Valaki hátulról elkapott mielőtt összerogytam volna. Azt gondoltam hogy valószínűleg Amanda kapott el. Az ismeretlenre néztem. Homályosan láttam. Nem ismertem fel. De tudtam hogy nem Amanda, mert láttam a szemét. Kéken ragyogott. Olyan volt mint az enyém. Pedig még senki másnak nem láttam olyan szemet mint nekem.

Végleg elment az összes erőm amit valaha is összeszedtem. És ennek okán..el is ájultam. Az utána következő eseményekről fogalmam sincs.

A falu gyógyközpontjában ébredtem fel. Ott volt Amanda, Anya, Apa és Rubin.

- Mi történt?-kérdeztem. Azt sem tudtam hogy hol vagyok. Nem emlékeztem semmire.
- Ájultan hoztak be ide téged.-mondta Amanda. Értetlenül néztem rá.
-Tudod! Varázsoltál és összeestél.

Minden eszembe jutott. Hallgatom kellett volna Amandára. Miért kell mindig a hülye fejem után mennem?..aahhhrrgg. Most meg úgy fáj a fejem hogy beleőrülök.

-Meddig feküdtem itt?
-2 napig. -mondta az anyám.
-2 napig?? Úristen!-lesokkoltam. Nem gondoltam volna hogy ennyi ideg tart visszaszereznem nagyjából az erőmet.
-Lehet hogy hallgatnom kellett volna rád Amanda!-mondtam megbánóan.
-Hát lehet! De az én hibám is mert én mondtam hogy éld át jobban. Sajnálom!
-Ugyan! Nem a te hibád! Én Sajnálom!-megölelem.
-De te miért tűntél el?
- Elmesélem az egészet...

És Amanda nagy mesélésbe kezdett.

-Az úgy történt hogy te újra elkezdted. Éreztem hogy valami nincs rendben. A szél. Más lett.
Ráadásul telihold volt és tudjuk hogy neked az nagyobb erőt ad mint bárkinek.
-Pedig most elég pocsékul vagyok.-mondam nevetést tettetve.
-Had fejezzem be...
Na szóval..tudtam hogy valami nem oké..erre elkezdett emelkedni a víz..odaakartam menni neked szólni hogy jobb lenne leállni..de amikor odaértem
..szóval amikor odaértem..világított a szemed..
-Miii?? Világított a szeme? De az lehetetlen? Mondta egyszerre Anya, Apa és Rubin elcsodálkozva.
-Biztosan nem világított! Csak a kék szeme miatt úgy tűnt a sötétben-mondta Rubin.
-De! Mondom én!! Úgy világított mint a...mint a...ááá..mint a Hold..zafirkéken..mint a Hold-mondta Amanda.
-Igen! Emlékszem!-mondtam.
-Mi? De erre hogyan emlékezhetsz?-kérdezték.
-Hát emlékszem. Jobbanmondva éreztem. Éreztem hogy világít. Tudtam ha valaki a szemembe nézne megvakulna.
-Ez igaz! Még most is foltosan látok! -mondta Amanda nevetve.
-Meg ezerszer jobban láttam így mint bármikor máskor éjszaka..sőt. Még jobban láttam mint nappal!
-De ez hogy lehet? Kérdezte Amanda.
-Ilyet még nem tapasztaltunk... Mondta Mrs. Hill. -Épp belépett az ajtón.
-Jó napot! -Mondtuk egyszerre.
-Nem megmondtam hogy ne használjátok csak úgy?-mondta Mrs. Hill.
-De. És sajnálom! Csak már vágytam egy kis kalandra!-mondtam bűnbánóan.
-Keress magadnak kevésbé veszélyes kalandokat!-szidott meg. Elég mérges volt.
-Úgy lesz! -Mondtam.-
És mégegyszer sajnálom!!
Egyébként ha nem ti akkor ki hozott ide engem?
Arra emlékszem hogy kék szeme volt. És azon csodálkoztam hogy olyan kék volt mint nekem...zafirkék...és csak úgy ragyogott..de nem világított.
-Dylan hozott téged ide!-mondta Amanda.
- Így emlékszél a szemére?
-Igen..csak azt láttam..semmi mást.
Várjunk csak...
Dylan??...-néztem nagy szemekkel. Az meg ki a fene?..
- Igen ténylég olyan szeme van mint neked. Ez furcsa,mert eddig senkit sem ismertünk akinek ilyen szeme lenne..várjunk...TE ISMERED DYLANT???????..kérdezte Anya meglepődve.
-Nem dehogy! Azért kérdeztem mert csodálkoztam...ide nem szokott senki se jönni...csak úgy..de egyébként sem. Ti ismeritek?
-Nem ismerjük mi sem!-mondta anya.
-Lehet hogy nem csak úgy jött ide?-kerdezte Amanda.
-Nem biztos..de állítom.-mondtam.
-Mit akarhat?
-Nem tudom...de szeretném látni! Itt van még?-tudakoltam meg. Látnom kell, meg kell tudnom mi történt és hogy mért van itt.
-Igen..itt tartottuk ameddig fel nem ébredsz. Tudtuk hogy beszélni akarsz majd vele..és ő látta csak hogy mi történt.
-Rendben..de Amanda még nem mesélted el az egészet!-Mondtam. Kíváncsi voltam.
-Ohh tényleg...na szóval.
Amikor láttam hogy világítasz-mindenki mosolygott egy nagyot- akkor ami a kezemben volt könyv és ceruza hirtelen leejtettem. Megmondom őszintén hogy megilyedtem. Erre elkeztem gyorsan futni be a faluba szólni hogy baj van. De amire szóltam téged már hoztak. Hát ennyi nagyjából.
-Hát ez történt. Oké. Hát..jó tudni-mondtam.
-Jajj! Olyan cuki volt amikor a karjaiban hozott! Megláttalak titeket és tudtam hogy összeilletek! Annyira jóképű és izmos! -Áradozott Amanda. Ő ilyen tipikus romantikus fajta. Velem ellentéteben. Ne mondom hogy nem akarok férjet majd, de a a falu védése mellett akári akármi történhet velem.
- Ahj Amanda,marardj már!-mondtam röhögve. Neked elment az eszed! És már mondtam, nekem nem kell pasi!-tiltakoztam.
Csalódottan nézett Am.
- Na, hívjátok ide az a Dylan srácot. Beszélnem kell vele. De ti addig létszi ne zavarjatok. Köszi!-ezt egyedül akarom elintézni. Még én sem tudom mi történt, és nem biztos hogy meg akarom tudni. És ha olyan, nem szívesen osztom meg a többiekkel.
-Rendben. Idehívjuk-mondta Anya.
Mindenki kiement,de előtte Am még szerencsét kívánt a sráchoz. Csak megforgattan a szemeim.

Pár perc múlva kopogtnak az ajtón.

Köszönöm hogy elolvastad!
❤
Love & Fantasy