Elővett egy gyönyörű bőrtokkal átkötött könyvet ami telis tele volt szebbnél szebb kristályokkal.
Hallottam már egy ilyen könyvről. Azt mondják ebben vannak a jóslatok, a mondák és a megoldások. Egyszóval a jövő.
Dylan elkezdte pörgetni a könyv lapjait, de egyszer csak megállt.
-Ez az!-mondta.
-Mi az?-kérdeztem.
-Ezt olvasd el! Ez rólad szól!-lelkesedve mondta.
-Hogy szólna már rólam?-idegeskedtem.
-Csak olvasd el! Én addig kint leszek!-erősködött..megint. Eszem vesztem ha így néz rám. Nem volt más választásom. Belementem. Csak elolvasok egy oldalt és vége lesz ennek az őrületnek.

"Ha tudtam volna hogy pont ezzel fog elkezdődni minden.."

-Rendben! Elolvason és utána ennek az egésznek vége lesz!
-Ahogy gondolod! -Rám mosolygott. Elvesztem.

Kiment.
Már is hiányzott. NEM. dehogy hiányzik, nem is ismerem!! De akkor is, az az észveszejtő mosolya..ahhh..beleszédülök.
De most koncetrálnom kell. Gyorsan elolvasom és végeztem is.

Elkezdtem olvasni ott ahol kinyitotta nekem.
Olvastam és csak olvastam. Érdekes volt meg minden, de nem hinném hogy rólam szólna. Azt írják hogy egyszer leszületik egy lélek aki olyan nagy erővel fog bírni amit a világ még nem látott. És hogy egyszer eljön az ő ideje amikor valaki felkéri a segítséget mert megkell mentenie valakit,valakiket valamitől. Erre a 18-19 életéve közzött fog rájönni mert ekkor jön egy idegen aki a segitségét kéri...

-Ez csak véletlen egybeesés.-dörmögtem magamban

...Eleinte nem fog hinni, de aztán rájön hogy mire is képes valójában.
-Áhh..ez biztos nem szól rólam...ez..ez..hasonlít..de nem szólhet rólam! -Elöntött a düh.
Hisz ez 1000 évvel ezelött íródot!! Honnan tudták volna hogy én valaha is létezni fogok? Ez őrültség.-teljesen kiakadtam.
Amiközben gondolkodtam valami furcsa dologra lettem figyelmes. A Könyv...a Könyv elkezdett lapozni..saját magától!!
Csak lapozott, lapozott..és egyszer csak megállt. Egy titkos kisajtó volt a lapban...néztem..nem értettem hogy mi lehet ez. Aztán rátettem a kezem. Nem tudom miért,csak úgy vonzott. Egyszer csak az ajtó elkezdett kiemelkedni a lapból és már érinteni lehetett. Kinyitottam..egy másik kicsi Könyv volt benne.
Kivettem és kinyitottam. Elkezdtem olvasni.

"Kedves Zafira! Nagyon őrülök hogy megtaláltad a Könyvet amit én ezer éve írtam. Én egy jós vagyok. Jővöbe látó. De csak addig látok el ameddig kell. Ameddig szükséges. Most tovább nem látok semmi mást csak téged és ahogy olvasol.
Nagyon figyelj! Jön egy idegen majd a falutokba. A neve Dylan lesz. Ő kéri majd a segítségedet és neked ségítened kell. Elérkezett a te időd.
Ez a végzeted!
Egyenlőre ennyit árulhatok neked el. De ha valamire szükséged van vagy nem tudsz valamit csak nyisd ki ezt a Könyvet és én segítségedre leszek. Ez egy mágikus könyv. Minden csak akkor jelenik meg rajta amikor kell.
Sok sikert!
A Jós."

Amiközbe ezt olvastam könnyek szöktek a szemembe. De teljesen mégsem tudtam ezt elhinni. Behívtam Dylant.
-Miez? Tuti te írtad ezt! -Mutattam fel a könyveket.
Ez lehetetlen! Csak azért írtad hogy segítsek, de nem tudok hogyan segíteni.- Ennyi volt. Már patakokban folyt a könnyem. Odajött,leültetett az ágyra mert olvasás közben idegességemben mászkálni kezdtem. Észre sem vettem. Leült mellém,átkarolt,simogatta a hátam úgy nyugtatott.
-Egyáltalán nem vagyok erősebb senkinél sem.- Szipogtam.
-Nekem soha nem sikerült szinte semmi varázslat, csak az alapvetőek. Igaz lehet hogy jobban oda kellett volna figyelnem és jobban átélni de akkor is. Neken ez nem megy! Lehetetlent kész! -Már kibújtam a karjaiból és heves vitába kezdtem és elmondtam mindent.
-Nem én vagyok erre a megfelelő személy! Megmemtsek egy egész falut? Egyedül? Még mit nem! Lehetetlen...-morogtam az orrom alá.
-Nem egyedül kéne. Én itt vagyok. Az egész falu segít. Egyébként tudom hogy hatalmasabb vagy bárkinél. Láttam..láttam amikor a vízfalat 3m magasba emelted, láttam hogy hogy világított a szemed. Senki más nem képes erre...csak TE!-bátorított. Meghatódtan kedves szavaitól. Még nem találkoztam soha ilyen kedves és megértő fiúval. Tetszett. Egyre közelebb jött. Végigsimított a karomon. Nyugtatgatott. Adott egy zsebkendőt.
-Köszönöm.
Szerintem neked is menne!-mondtam két orrfújás között a szememet törölgetve.
-Ugyan már? Én nem vagyok ilyenre képes!-tiltakoztott.
-Dehogynem!-most én bátorítottam őt.
- Látom a szemeidet. Ugyan olyan mint nekem, pedig nem mindennapi az ilyen szem. Legalábbis ezt mondják és rajtad kívül még senki másnak nem láttan ilyet mint nekem.-mondtam szégyenlősen. Kicsit belepirultam.
Mivan velem? Én nem vagyok ilyen! A francba. Ez így nem lesz jó.
Belenézett a szemembe és elmosolyodott. Azzal a cuki mosolyával. Aahh..bele fogok őrülni.
-Az egy dolog. Akkor is csak te tudod ezt megcsinálni!-győzködött. Nem hittem neki. Más is meg tudja csinálni.
-De én csak 3-as szintű idomár vagyok. Vannak itt hatalmasabbak is. Meg egyébként is..azt se tudom miért van veszélyben a falu! Mert a részletekbe még ugyanis nem avattál bele!-karbafontam a kezem és felhúztam a szemöldököm.
-Majd ha beleegyezel akkor többet is elmondok! Egyenlőre legyen elég annyi hogy megakarják támadni a falunkat és ezzel együtt a tiéteket is, de van ennél komolyabb gond is.
-Mégis mi? Mi lehet annál rosszabb hogy megsemmisitik a falut?
-Van egy gonosz ember Bucon, aki azért akarja eltiporni a falukat, hogy nagyobb hatalomhoz jusson.
-De így hogy jutna több hatalomhoz?-nem értettem.
-A faluk különleges kristályokra épültek. A mi a falunk a Napkőre és a Fantomkvarcra. A Napkő energiával feltölt és védelmező erejű. A Fantomkvarc szellemkristály, fejleszti a képességeket. A ti falutok a Holdkőre és a Csaroitra épült. A Csaroit feltölti a kimerült testet, az átalakulás köve és lélekkő ami segít a vélélém elűzésében. A Holdkő az új kezdetek köve tudatossá teszi a tudatalattit, fokozza a megérzést az empátiát.
-És ezekkel hogy jut hatalomra? Még mindig nem értem.
-Már eleve van hatalma mert van egy királysága..igazából az Alvilág egyik részének az ura.
-Komolyan van Alvilág? Mi mindent tudok meg ma!..
-Azt hittem te ezeket tudod! Nagyobb falat lesz mint gondoltam!
-Kössz!-morogtam.
-Bocsi! Nem úgy gondoltam...
-Ugyan! Semmi!
-Na, hol is tartottam?... Ja megvan!
Azért akarja lerombolni a falukat mert a földből ki akarja nyerni a kristályokat hogy azokat összeolvasztva nagy erőt sugározzanak, amit Bucon magába vonna. Így olyan hatalmas erőt birtokolna amelyel képtelenség lenne legyőzni őt. El akarja foglalni az egész Alvilágot utána természetesen a Földet és az összes többi viágot. Ezt kell megakadájoznod!
-Értem. És mégis mi az a rosszabb dolog a falu lerombolásán kívül? -Ez eléggé érdekelne mert ennél rosszab nem hiszem hogy lenne. Még mindig sokkos állapotban vagyok az előzők miatt is. Kezdem megírteni de még mindig sok. Tudtam hogy nem csak a Föld létezik, de az Alvilág pont nem jutott soha az eszembe.
-A falubeliek erejét elszívná ezzel még nagyobb erőhöz jutnána. És még van más is.- Na, mégis csak lehet rosszabb a falu végénél.
-Ahhjj..ne keljen már harapófogóval kihúzni a szavakat! Mond már! Meg akarnak ölni is valakit vagy mi?
-Ami azt illeti..igen!-lesütötte a szemét.
-És mégis kit? Ellátom a baját annak aki a családomat bántani meri és az egész falu a családom!!!!-mostmár nagyon ki voltam akadva. Az én családomat senki se merje bántani mert velem gyűlik meg a baja és annak nem lesz jó vége! Felálltam idegességemben és oda-vissza mászkáltam!
-Téged!-mondta szomorúan.
Elállt a lélegzetem. Pont én mondtam hogy megvédem a családomat közben pedig pont magamat kellene védenem. Erre nem számítottam. Azt hittem elájulok. Mert ugye pont most kellett állnom. Már ott is voltam hogy összeesek de elkaptam..megint.

Dylan a kezébe vett és leültetett az ágyra.

-Ez nálunk már szokás lesz.
Pedig nem vagyok az az ájulós típus!-Mondtam nevetve.
-Nekem nem úgy tűnt!-ő is nevetett én is.
-Szeretem amikor nevetsz!-mondta féloldalasan mosolyra húzva a száját.
Elállt a lélegzetem. Megint. Miatta.
Rámosolyogtam megint.
"Én is szeretem amikor mosolyogsz."-mondtam magamban.
-De térjünk vissza a lényeg! Miért is akarnak engem megölni!
-Nem hiszem el hogy még mindig nem érted!-nevetett.
Szúros szemekkel néztem rá.
-Bocsi!-abbahagyta a nevetést.
Szóval azért akarnak téged mert neked van a legnagyobb erőd és nem elég neki ha csak kiszívja mert a lelkedben van a legtöbb erőd. Azt nem veheti el tőled úgy mint a többiektől az erejét. A többi embernek nem a lelkében van hanem a testében, amit könnyen kiszívnak anélkül hogy megölnék az embert. Csak utána sokkal gyengébbek lesznek, de egy idő után visszanyerik valamennyire az életerejüket,de a varázserejük soha nem fog visszatérni. De ha a te testedből ki is szívja az erőt a nagy része még a lelkedben marad. Azt csak úgy tudja elvenni ha megöl mert akkor elszívja a lelkedet is.
Megborzongtam ettől. Mi az hogy elveszi a lelkem? Én azt nem adom senkinek! Az az enyém!
-Már mindent értek!-kifújtam a levegőt amit eddig visszatartottam észrevétlenül.
-Ennek örülök!-mondta vidáman.
Mikor engednek ki?
-Azt hiszem holnap reggel.
-Oké. Akkor majd elmegyek érted és elmegyünk egyet sétálni. Jó?
-Oké.
-Akkor majd holnap!
-Igen. Holnap!
-Szia.
-Szia.

Elment.
Már alig várom a holnapot hogy ismét láthassam! Ez így nem lesz jó! Nem szerethetek belé! De ha egyszer ennyire jó pasi! Nem tudom. Alszok egyet. Majd holnap kitalálom mi lesz.