócsapkodásra. A szünetben szinte mind hullák voltunk ezért nem nagyon figyeltünk semmire. Most matek óra következett amin szintén halálra untam magam. Aztán jött a halálom. Közös tesi a 12/B-vel. Fiúk, lányok összevonva. Szupeeeer. Nem szivesen vagyok farkasok közelében. Az ok....khm személyes. A csengőkor mind bementünk az öltözőbe.
- Na lányok. Láttátok az új srácot aki bejött hozzánk oszifőn?- kérdezte Jessi. Ő az a tipik csajos csaj aki mindig kiszúr mindent. Csodákozom hogy még nem vette észre hogy boszik vannak a suliban.-Tuti hogy bukik a mi kis Lanánkra.-őszintén elkezdtem röhögni.
- Jó vicc volt de ilyet többet ne.- mondtam majd bekötöttem a cipőm és Clara és Liv kiséretében kimentem az öltözőből. Cool már ott várt minket.
- na milyenek az új srácok?- kérdeze Liv.
- Elég rendesek de mogorvák és bunkók plusz bűzlenek a farkas szagtól.- fintorgott mire mind elnevettük magunkat. A tesitanár belefújt a sípjába mire tornasorba rendeződtünk. Lányok az első sorba, fiúk a másodikba áltak.
- a mai órán párogban fojuk gyakorolni a kötélmászást. A párokat én osztom be. Lány fiú párok lesznek szoval ne reménykedjetek hogy haverral kerültök össze. Noss...Clara Prescott és Cool Evens. Liv Ross és Rob Carson. Jessi Bendler és Will Jackson. Lana Cooper és Ray Black.- Innentől már nem nagyon figyeltem ugyanis a fekete hajú srác megindult felém. Csak azt ne mond hogy ő az a bizonyos Ray Black.
- szia. Ray Black vagyok.- mondta majd kezet nyujtott.
- Lana Cooper- fogtam meg a kezét mire megborzongtam. Érezni rajta hogy farkas de van még valami....talán alfa vérű. A nagy gondolkozásban elfelejtettem elengedni a kezét amin elvigyorodott így gyorsan elengedtem a kezét és megindultam az egyik kötél felé. Ray követett.
- Ki kezd?- kérdeztem.
- Csak a hölgy után.-mondta majd meghajolt.
-Kössz.- mondtam majd mikor megfogta a kötelet elkezdtem rajta felmászni. Nem vagyok valami jó a mászásban így elég lassan ment.
- Ne segítsek?- kérdezte nevetve.
- De. Fogd be!- mondtam morcosan majd tovább másztam. A kötél fölül elkezdett foszladozni.
- Öhm..Ray.- szóltam le neki félve.
- Igen hercegnő?- kérdezte angyalian. Mi a francot beszélsz Lana? Mindjárt leesel és csak erre tudsz gondolni?
- A..kötél..- kezdtem de már késő volt. A kötél leszakadt én meg repültem a föld felé. Összeszorítottam a szemem és vártam a becsapódást de helyette erős kezek közé estem. Kinyitottam a szemem de persze számítottam arra amit láttam. A reakcióm lepett meg. Ray gyönyörű kék szemeivel találtam szembe magam. Gyönyörű szeme van. Miket beszélsz Lana?!
-Huhh. Köszi.- mondtam halkan.
- Nincs mit.- mosolyodott el halványan.
- Az ősi...vagyis az Isten szerelmére mi történt?- jött oda Liv, Clara és Cool. Ray letett a földre majd visszavonult a haverjaihoz.
- A kötél már régi. Bizonyára ez a baj.- mondta a tanár majd elment a szertárhoz. Semmi: Jol vagy? Nem fáj semmid? Ennyi legalább kéne. Bár nem mintha fájna valamim elvégre Ray karjaiba estem. Elengedtek minket tesiről így mind öltözni indultunk. Persze Jessi megint megtalált ezzel a Ray-es dologgal de nem különösebben érdekelt, csak öltözködtem tovább. A sulis nap többi része unalmas volt. Már kinek mi, ha nektek érdekes a dupla töri, a föci és a fizika akkor le a kalappal. Mindenesetre most éppen haza felé gyalogolok. Befordultam az utcánkba azonban nekimentem valakinek. Ray.
- Te meg mi a francot csinálsz itt?-kérdeztem idegesen.
- Ez egy nyilvános utca.-húzta fel a szemöldökét.
- Nem arra gondoltam. Hanem itt. Az út közepén.- néztem rá mérgesen. Inkább tovább indultam azonban nem sokkal később Ray már mellettem ált.
- Tudom hogy ki vagy.- fogta meg a csuklóm ezzel megálítva.
- ó igazán? Akkor ki vagyok?- fordultam felé érdeklődve.
- A Holdkristály őrzője.-jelentette ki magabiztosan.
- Gőzöm sincs miről beszélsz.- de nagyon is van. De ezt neki nem kell tudnia.
- Dehogynincs.-Franc.-Kérlek, segítened kell. A falkámat fenyegeti egy olyan boszorkány akit csak te tudsz legyőzni.
- Jó majd meggondolom.- mondtam mire engedett a szorításból de még mindig nem engedett el.- Ahj...rendben. Segítek.-erre már azt hittem elenged de csak lejjebb csúsztatta a kezét a csuklómról hogy megfoghassa az én kezemet.
- Köszönöm.- mosolyodott el. Kissé elpirultam ezért inkább jobnak láttam elhúzni.
- Nincs mit. Szia.- húztam ki a kezemet az övéből majd hazáig meg se áltam. Gyorsan megírtam a leckét, lefürödtem majd befeküdtem az ágyamba. Ray Black megfogta a kezem. Az ÉN kezem. Huh. Fura egy nap volt ez.